A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 18. szám - Bolgár igazságügy. (Szlávok ministersége. - Az uj igazságügyminister. - Törvényhozási tevékenység. - Uj nyugdíj törvény. - Emeritura. - Levonások a fizetésekből. - Jogi szaklapirodalom. - Kodifikáció. - Jogi fakultás.) (Folytatás.) - Bíróságaink segéd- és kezelőszemélyzete

70 A .1 O Gt. tőke maradt fenn, a mely összeg 1874. nov. 13-ától 1875. aug. 22-ig folyó 6°/o kamatával ismét 112 frt 82 krra növekedett és ez összeg részlettörlesztésére 1875. aug. 22-én 69 frt fizettetvén, további törlesztésre 43 frt 82 kr. töke maradt, a mely töke 1875. aug. 22-étól folyó 6°/o kamatával 1875. nov. 20-ig 44 frt 47 kr. összegre emelkedett s ennek törlesztésére 1875. nov. 20-án 20 frt fizettetvén, további törlesztésre 24 frt 47 kr. töke maradt, a mely folyó 6°/o kamataival 1876. jan. 24-ig 24 frt 72 krra növekedett s ugyanakkor 6 frt fizettetvén, 18 frt 72 kr. összeg törlesztetlenül maradt s igy kétségtelen, hogy a kereseti kérelem alapját tevő az a körülmény, a mely szerint a zálogjogos követelés teljesen lefizettetett volna, bizonyítottnak annál kevésbé tekinthető, mert felperesek azt az állításukat, hogy a követelés törlesztésére az A) alattiban elszámolt összegeken felül még 5 frt összeget is fizettek, egyoldalúan felajánlott föesküvel kívánták ugyan bizonyítani, ez a bizonyítási mód azonban alkalmazható nem volt, minthogy a per folyamán felperesek nem állítván azt, hogy a pénzt felvevő Wahrmann Jakab elhalt, e körülmény tanúvallomással támogatható lett volna; a föesküvel való bizonyításnak csak más bizonyíték hiányában adható hely. Ezeknél fogva tehát a zálogjognak megfelelő követelésnek fizetés által való megszűnte nem bizonyittatván, felpereseket keresetükkel elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1893. szept. 3. 7,591. sz.): Mindkét alsóbb bíróság ítélete részben megváltoztattatik és a S. Jakab és fia S. Ignác javára az aradvárosi 2,907. sz. telekjegyzőkönyvben C. 4. és C. 5. sorsz. alatt 46 frt 85 kr. erejéig bekebelezett zálogjogra nézve a résztörlés 128 frt 13 kr. erejéig elrendeltetik stb. Indokok: A zálogjog-bekebelezés alapjául szolgáló kötelezvény szerint felperesek a kölcsönösszeget S. Izrael és fia S. Ignáctól vették fel, mely hitelezői megjelölés arra enged következtetni, hogy a kölcsönt a S. Izrael és fia cég nyújtotta, a mint hogy a követelés behajtása iránti per is a S. Ignác és fia, tehát a cég nevében tétetett folyamatba. Ily körülmények között figyelembe nem vehető S. Ignác azon ellenvetése, hogy a behajtás iránti perben eljárt ügyvédet ő maga meg nem bízta és hogy a felperesek által törlesztettnek jelentkező összeg csak a S. Izrael hitelezői jutalékába számittassék be és pedig annál kevésbé, mivel a perhez csatolt hagyatéki átadó végzés szerint S. Izrael összes vagyonát S. Ignác örökölte. A mi magát a bekebelezett követelésre teljesített egyes törlesztéseket és ennek folyományakép a tartozási állapot felszámítását illeti, ezekre nézve a Curia elfogadja a kir. itélő tábla indokaiban foglalt érveket és kiszámítást és pedig annyival is inkább, mert azt felperesek maguk sem állítják, hogy a becsatolt nyugtákban foglaltakon kívül külön kamattörlesztést tettek volna, vagy hogy a kamatokat a hitelező elengedte volna ; már pedig a kamatok megítélve lévén, azokat a számításból kihagyni nem lehet. A kir. itélő táblának elfogadott számítása szerint felperesek az utolsó törlesztésnél 18 frt 72 kr. tőketartozásban maradtak. Ez a következmény azonban nem vonja maga után, hogy felperesek keresetükkel teljesen elutasittassanak, hanem ellenkezőleg, a törlesztettnek jelentkező összeg tekintetében a zálogjog résztörlesztését el kellett rendelni. Erre nézve tehát mindkét alsóbb bíróság ítélete meg volt változtatandó. A hátralék 18 frt 72 kr. tekintetében a másodbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, mert ennek kifizetésére nézve felperesek bizonyítékot elő nem állítottak. A felperesek által ajánlott egyoldalú föesküvel való bizonyítást a kir. itélő tábla indokai szerint helyesen mellőzte ; de különben is ezzel a bizonyítani kívánt 5 frt törlesztésével sem lenne az alperesi követelés teljesen kiegyenlítve stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Oly folyószámla összeköttetés [fennállása mellett, hogy felperes alperes gabonaneinüitSlértékesitvén, a befolyt Tételárakat alperes javára, az adással felmerült költségeket, díjakat és az eladott árúkra alperesnek adott előlegeket pedig alperesnek terhére Irta, az által, hogy felperes a váltó beváltásának napján a váltóösszeget meghaladó Vételárat Tételezett be alperes részére és azt ugyanakkor alperes javára is irta, felperesnek alperes elleni valamely váltókövetelése el nem enyészett; alperes eme kifogása nem lévén egyéb beszámítási kifogásnál, ez a váltótörvény 94. §-ának rendelkezésénél fogva jogosan nem érvényesíthető. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1892. január 8. 73,730. sz. a.): Dr. Widder Győző ügyvéd által képviselt N. József és fia cég felperesnek dr. Paczolay Gábor ügyvéd által képviselt K. Károly alperes ellen 1,013 frt 85 kr. és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: AZ 1891. nov. 23-án 65,084. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyezésével felperes keresetével elutasittatik stb. Okok: Minthogy az alperes viszonválaszában előadottak a kifogásokban felhozottak módosításának és igy a védelem megváltoztatásának nem tekinthetők, hanem a viszonválaszbeli előadás a kifogásokban állított kifizetés módozatának feltüntetésére szorítkozik s egyúttal a kifogásokbeli állításokra vonatkozó bizonyítékokat tartalmazza, minthogy ezek a bizonyítékok a váaszban foglalt tagadások után terjesztetvén elő, elkésettnek nem tekinthetők: alperesnek a 2., 3. és 4. 7. a. csatolt mellékletekkel támogatott kifogását figyelembe venni kellett. Bizonyítottnak volt tekintendő alperesnek az az állítása, hogy a kereseti váltó értékét a lejárat napján készpénzben kifizette, a felperestől eredő, általa valódiságukra nézve nem kifogásolt s a perhez 2., 3., 4. alatt csatolt okiratok alapján, mert a 3. •/. alatt csatolt levéllel küldött 2'7. a. számlával az, hogy alperes az A) a. csatolt váltó lejáratát megelőző időben 2 waggon búzát küldött felperesnek, a melynek 1,913 frt 43 krt kitevő vételárát felperes a 3. •/. a. csatolt levél szerint az alperes javára irta és ugyanakkor az A) a. csatolt váltó lejárata napján értesítette alperest, hogy az akkor esedékessé vált alperesi váltót 1,150 írtban alperes számlájára beváltotta, a mit egyúttal a 4. •/. a. csatolt számla is igazol, a hol 1891. okt. 1-ről 1,150 frtot felperes beváltott elfogadmány címén alperes javára, a buzavétel ára fejében pedig 1,913 frt 43 krt alperes terhére irt. Ezekkel a bizonyítékokkal szemben pedig felperesnek az a tagadása, hogy a hivatkozott okiratok nem a kereseti váltóügyletre vonatkoznak, továbbá az az állítása, hogy az alperesnek általa adott előlegek sokkal előbb váltak esedékessé, mint az A) alatt csatolt váltó, figyelembe nem vehetők. Ezekhez képest az alperes által vitatott készpénzfizetés, mivel az árú behajtott vételárával teljesíttetett, a kiegyenlítés igazoltnak lévén tekintendő, a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. nov. 22. 662. sz. a.): Az első bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Habár az első bíróság tévesen mondta ki azt, hogy felperes a 4.' /. alatti okirat értelmében 1,150 frtot alperesnek javára, 1,913 frt 43 krt pedig ugyanannak terhére irt, tévesen azért, mert a dolog megfordítva áll, helyben kellett hagyni az első bíróság ítéletét vonatkozó egyéb indokai alapján annyival inkább, mert a 4. •/. alatti számlából kitetszőleg felperes a vele folyószámla összeköttetésben álló alperes terhére beváltott kereseti váltót az ugyanannak a váltó lejárata napján javára irt 1,913 forint 43 krnyi összeggel kiegyenlítette és igy a kereseti váltó célját érvén, annak alapján felperes joggal fel nem léphetett. A m. kir. Curia (1894. márc. 28. 283. sz. a.) : Mindkét alsóbb bíróságnak ítélete megváltoztattatik és az 1891. nov. 23-án 65,684. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett alperes köteleztetik, hogy felperesnek 1,013 frt 85 kr. tőkét fizessen meg stb. I n d o k o k : Felek perbeli előadásából és a 2. •/.—6. •/. alatt csatolt alperesi mellékletekből nyilvánvaló, hogy felek közt folyószámla összeköttetés állott fenn olyképen, hogy felperes alperesnek gabonanemííit értékesítvén, a befolyt vételárat alperesnek javára, az eladással felmerült költségeket, díjakat és az eladott árúkra alperesnek adott előlegeket pedig alperesnek terhére irta és a folyószámla eredményét megfelelő részletes elszámolás kíséretében időről-időre alperessel közölte. Igy törtéut, hogy felperes az általa forgalomba hozott kereseti váltót, melyen felperes mint rendelvényes és kibocsátó, alpores pedig mint elfogadó szerepel, lejáratkor beváltatván, annak értékét mint alperes érdekében teljesített és utolsó vonalban alperest terhelő fizetést alperes folyószámlájának terhére irta. Ily körülmények közt alperesnek az a kifogása, hogy a folyószámlának ezen tehertétele, vagyis maga a váltókövetelés kifizetés folytán elenyészett, mivel ugyancsak a váltó kiváltásának napján felperes a váltó összegét meghaladó vételárat vételezett be alperes részére és azt ugyanakkor alperesnek javára irta, figyelembe nem vehető azért, mert az a fenforgó folyószámla viszony tekintetbe vételével nem egyéb, mint beszámítási kifogás, vagyis alperes nem a folyószámlájának eredményét, hanem annak csupán fennérintett egyes tételét vévén számításba, az e szerint javára irt vételösszeg megfelelő részét az ugyanazon napon terhére irt váltótartozásba beszámítani kívánja; ilyen kölcsönös követelés beszámithatásának azonban a váltótörvény 94. §-nak határozott rendelkezése útjában áll stb. Közös vagyonnál mindegyik tulajdonostársnak érdekében állván az egésznek fentartasáról gondoskodni, egyik társ tényleges érdekkel birván arra, hogy a közös vagyon fenmaradjon, esetleg elpusztulása esetén előbbi állapotába visszahelyezhető legyen, a közös tulajdont képező ingatlant bármelyik tulajdonostárs egészben teljes joghatálylyal biztosithatja annak bejelentése nélkül is, hogy a biztosítás tárgyára nézve társai vannak és mint biztosított, az egész megállapított kárpótlási összeget igényelheti. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének alperes által felebbezett része helybenhagyatik a benne foglalt vonatkozó indokoknál fogva és azért, mert a keresk. törvény 471. 6-ának rendelkezései kétségtelenül azon esetben is alkalmazandók, ha egy es ugyanazon épület ugyanazon időre és ugyanazon esemény ellen az épületnek több tulajdonostársa javára egyenként különkulon biztosíttatik; de hogy jelen esetben a felhívott törvényszakasz alkalmazásának előfeltételei tényleg fenforognának, alperes ellenbeszedeben nem is állította ; mert alperes oly kifogást, mely a kereset alapjául szolgáló biztosítási szerződés hatályára a ker. torv. 474., 475. §-ai rendelkezéseihez képest az ajánlatban meg