A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 18. szám - Bolgár igazságügy. (Szlávok ministersége. - Az uj igazságügyminister. - Törvényhozási tevékenység. - Uj nyugdíj törvény. - Emeritura. - Levonások a fizetésekből. - Jogi szaklapirodalom. - Kodifikáció. - Jogi fakultás.) (Folytatás.) - Bíróságaink segéd- és kezelőszemélyzete

A J O Gh 71 nem nevezett állítólagos tulajdonostárs személyében rejlő oknál fogva lehetne befolyással, a tárgyalás folyamán nem érvényesített, mert a iuásodbiróság által ide vonatkozólag kifejtett helyes indokoknál fogva a biztosítási szerződés, melyre a kereset alapítva van, azon esetben is, ha felperes a szerződés megkötése időpontjában a leégett épületeknek csak fele részben lett volna tulajdonosa, érvényesen köt'etvén meg az épületek egészére, a vele közvetlenül szerződött felperessel szemben alperes azt a kifogást, hogy a kártérítési összegből a szerződésben meg nem nevezett tulajdonostársat megillető résznek követelhetésére, arra vonatkozó külön meghatalmazás nélkül, felperes jogosultsággal nem bir, sikerrel különben sem érvényesíthetné azért, mert azon vagyoni hátrány, mely ellen felperes biztosítva volt 8 mely őt a tüzeset következtében tényleg érte, csak akkor és az által térül meg, ha felperes azon helyzetbe jő, hogy a kártérítés egész összegével rendelkezhetik s így, a mi a dolog természetéuél fogva a tulajdonostárs javára és érdekében is történik, a leégett épületeket helyreállíttathassa ; de magában az által, hogy a kártérítési öszszegnek csupán felét kapja kézhez, nem jut azon helyzetbe, hogy a leégett épületeket újból felépíttethesse; mert az, hogy a valamely épületre vonatkozólag ennek egyik tulajdonosa által a dolog természetéhez képest a tulajdonostárs érdekében is kötött tűzkár ellen biztosító szerződésnél fogva a tulajdonos s illetve biztosított másik társat a biztositóval közvetlenül szerződött tulajdonostárs irányában mely jogok illetik meg és hogy ez azon jogokat tényleg érvényesiti-e vagy sem, a biztositóra nézve, ki szerződésileg elvállalt kötelezettségénél fogva a beállott kárt egészben tartozik megtéríteni, közömbös s végre, mert alperes még az ártatlansági bizonyítványnak becsatolása után is ragaszkodván azon kérelméhez, hogy felperes követelésével egészben elutasittassék, a prts. 251. §-a értelmében helyesen köteleztetett a másodbíróság által a perköltségnek is megfizetésére. (1894. február hó 15-én, 1,674.) Habár a szivességi váltó aláírójának kétségtelen joga van ahhoz, hogy a szívességi váltót céljának felérésével attól, kinek érdekében azt aláirta, külön megállapodás nélkül is visszavehesse s a mennyiben azt vissza nem kaphatja, a váltó alapján való megtámadhatás ellen a váltó értékének letétele által biztosittassék, mindazáltal ez a joga csak addig tarthat, mig a szívességi váltó alapján megtámadható. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. tábla az első bíróság ítéletét, a mennyiben felperes a kereseti váltó kiadása, vagy pedig értékének birói letétbe helyezése iránti keresetével elutasittatott, helybenhagyja, a perköltségre nézve azonban megváltoztatja s felperest 28 forint perköltség fizetésére csak arra az esetre kötelezi, ha alperes főesküt tesz arra : »hogy a keresetben körülirt 1889. jul. 1-én kelt, 18S9. okt 1-én lejárt és felperes által elfogadott 300 forintos váltó nem volt szívességi váltó«; tartozik tehát alperes az eskü letételére határnapot kérni három nap alatt, mert stb. Indokok: A per főtárgyára nézve helyben volt hagyandó az első bíróság Ítélete, mert habár a szívességi váltó aláírójának kétségtelen joga van ahhoz, hogy a szívességi váltót céljának elérésével attól, kinek érdekében azt aláirta, külön megállapodás nélkül is visszakövetelhesse s a mennyiben azt vissza nem kaphatja, a váltó alapján való megtámadhatás ellen a váltó értékének letétele által biztosittassék, mindazáltal ez a joga csak addig tarthat, mig a szívességi váltó alapján megtámadható ; minthogy pedig a keresetben körülirt s lejárt váltó a vt. 84. §-a értelmében 1892. okt. 1-én s így még a tárgyalás befejezése előtt felperessel mint elfogadóval szemben is elévült, annak alapján tehát felperes sem váltói, sem a vt. 90. §. értelmében köztörvényi uton meg nem támadható, hogy pedig az elévülés előtt támadtatott volna meg, azt maga sem állítja; ennélfogva alperes most már sem a váltónak mint érvényét vesztettnek kiadására, sem a megfelelő összegnek letétbe helyezésére nem kötelezhető, az első bíróság tehát felperest a per főtárgyára nézve az itt felhozott okokból helyesen utasította el keresetével. A perköltségnek ki által leendő viselésére nézve azonban döntő befolyással bir az a kérdés, vájjon felperes a kereseti váltót elévülése előtt is jogosítva volt-e visszakövetelni, ennek a kérdésnek eldöntése pedig attól függ, vájjon felperes a kereseti váltót elfogadói minőséggel és szívességből irta-e alá s vájjon a 2 /. a. egyezséggel a váltó visszakövetelési jogáról lemondott-e ? Az a körülmény, hogy a kereseti váltót felperes elfogadói minőségben irta alá, igazoltnak veendő a prdts 234. §-a alapján azért, mert alperes a neki erre a körülményre kínált főesküt sem el nem fogadta, sem felperesnek vissza nem kínálta. Annak a körülménynek bizonyítására pedig, hogy a kereseti váltó szívességi váltó volt, alperes tagadásával szemben a felperes által alperesnek e részben kínált s utóbbi által elfogadott főesküt kellett bizonyítékul alkalmazni s annak letétele esetére, tekintve, hogy ez esetben felperes alaptalan perlekedőnek tekintendő, felperest, ellenkező esetben pedig tekintettel arra, hogy felperes keresete a fentebb kifejtettek szerint jogosult volt s annak csak a váltó időközben történt elévülése miatt nem adatott hely, alperest, mint a perre okot szolgáltatott felet kellett a prdts 251. §. alapján a perköltség viselésére kötelezni, mint ez utóbbi esetben I alperes az által szolgáltatott a perre okot, hogy a szívességi váltót felperesnek annak idején vissza nem adta, hogy pedig I vissza nem adta, kitűnik magának alperesnek abból az állításából mely szerint csak a felperes által igazolt váltókat küldte annak vissza vagy semmisítette meg ; ez az állítás tehát a felperes által elfogadott kereseti váltóra nem vonatkozik. Azt az alperesi érvelést, hogy felperes a kereseti váltó visszaadását már azért sem követelhetné, mert erről a jogáról a 2.-/. a. okirat szerint lemondott, a kir. tábla nem vehette figyelembe, mert a 2/. a. tartalma is mutatja, hogy azt a felek csak kölcsönös pénzbeli követeléseikre nézve kötötték, jelen per tárgyát pedig nem pénzbeli követelés képezi. A felebbezés csak részben és csak feltételesen vezetvén sikerre, annak költségében alperes nem volt marasztalható. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete, a perköltségre vonatkozó felebbezett részében, indokainál fogva helybenhagyatik. (1894. február 16-án. 1,767.) Az óvásnak hiánya vagy idöelöttisége nem vehető hivatalból figyelembe. A kassai kir. itélő tábla: Dr. Hevessy Károly ügyvéd által képviselt Kassai uépbank részvénytársaság felperesnek, dr. Blanár Béla kirendelt ügygondnok által képviselt ismeretlen tartózkodású K. Miklós, továbbá nem védekezett T. András és T. Géza, végre meg nem idézett K. Miklósné, szül. K. Anna alperesek ellen 740 frt töke és jár. iránt a kassai kir. tszék, mint váltóbiróság előtt folyamatba tett és az 1893. évi jun. hó 9-én 1,388. sz. a. hozott ítélettel befejezett váltóperét T. Géza alperes részéről az 1893. évi jun. hó 19. napján 4,775. sz. a. beadott felebbezése folytán az 1894. évi jan. hó 8. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, 1893. évi 4,090. p. sz. a. következő ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének T. Géza alperest marasztaló felebbezett részét helybenhagyja, az ítéletnek nem felebbezett része pedig érintetlen marad. Indokok: A vt. 41. §-ának ama rendelkezéséből, mely szerint az óvás a fizetés napján déli 12 óra után vehető fel, kétségtelen ugyan, hogy az 1893. év febr. hó 20-án lejárt váltónak 1893. év febr. hó 20-án délelőtt 11 órakor — tehát a lejárat előtt — fizetés hiánya miatt felvett óvás idő előtt vétetett fel és ennélfogva ez a váltó viszkereset fentartására nem alkalmas. Minthogy azonban az óvás hiánya, tehát annak idöelöttisége is hivatalból figyelembe nem vehető, illetve az óvás a váltó viszkereseti jog érvényesítésének nélkülözhetlen előfeltételei közé nem tartozik, mert a vt. 42. §-a értelmében a váltóelőző az óvást el is engedheti, sőt az óvás elengedésének alakját a váltótörvény meg nem határozván, a szóval történt óvás-elengedés is érvényes, következően az óvás hiánya vagy szabálytalansága csak a perbe fogott váltó-adós kifogása folytán vehető figyelembe. Minthogy váltóperben a v. elj. 21. és 22. §-ai értelmében csak azok a kifogások vehetők figyelembe, a melyek kellő helyen és kellő időben terjesztettek elő, minthogy felebbező szabályszerű megidéztetése dacára a kitűzött tárgyaláson meg nem jelent, a tárgyaláson megjelent váltó-elfogadó ügygondnoka által gondnokoltja érdekében az óvás szabálytalansága tekintetében előterjesztett védelem pedig a meg nem jelent pertárs előnyére a v. elj. 23. §-a értelmében nem szolgál s minthogy az óvás szabálytalansága miatt a rendelvényes és forgató által csupán a felebbezésben emelt ez a kifogás elkésett, felebbező a felperesnek a kereseti tőke, kamat és mint vesztesnek az 1868. évi LIV. t.-c 251. §-a alapján a perköltségben történt marasztalása indokolt. Bűnügyekben. Magánokiratnál, ha valaki nem létező személy nevét Írja az okiratra, ez esetben bizonyításra alkalmas okirat, tehát hamisítvány i semJétesiil, mert a hamisítvány az ellen, kit az jogviszonyban állónak tüntet fel, nem használható; de ha vádlott ezen okmány alapján sértettől pénzt csalt ki, a btkv. 379. §-ába ütköző csalást követett el. A nagyváradi kir. itélő tábla: Tekintve, hogy magánokiratnál, hogy valaki nem létező személy nevét irja az okiratra, ez esetben bizonyításra alkalmas okirat, tehát hamisítvány sem létesül, mert a hamisítvány az ellen, kit az jogviszonyban állónak tüntet fel, nem használható ; tekintve, hogy vádlottak az általuk, mint adósok által kiállított kötelezvény alá nem létező személyek neveit mondották be a tulajdon neveik helyett s ezt a hazug bemondást az okból tették, hogy a sértettől már megelőzően ravasz fondorlattal kicsalt hatvan (60) frt összegnek birtokához juthassanak s abban továbbra is megmaradhassanak s a sértettet személyök iránt továbbra is tévedésben tarthassák; tekintve, hogy ekként a vádlottak cselekménye csupán a btkv. 379. §-ában meghatározott csalás tényálladékát állapítja meg; továbbá tekintettel arra, hogy a pótlóan megszerzett erkölcsi és vagyoni bizonyítványok tanúsága szerint a vádlottak részé [ ről az okozott kár megtérítése remélhető, hogy ekként a vádlottakra elsőfokban kimért büntetés túlszigorúnak s a vádlottak I személyi viszonyait tekintve aránytalanul kiszabottnak mutatko-