A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 1. szám - Jogegységet kérünk

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 1. számához. Budapest, 1894. január hó 7-én Köztörvényi ügyekben. Házassági válóperben az ismeretlen tartózkodásit, hirlapílag idézett, de meg nem jelent alperes az elválásba beleegyezettnek tekintendő. A győri kir. törvényszék: M. Antal felperes és T. Józsa alperes között Székesfehérváron a róm. kath. vallás szertartása szerint 1878. július "23-án érvényesen megkötött házassági kötelék az 1890. évi július 13-án az ágost. hitv. evangélikus hitre áttért felperest illetőleg végleg felbontatik és megengedtetik nevezett felperesnek, hogy uj házasságra léphessen. A peres felek házasságából származott ls80. évi július hó 30 án született, most már 12 éves Hugó Mihály Frigyes kiskorú gyermeknek eltartására és neveltetésére felperes M. Antal köteleztetik. A peres felek közti vagyonjogi követelés tekintetében a birói intézkedés mellőztetik. Indokok: Felperes a közte és alperes között Székesfehérvárott a róm. kath. vallás szertartása szerint 1878. évi július 23-án érvényesen megkötött házassági köteléket alperesnek kicsapongó élete s többszörösen elkövetett házasságtörése, valamint hűtlen elhagyás és hivatalos pénzeknek eltolvajlása indokából kéri felbontatni. A kereset az 1868 : XLV111. t. c. 1. §. rendelkezése szerint peres felek személyére illetékes esztergomi érseki főszentssék elölt a 4,408 92 szám alatt fekvő iratok szerint letárgyalva és peres felek hitelvei alapján elbírálva lett, mely szerint peres feleknek ágy és asztaltól való elválasztásuk alperes vétségéből itéletileg kimondatott, mert alperesnek többekkel és ismételten elkövetett házasságtörése, valamint az a körülmény is, hogy a férje által kezelt hivatalos pénzekből is elvett s férje hivatalos állását is veszélybe hozhatta, a perben kihallgatott tanukkal beigazoltatott. Tekintve, hogy felperes a keresethez C. alatt csatolt bizonyítvány igazolása szerint az ágost. hitv. evangélikus vallásra térvén át, reá nézve ennek a pernek a hivatkozott törvény értelmében az 1786. évi március hó 6-án kihirdetett és az 1791. évi XXVI. t.-c. által megerősített szabályzat alapján az ő hitelvei alapján való elbírálása és a házassági köteléknek ő reá vonatkozó végleges felbontása a hivatkozott szabályzat 55. és 60. §-ai szerint helyt foghat; tekintve, hogy felperes az ágostai hitv. evangélikus hitre történt áttérése folytán vegyessé vált házasságnak végképi felbontását tárgyaíó keresetét a róm. kath. vallású alperesre nézve illetékes egyházi bíróság előtt megindította, de azzal eiutasittatván, ezen elutasítás folytán a felperesre illetékes polgári bíróság előtt megindított jelen pernek érdemleges elbírálására a kir. törvényszék hivatott; tekintve, hogy alperes férjét hűtlen elhagyván, vissza nem tért, férjétől elszakítva a D. alatti okmány igazolása szerint ismeretlen helyen tartózkodik s a békéltetés megkísérlésére kitűzött határnapon, dacára a hirlap utján való megidéztetésnek, sem jelent meg, sem a részére kirendelt ügygondnokot a célszerű védelemre nézve lehetőleg nem utasította, sem más ügyvédet nem nevezett, a miből azt kell következtetni, hogy peres felek közt a kibékülés arra nézve, hogy a házasságot együtt folytassák, lehetetlen, így a hivatkozott szabályzat 56. és 58. §-ai is alkalmazást nyernek; tekintve a peres felek házasságából az L. és M. alatt csatolt okmányok tanúsága szerint egyedül származott Hugó Mihály Frigyes kiskorú gyermeknek ellátását és neveltetését, az apa, mint a kinek gondozása alatt jelenleg is van, magára vállalta s igy a hivatkozott szabályzat 59. §. rendelkezésének is elég van téve; tekintve, hogy peres feleknek vagyonuk nincs, vagyonjogi kövelelések feletti intézkedésnek szüksége fenn nem forog: mindezeknél fogva felperes keresetének helyt arini s a peres felek közt fennálló házassági köteléket a fent hivatkozott törvény és szabályzat alapján felperesre vonatkozólag felbontani, azt, hogy felperes uj házasságra léphessen, kimondani és felperest kiskorú gyermekének eltartására és neveltetésére kötelezni kellett. A győri kir. itólő tábla : Az elsöbiróság Ítéletét hivatalból felülvizsgált abban a részében, melylyel a felek között létező házassági kötelék felperesre nézve felbontatott és felperesnek az uj házasságra lépés megengedtetett, továbbá a felek házasságából származott Hugó Mihály Frigyes nevű kiskorú gyermek tartására és neveltetésére felperes köteleztetett, helybenhagyja oly értelemben, hogy a házassági kötelék engesztelhetlen gyűlölet okából bontatik fel, továbbá azzal a kiegészítéssel, hogy a nevezett kiskorú gyermeknek tartása és neveltetése iránti kötelezettség szükség esetén alperest terheli s hogy a jogerős ítélet a gyámhatósággal közlendő. Fgyéb részében az elsöbiróság ítélete érintetlenül marad. Indokok: Minthogy az esztergomi érseki főszentszéknek 1890. évi 890. számú Ítéletével ágytól és asztaltól örökösen elválasztott házasfelek közül az ágostai hivallású evangélikus egyházba áttért felperes részéről az ismeretlen tartózkodási! római katholikus alperes ellen a házasság felbontása iránt indított keresetet az egyházi biróság visszautasította: . . tekintettel az 1892. évi 7,905. sz. kérvény mellett bemutatott helyhatósági bizonyítványra, illetékesnek kellett ismerui az elsöbiróságot jelen kereset elbírálására az 1868 : XLVIII. t.-c, valamint az 1868 : LIV. t.-c. 36. § a alapján. A kereset érdemét tekintve a felek között létező házassági kötelék az 1786. évi március 6-án kelt házassági nyílt parancs 57., 58. és 60. §-ai alapján engesztelhetlen gyűlölet okából felperesre nézve felbontandó és felperesnek az uj házasságra lépés megengedendő volt, mert az ágostai hitvallású evangélikus vallásra áttért felperesre nézve az 1868 : LIV. t -c 8. S-a szerint a fenthivatkozett házassági nyilt parancs szabályai kötelezők, mert felperes ugy keresetlevelében, mint az 1892. július 25. napján megkisérlett törvényszéki békéltetésnél a házasság felbontását engesztelhetetlen gyűlölet okából kérte, mert az esztergomi érseki főszentszék kiküldöttje részéről kihallgatott O. Rozália és Z. Anna vallomásával igazolva van, hogy alperes a felperes által kezelt hivatalos pénzekből tetemes összeget elsajátított, alperesnek ez a cselekménye pedig joggal gerjeszthette felperesben alperes irányában engesztelhetlen gyűlöletét, mert alperes a nevezett főszentszék előtt lefolyt válóper iratai között levő nyilatkozatában kijelentette, hogy az elválásba beleegyezik s mert alperes a felperesi kereset tárgyalására hírlapi idézés dacára sem jelenvén meg, felperesnek a házasság felbontását szorgalmazó kérelméhez beleegyezésével hozzájárultnak tekintendő. Az 1877 : XX. t.-c. 11. §-a szerint a vagyontalan kiskorúa kat, ha az apa az eltartásra és neveltetésre magában nem képes, vele az anya tartozik eltartani és neveltetni, a felperes részéről elvállalt tartási és neveltetési kötelezettségnek megállapítása mellett kimondani kellett, hogy a házasságból származott kiskorú gyermek tartása és neveltetése iránti kötelezettség szükség esetén alperest terheli. A jogerős Ítéletnek a gyámhatósággal való közlése a most idézett törvény 13. §-án alapul. (1892. január 11-én, 1892. évi 8,027. sz.) A m. kir. Curi.a: A másodbiróság Ítélete felhozott indokolása alapján helybenhagyatik. (1893. február 14-én, 824. sz.) Midőn nemcsak a jövőben teljesítendő, hanem a múltban már teljesített szolgálat jutalmául jutalomdíj köteleztetik, s a szolgálati viszony a jogosított által indokolatlanul lett is megszüntetve: a jutalomdíj követelésére jogosított, a kötelezett jutalomdíjnak a múltban eltöltött szolgálati időre eső aráuylagos részével el nem utasítható. A kolozsvárvidéki kir. járásbíróság (1892. március 24. 1,300 sz. a.) Sipós Gábor ügyvéd által képviselt Z. János felperesnek Sugár József ügyvéd által képviselt Z. Sándor alperes ellen 500 frt és jár. iránt indított perében következő ítéletet hozott: Alperes köteles a keresetbe vett 500 frtot stb. felperesi képviselő ügyvéd Sípos Gábor kezéhez megfizetni stb. Indokok: Felperes 500 frtos keresetét a mellékelt 13. és C. alatti okmányokra állapítja, melyeknek valódiságát és tartalmát alperes a tárgyalás rendén beismerte; ezen és különösen a C. alatti kötelezvény alapján alperes kötelezte magát az 500 forint jutalomdíjt, melyet a B. a. kötelezvényben felperesnek már igért, megadni, 1890. év végével felperesnek megfizetni; a B. a. okmány ellen tett alperesi kifogás a fizetési kötelezettség beálltára nézve birói figyelembe nem vétethetett; minthogy a B. alatti kötelezvény szövegéből világosan az tűnik ki, hogy alperes azon 8 — 10 évi szolgálati idejét akarta felperesnek külön 500 frttal megjutalmazni, melyekért már felperes alperesnél szolgált s nem azon 10 évet akarta megjutalmazni, melyeket csak azutáni időn kellett felperesnek alperesnél kiszolgálni s miután a C. okmány szerint a fizetési határidő a kereset megindításakor már bekövetkezett, alperes ennek folytán az 500 frt tőke és jár. megfizetésében feltétlenül elmarasztalandó volt és alperesnek csak azon joga marad fenn, hogy felperest a szolgálati szerződés teljesítésére rászorítsa, stb. A kolozsvári kir. itélő tábla (1892. május 11. 1,731. sz. a.) az első biróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét a B. és C. alatti okiratokra alapítja, melyek szerint alperes neki részint a múltban teljesített, részint pedig az 1888. évi aug. 28-tól 10 évig nejével együtt nála hűen és szorgalmatosan teljesítendő szolgálata jutalmául az 1890. év végével 500 frtot kötelezett fizetni.