A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 16. szám - Bolgár igazságügy

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 16. számához. Budapest, 1894. április hó 22-én Köztörvényi ügyekben. (Polgárjogi döntvény.) A budapesti kir. itélő tubla (12,206/1893. p sz.): Sommás eljárásban megálhpitott tanudíj előlegezésére az ügyvéd nem kötelezhető. (1868 : L1V. t.-c. 208. §-hoz.) A budapesti kir. itélö tábla J. Lajos és társai felpereseknek, T. Gusztáv alperes ellen folytatott sommás perében az 1893. márc. 30-án 12,206/93. sz. a. hozott végzésével kimondotta, hogy: A megállapított tanudíj előlegezésére sommás perben nera az ügyvéd, hanem a tauuállitó fél közvetlenül kötelezendő. Indokok: A peres felek csak rendes perben lévén kötelesek magukat ügyvéd által képviseltetni, ebből folyólag sommás eljárásnál a tanudíj előlegezésére, ha a peres fél ügyvéd által van is képviselve, nem az ügyvéd, hanem a fél közvetlenül kötelezendő. Kelt Budapesten, 1894. március hó 30-án. Hitelesíttetett Budapesten, 1894. évi április hó 6-án. (7. polgári döntvény.) A pozsonyi kir. itélö tábla K. József és M. Gáspár felpereseknek, S. szül. Zs. Katalin alperes elleni, ingók alóli feloldási peréből kifolyólag az eskü kivétele kérdésében a kir. itélő tábla 1894. évi március hó 29-én 729. sz. alatt kelt határozatával kimondotta, hogy : Az esküre kötelezett fél az eskü letételére kitűzött határnapra személyesen idézendő meg és ezt az idézést az eskü letételére kitűzött határnapnak az esküre kötelezett fél perbeli meghatalmazottjával történtközlésenem pótolhatja. Indokok. Az 1868: L1V. t.-c. 240. §-a szerint az esküt személyesen kell letenni és ezt a perjogi cselekményt — az idézett törvény 244. §-ában meghatározott eset kivételével — helyettesítés vagy más perjogi cselekmény által pótolni nem lehet. Ebből folyólag az eskületétel határnapja az esküre kötelezett fél személyesen idézendő meg s ezt az idézést a perbeli meghatalmazottnak értesítése — mint a kinek meghatalmazási köre csakis a harmadik személyek által eszközölhető perjogi cselekményekre terjedhet ki — nem pótolhatja. Az 1868: L1V. t.-c. 259. §-ának második bekezdésében foglalt ama rendelkezésnek, hogy a keresetre hozott első végzés kivételével a per folyamán hozott minden más határozat a felek megbízottjainak kézbesítendő, csak az az értelem tulajdonitható, hogy a perbeli képviselő a per minden mozzanatairól kell, hogy értesítést nyerjen; ámde ez nem zárja ki azt, hogy a biróság bármely határozatát közvetlenül magával a féllel is közölje ; de mig ezt a b'róság oly esetekben, a melyekben harmadik személy által teljesíthető perjogi cselekményről van szó, mellőzheti és e°yedül a meghatalmazott értesítésére szoritkozhatik, addig e közléstől nem tekinthet el azokban az esetekben, a midőn személyesen teljesítendő és gyakorlandó kötelezettségekről vagy jo gokról van szó. Pozsony, 1894. évi március hó 29-én. Ha á vevők a megvett ingatlan vételára tekintetében feltétlen kötelezvényt állítottak is ki, eladók az eladott ingatlanok tehermentesítése és az eladott ingatlanokra vonatkozó bekebelezésre alkalmas nyilatkozat kiállítása előtt, a vételárnak csakis birói letétbe helyezését követelhetik. A zalaegerszegi kir. járásbíróság (1892. szept. 29. 5,514. sz. a.) : Dr. Hajós Ignác ügyvéd által képviselt P. Károly és neje felpereseknek dr. Obersohn Mór ügyvéd által képviselt D. János és neje alperesek ellen 565 frt iránti perében következő Ítéletet hozott : Felperesek keresetükkel ezúttal elutasittatnak stb. Indokok: Felpereseket keresetükkel azért kellett ez úttal elmozdítani, mert alperesek az 1891. évi szept. 15-én kiállított 790 írtról szóló adóslevelet, melyből felperesek a most keresetbe vett 565 frtos hátralékos vételárt követelik, az alpereseknek a paisszegi 10. sz. tjkben A. -4- 1—3. sorsz. a. ingatlanok egészbeni, a 4. sorszám alatti 3/4 rész és az 5—61. sorsz. alatti egészben eladott ingatlanok vételéra fejében állítottak ki s azon összeget fizetni magukat kötelezték, azonban felperesek az alperes részéről 5. sz. a. becsatolt hiteles telekkönyvi kivonat igazolása szerint a fenti eladott ingatlanokat csakis részben tudták alperesek mint vevők nevére telekköny vileg átíratni, de még azonkívül az eladott ingatlanokat mint az 5. sz. a. becsatolt telekkönyvi kivonat igazolja, 17 frt 55 kr. is terheli, részben pedig az eladott ingatlanoknak átadásához alkalmas adásvevési okmányt még ma sem adták és igy alperesek a felperesi kereset megfizetésére kötelezhetők nem voltak ezúttal. A hivatkozott tanuknak kihallgatása a felhozott indokoknál fogva szükségtelennek találtatván, elrendelhető sem volt stb. A győri kir. itélő tábla (1893. január 18, 7,745. sz. a.) : Az első biróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1894. márc. 14. 5,384. sz. a.): Mindkét alsóbb biróság ítélete megváltoztattatik és alperesek köteleztetnek, hogy a kereseti 565 frt tőkét stb. birói letétbe helyezzék, a birói letétbe helyezendő összegnek felvételére felperesek a paisj szegi 10. sz. tjkben C/l. alatt a m. kir. államkincstár javára 17 forint 35 kr. erejéig az adásvétel tárgyát képező ingatlan jutalékot terhelőén bekeblezett zálogjognak törlése és az esetre jogosíttatnak fel, ha hogy ama tjkben felvett ingatlanoknak a felperesek által eladott, de alperesek által tulajdonjogilag át nem kebelezhetett többi részeit is oly telekkönyvi állapotba hozzák, hogy alperesek tulajdonjoga eme részekre is bekebelezhető legyen, illetőleg ez irányban a bekebelezésre alkalmas okirat kiállítása és [ átadása esetére stb. Indokolás: Az adásvételi ügylet tárgyát tevő ingatlanoknak az alperesek által történt birtokba vételével a szerződés teljesedésbe vétetvén, alperesek mint vevők a vételárt sem tarthatjuk többé vissza, illetve a felperesek mint eladók keresete ellenében védekezésül sikerrel nem hivatkozhatnak a tulajdonjog bekebelezését gátló akadályokra és arra, hogy ugyanazon ingatlanokra zálogjogilag követelés is van bejegyezve, minthogy nyilvánvaló, miként alperesek az adásvételi szerződést a telekkönyvi állás tudatában kötötték és ennek dacára a perhez A. alatt beügyelt adóslevél szerint a még hátralékban levő vételárnak meghatározott időben való megfizetésére minden korlátozás nélkül feltétlenül kötelezték magukat; ez okból, de másrészről tekintettel arra, hogy felperesek nem is állították, annál kevésbé bizonyították, hogy alperesek az ingatlanokat a bekebelezett teherrel vették meg ; tekintve továbbá azt is, hogy a felperesek által eladott ingatlanok részben nem is állanak nevükön, mi miatt azok az alperesek javára egészben átkebelezhetők sem voltak, minélfogva felperesek sem követelhetik, hogy a még hátralékban lévő vételár saját kezükhöz fizettessék ki: kellett mindkét alsóbb biróság Ítéletének megváltoztatása mellett alpereseket, a hátralékos vételár tőkének és nem kifogásolt kamatának birói letétbe helyezésére kötelezni és annak fölvételére felpereseket csakis a tehermentesités és az eladott ingatlanra vonatkozó bekebelezésre alkalmas okirat kiállítása és átadása esetére följogosítani. A perköltség a pts 251. §. értelmében kölcsönösen megszüntettetik, minthogy a kifejtettek szerint mulasztás nemcsak az alpereseket, de felpereseket is terheli. Végrehajtató az 1881: LX. t.-cz. 138. §-a alapján jogosítva van a végrehajtást szenvedettre szállott örökség megszerzését gátló körülmények megszüntetése iránt is a törvényes lépéseket megtenni s igy az eltüntekül állított esetleges örökhagyók tekintetében a felhívási eljárást is megindítani. A rózsahegyi kir. törvényszék (1893. aug. 26. 5067. sz. alatt): B. Dániel felhivónak B. Huntos János és B. Mária eltűnt egyének holttá nyilvánítása iránti felhívási ügyében felperes felhívási keresetének helyt adott. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1893. okt. 10. 5024. sz. a.) : az első biróság Ítéletét megváltoztatja és felperest felhívási keresetével elutasítja stb. Indokok: Az 1868. évi LIV. t.-c. 522. §-ának b) pontja szerint eltűnt egyén holttá nyilvánitását csak annak örököse kérheti. A felhívó az eltüntekül állított egyénekhez semmiféle vérségi összeköttetésben nem áll, örökösödési joggal utánuk nem bir. A törvényben körülirt jogosultságot nem helyettesitheti az a körülmény, hogy felhívó B. H. János ellen végrehajtást vezetvén, a telekkönyvi rendelet 74. §-ában körülirt fentartással zálogjogot nyert azokra az ingatlanokra, a melyek a holttá nyilvánított B. H. János és Katalin nevére telekkönyvileg irvák s a melyekre végrehajtást szenvedő az ő szülei B. H. János és neje holttá nyilvánítása esetében örökösödési igényt formálhat, nem pedig azért, mert az 1881. évi LX. t.-c. 138. §-ában a végrehajtató javára biztosított jog csak addig terjed, hogy a végrehajtató a hagyatéki eljárás megindítását kérheti azok utau, a kik után az adósa örökösödni jogosult; a fenforgó esetben tehát B. H. János és Katalin után a hagyatéki eljárás érdemébe be nem folyhat s még kevésbbé