A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 15. szám - Közigazgatási törvénytár

5 8 A JOG. orint névértékű részvényt bocsátott ki, csak az 1871-ben kelt alapszabályokban nyugvó jogát érvényesítette, ez által az alaptökét, melyre 1871-ben szintén csak 150,000 frt névértékű részvény lett kibocsátva, az alapszabályilag megengedett és meghatározott 300,000 frt összegre egészítvén ki. Hasonlóképen lehetett figyelembe venni alpereseknek felén túli sérelemre vonatkozó kifogását sem, mert a keresk. törvény 280. §-a szerint ily címen a kereskedelmi ügyletek meg nem támadhatók, de különben is alperesek magát a felén túli sérelem tényét sem bizonyították be, felperes pedig még ezúttal is hajlandó őket a részvénynévérték befizetése ellenében a részvényeseknek biztosított jogokban részesíteni; valamint nem lehetett tekintetbe venni alpereseknek a megtévesztés címén tett kifogását sem, mert ezt be nem bizonyították, a felperes jogelődje életében elő­fordult cégváltozásokat s vagyonátruházást pedig ilyenül tekinteni nem lehet. A felperes kereseti jogainak elévülésére vonatkozólag az osztrák polgári törvénykönyv 1,489. §-a alapján tett alperesi kifo­gás alappal nem bir, mivel jelen per az ezen §-ban szabályozott kártalanitási perekkel nem azonos. Végül alpereseknek viszonkeresetét azért kellett feltétlenül elutasítani, mert az a pernek a jelen ítélettel való eldöntése kö­vetkeztében tárgytalannak tekintendő stb. A kolozsvári kir. ítélő tábla (1892. évi december hó 20-án 5,352. sz. a.): A kir. itélő tábla a kolozsvári kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság ítéletét indokaiból és mert alperesek P. Sán­dornak, jogelődjüknek, az A) alatti részvényaláirási nyilatkozaton levő aláírása valódiságát tagadván, felperest, ki a megtagadott aláírás valódiságát bebizonyítani tartozik, nem lehet megfosztani az 1868. évi LIV. t.-cikk 1,728. §-nak d) pontja szerinti bizonyí­téktól és mert a főeskünek efen alapon való megítélése az alpere­sekre nézve sérelmes nem lehet, nemcsak azért, mert azt kifeje­zetten elfogadták, hanem mert tisztában kell lenniök azon körül­ménynyel, mely őket az aláírás valódiságának megtagadására indí­totta — helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1894. évi február hó 27-én 299. sz. a.): Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, felperes kere­setével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Az örökhagyónak kötelezettségeért perbe vont örökösnek kétségtelen joga van a jogelődje kötelezettségét meg­alapító okiraton, ennek névaláírása valódiságát tagadni a nélkül, hogy tagadásának tényalapját kimutatni, vagy annak jogosságát indokolni is tartozik. Minthogy pedig a néhai P. Istvánnak örököseiként perbe idézett alperesek az örökhagyónak az A) alatti részvényaláirási nyilatkozaton levő névaláírásának valódiságát elleniratokban már tagadták, ezt bebizonyítani a felperesnek képezte feladatát, miután kereseti igényét az aláírás valódiságára alapította. Felperes ennek bizonyításául hivatkozott az A) alatt is előt­temező egy tanura, továbbá alpereseket visszautasithatatlan alak­ban esküvel kínálta meg. Helyesen mondotta ki az első bíróság Ítéletének vonatkozó indokaiban azt, hogy egy tanúnak vallomásával felperes az aláírás valódiságára csak részbizonyitékot szolgáltatván, ez a bizonyíték­nak teljességre emelése végett ki nem egészíthető a felperesnek pótesküjével, mert felperes a perben nem is állította, hogy az A) alattinak aláírása az ő jogelődjének esküre bocsájtható valamely közegének jelenlétében történt, s így felperes, illetve jogelődje annál nem forog saját tényében. De hasonló okból nem Ítélhető meg az eskü az aláírás ha­misságára nézve, az alperesként perbe idézett örökösöknek sem, mert azt sem állította a felperes, hogy ezek bírhatnának saját érzéki tapasztalatuk alapján tudomással az A) alattinak az örök­hagyó által történt aláirásáról, alperesek pedig a tanúvallomásra kitűzött észrevételezési tárgyáláson annak ellenkezőjét vitatták. Már pedig alperesek sem kötelezhetők annak e>küvel való bizonyítására, a mi érzéki tudomásuk körén kivül esik. Ilyen körülmények között tehát felperes az alperesek jog­elődje névaláírása valódiságát, az alpereseknek tagadásával szem­ben alkalmas módon be nem bizonyította s igy arra alapított kereseti igényének jogossága is bizonyitatlan maradván, kerese­tével el volt utasítandó stb. A férj nejének gyógyítás, eltemettetése és gyermekeinek nevelése érdekében tett kiadásait a hozományi töke terhére csak akkor számithatja fel, ha a kérdéses kiadások oly nagyok voltak* hogy az ő Tagyonának, keresményének s a hozományi tőkének jöve­delme nem fedezte és hogy e miatt !a~ tőkevagyont kellett meg­támadni. (M. kir. Curia 1894. jan. 5. 199. sz. a.) gj Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Felperes mint a váltó rendelvényes forgatójának fia és örö­köse a váltóösszeget előbbit követő forgatmányosnak a lejárat és az elhalálozás után kifizetvén: a váltókövetelést váltói uton érvé­nyesitheti s ehhez a váltó birtokán kivül az átruházásra jogosított félnek forgatmánya vagy engedménye nem szükséges. A veszprémi kir. törvényszék (1893. évi augusztus hó 17-én 5,925. sz. a.): Dr. Steinberger Lipót ügyvéd által képviselt dr. K. Jakab felperesnek dr. Kende Ádám ügyvéd által képviselt S. Sá­muel alperes ellen 120 frt tőke és járulékai iránti vákóperében következőleg i t é I t: Alperes tartozik a Pápán 1892. évi január hó 23-áu 120 frtot kiállított váltó alapján mint elfogadó a kere­I seti 120 frt tőkét s j. megfizetni. Indokok: A beperesitett váltó a törvényes kellékekkel e látva van. Alperes felperesnek kereshetőségi jogát vonja taga­dásba, mivel a váltó ő reá forgatva nem lett és mert ha a váltót felperes, mint a váltó forgatmányosa előzőjének örököse fizette ki, tartozott volna felperes kizárólagos örökösi minőségét igazolni és keresetét nem fizetésre, hanem birói letétbe helyezésre kellett volna indítani. Minthogy alperes nem tagadta, miszerint felperes a bepe­resitett váltó forgatójának, az elhalt K. Sámuelnek fia, sőt beis­j merte, hogy örököse és hogy a váltó értékét a forgatmányos pápai ; takarékpénztárnak felperes fizette ki; Minthogy továbbá a váltóadósnak leszármazója az örök­| hagyónak jogaiba lépvén, annak tartozásai kifizetésében a törvény által nem korlátoztatik ; Minthogy a kereseti váltónak az egyik örökös által beváltá­sával a többi örökös társtól jelen esetben semmi előny el nem vonatván, a kizárólagos örökösi minőség igazolására szükség nin­csen, a beperesitett váltóra vezetett hátirattal pedig felperes a váltó értékének az utolsó forgatmányos kezéhez befizetését és a váltónak jogszerű birlalását kellően igazolta : Ezeknél fog/a stb. A győri kir. itélő tábla (1893. évi október hó 25-én 5,688. sz. a.): A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét megvál­toztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A kereset minden lényeges kellékkel ellátott váltó kifizetésére lévén indítva, az a váltóeljárást szabályo zó igaz­ságügyministeri rendelet 3. §-ának 1. pontja értelmében váltó­eljárásra tartozik, alperesnek a váltóbirósági hatáskör ellen fel­hozott _kifogása tehát elvetendő volt. Érdemben az első bíróság Ítélete megváltoztatandó s felpe­res keresetével elutasítandó volt, mert a felperes a kereset alap­ját tevő váltót az arra vezetett feljegyzés szerint a forgatmányos pápai takarékpénztárnál annak a személynek, ki helyett a fizetést teljesítette, megnevezése nélkül fizetvén ki, az vélelmezendő, hogy a fizetés az elfogadó helyett történt, ezzel a fizetéssel pedig a váltó célját érte, következésképpen erre a váltóra többé kereset nem állapitható stb. A m. kir, Curia (1894. évi március hó 1-én 1,878. sz. a.) : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság íté­lete hagyatik helyben stb. Indokok: Tekintve hogy alperes viszonválaszában kife­jezetten elismeri, hogy felperes a kereseti váltó rendelvényes for­gatójának K. Sámuelnek fia és örököse és elismeri, hogy felperes a kereseti váltó összegét, a mint ezt egyébként a váltó hátára veze­tett feljegyzésis bizonyítja, a pápai takarékpénztárnak, mint K. Sámuel követő forgatmányosának, a lejárat és K. Sámuel elhalá­lozása után fizette ki, ezzel pedig a fizetés felperes által K. Sá­muel helyett és érdekében teljesítettnek tekintendő ; Tekintve, hogy felperes ezen fizetés teljesítés folytán mint K. Sámuel örököse annak jogán alperes ellen váltói uton érvé­nyesítheti a váltókövetelést, ily esetben pedig a váltó birtokán kivül, az átruházásra jogosított félnek forgatmánya vagy enged­ménye nem szükséges; Tekintve, hogy a kereseti váltó minden lényeges kellékekkel el van látva és alperes egyébb érdembeni kifogást nem emel: Mindezek alapján a másodbiróság ítéletének megváltoztatá­sával az első bíróság ítélete helybenhagyandó volt stb. Bün--ügyekben. Miként intézendők kétes elmeállapotok esetében a kérdések az orvosszakértőkhöz, a nélkül, hogy a jogi kérdés eldöntése is a szakértők véleményadási körébe belekevertessék? A kassai kir. törvényszék (1893. évi nov. 6. 6,694. sz. a.): D. Ferenc (29 éves bányász) vádlott a btk. 279. §-ába ütköző a 218. §. 3. pontja szerint minősülő és büntetendő felmenő ágbeli rokonon elkövetett szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 6 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint vád­lott a f. évi augusztus hó 19-én megejtett birói választás alkal­mával lerészegedvén, sógora F. János és S. Ferenc kisbíró öt hazavezették, a hol is vádlott felesége kértére, ki férje feldúlt és magából kikelt állapotát látván, nehogy bajt okozzon, kezén és lábán megkötözték, azonban vádlott nővére, D. Mária kérelmére ugy a vádlott által eskü alatt tett azon ígéretére, hogy magát csendesen fogja viselni, a kezén levő köteléket feloldották és eltávoztak. Vádlott kötelékeitől megszabadulva, fejszét fogott és azzal Zs. Józsefet, ki neje kérelmére lecsendesítése végett hozzásietett, a pitvarban karján megütötte és ezzel őt magától előbb eltaszítva, kiment az udvarra, hol az ott álló öreg apját R. Jánost szó nélkül hátulról ejtett fejszecsapással leütötte, a földön elterült nyakszirt­jére még egy csapást mért, ki még az nap sérülései következté­ben elhalálozott. A 7. naplószám alatt fekvő boncjegyzőkönyv és az arra alapított vélemény a halál okát a 3. alatt jelzett tompa súlyos eszközzel ejtett sérülés folytán beállott agyvérzés és agyhüdésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom