A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 20. szám - Bolgár igazságügy. (Vége.)

78 A J O Gr. menye, mely az egész jószágtestre vonatkozik, illetve kiterjed, ! természetbeni felosztás nélkül meg nem határozható, a bérleti jog csak vagy az egész ingatlanra vagy ennek részeire is, de csak i valamennyi tulajdonostárs beleegyezése mellett kebelezhető be, avagy jegyezhető elő; ellentétben a zálogjoggal, mely a telekkönyvi rendtts 57. §. szerint mindenik tulajdonostárs egész juta- • lékára is szereztethetik; minthogy pedig jelen esetben D. Károly, M. Ágostonné, K. Frigyesné és kk. D. Valéria társtulajdonosok a kérdésben forgó jogügylethez hozzá nem járultak, illetőleg a fent hivatkozott okiratok a kiskorú nevében az illetékes gyámhatóság részéről jóvá nem hagyattak és minthogy továbbá a kérvényből azon körülmény : »hogy a bekebeleztetni kért bérleti jog mely időtől veszi kezdetét, illetőleg mely időtől kezdődöleg jegyzendő a 704. sz tkkvi betétbe, ki nem tűnik; ennélfogva e kérelemnek hely adható nem volt stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. febr. 3. 14,329. sz. a.) az első biróság végzését megváltoztatja akkép, hogy a Budapesten 1890. március 15-én kelt bérleti szerződés, továbbá a Budapesten 1891. január 22-én és 1891. febr. 18-án kelt magyarázó pótszerzödés alapján a bérleti jog az 1904. május 3l-ig terjedő időtartamra a Budapest főváros pesti részének 704. sz. tkkvi betétében 708. hr. sz. a. felvett és özv. T. Ferencné stb. tulajdonát képező ingatlanból F. Pálnét stb. megillető jutalékaira folyamodó P. Frigyes és B. József javára bekebeleztetni és erről a többi tulajdonostársakat is értesíttetni rendeli; mert a bérleti jog bekebelezése következtében esetleg kárpótlási zálogjogot biztosit (1881 : 60. t.-c. 191. §.) s a bérleti jog bizonyos pénzösszeg meghatározása nélkül is bekebelezhető (telekkönyvi rendtts 60. §.) ; továbbá mert midőn az 1853. évi április 18-án kelt igazságügyministeri rendelet 13. §-a a bérleti jognak nemcsak az egész telekkönyvi jószágra, hanem egyes alkatrészeire is bekebelezését meg engedi, akkor kétség nem foroghat fenn az iránt, hogy a bérleti jog bejegyzése mindegyik közbirtokosnak akár meghatározott, akár meg nem határozott közös birtokbeli illetményére is hatálylyal eszközölhető. Minthogy pedig a kérvényben megnevezett tulajdonosok a megjelölt bérleményi ingatlannak bizonyos részben kétségtelenül tulajdonosai és ők illetményükre nézve a fenthivatolt bérleti szerződésekben a bekebelezést kifejezetten megengedték, igy tehát mi sem áll útjában annak, hogy a bérleti jog az őket megillető jutalékra nézve telekkönyvileg bekebeleztessék. A m. kir. Curia (1894. április 5-én 8,385. sz. a.) a kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával az első bíróságnak elutasító végzése hagyatik helyben. Indokok: A bérleti jog telekkönyvi bejegyzése, a midőn annak törvény szerint helye van, nyújt ugyan a tkkvi rendt. 66. §-a szerint zálogjogot is annak a kárnak a biztosítására, a melyet a bérlő eladás folytán bérleti jogának elvesztése miatt esetleg szenvedhetne; de ebből egyáltalában nem következik az, hogy a bérleti jog telekkönyvi bejegyzésénél a telekkönyvi rendeletnek csak a zálogjogi bejegyzésre vonatkozó 57. §-ában foglalt az a szabály volna alkalmazható, mely szerint a bejegyzés a tulajdonos társak jutalékára is eszközölhető ; nem alkalmazható pedig e szabály a bérlési jogra azért, mert a bérbe vagy haszonbérbe adás a bérbe vagy haszonbérbe adott ingatlan hasznosítására iráuyzott jogügyletet képezvén, ha a kérdéses ingatlan akár egyes személyek, akár többeknek tulajdonát képezi, de ezek által helyzetileg vagy lakások szerint megosztva birtokoltatik, a bérleti jog a zálogjogtól eltérőleg a jogosult beleegyezése alapján a telekkönyvi jószágtest vagy birtokrészlet, illetve háznak egyes részeire is eszközölhető ; ellenben oly ingatlan tekintetében, a mely osztatlanúl képezi többeknek telekkönyvi tulajdonát, valamint az egyes tulajdonostársakjutalékaikat a vagyonközösség megszüntetéséig elvontan különböző módon nem hasznosíthatják, tehát különböző személyeknek haszonbérbe nem adhatják, úgy nem eszközölhető a bérleti jog telekkönyvi bejegyzése és pedig a tulajdonostársak egyes jutalékaira nézve éppen nem, az egész közös ingatlanságra pedig mindaddig nem eszközölhető, a mig a bérlési jogügylet az összes tulajdonostársakkal vagy ezeknek szabályszerű meghatalmazottjuk által megkötve, általuk a bejegyzési engedély megadva és illetve mindez a kiskorúak érdekében a gyámhatóság által jóváhagyva nincs. A kétoldalú ajándékozási szerződés szóbelileg is létrejöhet ; annak jogérvényessége, a házastársak közt létrejöttek, a kiskorúakra vonatkozók és a halálesetre szólók kivételével külön alakszerűséghez kötve nincs. A szolnoki kir. törvényszék (1892. évi febr. 20-án 616. szám a.) dr. Ugray Ferenc ügyvéd által képviselt Cs. Zsuzsanna felperesnek Kunay Imre ügyvéd által védett özv. B. Cs. Milliana és Sz. Cs. Mária alperesek ellen 3,000 frt és járulékai iránti rendes perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Jóllehet felperes keresetének azon állításai, hogy néhai Cs. Lajos ő neki 1888. évi szeptember hó 10-én 3,000 forintot ajándékozott és szóbelileg arra kötelezte magát, miként, ha a búza ára feljebb megy, legkésőbb azonban 1889. évi ápril hó 24-én az ajándékozott összeget kifizetendi és hogy ő ezen ajándékozást elfogadta, kihallgatott három tanú egybehangzó vallomásával igazolást nyertek ugyan, de ezek dacára felperes keresetével mégis elutasitandónak találtatott azért, mert az ingóságokra vonatkozó ajándékozási szerződés a szó szoros értelme szerint, de jogilag is csakis az ingóság átadásával nyer befejezést, átadás nélkül pedig csak egyoldalú, kizárólag az ajándékozni szándékozó okirattól függő ígéretet képez. Mert a jelen esetben a tanuk vallomásával is csak annyi tekinthető bizonyítottnak, hogy néhai Cs. Lajos felperest ápolása és szolgálataiért megjutalmazni szándékozván, Ígéretet tett, hogy ha a búza ára feljebb megy és ő búzáját eladja 1889. ápril hó 24-ig, felperesnek 3,000 frtot fog adui, ugy de felperes beismerése szerint a búza ára feljebb nem ment, a búzát néhai Cs. Lajos el nem adta a jelzett határidőig, nemcsak, de az érintett határidő előtt elhalt a nélkül, hogy az érintett ajándékozási igéretét teljesítette volna, sőt ajándékozási szerződés létrejötte kétoldalú szerződésnek tekinthető nem lévén, felperes keresetével elutasítandó volt stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1892. évi dec. 6. napján 4,900. sz. a.) a királyi Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1894. évi febr. hó 27-én 1,390. sz. a.): Mindkét alsó biróság Ítélete megváltoztatik és alperesek mint néhai Cs. Lajos örökösei a mezőtúri kir. járásbíróságnak 1890..;év február hó 6-án 6,170/1889. szám alatt kelt hagyaték átadó végzésben felsorolt örökség értéke erejéig 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett egyetemleg kötelesek 3,000 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: A per során kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásával perrendszerüen bebizonyíttatott, hogy néhai Cs. Lajos 1888. évi szept. hó 10-én 3,000 frtot kötelezett felperesnek olyképen, hogy mihelyt a búza ára feljebb megy, de legkésőbb 1889. évi április 24-én a kötelezett összeget felperesnek kifizeti és hogy ezt az Ígéretet felperes el is fogadta. Kétségtelen tehát, hogy az örökhagyó és felperes között a szóbeli kétoldalú szerződés jogérvényesen létrejött. Ezzel szemben alpereseknek a szerződés érvényességére és fennállására vonatkozó kifogásai tekintetbe nem jöhettek, mert az ily szerződés, a házastársak között létrejöttek, a kiskorúakra vonatkozók és a halálesetre szólók kivételével külön alakszerűséghez kötve nincs és igy kötelezettség létrejöttéhez a kötelezett készpénz átadása nem szükséges, bontó feltételek ki nem köttettek, sőt a fizetésre határnap is tüzetett ki és a kötelezettség meg nem szűnt az által, hogy a kötelező fél a fizetési határidő előtt meghalt. Midőn pedig az örökösök az örökhagyó tartozásaiért a reájuk szállott örökség értéke erejéig szavatolni tartoznak s a per során bebizonyították, hogy alperesek mint néhai Cs. Lajos örökösei a kereseti összeget meghaladó vagyont örököltek, őket ezen örökség erejéig a kereset értelmében egyetemleg elmarasztalni kellett stb. Utóajánlat folytán kitűzött árverés a jelzálogos hitelezők hozzájárulása nélkül be nem szüntethető. (A m. kir. Curia 1894. évi március hó 21-én, 1,972. sz.) A tőzsdebiróság előtt folyó perekben a felebbviteli bíróságok is jogosítva vannak az illetékességet megállapító tények bizonyítása tekintetében az eskü általi bizonyítást belátásuk szerint alkalmazni. (A m. kir. Curia 1894. március 14-én, 290. sz.) Az, hogy a halál esetére szóló intézkedéseket tartalmazó okirat bizonyítványnak van címezve, nincs befolyással tartalmának elbírálására és ha az az 1876: XVI. t.-c. 5. §-ában foglalt kellékeknek megfelel, érvényes végrendeletet képez. Az 1876 : XVI. t.-c. 5. §-a csak azt kívánja, hogy a végrendelet tartalmazza azon kijelentést, hogy azt az örökhagyó a tanuk együttes jelenlétében végakaratának elismerte és előttük aláirta, de nem kívánja ezenfelül ezen körülményeknek külön záradékban való bizonyítását. (M. kir. Curia 1894. március 8. 11,799. sz. a.) Ha a végrehajtás folyamán a jogosított személyében engedmény folytán változás történt, a végrehajtásnak az új jogosított javára leendő elrendelése nem a végrehajtás foganatosítására megkeresett biróság, hanem a per bíróságának hatáskörébe tartozik. (A pécsi kir. tábla 1893. január 18, 5,172/892. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A társascégnek akkép való jegyzése, hogy az aláirandó teljes cégszövegben a cég egyik nevét az egyik, másik nevét a másik társtag irja, törvénybe nem ütközik, mert a cégjegyzés ezen módja nem tekinthető a cég részleges jegyzésének és nem is szolgálhat a közönség félrevezetésére. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a »W és K. . . . « közkereseti társaság