A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 15. szám - Közigazgatási törvénytár

JOGESETEK TARA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a *Jog< 15. számához. Budapest, 1894. április hó 15-én Köztörvényi ügyekben. Teljes bizonyítékot képező, közjegyző előtt létrejött szerződés ellenében niues kizárva annak az eljárási szabályokban előirt módon eszkó^lemlő bizonyítása, hogy a szerződés szövegében az előadás tárgyára nézve hiba csúszott be, annál kevésbé, ha az nem tüzetesen és minden kétséget kizárólag részletesen soroltatott fel. A rózsahejryi kir. törvényszék (1892. évi április hó 9-én 2,351. sz. a.): Ruzsják János ügyvéd által képviselt özv. K. F Anna felperesnek, Buzsinszky Pál ügyvéd által képviselt F. Márton és F. R. Anna alperesek ellen, szerződés érvénytelenítése és jár. iránti rendes perében következő Ítéletet hozott : Felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A liptószentmiklósi kir. közjegyző előtt a peres felek között létrejött 365/90. ügyszám alatt írásba foglalt közjegyzői okirattal szemben felperesnek nem sikerült bebizonyítani, hogy a kereset tárgyát képező ingatlanok nem képezték volna eladás tárgyát; mivel e tekintetben kihallgatott s a szerződés megkötésénél jelen volt ügyleti tanuk közül T. István eskü alatt azt vallotta, hogy ö már biztosan nem emlékszik, vájjon a kereseti ingatlanok eladás tárgyát képezték-e vagy nem. Cs. János tanú vallomása pedig annyira határozatlan és önmagának ellentmondó, hogy a kiállított közjegyzői okirattal szemben figyelembe nem vehető. Miért is felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A pozsonyi kir. itélő tábla (1892. évi december 20-án 2.537. sz. a.'i : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével csak az esetben utasítja el stb , ha az alperesek leteszik a föesküt, hogy az A) alatti szerződés megkötésekor a vichodnai 42. sz. tjkben 354. és 356. hrsz. alatt felvett belsőségek és ház az eladás alól kivéve nem volt, különben a kir. ítélőtábla az 1890. évi november hó 25-án Matuska János liptószentmiklósi kir. közjegyzőnél létrejött és az A) alatt csatolt szerződést, a mennyiben az a vichodnai 42. sz. tjkben 354. és 356. hrsz. belső telkekre és a felülépitményekre vonatkozik, érvénytelennek kimondja és alpereseket végrehajtás terhe alatt arra kötelezi, hogy a 354. és 356 hrsz. birtokrészletekre nézve és alperesek nevére B) 4. és 5. alatt bekebelezett tulajdonjog a 15 napi teljesítési idő elteltével töröltessék. Indokok: Xem szenved kétséget, hogy az A) alatt csatolt kir. közjegyző előtt létrejött szerződés a feleknek a kir. közjegyző előtt tett akaratnyilvánítását illetvén, teljes bizonyítékot képez ; ez azonban nem zsrja ki annak a bizonyithatását, hogy a szerződés szövegében az eladás tárgyára nézve hiba csúszott be és hogy a felperes nem a vichodnai 42. sz. tjkben felvett egész úrbéri illetőségét, hanem csak a külső telki állományt adta el; mert az A) alatti okirat a felek lényeiről s előadásairól vétetvén fel, e tények és előadások helytelenül lett irásba foglalásának kimutatását az 1868. évi LIV. t.-c. 165. §-a nem tiltja. E bizoayitás az eljárási szabályokban előirt módon eszközlendő ez esetben is és az a szerződés tartalmával szemben a felperest terheli. A felperes első sorban tanukkal kívánta kereseti állítását bizonyítani, T. István tanú azonban a bizonyítandó ténykörülményről nem birt tudomással, Cz. János tanú vallomása pedig annyira határozatlan és habozó, hogy annak részbizonyitékot tulajdonítani nem lehet. Marad ekként a felperes részéről az alpereseknek kinált és az alperesek részéről elfogadott főeskü, a melyet a döntő körülményre az alpereseknek meg kellett Ítélni stb. A m. kir. Curia (1894. évi február 28-án 2,435. sz. a.): A másodbiróság ítélete indokainál fogva és azért is helybenhagyatik, mert a peres felek közt létrejött adás-vevési szerződésről szóló közjegyzői okiratban az adás-vételi jogügylet tárgyául csakis általánosan a vichodnai 42. számú tjkvben felperes nevén álló ingatlan birtok van megjelölve, a nélkül, hogy ugyanabban ez az ingatlan birtok az illető összes helyrajzi számokkal és tüzetesen és minden kétséget kizárólag részletesen felsoroltatott volna. A felek előtt is ilyképen megmagyarázott és ezek szerint hézagos közjegyzői okirattal szemben tehát kizárva annak bizonyítása, hogy a szerződő felek tényleges megállapodása szerint a kereset tárgyát tevő 1., 2. sorszámú és 354. és 356. hr. számú két belsőségi birtokrészleí az adás-vétel alól kivétetatt s ez utóbbinak tárgyát tényleg csak a többi külső birtok képezte, nem lehet. Az örökhagyónak kötelezettségeért perbe vont örökösnek kétségtelen joga van a jogelődje kötelezettségét megállapító okiraton ennek névaláírása valódiságát tagadni a nélkül, hogy tagadásának tényalapját kimatatni, vagy annak jogosságát indokobii tartoznék; a névaláírás valódiságának bizonyítása felperes feladatát képezi.? Valamint a névaláírás [valódisága, ugy annak hamisságára nézve sem ítélhető meg eskü annak, ki az aláírás körülményeiről saját érzéki tapasztalata alapján tudomással nem bír. A kolozsvári kir. törvényszék (1892. évi szeptember hó 30-án 6,92ii. sz. a.): Siposs Gábor ügyvéd által képviselt »Erdélyi pince-egylet bortermelők szövetkezete felszámolás alatl« cég felperesnek dr. Ilea György ügyvéd által képviselt P. Sándor és P. Emma férj. Br. K. Simonné alperesek ellen 500 frt és járulékai iránti rendes perében következőleg ítélt: Alperesek, mint néhai P. István örökösei, csak azon esetben köteleztetnek örökrészük erejéig a kereseti 500 frt tőkét stb. felperes kezéhez stb. megfizetni, ha alperesek közül egyik sem teszi a következő főesküt: »En P. Sándor (vagy P. Emma Br. K. Simonné) esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy (felmutatandó az A) alatti részvényaláirási nyilatkozat) ezen nekem felmutatott eredeti részvényaláirási nyilatkozaton levő »P. István« névaláírás nem valódi, az elhalt édes atyámtól nem származott.* Ha ellenben alperesek közül egyik vagy másik leteszi ezen főesküt, akkor felperes keresetével elutasittatik stb. Alperesek azon viszontkeresetükkel, mely szerint a keresethez A) alatt csatolt részvényaláirási nyilatkozatban nyugvó jogügyletet megsemmisíteni s felperest ennek tűrésére kötelezni kérik, feltétlenül elutasittatik stb. In dokok: Felperes keresetét az A) alatti eredeti részvényaláirási nyilatkozatra alapítja. Alperesek azonban, mint az ezen nyilatkozat aláírójául szerepelő P. István édes atyjuk örökösei és jogutódai, utóbb nevezettnek e szóban forgó aláírása valódiságát megtámadták, illetőleg azt nem valódinak, jem édes atyjuk saját kezétől származottnak állították. Alperesek e kifogással szemben felperesnek a kérdéses aláírás valódiságát perrendtartásszerüen bebizonyítania nem sikerült, mert egyrészről az általa felajánlott és kihallgatott egy tanúnak eskü alatti vallomása a perrendtartás 190. §-a értelmében teljes bizonyítékul nem tekinthető, e vallomás mellé pedig felperesnek pótesküt megitélni, nem saját tényéről lévén szó, nem lehetett s mert másfelől a tanúvallomás feletti észrevételezés megtételekor felperes által, mintegy ezen egy tanúvallomás pótlásául felhozott E) alatti községi előljárósági bizonyítvány tekintetbe vehető nem volt, még pedig nemcsak azért, mert a községi elöljáróság ily bizonyítvány kiállítására nem illetékes, hanem azért sem, mert e bizonyíték perrendellenesen lett felhasználva. Ily körülmények közt, tekintve azt, hogy felperes mégis a felajánlott és kihallgatott egy tanú vallomásával keresete jogalapját mindenesetre legalább is valószinú'sitette, a perkérdés eldőltét a felperes által alpereseknek felajánlott s ezektől kifejezetten elfogadott, az Ítélet rendelkező részében szövegezett főeskü le- vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. Alpereseknek a felperesi kereshetőségi jogosultsága és jogutódlására vonatkozó kifogását tekintetbe venni nem lehetett; mert felperes a B) alatti közgyűlési jegyzőkönyvi kivonattal bebizoI nyitotta, hogy a felszámolás utján feloszlott »Erdélyi pince-egylet részvénytár.saság« cég egész vagyonát künn levő követeléseivel együtt 1887-ben felperesre, a jelenleg szintén felszámolás alatt álló »Erdélyi pince-egylet bortermelők szövetkezete« cégre ruházta át, még pedig azzal a joggal, hogy ez a követeléseket a hátralékos adósoktól éppen azon a jogalapon hajthassa be, melyen a részvénytársaság azokat behajtotta volna. Annak elbírálása pedig, vájjon ezen átruházás jogszerűen történt-e, a jelen per tárgyát nem képezheti, annál kevésbé, mert az átruházást kimondó közgyűlési határozat annak idején megtámadva nem lett. Alpereseknek azon a keresk. törvény 151. §-ára alapított kifogását sem lehetett tekintetbe venni, mely szerint jogelődjüknek az A) alatti nyilatkozaton szereplő névaláírása semmisnek s igy részvényesi minősége, illetve jogai és kötelezettségei létre nem jöttéknek tekintendők, minthogy az aláirt részvényre a névérték 10°/o-ának megtörtént lefizetését felperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja; nem volt pedig e kifogás tekintetbe vehető azért, mert annak értelmezése szerint az aláirt névérték 10°/o-ának az aláíráskor való le nem fizetése csak az alakuló közgyűlésen különben gyakorolható jogoktól fosztja meg az illetőt, de magának a részvényesi jogoknak és kötelezettségeknek létrejöttét nem befolyásolja. De nem lehetett figyelemre méltatni azon alperesi kifogást sem, mely szerint alperesi jogelőd e részvényaláirása túljegyzésnek tekintendő, mert felperesi jogelőd 1875-ben, midőn újabb 150,000