A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 15. szám - Közigazgatási törvénytár

59 állapítja rueg, a vágás oly erőkifejtéssel eszközöltetett, hogy az nemcsak a lágytakarókat, hanem a koponyacsontokat darabokra törte, a burkokba beékelte és ez által összeszaggatta. Vádlott tettét nem tagadja, csupán öntudatlanságig ittas állapotával védekezik és a hozzáintézett kérdésekre azt feleli, hogy tettére nem emlékszik. Hogy vádlott részeg volt, az e kiderített tényállás szerint kétségtelen ; azért is a bíróság feladatát képezte első sorban megállapítani, vájjon az ittasság ezen foka képes volt-e vádlottnak felismerő tehetségét annyira megzavarni, hogy akarata és cselekedete közt a tudat által irányzott és fentartott eszmei kapcsolatot megszüntette, avagy azt csupán kor látolta. A kir. törvényszéket ezen kérdés eldöntésénél a vádlott elmebeli állapotát megfigyelő orvosok szakvéleménye és a vádlottnak ugy a tettet megelőzött, mint a tett utáni viselkedése vezette ; ugyanis vádlott a bűntett elkövetését röviddel megelőzött időben azon egyéneket, kik megkötözték, kérte, hogy kötelékeitől oldozzák fel, előttük magát nyugodtan viselte, de sőt ígéretet tett, hogy csendesen fogja magát viselni és ezen ígéretének megerősítéséül az elébe mondott esküforma szövegét el is mondotta; tettének közvetlen végrehajtása után pedig annak következményeit felismerve, tehát tettének tudatában, a szobába menekült, az ajtót magára zárta és hogy az ajtót reátörő hatósági közegeket elriassza, felülről fejszével az ajtó felé csapdosott, az ajtónak betörése után. 20 lépcsőfokon lefelé az alsó helyiségbe menekült és itt egy teknő alá elrejtödzött. Mindezen viselkedése kétségtelen bizonyítékát adja a cselekvésre való emlékezésnek, a cselekvés alatti eszméletnek és öntudatnak, és éppen azért ennek az ellentéte, az öntudatlanság ki van zárva. Ugyanezen érvek szólnak a mellett is, hogy vádlott öregapját felismerni képességgel birt. Tekintve azonban, hogy nála a szeszbirási képesség gyenge, a kir. törvényszék vádlott tettét korlátolt akaratszabadság befolyása alatt elkövetettnek találta, mely a beszámítást ki nem zárja, csak enyhíti. Mindezeknél fogva meg kellett állapítani, hogy vádlott a vádbeli cselekményt a büntető jogi beszámítást ki nem záró tudatos állapotban követte el. Minthogy pedig cselekvényét fejszével, tehát relatíve az élet kioltására alkalmas eszközzel hajtotta végre ; minthogy a csapást a fejre, mint az emberi test egyik kiválóan érzékeny részére intézte; minthogy nem csupán egy vágást, hanem a már földre esettre még egy vágást tett; minthogy az orvosszakértői vélemény is megállapítja, de a mint azt a vágások által okozott nagymérvű roncsolás is kétségtelenné teszi, nagy erőfeszítéssel kellett intéznie ; minthogy előre látnia kellett, hogy az olyan súlyos fejszével, mint a minővel vádlott a csapásokat tette, az ember fejére nagy erővel intézett ütés rendszerint annak a halálát okozza és igy tettében egyenesen benfoglaltatik vádlottnak azon tudata, hogy ezen cselekedete az élet kioltására alkalmas; minthogy ezen tudat és az ezen tudat mellett foganatosított, nagy erőfeszítéssel eszközölt fejszecsapások egyenesen azon következtetésre vezetnek, mely szerint vádlottnak a cselekedetből származó eredmény okozását kellett akarnia: mindezek megállapítják az ölési szándékot. Végre minthogy tettét öreg apján, erős felindulásban, melyet a korcsmábóli erőszakos elhurcoltatása és saját lakásán történt megkötöztetése keltett fel benne, hajtotta végre : a kir. törvényszék vádlott cselekményében a btk. 279. §-ába ütköző 281. §. 3. bekezdése szerim minősülő és ugyanezen szakasza szerint büntetendő, felmenő rokonán elkövetett szándékos emberölés bűntettének az összes ismérveit találta fenforogni és büntetését súlyosító körülmény hiányában, figyelemmel büntetlen előéletére és szeszes italtól nagy mérvben felhevült állapotára, mint enyhítő körülményekre, a rendelkező részben meghatározott mérvben állapította meg stb. A kassai m. kir. Kélő tábla (1894. évi január 9. 5,487. sz a.): Tekintve, hogy az eljárás fejleményei szerint vádlott a kérdéses tett elkövetését megelőzőleg azon egyéneket, a kik előbb megkötöztél-'., a kötelékeitől való feloldására nyugodtan kérte és előttük magát csendesen viselte, de sőt Ígéretet és esküt is tett arra, hogy ezentúl is ugy fog viselkedni; tekintve, hogy a nevezett vádlottnak eme magatartásából okszerűen az állapítandó meg, hogy őt a korcsmából való erőszakos eltávolittatása és a saját lakásán történt megkötöztetése valamely rendkívüli erős felindulásba nem hozta; s tekintve, hogy a midőn a vádlott emez Ígéretei folytán kötelékeiből kiszabadult és majd mégis fejszét fogott, előbb Zs. Józsefet bántalmazta és csak azután támadta meg hátulról mintegy orvul az ott állott nagyatyját, R. Jánost, a kivel előbb semminemű összeütközése nem volt és a ki még csak a fentebb emiitett megkötözésben sem vett részt, ily körülmények között az, mintha D. Ferenc vádlottnak a R. János bántalmazására, illetőleg megölésére irányult szándéka a btk. 281. §-ában feltételezett erős felindulásban keletkezett és rögtönözve hajtatott volna végre, okszerűen megállapítható nem lévén: vádlott cselekménye a megtorlás tekintetében a btk. 280. §-ának súlya alá esik és ez alapon, figyelemmel mindazáltal a kir. tszék ítéletében kiemelt enyhítő körülményeken kivül, még az orvosszakértők által megállapított egyéni ingerlékeny természetére is, büntetése tiz évi fegyházban állapittatik meg stb. A m. kir. (Juria (1894. évi mára 7. 1,360. sz. a): Tekintettel, hogy a vádlott elmeállapotát megvizsgált orvosszakértők véleményükben súlyt helyeznek arra, miszerint a szeszes italokat vádlott atyja is nehezen tűrte, sőt e körülményt az öröklési terheltség jelentőségével egyenértékűnek vették, azonban ezen feltevés csak vádlottnak az orvosok előtt tett bemondásán alapulván, kétségtelenül bizonyított tényként a per adatai szerint nem vehető; tekintetlel arra is, hogy nem tétetett vizsgálat tárgyává az sem, hogy vádlott megkötözése mi módon eszközöltetett? és ezen adatok hiányában sem az orvosszakértők nem vehették számításba a bekötözés által előidézett vérkeringési esetleges zavarokat vagy a rögzítésnek az idegrendszerre való esetleges hatását; és az itélő biró által sem méltányolható kellő módon ez akadály leküzdése által előidézett lelki állapot, mely esetleg a felindulás megállapításánál vagy annak kizárása tekintetében lényeges jogi következtetések kiindulási pontját képezheti; tekintve, hogy hiányos a vizsgálat a tekintetben, miszerint nem lön kiderítve, hogy az ölésre használt eszköz (balta, fejsze) a cselekmény elkövetését megelőzőleg hol volt elhelyezve ? s különösen, vájjon az keresés nélkül kerülhetett-e vádlott kezeügyébe, vagy pedig annak kézhezkeritése céltudatos tevékenységet szükségkép feltételez? tekintettel továbbá arra, hogy a vizsgálat tárgyává tétetett ugyan vádlottnak a tett után közvetlenül tanúsított magaviselete és lelki állapota, de ezen fontos körülmény bizonyítására kínálkozó bizonyítékok ki nem merítettek : nevezetesen az eset után a tett színhelyén azonnal megjelent M. Balázs körorvos és S. Ferenc ki nem hallgattattak és az sem állapíttatott meg, vájjon vádlott elfogatása után meddig aludt s ébredésekor mily viseletet tanúsított ? Mindezen önkényt kinálkozó adatok tüzetes ismerete nélkül pedig sem alapos szakvélemény nem adható és ilyennek hiányában alapos ítélet sem hozható: mindkét alsó biróság ítélete feloldatik és az eljáró e. (. kir. törvényszék arra utasittatik, hogy 1. a vádlott atyjával összeköttetésben állott érdektelen tanuk kihallgatása utján igyekezzék megállapítani, vájjon azon föltevés, hogy ez a szeszes italok hatása ellen feltünöleg csekély ellenállási képességgel birt, való-e vagy sem ? 2. a vádlott megkötözését eszközölt tanukat és vádlott nejét is hallgassa ki: e megkötözés mi eszközzel történt; vádlott végtagjai, hol, mily módon, mily erővel rögzittettek; a kötelék csak a végtagokra, vagy pedig a törzsre vagy nyakra is alkalmaztatott-e ? 3. Derítse ki vádlott hozzátartozóinak kihallgatásával, hogy az ölésre használt fejsze rendszerint hol állott s vádlott azt honnan és mi módon keríthette kézre? 4. Hallgattassa ki S. Ferencet és B. Márton körorvost vádlottnak a tett után tanúsított viseletére nézve, az utóbb nevezettett különösen a felöl, vájjon vádlotton az alkohol-heveny mérgezés tüneteit észlelte-e és mily tárgyilagos jelenségekben ? s kérdezze meg a felől való indokolt véleményét, mennyiben bir valószínűséggel azon feltevés, hogy vádlott elfogatása után az öntudatlanságot csak színlelte. 5. A vádlott mellé elfogatása után rendelt őrszemélyzet tüzetesen kikérdezendő, vájjon vádlott elfogatása után aludt-e, menynyi ideig és ébredésekor nyomban mily viseletet tanúsított s tett-e ekkor nyilatkozatot előttük az előző nap eseményeire vonatkozólag ? 6. A fentebb rendelt pótlások után az ügyiratokat terjeszsze fel az 1890. évi július 22-én 25,926. sz. a. kelt I. M. rendeletben előirt módon az igazságügyi orvosi tanácshoz s kérjen ettől felülvéleményt a felől, vájjon az orvosi tudomány szempontjából vádlott a vádbeli cselekményt öntudatos, vagy pedig öntudatlan állapotban követte-e el? esetleg meg volt-e zavarva vádlott elmebeli tehetsége oly fokban, hogy e miatt akaratával szabad elhatározását feltételező észleleti képessége kizártnak veendő lenne ? 7. Az igazságügyi orvosi tanács véleményének beérkezte után a kifejtendő ujabb bizonyítékok oly közrevonása mellett tartson ujabb végtárgyalást és annak eredményéhez képest hozzon ujabb, hivatalbóli felülvizsgálat tárgyát képezendő ítéletet. Az 1883. évi XXV. t.-c. 1. szakasza szerint az uzsoravétség tényálladéka akkor is megállapítható, lia a szolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik, mely esetben nem kívántatik meg, hogy ezen hitelügylet azon adósnak vagyoni romlását is képes legyen előidézni. (M. kir. Curia 1894. márc. 6. 6,6"-3. sz. a.) Szabadalmi ügyekben, Egyedül a találmány méreteiben mntatkozó eltérés annak 1 ényegére befolyást nem gyakorol, ennélfogva a későbbi szabadalom újdonság hiánya miatt való megsemmisítése jogosan kérhető. Az E . . . M . . . g . . . . G . . . Részvénytársaság ezelőtt G ..... és R . . . . budapesti cégnek K . . . . V . . . ellen 1891. évi június 18-án bemutatott keresete következtében az alperes részére 1887. augusztus hó 27-én engedélyezett és a szabadalmi főlajstrom XXI. k. 2140. 1. a. bejegyzett »uj rostély alkal-