A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Sajtó- és esküdtszéki törvénykezés

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 17. számához. Budapest, 1894. április hó 29-én. Köztörvényi ügyekben. V nőnek azon kötelezettsége, hogy férjével együtt lakni és élni tartozik, csak annyiban szűnik meu'. a mennyiben a férje lakásán való megmaradása jogilag, erkölcsileg vagy fizikailag lehetetlenné válik A uö tebát. ki ily komoly ok nélkül megelőző perlekedés folytán férje távollétében elhagyja férje lakását, nötartást nem igényelhet. A tartásdíj oélja és rendeltetése az elei fentartására szükséges folyó kiadások fedezése s ezérl a mennyiben e dijak azonnal nem igényeltetnek, a jogosított azokról lemondottnak tekintendő. A pécsi kir. ítélő tábla 1893. évi szeptember hó 5-én 4,lo3. sz. alatt következő Ítéletet hozott: A kir. itélö tábla az első bíróság ítéletének azt a rendelkezését, melylvtl felperes a kereset beadása előtti időre kért tartásdíjra nézve elutasittatott és a perköltség kölcsönösen megszüntettetett helybenhagyja ; ellenben az idézett ítéletnek azt a rendelkezését, mehivel felperes a kereset beadása napjától kért tartásdíja is feltétlenül elutasittatott, megváltoztatja és felperest e tekintetben keresetével csak az esetben utasítja el, ha alperes a főesküt leteszi arra, hogy felperesnek a közös háztartásból történt eltávozása előtt nem mondotta felperesnek, hogy tisztuljon a házból, mert különben, ha a szőlőből hazajön, koneról-koncra rakja. Erdekében áll tehát alperesnek a részére megítélt fenti főeskü letétele iránt törvényes határidőben jelentkezni és a főesküt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert különben a kir. itélö tábla végrehajtás terhével kötelezi, hogy a kereset beadása, vagyis lS92-ik évi április hó 19-ik napjától kezdve a felek közt fennálló házasság felbontásáig, illetve mindaddig, mig a felek tényleg külön laknak, minden hóra és pedig mindenkor a hó 19-ik napján 7 frtot tartásdíj fejében felperesnek fizessen. Indokok: A per adataiból kétségtelenül kitűnik, hogy a felek közt együttélésük alatt nagyobb fokú ismételt egyenetlenségek és súrlódások fordultak elő. Tekintve azonban, miként arra nézve, hogy a jelzett egyenetlenségekre és viszályokra kizárólag alperes szolgáltatott okot és hogy felperes kénytelen volt alperest (férjét) elhagyni, ugy a felperes által az alperestől történt távozása indokául felhozott körülményekre nézve, jelesen arra nézve, hogy felperest alperes a közös háztartásból fenyegetések közt kiűzte, a per eddigi adatai bizonyítékot nem szolgáltatnak: a jelzett körülményekre nézve a felperes által kínált és alperes által elfogadott fő eskü alperesnek megítélendő és a jelzett kérdés eldöntése a főeskütöl volt függővé teendő. A mennyiben alperes a részére megítélt főesküt le nem teszi, bizonyítottnak tekintendő felperesnek már fentebb is jelzett az az állítása, miként alperest (férjét) kénytelen volt elhagyni. Minthogy pedig az a nő, a ki férjét és annak házát a férj hibája miatt elhagyni kénytelen volt, férjétől megfelelő tartásdíjat követelni jogosult, a mennyiben tehát alperes a részérc megítélt főesküt le nem teszi és ekként bizonyittatik, hogy a felperes távozása indokolt volt és minthogy az előzmények után alperesnek a per folyamán tett ama kijelentése, hogy felperest kész visszafogadni, figyelembe már nem vehető : alperes az elsöbirósági ítélet e részben való megváltoztatásával a kereset beadása napjától megjáró és a szakértők által havi 7 frtban megállapított tartásdíj fizetésére kötelezendő volt. A mennyiben azonban alperes a részére megítélt főesküt leteszi, felperes keresetével elutasitandó volt, mert ez esetben nincs igazolva az, hogy felperes férjét elhagyni kénytelen volt. Ellenben az elsőbirósági ítélet ama rendelkezése, melylyel felperes a kereset beadása előtti időre kért tartásdíjra nézve elutasittatott, helybeu hagyandó volt, mert a tartásdíj célja és rendeltetése az élet fentartására szükséges folyó kiadások fedezése és mert a mennyiben e díjak azonnal nem igényeltetnek, a jogosított azokról lemondottnak tekintendő. Ama rendelkezés pedig, mely szerint a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, a per körülményeinél fogva volt helyben hagyandó. * A m. kir. Curia 1894. évi február hó 22-én 11,478/893. sz. alatt következő ítéletet hozott: Habár a felperes által főesküvel bizonyítani kivánt körülmény önmagában véve nem tekintethetik elegendő indoknak arra, hogy a nő férjét elhagyhassa s a közös háztartást megszüntethesse, s így felperes keresetével feltétlenül elutasitandó volt volna, tekintve azonban, hogy alperes a másodfokú bíróság Ítélete ellen felebbezéssel nem élt, a kir. itélö táblának fentebbi keletű s számú ítélete helybenhagyatik. A felfedező esküvel való bizonyítás sommás eljárásban is igénybe vehető. Az a kérdés, hogy kötelezhető e valamely fél felfedező eskü letételére, nem a főperben, hanem alkereset utján Indítandó eljárás folytán önállóan bírálandó el. Ily alkeresetnek tehát sommás eljárásban is van helye és ily esetben ugy szóval, mint Írásban élőterjeszthető. (M. kir. Curia 1893. nov. 10. Iu,ll2. sz.) Az ev. házassági perekben az ágy- és asztaltól elválasztó ítélet ellen felebbezésnek nincs helye. (A budapesti kir. ítélőtábla 1S93. november 7-én 10,576. szám.) Az örökbefogadott gyermek oldalrokonság alapján törvényes örökösödésre Igénynyel nein bir, hanem öröklési jo^a csak arra a vagyonra terjed ki, a mely az örökbefogadó szülök hagyatékához tartozik. (M. kir. Curia 1893. ökt. 19. 2,014. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha alkalmi egyesületben álló társak valamelyike a közösen átvállalt szállításhoz jutalékát nem szolgáltatta kellő időben és ez által a másik társnak kára volt, ennek érvényesítése önállólag és függetlenül az egymás közötti elszámolástól érvényesíthető. Az oklándi kir. járásbíróság (1892. jul. 8. 515. sz. a.) : Bercze Áron ügyvéd által képviselt G. János felperesnek Gyarmati Ferenc ügyvéd által képviselt N. Imre alperes ellen 150 frt 17 kr. töke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Azon esetre, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy alperesnek az 1888. dec. 30-án kikötött szerződés szerinti kötelezettsége nem kizárólag a m.-hermányi erdőből leendő faszállitására vonatkozott, hogy K. Lipóttal más vállalkozási szerződése nem volt, mint a mely 1888. dec. 27-én kelt ajánlat elfogadásából származott és ezen szerződés teljesítésére vonatkozólag köttetett közöttük az 1888. dec. 30-án kelt és alperes által is aláirt szerződés és felperes kereseti követelése kizárólag ezen szerződések szerint elvállalt kötelezettsége nem teljesítéséből származik, ugy köteles alperes 150 frt 17 kr. kárt felperesnek megfizetni stb.; ha felperes a fennebbi pótesküt le nem tenné, ez esetben felperes keresetével elutasittatik stb. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla (1892. dec. 30, 3,294. sz. a.) : Az első bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetéből és a per adataiból az tűnik ki, hogy felperes alperessel és N. Gyulával alkalmi egyesülésre léptek azon célból, hogy K. Lipót bécsi és budapesti kereskedő részére vasúti talpfákat szállítsanak egyetemleges kötelezettség mellett, tehát közös haszon és veszteségre. A kereset azon alapszik, hogy alperes mint üzlettárs ezen ügyletből kifolyólag kötelezettségét egészben nem teljesítette, a mennyiben 4,842 drb. vasúti talpfa szállításához nem járult; ez által felperesnek 150 frt 10 kr. kárt okozott. Tekintve, hogy alkalmi egyesülési viszonyban állott felek között az ezen viszonyból kifolyó egymás közti követelések és tartozások csak cégelszámolás alapján állapithatók meg és tekintve, hogy felperes nem állítja, miszerint közöttük az egész ügyletre kiterjedő elszámolás történt volna és hogy keresetét az elszámolás eredményére mint önálló jogcímre állapítja és tekintve továbbá, hogy az elszámolás nem csak magából a ker. törv. 62. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésből is következik; a kereset alperes kifogása folytán mint időelőtti elutasitandó volt stb. A ni. kir. Curia (1894. márc. 20. 3,091. sz, a.): A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik, a jelen per érdemileg elbirálhatónak mondatik ki; ehhez képest a másodbiróság ezen pernek érdemleges megbirálására utasittatik stb. I n d o kok: Tekintve, hogy felperes keresetében az alperes szerződésbeli kötelezettségének állítólagos megszegése folytán fölmerült önálló kártérítési követelést kiván érvényesíteni és így az a körülmény, hogy a felek közt fennállott közös vállalatra nézve ez ideig össze nem számoltak, felperes önálló kártérítési keresetét időelőttivé nem teszi; a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával stb. Bűnügyekben. Azon beismerés, melyet vádlott a vizsgálóbíró előtt tett és a melyre az alsóbiróságok marasztaló ítéletüket alapítják, nem lévén oly kifogáson felül állónak és szabályszerű módon jegyzőkönyvbe foglaltnak tekinthető, miszerint az minden kényszertől mentnek, komolynak és határozottnak volna elfogadható: nem az attól való későbbi eltérések vagy annak teljes visszavonása bizonyítandó vagy valószinüsitendő és ezen külön bizonyításnak sikertelensége esetén