A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 16. szám - Bolgár igazságügy
62 A JOG. indíthat végrehajtató minőségéből kifolyóan a hagyatéki eljárás folyamában eltűntnek jelentkező valamely jogosított holttá nyilvánítása iránt felhívási eljárást. Ezek szerint felhívó a felhívási kereset megindítására törvényes jogosultsággal nem birván stb. A m. kir Curia (1894. évi febr. 14. 11,255 sz. a.): Az 1881: LX. t.-c. 138. § ának azon rendelkezéséből, hogy végrehajtató a végrehajtást szenvedettre szállott örökségnek az örökös javára leendő megszerzésére jogosítva van, következik, hogy végrehajtató az örökség megszerzését gátló körülmények megszüntetése iránt is a törvényes lépéseket megtenni jogosult. E szerint végrehajtatónak a felhívási eljárás megindítására való jogosultsága kétségbe nem jöhetvén, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság Ítélete hagyatik helyben ezen és az abban felhozott indokokból. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A keresk. utazó különös meghatalmazás nélkül nincs jogosítva főnöke nevében a tőzsdebiróság illetékességének kikötésére, minthogy ez nem olyan jogcselekmény, melyet a hatáskörébe utalt jogügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Ha vitás azon kérdés, hogy a keresk. utazó jogosítva volt-e azon ügyletet, melyre nézve a tőzsdebiróság illetékességét kikötötte főnöke nevében megkötni, egyéb bizonyíték hiányában föesküvel is bizonyítható, mert a tözsdebirósági illetékesség megállapításánál a bíróságok a perrendtartás szabályaihoz kötve nincsenek. A kereskedelmi meghatalmazott (k. t. 43. §.) azon ügyletekre nézve, melyekre hatásköre kiterjed, jogosítva van külön meghatalmazás nélkül is a tőzsdebiróság illetőségét kikötni. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága (1893. nov. 14. i,839. sz. a.): Simon Izidor ügyvéd által képviselt »Első gőzmalom részvénytársaság Ujvidéken« cég felperesnek dr. König Vilmos ügyvéd által képviselt I. Z. Dánon alperes ellen 1,322 frt 79 kr. tőke és jár. iránti perében következő végzést hozott: A bíróság leszállítja illetőségét stb. Indokok: Az A) alatti ügylet beismerten nem alperessel személyesen, hanem annak állítólagos meghatalmazottjával, K. E. Eliással lett megkötve és illetőleg ezen K. fogadta el az A) alatti kötvénynek megfelelő tőzsdeügynöki ellenkötjegyet. Jóllehet a bíróság nem osztja alperes azon nézetét, mintha a kereskedelmi meghatalmazott azon ténykedése, miszerint a tözsdebirósági kikötést tartalmazó tőzsdeügynöki kötjegyet kifogás nélkül elfogadja, nem volna elegendő ezen bíróság illetőségének a meghatalmazó irányábani megállapításához, mindazonáltal jelen esetben le kellett szállitani az illetékességet egyrészt, mert a D) és E) alatti levelekből kitűnik, hogy K. E. Éliás az A) alatti megkötésére nem volt felhatalmazva és illetőleg annak megkötése körül meghatalmazási körét túllépte, másrészt mert nevezett K., tekintve, hogy felkeres állítása szerint is csak utazó, tehát különös kereskedelmi meghatalmazott volt, nem volt jogosítva főnöke alperes nevében a tőzsdebiróság illetőségének kikötésére, minthogy ez nem olyan jogcselekmény, melyet a hatáskörébe utalt jogügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Ezek alapján az illetőséget leszállítani és felperest, tekintve, hogy K. E. Éliás meghatalmazási körének túllépéséről keresetindítás előtt tudomása volt, az okozott költségek viselésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1894. január 4. 5,064. sz. a.): Az első biróság végzését megváltoztatja és az első bíróságot csak abbau az esetben mondja ki a perre illetéktelennek, ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy K. E. Éliás nem volt általa meghatalmazva az A) alatti kötvényben megjelölt lisztnek Budapesten való eladására. Ha azon alperes a fenti főesküt az annak letételére kitűzendő határnapon le nem teszi, a kir. ítélő tábla az első bíróságot a perre illetékesnek nyilvánítja és ugyanazt a per érdemének tárgyalására és a további szabályszerű eljárásra utasítja stb. Indokok: Ha alperes az A) alatti kötjegy kibocsátása idején D) alatti levele szerint a nála alkalmazásban volt K. E. Eliást az A) alatti kötjegyben érintett lisztnek Budapesten való eladására meghatalmazta, akkor az A) alatti szerint létrejött ügylet alperest az A) alatti tartalma szerint kötelezi és alperes az első biróság illetékessége ellen hatályosan nem tehet kifogást, mert ebben az esetben K. Éliás alperesnek a liszt eladására, tehát az adásvételi ügylet megkötésére feljogosított kereskedelmi meghatalmazottja volt, kinek jogköre a ker. törv. 43. §-a értelmében kiterjedt mindazon jogcselekményekre, melyeket az adás- j vételi ügylet rendszerint szükségessé tesz, a törvény értelmében tehát hatásköre az ügylet összes feltételeinek megállapítására kiterjedvén, ahhoz, hogy a tőzsdei választott biróság illetékességét | kiköthesse, illetve ennek meghatalmazását alávethesse, külön i meghatalmazásra annál kevésbé volt szüksége, mivel az ügylet I tárgyát képező nagy mennyiségű (1,144 s/ák) lisztnek eladása a kereskedelmi forgalomban rendszerint közvetítő, jelesül tőzsdei ügynök;igénybe vétele mellett szokott eszközöltetni; mert alperes ha K. Éliást a lisztnek eladásával megbízva, a megbízás alapján K. liliásnak a K. T. által meghatározott jogkörét korlátozta is, felperessel szemben a meghatalmazottja által az A) alatti szerint kötött ügylet érvényét és kötelező erejét a meghatalmazás körének túllépése miatt megtámadni nincs jogosítva, mivel azt nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy felperes az ügylet meg kötésekor a meghatalmazás korlátolt voltáról tudomással birt és így alperes a meghatalmazás túllépése miatt csakis meghatalmazottját vonhatja felelősségre és mert ilyképen az által, hogy K. Éliás mint alperes meghatalmazottja a lisztet, melynek eladására alperes által fel volt hatalmazva, az A) alatti kötjegyben foglalt feltételek mellett tőzsdei ügynöke közvetítésével felperesnek eladta és az ügyletre vonatkozó a tőzsdei ügynök által kiállított s az első biróság illetékességének kikötését tartalmazó kötjegyet kifogás nélkül elfogadta, minthogy ez a ténye a meghatalmazó alperes tényét helyettesíti, az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának b) pontja értelmében az első biróság illetékessége a jelen perre al perest kötelezőleg kikötöttnek tekintendő. Ezekből folyólag annak a kérdésnek eldöntése, hogy a kivételes első biróság a jelen perre illetékes-e vagy sem, egyedül attól függ, vájjon alperes K. Éliást az A) alatti kötjegyben érintett lisztnek eladásával megbizta-e vagy sem ? Minthogy alperes azt, hogy K. Éliást a lisztnek eladásával megbízta, tagadta és ezzel szemben alperestől és K. Éliástól származó D) és E) alatti levél bizonyítékot nem képez, mert abban csak annak beismerése foglaltatik, hogy alperes a K. Éliás által meghatalmazás nélkül kötött kereseti ügyletet bizonyos feltételek mellett utólag jóváhagyni és elfogadni hajlandó volt, de nem szolgálhatna bizonyítékul R. (T.) Adolf tőzsdei ügynöknek esetleges vallomása sem, mert a felperes által ezzel a tanúval bizonyítani kívánt abból, a körülményből, hogy az ügylet megkötése előtt alperes és K. Éliás között sürgönyváltás folyt, K. Eliásnak alperes által a lisztnek eladására történt megbízatását megállapítani nem lehet és minthogy felperes az érintett, de el nem fogadható bizonyítékokon kívül K. Eliásnak alperes által a liszt eladására való megbízatására csupán az alperesnek kinált főesküt hozta fel. egyéb bizonyíték hiányában a főesküt alperesnek megítélni és az első biróság végzésének megváltoztatásával az első biróság illetékességét vagy illetéktelenségét a föeskü le- vagy le nem tételéhez képest megállapítani kellett stb. A m. kir. Guria (1894. márc. 14. 290. sz.): A másodbiróság végzése helybenhagyatik indokainál fogva és azért: mert az 1881. évi LIX. t.-c. hatályba lépte állandóan követett birói gyakorlattal meg lévén állapítva, hogy az idézett törvény 94. §-ában emiitett külön bíróságok eljárásaikban általában, különösen pedig az illetőségüket megállapító tények bizonyítása tekintetében is jogositvák, az eskü általi bizonyítást belátásuk szerint alkalmazni, ebből a törvény ellenkező rendelkezésének hiányában okszerűen következik, hogy a felebbviteli bíróságok is kell, hogy jogosítva legyenek azokban az esetekben, melyekben az idézett t.-c. 95. és 96. §. értelmében bíráskodni hivatvák, a bizonyításnak ezt a módját alkalmazni a nélkül, hogy e tekintetben a perjogban a rendes bíróságok előtti eljárásra vonatkozólag megállapított szabályaihoz kötve volnának ; miért is a felfolyamo dásban ez irányban emelt panasz törvényes alappal nem bír ; s mert annak a meghatározása, hogy a uyertes fél részére elsőbiróilag megállapított perköltségből milyen összeg essék az ügyvesztes fél terhére, a bírónak általában, tehát a felebbviteli bírónak is kétségtelenül hatáskörébe tartozván: az ez irányban emelt panasznak sincs törvényes alapja stb. Az utalványt kiállított bank az utalványt mindaddig, inig az a vele szerződött első birtokosnak — kinek érdekében azt kiállította — kezei között van, a vele szerződött féltől teljes joghatálylyal visszaválthatja. Az osztrák-magyar bank az 1878 : XXV. t.-cikkbe igtatott alapszabály, illetve 1887 : XXYI. t.-cikkbe igtatott módosított alapszabályai értelmében az utalványra vezetett nyugta valódiságáért nem felelős, az alakilag szabályszerűen nyugtatványozott papírnak visszaszolgáltatása irányában kötelezettségét teljesen elenyésztetö joghatálylyal adhatja vissza az ntalvány egyenértékét képező pénzösszeget. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1891. nov. 6., 39,109. sz. a.): dr. Freund Áron ügyvéd által képviselt Mogyorósy L. I. és Stein cég felperesnek dr. Králik Lajos ügyvéd által képviselt osztrák-magyar bank alperes ellen 625 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A kereset tényalapja szerint alperes bank budapesti főintézete a nála lefizetett 625 frtról felperes részére a bank bécsi főintézete által fizetendő utalványt állított ki, azonban az utalvány felhasználása előtt az arra lefizetett összeget a felperes cég nevében nyugtázott eredeti utalvány visszaadása ellenében a jogtalan birtokosnak visszafizette. Felperes tehát erre a különben nem vitás tényalapra fekteti az utalványozott összeg megfizetésére irányzott követelését, mert álláspontja szerint alperes bank budapesti főintézete a nyugtázás valódiságát vizsgálni tartozott, már pedig a nyugta hamis volt. A kereseti igénynek törvényes alapja nincs, mert az osztrákmagyar bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1887 : XXV. t.cikk 78. §-a szerint a bank utalványozási üzletében a forgatmány vagy nyugtázás valódiságáért nem kezeskedik; azt pedig felperes nem is állítja, hogy alperest az utalvány beváltásánál rosszhiszeműség telhelte.
