A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből

5G nak az az állítása, miszerint Sz. Drenkának 1890. évi március hó 11-ikéni elvezetése a most nevezett akaratával történt, megerősítést nyer a nevezett tanuknak ama vallomása által, hogy sértett a kérdéses alkalommal nem sirt, sem ő, sem az anyja komolyan nem védekezett, sőt dacára annak, hogy sértett még idejekorán menekülhetett volna, vádlott elöl el nem futott; de megerősítést nyer a parabutyi uton volt találkozás körülményei által is, mely kétségkívül csak ugy esett meg, hogy sértett vádlottat erről a találkozás helyéről előlegesen értesítette: tekintve, hogy mindezek szerint a parabutyi uton, az 1890. évi március 12-ikén történtek vádlott terhére a személyes szabadság megsértésének bűntettét nem állapítják meg: mindezeknél fogva a kir. törvényszék Ítélete részben megváltoztattatik, C. Gyena vádlott a személyes szabadság megsértése bűntettének vádja és következményeinek terhe alól is felmentetik, egyebekben azonban a kir. törvényszék Ítélete indokainál fogva helyben hagyatik. A m. kir. Curia (1894. évi március hó 7-én 6,965. sz. a.): A kir. itélő tábla Ítélete felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyatik. A btkv. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétségnek lényeges ismérvét képezi a „közbotrányt" okozó jelleg. A nagyváradi kir. törvényszék (1892. nov. 21., 13,729. sz. a. : S. András vádlott a btkv. 191. §. szerinti vallás elleni vétségben bűnös és ezért 14 napi fogházra és 5 frt pénzbüntetés megfizetésére Ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint 1891. évi okt. 23-án Tenkén, a S. László temetése alkalmával, ennek ravatalánál, a testvére, vádlott S. András feltett kalappal állott meg és bárha a temetési szertartást vezető lelkész L. Károly, H. János által felszólította, hogy vagy vegye le a kalapját, vagy távozzék : az ő azon nazarenusi tudatából folyólag, hogy a holttestet tisztesség meg nem illeti, cl nem távozott, mi által előidézte, hogy B. Béla a szertartásos éneket félbeszakítani volt kénytelen, a mi aztán a temetkezési hivek megbotránkozására szolgált, sőt vádlott azon viselkedése, hogy csak másodszori felhívásra távozott, a jelenvoltakat megzavarta; vádlott tanúsított viselkedésére nézve ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás alkalmával beismerő vallomást tett; miért is stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1893. ápr. 18., 1,321. sz. a.) : A kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, vádlottat a terhére rótt vád és annak következményei alól felmenti stb. Indokok: A vádlott beismerte ugyan, de különben is bizonyítva van, hogy a vádlott az édes testvérének hullája felett a r. kath. vallás hitelvei szerint teljesített temetési szertartás megkezdése alkalmával kalapját a hozzá intézett felszólítás dacára fejéről levenni nem akarta s mintsem hogy azt tegye, a testvére hulláját magában foglaló koporsó mellől eltávozott. Beismerte azt is a vádlott, hogy tudta, miszerint a r. kath. vallás szertartásához képest temetések alkalmából a szertartás alatt a koporsó mellett fedetlen fővel kell lenni. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy a vádlott cselekményében a btkv. 191. §-ába ütköző vétség lényeges ismérvét képező »közbotrányt« okozó jelleg fenn nem forog, a kir. törvényszék Ítéletének megváltoztatásával vádlottat a terhére rótt vád és annak következményei alól felmenteni kellett. A m. kir. Curia (1894. febr. 20., 6,881. sz a.): A kir. Ítélőtábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Ügyvédi rendtartási ügyekben Bűnügyben hivatalból kirendelt védő ügyvéd a végtárgyaláson való megjelenésbeni akadályoztatását bár csak 24 órával a végtárgyalás előtt jelentette be s helyettesittetéséről sem gondoskodott: mégis tekintve, hogy panaszlott gyógyíttatása végett távozott el székhelyéről és elutazásakor még azt nem tudhatta, hogy a kitűzött végtárgyalási időre nem fog visszatérhetni; továbbá, hogy a végtárgyalás tényleg megtartható volt: panaszlott ellen az 1874. évi XXXIV. t.-c. alá eső vétkes mulasztás meg nem állapitható. A szegedi ügyvédi kamura fegyelmi bírósága (1893. dec. 16., 644. sz. a.): Dr. Wolf Jakab ügyvéd az 1874 : XXXIV. törvénycikk 49. §-ába ütköző és a 68..§. a) pontja szerint minősült fegyelmi vétségben vétkesnek kimondatik és ezért ellene a 70. §. alapján »irásbeli feddés« alkalmaztatik. Indokok: A n.-kikindai kir. törvényszék büntető osztályának 4,253. sz. a. végzése szerint vádlott a rablás bűntettével vádolt és vizsgálati fogságba helyezett S. F. Sándor és társai védelmére hivatalból kirendeltetvén, az 1893. aug. 12-ére tűzött végtárgyalási határnapról, jóllehet arról még június 23-án nyert értesülést, mégis a végtárgyalási napot megelőző napon jelentette csak be védői tisztének teljesítésében való akadályoztatását és Így ez által kérdésessé tette a fogva levő vádlottak ügyében a végtárgyalás megtartását s bár ennek megtarthatása iránt a kir. törvényszék kellő módon intézkedett, eljárásával az alapos védelmet veszélyeztette. Vádlott a végtárgyalás során igazolta bár, hogy előre nem látott körülmények okozták, hogy oly késve jelentette be akadályoztatását, de kitűnt az, hogy akadályoztatásáról már aug. ! 6-án tudomással birt, tehát egyrészt már ekkor intézkedhetett volna ; másrészt azonban tekintettel az ügy fontosságára és arra, hogy már ekkor is elkésett lett volna a bejelentés, vádlott kötej lessége lett volna önmagának gondoskodnia a kérdéses ügyben l helyettesítéséről, a mit nem tévén, kétségtelen, hogy az ügyvédi rendts 49. §-ában előszabott kötelezettségeit sértette meg; miért is stb. A m. kir. Curia (1894. febr. 17., lő. sz. a.): Az elsőfokú biróság ítélete megváltoztattatik és vádlott a fegyelmi vétség vádja alól felmentetik. Indokok: Vádló t a vizsgálati fogságban levő S. F. Sándor és társai védelmére hivatalból kirendeltetvéu, azt, hogy az 1893. aug. 12-ére kitűzött végtárgyaláson jelen nem lehet, 24 órával előbb bejelentette. Habár kétségtelen, hogy már ekkor az idő rövid volt arra, hogy ujabb védő ügyvéd iránt intézkedések tétethessenek és ennélfogva a védelem nem teljesithetésének késői bejelentése mulasztásnak lenne tekinthető; mégis jelen esetben a fenforgó köiülméuyeknél fogva e mulasztás nem állapitható meg vétkesuek; mert a panaszlott által szolgáltatott bizonyítékok szerint ő gyógyíttatása végeit távozott el székhelyéről és elutazásakor még azt nem tudhatta, hogy a kitűzött végtárgyalási időre nem fog visszatérhetni. Ugyanazért tekintve azt, hogy a panaszolt és vétlen mulasztás után is a S. F. Sándor és társai elleni bűnügyben a végtárgyalás megtartható volt, tehát az a mulasztás a végtárgyalás elhalasztásának szükségességét nem okozta: nem forog fenn oly körülmény, melynél fogva vétkes mulasztás esete volna megállapítható. A m. kir. pénzügyi közigazgatási fairóság elvi jelentőségű határozatai. 1.926. Ha valamely fokozatos illetek alá eső jogügyletet tartalmazó okitat t'öbb egyenlő példányban szerkesztetett, a másod stb. példányokon azonban az első példá?iytól járó fokozatos illeték megtörtént befizetését igazoló bizonyítvány reávezetve nincsen, ezek után az eredeti szerződés-példányok után a fokozatos illeték háromszorosan megszabandó ugyan, de ha igazoltatik, hogy az első' példánytól járó fokozatos illeték szabályszerűen lerovatott, a többi eredeti példányok után kiszabott illetékből az első példányon lerótt illetéknek az a része, a mely az ívbélyegek összegét meghaladja, levonandó. (iSgj. évi 8,64.0szám.) 1.927. Földbérletek után járó illeték megszabásánál a bérlő által elvállalt trágyáctatás értéke nem tekinthető illetékköteles mellékszolgáltatásnak. {1895. évi 10,176. szám.) 1.928. Állami tisztviselők által rangsoroztatásának megváltoztatása végett benyújtott kérvény: az ill. díjj. íj. tétel III. pontjában meghatározott állandó bélyegilleték alá esik. (I8OJ. évi 9552. szám.) 1.929. A jelzálog-kölcsönök átváltoztatása esetén az 1881 évi LXX. t.-c. által nyújtott bélyeg- és illetékkedvezmények az óvadékösszegek telekkönyvi bejegyzése után járó illetékre ki nem terjednek. {1895. évi 10,944. szám.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Török L. B. e., kolozsvári tszék, bej. máj. 10, félsz, máj. 17, csb. Becsek Lajos, tmg. Szilágyi Károly. — Zsigmond testvérek e., — — tszék, bej. máj. 10, félsz. máj. 23, csb. Kolozsvári József, tmg. Dobóczky Dezső. — Schvartz Miksa e., s.-a.-újhelyi tszék, bej. máj. 22, félsz. jun. 6, csb. Kása Gábor, tmg. dr. Erényi Manó. — Mindek Kálmán e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. máj. 1, félsz. máj. 3l, csb. dr. Baumgarten Károly, tmg. dr. Führer ísimon. — Weiszfeiler testvérek e., budapesti keresk és változzék, bej. máj. 7, félsz. jun. 7, csb. Ney Aladár, tmg. Csete Kálmán. - Bakmáz István e., mitrovicai tszék, bej. ápr. 26, időkőzi gondnok dr. Kuczelits Ferenc, helyetteséül tmg. Szretkovits György. — Lieblich Mór e., brassói tszék, bej. máj. 8, félsz, máj. 30, csb. Kovács Károly, tmg. dr. Steinhardt Samu. — Bergl Dávid e., nagy-kikindai tszék, bej. máj. 24, félsz. jun. 4, csb. dr. Schulek Kálmán, tmg. dr. Krsztonovits Jenő. — Elszász Béla e., budapesti tszék, bej. máj. 7, félsz. máj. 23, csb. Chira Elek, tmg. dr. Rexa Pál. Pályázatok : A temesvári tszéknél a 1 b i r ó i áll. ápr. 15-ig. — A kalocsai tszéknél jegyzői áll. ápr. 18-ig. — A kis-kőrösi jrbságnái aljegyzői áll. ápr. 18-ig. — A szombathelyi tszéknél aljegyzői áll. ápr. 18-ig. — A körmendi jrbságnái aljegyzői áll. ápr. 18-ig. — A nagy-becskereki tszéknél birói áll. ápr. 18-ig. — A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t.-c. és az ezt kiegészítő törvények értelmében vidéki telekkönyvi hatóságok területén a 1 b i r ó i áll. ápr. 20-ig.— A jászapáti jrbságnái albirói áll. ápr. 20-ig. — Oravicabányán közjegyzői áll. ápr. 29-ig. — A váci tszéknél albirói áll. ápr. 20-ig. — A pozsonyi tszéknél 2 (két) jegyzői áll. ápr. 20-ig. — A fehértemplomi tszéknél aljegyzői áll. ápr. 20-ig. — A szegzárdi jrbságnái 2 (két) albirói áll. ápr. 20-ig. — A szilágy-csehi jrbságnái albirói áll. ápr 20-ig. — A s.-a.-újhelyi tszéknél jegyzői áll. ápr. 20-ig. — A pécsi tábla kerületében joggyakornoki áll. ápr. 18-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)