A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Sajtó- és esküdtszéki törvénykezés

68 A JOG. Róza ölte meg, ki e miatt vizsgálat alá vettetvén, vádlott esetleg az e nő személye iránt táplált szerelemből vállalt magára a csend­őrség és a vizsgálóbíró előtt oly cselekményt, melyet valóban el nem követett, nem forog fenn elegendő alap; valamint el nem fogadható vádlottnak azon állítása sem, hogy ő is a csendőrség­töl szenvedett testi bántalmazások miatt kényszerült beismerésre, mert a vádlottnak testi vizsgálásáról fölvett látlelet a bilincs által okozott felületes bőrhorzsolásnak nyomain kívül egyebet meg nem állapithatott és bántalmazás miatt ekkor vádlott sem panasz­kodott Ellenben szorítkozva csak azon tisztán jogi kérdésre, vájjon a vádlott által a vizsgálóbíró előtt tett önvallomás bir-e oly kellé­kekkel, melyek miatt annak visszavonása birói figyelmen kivül hagyandó lenne, azt kellett megállapítani, hogy azon beismerés, mit vádlott a vizsgálóbíró előtt tett és a melyre az alsó bírósá­gok marasztaló ítéletüket alapítják, nem tekinthető oly kifogáson felül állónak és szabályszerű módon jegyzőkönyvbe foglaltnak, miszerint az minden kényszertől mentnek, komolynak és ha'áro­zottnak volna elfogadható, tehát a melytől való későbbi eltérések •agy annak teljes visszavonása különösen bizonyítandó vagy való­színűsítendő lenne és a mely külön bizonyításnak sikertelensége esetén nem a későbbi tagadás, hanem az előbb tett beismerés lenne az Ítélet alapjául veendő. Ugyanis az okt. 24-iki végtárgyaláson kihallgatott azon köz­ségi olőljárósági tagok része, kik a beismerés nagyobb hitelessége céljából a vizsgálóbíró eljárásánál jelen voltak és a kiknek szava­hihetősége az ügyfelek részéről nem kifogásoltatott, egybehangzó­lag és eskü alatt azt tanúsítják, hogy midőn a vizsgálóbíró vád­lottat vallomásának következményeire figyelmeztette, ez magába szállva határozottan kijelentette, hogy nem ugy áll a dolog, mint előbb mondotta. (»Egy Istenem, egy lelkem, nem ugy volt!«) Ezen egyidejű, vádlott előbbi feleleteivel ellenkező, határozott, lényeges kijelentést, melynek megtörténte a fentebbiek szerint bizonyítva van, a vizsgálóbíró a jegyzőkönyvbe fel nem vette, annak nyomán nem folytathatta annak vádlott kihallgatását. De vallják ugyanezen tanuk azt is, hogy vádlott a fentebbi kijelentéssel a jegyzőkönyv aláirását megtagadta, mire a vizsgáló­bíró azzal felelt: »én vesződtem magával 3 órán át, a mit mon­dott, azt jegyzőkönyvbe vettem, itt hálni nem akarok, azért írja alá a vallomását, holnap majd mondhat, a mit akar, azt is jegyző­könyvbe veszem!« Vádlott csak e rábeszélés hatása alatt irta alá nevét. Hozzá véve ezekhez, hogy vádlott márc. 5-én történt ezen kihallgatás után csak 6 nap múlva hallgattatott ki és ekkor csak lényegtelen eltérések magyarázata képezte a kérdések tárgyát, mig a hat hónap múlva eszközölt harmadik és utolsó kihallgatás­kor is csak a zárkérdés vonatkozott a cselekményre és ebben is a tényállás csak a kérdésbe foglalva adatott vádlott elébe ; mire a felelet csak az volt, hogy: »igen is !« minek folytán még azt sem lehet vita felett álló módon bizonyítottnak venni, hogy vád­lott egyáltalán beismerő vallomást tett volna. Miután pedig a vádlott elleni bizonyítékul csalc ezen állító­lagos beismerése hozatott fel; ez pedig a most felsorolt körülmé­nyek között ilyenül el nem fogadható és miután A. József tanú vallomása, a haláleset gyanús körülményei, valamint a vegyvizs­gálati adatok és az ezekre alapított szakértői következtetések is csak az önvallomással kapcsolatban birnak jelentőséggel, e nélkül azonban puszta gyanuokokká válnak és miután az illető bírák előtt kijelentett határozott tagadással szemben az orvosszakértők előtt tett bíróságon kivüli beismerése nem szolgálhat marasztaló íté­letre kellő alapul: mindkét alsó bíróság ítéletét G. Mátyásra nézve megváltoztatni, őt az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól fölmenteni és azonnali szabadlábra helyezése iránt az intéz­kedést megtenni kellett stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben Tekintve, hogy az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-a általában kere­seti jogot ad az ügyvédnek a képviselt fél ellen a reá bizott ügy­ben tett kiadásainak, időveszteségének és jutalomdíjainak érvénye­sítésére : az 1877 : XXII. t.-c. 36. §-áiiak ama rendelkezése, hogy a meghatalmazott díjainak és költségeinek birói megállapítását, kivé­Tén a 35. §. eseteit, saját fele ellenében sem követelheti, a meg­hatalmazott ügyvédet nem akadályozza abban, hogy emiitett dijait és kiadásait megbízójával szemben az 1874: XXXIV. 58. §-ának Tégbekezdésében kijelölt bíróság utján érvényesíthesse. A nagykárolyi kir. járásbíróság (1892. április hó 22-én 2,2-iO. sz. a.): Erőss Gyula ügyvéd felperesnek személyesen véde­kezett C. Mihály alperes ellen 35 írt 12 kr. és jár. erejéig indí­tott perében következőleg itélt: Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy alperessel a folyó évben az összes ügyvédi díjakra nézve, melyekkel alperessel szem­ben követelésben volt és igy a keresetben foglaltakra nézve is, le nem számolt olyképen, hogy minden megjelenéseért 75 krt szá­mított s a számolás eredményeképpen a már eddig teljesített fizetések után alperes 4 frt 75 krral maradt adósa és hogy 4 frt 75 krnak alperes által végkielégítésül való fizetésében meg nem egyeztek, alperes köteles felperesnek 25 frt 97 kr. tőkét stb. megfizetni. Ha felperes az esküt le nem tenné, keresetével eluta­sittatik stb. Indokok: Alperes a kereseti követelés fennállását illető­leg kifogással élvén, kifogásában felhozott állításának bizonyítá­sára főesküt kínált, mely eskü felperes által elfogadtatván, más bizonyíték hiányában az 1868 : LIV. t.-c. 230. §. értelmében meg­ítélendő volt stb. A debreceni kir. Ítélő tábla (1892. évi november hó 18-án 3,700. sz. a.): A kir. járásbíróság Ítélete, a mennyiben a főeskü­tol feltételezetten megítélt 25 frt 97 krt túlhaladó kereseti követe­lés iránt rendelkezést nem tartalmaz, elutasitandónak vétetvén, mint nem felebbezett érintetlenül marad, egyebekben azonban megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét az A) alatti díjjegyzékben felszámított oly ügyvédi munkadíj és költség megfizetésére intézte, a mely díjak és költségek magának az A) alatti mellékletnek tar­talma szerint kisebb polgári peres ügyekben teljesített képviselet­ből erednek; tekintve azonban, hogy az 1877 : XXII. t.-c.^ 36. §. 2. pontja értelmében ily címen igényelt díjainak és költségeinek megállapítása a 35. §. eseteinek kivételével a meghatalmazott saját fele ellenében sem igényelheti, a miből okszerüleg az következik, hogy a meg nem állapitható eme díjak és költségek a megbízó irányában egyáltalán nem érvényesíthetők, tekintve továbbá, mi­szerint felperes maga sem állítja, hogy a kereseti követelés alap­ját képező munkálatok és kiadások az 1877 : XXII. t.-cikk 35. §-ában felsorolt esetek valamelyikében teljesíttettek volna, ezek­nél fogva stb. A m. kir. Curia (1894. évi február hó 22-én 606. sz. a.) : A másodbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes ügyvédnek a kisebb polgári peres ügyekben felmerült és részéről 25 frt 97 kr. és járulékaira leszállított díjai és költségei külön, illetve jelen per utján követelhetéséhez való joga megállapíttatik és a másodbiró­ság a per érdemleges megvizsgálására utasittatik. Indokok: Felperes keresetét az A) szám alatt mellékek jegyzékben felszámított oly ügyvédi díjak és költségek iránt támasztotta, melyek kisebb polgári peres ügyekben teljesített kép­viseletből erednek. Való ugyan, hogy az 1877 : XXII. t.-c. 36. §. értelmében a meghatalmazott díjainak és költségeinek saját fele ellenében való birói megállapítását, kivévén a 35. §. eseteit, ezen eljárásban nem követelheti és felperes maga sem állítja, hogy a kérdéses mun­kálatok és kiadások az 1877 : XXII. t.-c. 35. §-ában felsorolt ese­tek valamelyikéből merültek volna fel; tekintettel azonban arra, hogy az 1874 : XXXIV. t.-cikk 54. §-a általában kereseti jogot ad az ügyvédnek a képviselt fél ellen reá bizott ügyben tett kiadásának, időveszteségének és juta­lomdíjainak érvényesítésére ; az 1877 : XXII. t.-c. 36. §-ának idé­zett rendelkezése pedig a meghatalmazott ügyvédet nem akadá­lyozza abban, hogy emiitett díjait és kiadásait megbízójával szemben, az idézett t.-c. 58. §. végbekezdésében kijelölt biróság utján érvényesíthesse; és ezek szerint felperes kereseti jog hiá­nyából el nem utasítható: annál fogva a fentiek szerint határozni kellett. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Ozv. Dajevits Ferencné e., szegzárdi tvszék, bej. máj. 9, félsz. máj. 28, csb. ifj. Závody Albin, tmg. dr. Schvetz Antal. — Gróf Zichy Hermann e., pozsonyi tvszék. bej. jun. 30, félsz. jul. 3, csb. Puschmann Ödön, tmg. Zernek Károly. — Klein Eszter és Klein Mór e., nyíregyházi tvszék, bej. jun. 19, félsz. jul. 19, csb. dr. Szikszay György, tmg. dr. Deme Ignác. — Boros Henrik e., budapesti tvszék, bej. máj. 25, félsz. jun. 6, csb. Chira, tmg. Csetényi Adolf. - Kron Mihály és neje e„ — — — tvszék, bej. máj. 2G, félsz. máj. 28, csb. Sikabonyi Angyal Pál, tmg. dr. Leeh Károly. — L()W Dániel e., besztercei tvszék, bej. jun. 7, félsz. jun. 25, csb. dr. Bodolla Béla, tmg. dr. Láng Gusztáv. - Hoffmann Albert e., zala-egerszegi tvszék, bej. máj. 20, félsz. jun. 6, csb. Nagy Géza, tmg. dr. Jámbor Márton. — Grünhut Sándor e., szegzárdi tvszék, bej. máj. 16, félsz. máj. 28, csb. ifj. Závody Albin, tmg. dr. Moldoványi István. — Neustiidtl József e., gyulai tvszék, bej. jun. 19, félsz. jul. 18, csb. Pallay Jenő, tmg. dr. Perger Elemér. — Haas S. e., szombathelyi tvszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 15, csb. Mennyey László, tmg. dr. Weidlich Lajos. ­Mandel Mór e., nagyváradi tvszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 5, csb. Jelentsik István, tmg. Schenk Emil. Pályázatok: A dettai jbiróságnál aljegyzői áll. máj. 5-ig. — A csikszeredai tvszéknél a 1 j e g y z ö i áll. máj. 5-ig. — A szegedi kir. Ítélő tábla kerületében 6 (hat) joggyakornoki áll. máj. 7-ig. — A pancsovai tvszéknél birói áll. máj. 6-ig.— A győri kir. Ítélő tábla kerü­letébentöbbjoggyakornoki áll. határidő —. - A perlaszi jbiróságnál albirói áll. máj. 6-ig. — A kaposvári tvszéknél aljegyzői áll. máj. 8-ig. — A veszprémi kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. máj. 8-ig. — A gálszécsi jbiróságnál albirói áll. máj. 10 ig — A perlaszi jbiróságnál aljegyzői áll. máj. 10-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom