A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 18. szám - Az öröklési szerződések az új örökösödési törvényjavaslatban

Tizenkettedik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1894. május 6. Szerkesztőség : v.. Rndolf-rakpart :>. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvii nynyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — Az öröklési szerződések az új örökösödési törvényjavaslatban. Irta : dr. E m manuel Győző, NagyEnyeden. — A bűntett kísérlete, vagy a kísérlet büntette ? Irta : Eisert István, kir. ügyész Lőcsén, — Óvás, biztonság hiánya miatt. Irta. dr. Frankfurter Sándor, miskolci ügyvéd. — A sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályok. — Belföld (Az örö'. ösödési eljárás a képviselőházban. — Törvénykezési építkezések.) — Ausztria és külföld, (Bolgár igazságügy, Irta : dr. Schischmanov Szt. Milán, legfőbb itélüszéki biró Szófiában.) — Sérelem. (Bíróságaink segéd- és kezelő-személyzete.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MHIKKI-ET: Jogesetek tára Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a •>Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! Április hó 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. — Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése március hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a >Jog« kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolfrakpart 3. sz. alá küldendők. Az öröklési szerződések az új örökösödési törvényjavaslatban. Irta: dr. EMMÁN'UEL GYŐZŐ, Xagy-Enyeden. Legyen szabad egy pár szóval mintegy futólag megemlékeznem arról, hogy régóta a vajúdás stádiumában álló polgári törvénykönyvünk javaslatának az öröklési jogra vonatkozó része az öröklési szerződésekre nézve minő álláspontra helyezkedik a régibb hazai jogunkkal szemben, hogy azok minő helyet foglalnak el a javaslatban s minő szempontból vétetnek ott tárgyalás alá, mit tartalmaz ene vonatkozólag a javaslathoz készült indokolás s röviden ráinuta'nom arra, hogy körülbelül mily szorep jutand annak későbbi magánjogi életünkben s jövendő polgári törvénykönyvünk, azok érvényességére vonatkozólag, minő szabályokat és intézkedéseket tartalmazand ? Miután ez alkalommal nem szándékozom kiterjeszkedni a törvényjavaslat egyes szakaszainak szószerinti elősorolására, nagyon röviden végezhetek. A javaslat általánosságban az osztr. ptkv. álláspontjára helyezkedik e tekintetben s kimondja, hogy az öröklési szerződések csak akkor ismertetnek el érvényeseknek, ha házasfelek, vagy oly jegyesek között köttetnek, kik között később a házasság az érvényes formák között létre is jött. De ezen rendelkezés — mint emiitettem is — csak általá1 osságban történt, a részletekben már találkozunk több lényeges eltéréssel; igy pl. a javaslat nem tette magáévá az osztr. polg. törvénykönyvnek az öröklési szerződések általános érvényességére vonatkozó azon korlátoló rendelkezését, mely szerint »az öröklési szerződés esetében a hagyaték egy tiszta negyedrészének a szabad végrendelkezés tárgyául fenn kell maradnk, mert e tekintetben a javaslat az egyéni rendelkezés korlátozását a kötelesrész szabályozásánál állapítja meg. E mellett a javaslat mindig szem előtt tartja, különösen az öröklési szerződések joghatálya és következményeire vonatkozólag a szász polgári törvénykönyvet, a porosz »L a n d r e c h t«-et és a Mommsen-féle »t e r v e z e t« et. Az öröklési szerződések alaki kellékei, hatálya és érvénytelenségére vonatKOzólag a javaslat rendelkezései és az osztr. polg. törvénykönyv 1,249. §-a, valamint az 1876 : XVI. t.-cikk vonatkozó szakaszai között lényeges és említésre méltó különbség nincsen. Terjedelmes indokolás kiséri azon kijelentését a javaslatnak, hogy az régibb hazai jogunkkal szemben miért helyezkedik a fennebb már jeleztem álláspontra s különösen érdekes s igen szerencsésen van szerkesztve azon része, a melyben okadatolva van az, hogy az öröklési szerződéseket a javaslat is csak a házasLapunk mai száma 12 oldalra terjed. felek és jegyesekre korlátozza, holott az régibb hazai jogunkban feltétlenül érvényes volt. Azzal végzem rövid cikkemet, hogy szószerint idézem a tárgyilagos s mindvégig következetes érvekkel támogatott indokolásnak ide vonatkozó részét. »Az öröklési jog szabályozásának alapjául szolgáló két lényeges momentum, t. i. az egyéni rendelkezés jogosultságának lehető érvényre emelése és a családi jogos igény kellő méltatása az öröklési szerződések általános érvényességének elismerését egyáltalán nem követelik. A családi jogos igény a törvényes örökösödés szabályozásában és a kötelesrész megállapításában találja méltatását és csak sérelmére szolgálhatna a családi jogos igénynek, ha az öröklési szerződéseknek, a halál esetére feltétlenül kötelező és visszavonhatlan rendelkezéseknek érvényessége korlátlanul elismertetnék, mert ez által az ily módon s esetleg a családi jogos igény sérelmére rendelkezett egyén meg lenne fosztva azon jogától, hogy rendelkezésének visszavonása vagy módosítása által a családi jogos igény általános méltatásával megállapított törvényes örökösödési rend érvényesülésének engedjen tért s illetve korábbi rendelkezését újabb s a családi jogos érdekkel összhangzásban lévő rendelkezéssel helyettesítse. Az egyéni rendelkezési jogosultsággal sem egyeztethető össze az öröklési szerződések kötésének feltétlen megengedése, mert habár ez által látszólag és külterjében a rendelkezési jogosultság a rendelkezés alakjára és módozatára nézve tágittatnék, nem szenved kétséget, hogy az öröklési szerződések joghatályának általános elismerése lényegileg a végrendelkezési szabadságnak nagymérvű korlátozását tartalmazná, mert a megkötött öröklési szerződés által az egyént illető rendelkezési jogosultság feloldhatlan bilincsek közé szoríttatnék és épen azon eminens alkatelemétől fosztatnék meg, mely szerint az egyén szabad rendelkezésének folyvást ura marad s halála esetére vagyonának sorsát a törvényszabta korlátok között időről-időre, esetleg a változott körülményeknek megfelelően szabadon szabályozhatja, rendelkezéseit megváltoztathatja, módosíthatja és visszavonhatja. Egyébiránt a gyakorlati élet igényei nem is követelik, hogy az öröklési szerződések kötésére való jogosultság általában elismertessék. Az élők közötti korlátlan rendelkezési jogosultság mellett teljesen kielégítőnek mutatkozik az, hogy vagyonáról halála esetére egyoldalúan mindenki rendelkezhetik s hogy ebbeli rendelkezési jogával — tekintet nélkül a netaláni korábbi ilynemű rendelkezéseire — haláláig szabadon élhet és semmi szüksége sem forog fenn annak, hogy az öröklés kétoldalú, visszavonhatlan szerződés útján is szabályozhatóuak nyilvánittassék és ez által üzelmek tárgyává tétessék ; nem annál kevésbé, mivel az öröklési szerződés tartalmazta rendelkezés az élők közötti rendelkezési jogosultságot általában nem korlátozhatván, a leendő örökségszerződési jogügyletnek elegendő biztos tárgyát nem is képezheti. Hogy az öröklési szerződések érvényességének általános elismerését a gyakorlati élet igényei nem követelik, azt legvilágosabban mutatja azon tapasztalati tény, hogy bár az ily szerződések jelenben hatályban lévő hazai jogunk szerint általában érvényesek, ily szerződések kötésének esete a házastársakon kívül más egyének között a legritkábban fordul elő. Mindezekhez hozzájárul, hogy az öröklési szerződések érvényességének általános elismerése, esetleg a tisztesség korlátait túlhaladó üzelmekre, az örökséglesők nemtelen szerencsehajhászataira szolgáltatna tápanyagot s oda vezethetne, hogy az ily szerencsehajhászok egyes vagyonos egyének gyengeségének felhasználásával maguknak — nem ritkán a családi béke feldulásával — illetéktelen vagyoni hasznot törekednének szerezni. Habár azonban a kifejtett indokokból a törvényjavaslat az öröklési szerződéseket általában érvénytelennek tekinti, mindazonáltal a házastársak és a jövendő házasság megkötésének feltétele alatt a jegyesek körébe korlátozva, az öröklési szerződések érvényességét mégis elismeri. Teszi pedig ezt azért, mert az egymással legbensőbb és teljesen kölcsönös viszonyban álló házastársak között — a hol a tapasztalás szerint is ily szerződések kötésének esete gyakrabban fordul elő — az öröklés kérdésének visszavonhatlan szabályozása nem ritkán a körülmények által okadatoltatik és szükségesnek mutatkozik s mert e szűk körre korlátozva, az öröklési szerződések nagyobb mérvű visszaélésekre