A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Sajtó- és esküdtszéki törvénykezés

66 A JOG. a későbbi tagadás s nem az előbb lett beismerés veendő az Ítélet alapjául. Yizsgálóbirósági túlkapások. A vizsgálat többi adatai csakis az inquisitorius módon kivett önvallomással kapcsolatban bírván jelentőséggel, e nélkül azonban puszta gyanuokokká válván : ama később visszavont beismerés nem szolgálhat marasztaló Ítéletre kellő alapul. Az újvidéki kir. törvényszék (1893. okt. 24. 3,208. sz. a.) : G. Mátyás vádlott a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűn tettében bűnösnek mondatik ki és e miatt ugyanazon §. alapján a 92. §. alkalmazása mellett életfogytig tartó fegyházra és a mennyiben szabadlábra helyeztetnék, a btk. 289. §. alapján 10 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. II M. Józsefné szül. V. Róza vádlott az ellene a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság büntette miatt emelt vád é8 következményei terhe alól felmentetik. Indokok: D. József temerini lakos 1887. okt. 27-én este a kukoricaföldön hirtelen rosszul lett s másnap elhalálozván, gyanutalanul eltemettetett s a meghaltak anyakönyvébe, mint ezt 25. sz. anyakönyvi kivonat tanúsítja, a halál okául bronchitis putrida betegség Íratott be. Aunál az oknál fogva, mert az elhalt D. Józsefnek felesége K. Róza még férje életében szerelmi viszonyt folytatott G. Mátyással, gyanú támadt az asszonyra, hogy férje hirtelen elhalálozásának oka nem természetes és hogy ő tette el láb alól ; ez a gyanú azonban aludt egész évig, a mikor a csendőrőrs M. V. Róza ellen nyomozást tartott többrendbeli mérgezés és magzat elhajtás gyanúja miatt és e nyomozás fonala vezérelte a csendőrséget arra a nyomra, hogy D. József a mérgezés következtében költözött el az élők sorából; letartóztattatott tehát K. Róza és most már G. Mátyás temerini lakos, a ki midőn elébe tartatott, hogy a mérgezés tettese : ő a tett elkövetését beismerte. G. Mátyás vádlott a vizsgálóbíró előtt is beismerte, hogy D. Józsefet ő mérgezte meg és azt adta elő, hogy ő D. József nejével K. Rózával szerelmi viszonyt folytatott; előadta, hogy 1887. okt. havában Temerinben az utcán találkozott M. V. Rózával ennek háza előtt, a ki előtt D. Józsefnéveli viszonya ismeretes volt és ezzel beszélgetésbe elegyedvén, előjött a szóbeszéd D. Józsefeiéről, a midőn M. V. Róza azt mondta, hogy ő tudna rajta, t. i. G. Mátyáson segíteni olykép, hogy D. József örökre elalszik. Előadta G. Mátyás továbbá, hogy ő M. V. Róza ajánlatát elfogadta, ettől egy kis 2—3 deciliteres üvegbeu bizonyos folyadékot kapott, ezen folyadékot d. u. 5 óra tájban kivitte az újvidéki határban levő kukoricaföldjére, hol azt az ott dolgozó D. Józsefnek azon szavakkal adta át: »hoztam neked egy kis pálinkát, idd meg.« Előadta még G. Mátyás, hogy a folyadékért M. Józsefnének 10 frtot fizetett, azt azonban, hogy miféle folyadék volt az üvegben, nem tudta és azt sem látta, hogy azt D. József mikor itta meg; annyi azonban tény, hogy az nap este D. József rosszul lett és másnap reggel meghalt. M. Józsefné a vizsgálóbíró előtt tagadta, hogy a D. József ellen elkövetett bűncselekményben bármi része lett volna s hogy G. Mátyásnak bármiféle folyadékot adott volna. G. Mátyásnak a vallomásából kifolyólag D. József hullája 1893. máre. 9-én exhumáltatván, az orsz. művegyész az exhumatio alkalmával beszerzett s hozzá felküldött hullarészekben, illetve ezen hullarészek felében a 28/a. n. sz. jelentés szerint 0 00731 gramm fémhiganynak, illetőleg 0'00581 gramm higanychloridnak megfelelő higanykéneget talált s véleménye oda irányult, hogy bár a talált higany csekély mennyiségű ugyan, de a rendesnél mégis több és így lehetséges, hogy a talált higany nem oly higanynak képezi maradványát, a mely valamely gyógyítási célból készült higanykészitmény, vagy valamely higanynyal gyógykezelt állat húsának élvezete által juthat az ember szervezetébe. A szakértő orvosok az orsz. művegyész most emiitett jelentése alapján ad 26. n. sz. véleményük szerint azt véleményezték, hogy nem vehető biztosra az a körülmény, hogy D. József higany által mérgeztetett meg, hanem ez csak lehetséges és valószínű ; mely vélemény az igazságügyi orvosi tanácshoz felülvéleményezés végett felterjesztetvén, az igazságügyi tanács azt hozta javaslatba, hogy D. József hullája újból exhumáltassék s ujabb hullarészek, továbbá a koporsó körüli földből, a hullán lévő ruhaneműből és a koporsóból is bizonyos rész a hullaboncolás körül követendő eljárás tárgyában kibocsátott belügyministeri rendeletnek megfelelően küldessék fel vizsgálat végett az országos művegyészhez. Az igazságügyi orvosi tanács most emiitett javaslata folytán újabb exhumálás eszközöltetett, a mely alkalommal a 35. n. sz. a. hivatalos jegyzék szerint az orsz. művegyész vizsgálata alá bocsáttatott I. a koporsó födelén lévő földből 2 kgr. mennyiség, II. koporsó deszkadarabok, III. két üvegben hullarészek, szemfödél foszlányok, ruhadarabok, a hulla alatt fekvő s hullanedvvel átitatott forgács, IV. a koporsó alatti földből 2 kg. mennyiség, V. a sirtól 5 méternyi távolságban levő földből 2 kgr. mennyiség. Az orsz. művegyész a most elősorolt tárgyakat vegyi vizsgálat alá vévén, a 37. a. naplózott 1893. június 20-án kelt véleménye szerint a fentebb III. sz. a. emiitett két üvegben lévő anyagvizsgálat alá vett egy részében már sokkal több higanyt talált, úgyannyira, hogy az első és második exhumatio alkalmával vizsgálat alá vett hullarészekből összesen l;!6G/io milligramm higany vonatott ki. Az orsz. művegyésznek a most érintett véleménye szerint az esetben, ha erősebb hatályú higanyvegyület, például maró higanyhalvag a tápcsatorna utján vitetik az emberi szervezetbe, már 0-3—0-5 gramm higanyhalvag halált okozhat; ugy, miután a jelen esetben a hullamaradványok vizsgálat alá vett egy részében 0-185 gramm higanyhalvagnak megfelelő higany találtatott, ha az orsz. művegyészhez felküldött hullamaradványok vizsgálat alá nem vett része is hasonló arányban tartalmazza a higanyt, csupán az orsz, művegyészhez felküldött hullamaradványok 0'3657 gramm higanyhalvagnak megfelelő higanymennyiséget tartalmaznak, mely menynyiség már magában alkalmas az élet kioltására. A vegyvizsgálat alkalmával vizsgálat alá vétetett D. József koporsójának anyaga, ennek festéke, a hulla ruhája, a ruhán lévő fémgombok és a koporsó körüli föld, azonban az orsz. művegyész ezen dolgokra is kimondotta, hogy ezek sem higanyt, sem más mérges anyagot nem tartalmaznak, igy bizonyos, hogy a talált higanyt D. József hullája tartalmazta. Az orsz. művegyész véleményében még megemlítette, hogy az általa teljesített vizsgálatok eredményei közt fenforgó nagy eltérés onnan ered, hogy az utóbbi vizsgálat alkalmával a hulla tápcsatornájának oly része került vizsgálat alá, melyből a higanyvegyület legnagyobb része még nem távozhatott odább és hogy a higanynak ép ezen különböző mennyiségű arányokban való jelenléte teszi jogosulttá ama feltevést, hogy a hullában jelentékenyebb meLnyiségben előforduló higany a tápcsatorna utján vitetett az illető egyén testébe. A vizsgálat és végtárgyalás folyamán megállapittatott, hogy D. József 1887. okt. 27-én a kukoricaföldjén K. János és F. Ferenccel együtt dolgozott, este hárman megvacsoráltak, vacsora után D. József lefeküdt, mig K. János és F. Ferenc kukoricaszárt mentek vágni, majd a munkát abban hagyták, D. József mellé visszamentek és ők is lefeküdtek és ezután kevés időre történt, hogy D. József rosszul lett, eszméletét veszítve rángatódzott, majd hazavitetett lakására s otthon a nélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. D. József megbetegedése alkalmával jelen voltak a már emiitett K. János, F. Ferenc; betegsége alatt pedig látták D. Józsefet neje, özv. D. Józsefné sz. K. Róza, továbbá D. Ignác, K. Verona, Zs. András, valamint dr. J. Béla orvos. A most nevezettek előadása szerint D. József betegsége alatt eszméletlen állapotban rángatódzott, néha köhintett s ekkor szájából fehérsárga hab jött ki és hasmenése volt. Az orvosszakértők véleménye kikéretvén, dr. K. Sándor kir. tvszéki orvos és dr. D. Adolf orvos egybehangzóan oda nyilatkoztak, hogy az előbb emiitett tanuk által D. József megbetegedése alkalmával észlelt tünetek a higanyhalvag (sublimat) általi mérgezés tüneteivel megegyeznek. D. József halála okára dr. D. Adolf szakértő az orsz. művegyész jelentése s a tanuk által észlelt tünetek alapján határozottan azt véleményezi, hogy D. József halálát higanyhalvag mérgezés okozta, mig dr. K. Sándor kir. tszéki orvos a higanyhalvag által történt mérgezést jelen esetben »csak nem biztos«-nak tartja, mert nem tartja egész határozottan megállapíthatónak, hogy a D. József hullájában talált higany higanyhalvag vegyületben jutott D. József szervezetébe s hogy a halált nem más körülmények idézték elő. Tekintettel arra, hogy a szakértő orvosok ama véleményüknek is adtak kifejezést, hogy az emberi szervezetbe a D. József hullájában talált higanyból nagyobb mennyiségű higany is juthat be a nélkül, hogy az halált idézne elő, ha az nem sublimát alakjában jut be a szervezetbe ; a vizsgálat oda is kiterjedt, hogy D. József nem-e volt oly betegségben, melyet higanyt tartalmazó gyógyszerekkel gyógyítanak s hogy nem e lett nála higanyt tartalmazó gyógyszer alkalmazva ? Erre vonatkozóan dr. J. Béla és dr. D. Manó temerini orvosok, kik D. Józsefet életében gyógykezelték, kihallgattattak s hit alatt vallották, hogy D. Józsefet bujakór (syphilis) betegségből nem gyógyították, neki higanyt tartalmazó gyógyszereket nem rendeltek. H. Antalné, S. Antal, U. N. Viktória, K. István és L. Péter, valamint özv. D. Józsefné szül. K. Róza tanuk állítják, hogy részint D. József beszélte nekik, részint saját tapasztalatukból észlelték, hogy D. József »el volt romolva«, ezen kivül K. István, U. N. Viktória és özv. D. Józsefné is állítják, hogy D. József bizonyos kenőcsöket is használt. Tekintettel azonban arra, hogy a kihallgatott tanuk vallomásai semmi adatot nem nyújtanak arra nézve, hogy B. József higanyt tartalmazó gyógyszereket használt volna; tekintettel arra, hogy a szakértők véleménye szerint a higanyt tartalmazó gyógyszerek használata is idézhet elő ugyan mérgezést, de ez esetben már egészen más tünetek állanak be, mint a milyenek D. elhalálozása előtt észleltettek és oly tünetek jelentkeznek, hogy az illető akaratán kivül is kénytelen a gyógyszer további alkalmazását abbanhagym; tekintettel arra, hogy az alább kifejtendők szerint vaiónak veendő G. Mátyás vádlottnak a vizsgálóbíró előtt tett ama beismerése, hogy ő azon a napon, melyen D. József rosszul lett, annak egy mérges folyadékot adott át megivás végett; tekintettel arra, hogy az orsz. művegyész jelentése szerint az a körülmény, hogy a higany a felküldött hullarészekben különböző mennyiségű aranyokban találtatott, azt a feltevést teszi jogosulttá, hogy a