A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből

108 A J O GK várat magára. Felesleges említenünk, hogy ez a lassú folyamat sem a kereskedelmi perek természetének, sem a kereskedelem igényeinek meg nem felel. Különösen figyelmébe ajánljuk Nagyméltóságodnak azt, hogy e biróság területén a sommás ügyek jelentékeny része kereskedelmi per, melyek az 1892 : XVIII. t.-c. értelmében felebbezés esetén ezen biróság hatáskörébe utaltatnak. Ehhez járul továbbá az, hogy ezen ügyekben a felek egyike rendszerint budapesti, helybeli lakos, ügyvédeik is helybeliek; számítani kell tehát arra is, hogy a felébb vitt sommás ügyek legnagyobb részét e törvényszék szóbeli úton lesz kénytelen tárgyalni, a mi több időt vesz igénybe és jelentékeny munkaerőt tart lekötve. Figyelembe veendő az, hogy a sommás eljárásról szóló törvény intézkedéseinél fogva a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elsőfokú bíráskodási teendője sem fog apadni, mert a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése e kereskedelmi biróság ügykörét — úgyszólván — érintetlenül hagyta. Midőn tehát a személyszaporitás aránylagos elosztásáról lesz szó, a főváros kereskedelmének érdekében az általunk kifejtett szempontokat Nagyméltóságod figyelmébe ajánljuk. A budapesti törvényszék polgári és büntető osztályainál a?z ügymenet nincsen rendes kerékvágásban. Különösen a telekkönyvi ügyek azok, a melyek az elintézés gyorsaságát illetőleg a legmostohább sorsban részesülnek. A sorrendben, sürgetés nélkül legalább három hónapig kell várni, mig egy egyszerű telekkönyvi bejegyzés keresztülvitetik, a mi a fővárosi jelzálogi hitelviszonyokat nagy mértékben károsítja, a folyamatban lévő nagymérvű építkezésekre is bénitólag hat, azokat feltartja. Az egyes telekkönyvek telvék széljegyzetekkel, ugy hogy órákba kerül, mig egy-egy ingatlant illetőleg a telekkönyvi állapot konstatálható. Az ügyek rendkívül növekvő száma ugy a bírák, mint a bevezetők és a segédhivatal részéről oly ideges és gyors munkát igényel, mely az alaposság és a szabatosság rovására megy s így a hiteltelekkönyvek megbízhatóságát teszi kockára. Itt a gyors és alapos segítség elodázhatatlan s csak a rohamosan épülő és növekvő főváros hiteligényeinek tesz szolgálatot Nagyméltóságod, ha ezen panaszunkat meghallgatva, megfelelő személyszaporítás utján igyekszik ez égető bajon sürgősen segíteni. A vizsgálóbírói intézmény itt a fővárosban még mindig a kezdet nehézségeivel küzd. Maga az intézmény jó és életrevaló, de tapasztalataink azt mutatják, hogy a vizsgálóbírók száma még legalább egygyel szaporítandó. Ez intézmény célja egyrészt a vizsgálóbírói közegeket hatályos ellenőrzés alá helyezni, a fontosabb intézkedéseket a vizsgálóbíró cognitiójától függővé tenni s másrészt az, hogy a nagyobb fontosságú bonyolult ügyekben a vizsgálatot maguk a vizsgálóbirák végezzék. Ez szükségessé teszi azt, hogy a vizsgálóbíró a hozzá beosztott vizsgálatokról teljes áttekintéssel birjon; szóval, hogy azok minden egyes fontosabb mozzanatáról tudomása legyen; de megköveteli azt is, hogy a nehezebb vizsgálatokat maga személyesen teljesítse, a mi, tekintettel a vizsgálatok folyton növekvő számára, tekintettel arra, hogy mig a vidéken bonyolultabb bűnesetek csak ritkábban merülnek fel, addig a fővárosban a kereskedelem és üzleti élet gócpontjában a legbonyolultabb, legtöbb vizsgálóbírói körültekintést igénylő és időtrabló csőd és csalási és okirathamisuási esetek tömegesen fordulnak elő; a vizsgálóbíró a reá háruló nagy teher folytán e két irányú functiót jól és alaposan el nem végezheti, egyik a másikat bénitja s a vizsgálóbírói intézmény helyes irányú fejlődését akadályozza. Ez az állapot pedig a budapesti vizsgálóbiráknál tényleg fenforog. Ezen intézmény helyes irányú fejlődése érdekében tehát p kívánatosnak tartjuk, hogy a budapesti kir. törvényszéknél legalább még egy új vizsgálóbírói állás szerveztessék. Nem hagyhatjuk szó nélkül az V. ker. kir. járásbíróságnál uralkodó állapotokat sem. E biróság, mely a végrehajtási ügyeket is ellátja, ma már oly óriási ügykörű bírósággá kezdi magát kinőni, melyben a szabályos és rendes ügymenet csaknem lehetetlenné válik. E biróság ügyforgalmi száma a lefolyt évben meghaladta a raásfélszázezeret; ehhez járul az, hogy miután a pesti oldalon lévő végrehajtások mind itt futnak össze, maguk az ügyek száma is oly nagy, hogy azok nyilvántartása, könyvelése és irattározása nemcsak nehézkes, időtrabló, hanem a dolog természeténél fogva a legjobb igyekezet mellett is sokszor feuakad. Ezt bizonyítja azon tapasztalati tény, hogy a mutató-könyvekben az egyes ügyek és a helyes számok sokszor alig találhatók fel, mert a sok hasonnevű felek különböző ügyei alig tarthatók szét; az irattározás tekintetében csaknem lehetetlen currentiát tartani, a felek és képviselőik az iratokhoz alig férnek, a zavarok elkerülhetetlenek. (A hiányos kezelés különben többi bíróságainknál is többé-kevésbé tapasztalható.) Hogy e biróság ügykezelése még a mai színvonalon is fenn tudott maradni, ez csakis a körültekintő vezetésnek köszönhető. Ez a tény is ismét csak arra indít bennünket, hogy a fővárosi járásbíróságok összpontosítását újból sürgessük Nagyméltóságodnál, a mit még sürgetőbbé fog tenni az, ha a hagyatéki ügyek elintézése is a járásbiróságok hatáskörébe utaltatik. Az összpontosítás lehetővé tenné az így egyesitett járásbiróságok, kamarák szerinti beosztását, esetleg szakkamarák szervezését s mindenekfölött az ügyek aránylagos elosztását s ezzel együtt judicaturájuk színvonalának emelését, az egyszerűbb és pontosabb íi^vIvCZGitiSt A budapesti kir. itélőtáblamég mindig küzd a hátralékokkal s különösen ennek kereskedelmi tanácsa, javulás itt épen nem észlelhető. Mindenek fölött leverő azonban a kir. ^una ügymenete. E legfőbb bíróságunk ügyforgalma evrol-évre nagy arányokban növekszik s vele együ't természetszerűleg hátralékai is nőnek. Különösen a polgári ügyek azok, a melyek ezt az állapotot megsinlik. Az ügyek felterjesztésük után rendszerint csak egy év múlva kerülnek elintézés alá, a mely elintézési idokoz az ügyek számának szaporodásával évről-évre terjed. Szemrehányás e miatt legfőbb birói területünket nem érheti, de sőt ki kell emelnünk, hogy az actacsomók ezen felszaporodása nem vitte arra a veszélyes útra, hogy az alaposság rovására igyekezzék az ügyeket minél gyorsabb ütemben lemorzsolni, hanem állhatatosan megmaradt azon legfelsőbb bírósághoz méltó elv követésénél, hogy mint utolsó fórumnak első és legfőbb kötelessége az elébe kerülő vitás jogviszonyok beható és alapos elbírálása. Ez megnyugtató bizonyíték a mellett, hogy e bíróságunk helyesen fogja fel feladatát. Személyszaporitásról itt ma már alig lehet szó, miután legfőbb bíróságunk Európa hasonló testületeivel szemben már ma is aránytalanul nagyobb; nagyobb, mint a mennyit a judicatura egységének fentartása megbírna. E baj gyökeres orvoslásának eszközeire jelentéseinkben már több ízben reámutattunk. A sommás eljárásról szóló törvényt már az általunk hangoztatott irány inaugurálásának tekinthetjük s habár a kivitellel nem értünk is mindenben egyet, azt hiszszük, hogy ezen törvény életbeléptetése a kir. Curia terhén rövid időn könnyíteni fog. Kívánatos azonban az, hogy a teljes szóbeliség behozatalával a kir. Curia, mint a jogegység és a törvénykezés legfőbb őre, rendeltetésének, önmagának mielőbb visszaadassék. A budapesti büntető járásbíróságnál elharapózott törvénykezési modor ellen megújítjuk panaszunkat. Az a modor, mely itt, kevés kivétellel uralkodik, nem felel meg a birói hivatás természetének. Becsületbeli ügyet, különösen műveltebb ember részéről e biróság elé vinni azzal jár, hogy az illető, legyen az panaszos, vagy panaszlott, bizonyos kicsinylő bánásmódnak teszi ki magát, hogy ezzel az enyhe kifejezéssel éljünk. Helyén nem lévő, nagyon is emelt hangú rendreutasitások, a kibékitési kísérleteknek túlzásbavitele, sokszor erőltetése, a megbocsátani nem akaró panaszos félnek fenyegetése az, mely egy-egy tárgyalás alkalmával szemeink előtt lefolyik. Tudtunkkal a birói szék nem arra való, hogy a felek érzelmi ügyeibe minden áron beavatkozzék, őket erkölcsi kényszer alá helyezze, hanem az, hogy igazságot szolgáltasson s a feleket nyugodtan meghallgatván, ítéletet mondjon, a sértett félnek elégtételt szolgáltasson, az alaptalanul panaszkodót pedig elutasítsa. A mai viszonyok közt műveltebb osztályhoz tartozó ember, bármilyen minőségben, bizonyos félelemmel jelenik meg e biróság előtt. A becsületében megsértett nem talál oly védelemre, mint a minőre a biróság részéről méltán számithatna. Mindez nem alkalmas arra, hogy a törvényes elégtétel utáni vágyat táplálja és fejleszsze. E tárgynál lévén, felemlitendőnek tartjuk, hogy a bíróságainknál divatban lévő tárgyalási modor nálunk egyáltalán sok kívánni valót hagy fenn. Nagyobb és ünnepélyesebb tárgyalásoknál is hiányzik az, a mi az igazságszolgáltatás méltóságának egyáltalán megfelel. Indulatos kitöiések, helyén nem való megjegyzések, néha túlságos kedélyeskedés az, mely a legnagyobb tarkaságban vonul keresztül a tárgyaló termeken. Egy-egy sensátiósabb bűnügyi tárgyalás bővelkedik mesterségesen előidézett, megrázó, komoly, nevetséges, az indulatosság legmagasabb kitöréseiben bővelkedő színházi jelenetekben, mi a hallgató-közönségnek igen mulatságos lehet ugyan, idegeit folytonos izgatottságban tartja, de a mely igazságszolgáltatásunknak sehogy sem válik előnyére. Ezt a birói tárgyalásokhoz nem illő modort ki kell irtaniS itt a kötelesség első sorban a tárgyalást vezető birót terheli, kinek a törvény a szükséges törvényes eszközöket kezébe adta, a ki megfelelő méltóságos magatartással és jó modorral képes a tárgyalás menetét a kellő mederben tartani. A mennyiben ez a vád karunk egyes tagjait érné és a mennyiben a baj orvoslása, egyes esetek megtorlása hatáskörünkbe tartozik, részünkről nem fogjuk elmulasztani kötelességünket teljesiteni. Kérjük Nagyméltóságodat, hogy saját hatáskörében szintén tegye meg a szükséges intézkedéseket. Mi e visszás állapotnak forrását részint abban is találjuk, hogy a mi tárgyalásaink nélkülözik a kellő ünnepélyes formát és díszt. Külföldi bíróságoknál már maga a biróság megjelenése bizonyos iinnepiességgel megy végbe. A biróság, mig együtt nincs, a tárgyaló-teremben meg nem jelenik, mig nálunk többször megesik, hogy egyenkint szállingóznak be s foglalják el helyeiket. A_ bíróság, ügyész és ügyvéd rendszerint hétköznapi ruhában kodasuknak, a talárt mind ez ideig le nem vetették. Külső jele ez annak, hogy az illetők mily functióban járnak el, sok olyantól megóvja okét az az egyszerű fekete talár, a mi nálu nk az Í£a?fág