A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 20. szám - Bolgár igazságügy. (Vége.)

Á joa 159 A családjogi tervezeten kivül tervben van a még dr. Sztoj1 o v ministersége alatt magyar minta szerint elkészített büntető törvényjavaslat átdolgozása,11) úgyszintén egy kereskedelmi törvénykönyv (ide értve a váltó- és csödjogot) elkészítése; csakhogy mindezen terveit alig fogja keresztülvihetni dr. Pomenov ur ez év folyamában. Persze idején volna már a birói szervezet reformálása is a f ü g g e 11 em ség és elmozdíthatlanság elve alapján, de az efféle »kényes kérdésekkek bajlódni nálunk még »i d ö e 1 ő 11 i n e k« tartják. Kíváncsiak vagyunk, mikor érik meg már e kérdés? Még pár szót főiskolánk »j o g i f a k u 11 á s á r ó 1«. E jogi kar, mely az 1892/3-iki tanévvel lett felállítva, most már két tanfolyammal bír s a jövő 1894/5-iki tanévvel teljes (?) három évi tanfolyammá fog kiegészíttetni. Egyelőre még nincsenek rendes tanárok, hanem a bíróság, ügyvédség s a többi intelligencia köréből lettek egyesek felszólítva, hogy rendkívüli tanári minőségben a szükséges tárgyakat előadják. A hallgatók száma a jelen 1893/4-iki tanévben mindkét tanfolyamban 130. Ugy a tanrend, valamint a vizsgarendszer még nincs végleg szabályozva s igy egyelőre a hallgatók félévenként csak colloquiumokat adnak, még pedig kiki külön s hallgatóság kizárásával. Az egész nélkülözi a rendszerességet. A jelenleg alkalmazott rendkívüli tanárok előadásonként 10 frankot kapnak. Eredeti a dologban, hogy már tavaly, az első évben, egyidejűleg római jogot, magánés büntetőjogot s eljárást is adtak elő. Ezenkívül kötelező tantárgyak a latin, német és francia nyelv is, miután olyanok is bocsáttattak a főiskolába, kik még algymnasiumot sem végeztek. Nagyon természetes tehát, hogy az igy összetákolt főiskola hallgatósága felette tarka s az eredmény is, mely ezen tanrendszer mellett el fog éretni, szintén nem valami fényes lesz. A hallgatók többsége e mellett szocialisták s szabad gondolkozók (libres penseurs, vallás nélküliek). Az oka ezen nem épen örvendetes jelenségnek az azelőtt itt divó elemi és középiskolai oktatás rendszerében rejlik; a helyett ugyanis, hogy az ifjúságnak hasznos és életre való könyveket ajánlottak volna olvasásra, holmi forradalmi és atheista szerzők álaZacharjiStojanov, Bot e vstb. müveit ajánlották előszeretettel a tanitó urak, kik maguk is legtöbbnyire szocialista olvasmányok által elferdített elméjű egyének voltak. Utolsó időben azonban közoktatási ministeriumuuk számos üdvös intézkedést tett, mely véget fog vetni az eddigi túlliberális oktatási rendszernek. Igazságügyünkre — mely az utolsó nyolc évben annyi hányattatás és viszontagságnak volt kitéve — visszatérve, jelen közleményemet azon minden bolgár hazafi által táplált remény kifejezésével zárom be, vajha a minden jó, szép és igaz iránt fogékony fejedelmünk jelen igazságügyministerével sikerülne érvényre juttatni ezen régi mondat igazságát: »Justitia est fundamentum regnorum.« Dr. Scliisclunanov St. Milán, leg/óbb itilószéki bíró Szófiában. Irodalom. Kereskedelmi törvény (1875. XXXVII. t.-c.) feldolgozta dr. Barna Ignác keresk. akadémiai tanár. II. kiadás. Budapest, Révai Testvérek kiadása 1894. Előttünk fekvő 5G0 oldalos kötetecske a kereskedelmi törvénynyel foglalkozik. Tökéletesen a törvény menetét követi s az anyag megmunkálása mindössze csak annyiban áll, hogy szerző a szakaszok mögé oda akasztja a megfelelő §-okra vonatkozó döntvényeket. Tagadhatatlan, hogy az anyag-gyüjtés is bizonyos fokú irodalmi munka s hogy a Curia, a fennállott legfőbb Ítélőszék, semmitőszék s a kir. ítélő táblák elvi jelentőségű határozatainak összekeresése is nem csekély fáradságot okoz, de tudományos színvonalra igényt tartó munkától manapság, ugy hisszük, teljes joggal megkövetelhetjük a szakirodalom figyelembe- s igénybevételét is. Ezt a követelményt Barna könyvében nem látjuk kielégítve. Dacára annak, hogy tetemesen bővített a kiadás, az még mindig igen szűk és egyoldalú. Pedig, hogy az irodalom bevonása nem igazságtalan s nem lehetetlen kívánalom, erre vonatkozólag elég csak Márkus : »Felsőbiróságaink elvi határozatai« című művére utalnunk. Egyébként a kötetről semrni különös mondani valónk nincs, legföljebb az, hogy a munka végén betüsoros tárgymutató van, mely azonban igen szegényes. Alapos s a szükséget valóban jól felölelő tartalom mutatónak legalább 4 —5-szörös terjedelműnek kellene lennie és sokkal aprólékosabb részletekre is kiterjedőnek, mint a szóban forgó, mely igy jóformán csak félmunka. A mai litteratura ezen dolgokra, mint ksllő tárgymutató, kiváló súlyt fektet, mivel az a könnyű kezelhetés egyik legkardinalisabb alapfeltétele. Barna urnák végül csak még egyszer figyelmébe ajánljuk, hogy léteznek magyar jogi szaklapok s hogy azokban bizony igen szép judikatura található. Ybó. Vegyesek. Ilázasságjogi furcsaságok. Házasságjogunk terén manapság még uralkodó viszonyokat mondhatja bárki is rendezetteknek és erkölcsösöknek, csak a gyakorlati jogélet terén működő jogász nem állithat ilyesmit a nélkül, hogy ebbeli jóhiszeműségé'*) I.ásU fonnebb az 1. alatti jegyzetet. nek kétségbevonására rá ne szolgáljon, mert épen a gyakorlati jogásznak nyilik bő alkalma az ellenkezőről lépten-nyomon meggyőződnie. Ennek illustrálására lássunk pár esetet és pedig nem költött, hanem ezen sorok Írójának gyakorlatában előfordult valóságos eseteket. Történt már évekkel ezelőtt, hogy egy lembergi menyecske Pozsonyból ismerősök látogatására oda vetődött egy úriemberrel megismerkedvén, szerelemre gyuladt iránta, mely vonzalma viszonzásra találván, fejébe vette, hogy férjétől elválni s udvarlójával fog házasságra lépni. Csakhogy osztrák jog szerint ez nem megy, azért a szerelmes pár Magyarországra vetette szemét s rövid időn célt is értek. Volt a lembergi menyecskének egy nagynénje, ki húsz év előtt egy magyarországi hivatalnokhoz ment nőül s özvegységre jutván, Pécsett telepedett meg. Ez a nagynéni örökbe fogadta a lembergi menyecskét, ki ily módon magyarországi illetőséget nyert, a nélkül, hogy lábát valaha magyar földre tette volna. Mint magyar honos nő aztán áttért az unitárius vallásra s megindította a válópert osztrák illetőségű férje ellen a kolozsvári unitárius alpapi széknél, mely az asszonyt hamarosan el is választotta férjétől s ez, mielőtt bámulatából felocsúdhatott volna, azon vette észre magát, hogy felesége törvényes házasságra lépett a pozsonyi ismerőssel. A másik eset következő. Egy államhivatalnok nejével viszálykodásba keveredvén, elhagyta az asszonyt s feltette magában, hogy tőle mielőbb végleg szabadulni fog. Mindketten katholikusok lévén, a férj 1893. év január havában áttért a református vallásra s megindította válókeresetét a pécsi püspöki szentszéknél olykép, hogy ez feleségére az ágy- és asztaltól való elválást kimondva, azután a per a pécsi kir. törvényszékhez tétessék át, hol a házassági kötelék felbontását kéri magára nézve kimondatni. A püspöki szentszék a per tárgyalására határnapot tűzvén, felperes, hogy a szentszéki eljárást megrövidítse, egy pótkeresetet nyújtott be, melyben alapkeresete kérelmi részét megváltoztatva, a nőre nézve is a házassági kötelék felbontását kérte. Célját el is érte, mert a szentszék a köteléki per tárgyalásába bele sem ment, a nőre nézve a keresetet elutasította s áttette a törvényszékhez, hogy a férjre nézve határozzon. A pécsi kir. törvényszék a békéltetést megkísérelvén, belement az érdemleges tárgyalásba, mely már befejezést is nyert s épen a bizonyitásfelvételre került volna a sor, midőn felperes bejelenti, hogy legújabban a református vallást is faképnél hagyta s áttért az unitárius vallásra. Kéri tehát a törvényszéket, hogy válóperét tegye át a most már illetékessé vált kolozsvári unitárius alpapi székhez, még pedig sürgősen, mert az unitárius papiszék május lő-én tart ülést s ekkor végleg el is dönti a pert. A törvényszék kénytelen volt a kérelmet teljesíteni, a per Kolozsvárra vándorolt, hol kétségkívül a legrövidebb idő alatt a házasság felbontásával fog végződni, hacsak felperesnek ismét nem jut eszébe időközben vallást változtatni. íme az erkölcsös állapot, hol az emberek ugy változtatják a vallást, mint az ócska kabátot; ime a rendezett jogállapot, melyben az asszony még ágy- és asztaltól sincs elválasztva férjétől a saját bírósága által, a férj pedig a rá nézve felbontott házassági köteléktől szabadulva, újabb törvényes házasságot köthet! Ha ez az államhivatalnok meg talál halni, hagy maga után két törvényes özvegyet, mert az első feleség is még törvényes házassági kötelékkel van hozzá fűzve, de a második feleséggel való házasságot is törvényesnek ismeri el az állam. Mindkét özvegy viszonya az elhunyt államhivatalnokhoz törvényes lévén, mindkettőnek egyformán igénye van az özvegyi nyugdíjra; az elsőnek azért, mert nem ő az oka, hogy férjétől különváltan kellett élnie, a másodiknak meg azért, mert tényleg együtt élt férjével. Az ilyen gyönyörű állapotokért aztán rajongjon, a kinek tetszik, de a kinek eszménye a jogállam, annak csak örvendenie kell, hogy ezek megszüntetése lehetővé vált. (P. J. L.) A köhögés elhallgatása biztosítási szerződés megkötésénél. Egy biztosító intézet elleni perben, az a szerződés érvénytelenségét kérte kimondatni, mert biztosított állítólag elhallgatta, hogy köhögött. Mind a három bíróság elmarasztalta a biztosító intézetet, indokul a következőket hozván fel: A kereskedelmi törvény 474. és 475. §-ai szerint csak a fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással bíró körülményeknek elhallgatása vagy valótlan előadása miatt támadható meg a biztosítási szerződés érvényessége, azonban bármily kisebb mérvű és csupán ideiglenes köhögés vagy hurut a biztosítás elvállalására befolyást a dolog természeténél fogva, mivel az ily bajok köztudomás szerint kisebb mértékben csaknem mindenkinél előfordulnak, nem gyakorolhat, már pedig alperes elfogadható módon (közvetlen tapasztalással és szakértelemmel bíró egyének nyilatkozataival) bizonyítani meg sem kísérletté azt, hogy az a hurut, melyben állítólag a biztosított a szerződés megkötése előtt szenvedett, nagyobb mérvű és állandó jellegű volt s hogy igy az a biztositás elvállalására befolyással bírhatott volna; az a körülmény tehát, hogy a biztosított az ajánlattételkor hozzáintézett arra a kérdésre, hogy volt-e már beteg és szenvedett-e catarrhusokban, nemmel felelt, még ha valamikor volt is jelentéktelen köhögése vagy hurutja, egymagában véve nem teszi a szerződést érvénytelenné.