A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 1. szám - Jogegységet kérünk

2 A J Minthogy a B. alatti okirat intézkedéseiből kétségbe vonhatlanul kitűnik, hogy alperes felperesnek nemcsak a múltban teljesített, hanem a jövőben is teljesíteni kötelezett 10 évi szolgálata jutalmául igérte az 500 frtot, mi által eme kötelezettséget ama feltételtől tette függővé, hogy felperes és neje öt még 10 évig szolgálja; minthogy pedig felperes maga beismerte, hogy alperes szolgálatából még az 1890. év folyamán kilépett, a feltételt, melynek teljesítése tőle függött, ez által maga szegvén meg, kereseti követelésével el kellett utasítani. Ama körülmény, hogy alperes az igért jutalomdíjat a kikötött 10 évi szolgálati díj lejárta előtt kötelezte magát kifizetni, nem enged következtetést arra, hogy alperes az 500 frt jutalmat a kikötött időben minden körülmények között köteles volna megfizetni, mert a fizetési határidőt ujabban megállapított C. alattiban hivatkozás tétetvén a kötelezettség feltételét magában foglaló B. alatti okiratra, ez által a kötelezettség nem hogy feltétlenné tétetett volna, de ép kijelentését képezi annak, hogy a kötelezettség teljesítésének határideje a B. alattiban megállapított határozmányok érvényben tartása mellett lett ujabban megállapítva és mert az által, hogy felperes alperes szolgalatából már a fizetési határidő bekövetkezése előtt kilépett, a feltételt maga szegvén meg, alperes kötelezettsége elenyészett, mielőtt még a kötelezettség teljesítésének határideje beállott volna. Minélfogva tekintettel arra, hogy felperes nem is állította, hogy alperes szolgálatát valamely arra alkalmasok miatt lett volna kénytelen elhagyni, a B. alattin alapuló jogosultsága feltétlenül megszűntnek volt tekintendő stb. A m. kir. Curia (1893. nov. 8. 7,866/1892. sz. a. mindkét alsóbb bíróság ítélete részben akként változtatik meg, hogy alperes köteleztetik felperesnek a kereseti követelésből 250 frt tőkét stb. megfizetni. A kereset további részére nézve a másodbiróság elutasító Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kereset alapjául szolgáló B. és C. alatt mellékelt okiratok szerint alperes felperesnek, részint a múltban teljesített, részint pedig az 1888. aug. 28-ától további 10 éven át nejével együtt teljesítendő hü és szorgalmas szolgálata jutalmául és pedig 1890. év végével 500 frtot kötelezett fizetni. Ezek szerint alperes felperesnek nemcsak a jövőben teljesítendő, hanem a múltban is már teljesített szolgálata jutalmául kötelezvén a kérdésben forgó összeget, habár felperes saját beismerése szerint alperes szolgálatából még az 1890. év folyamán kilépett és habár nem is állította azt, hogy ialperes szolgálatát valamely arra alkalmas ok miatt lett volna kénytelen elhagyni, felperes a kötelezett jutalomdíjnak a múltban eltöltött szolgálati időre eső aránylagos részével el nem utasítható és az által, hogy felperes az 1888. aug. 28-ától 1890. évi aug. 28-áig terjedő tiz éven belül, jelesen a C. alattiban kikötött fizetési határidő lejárta előtt alperes szolgálatából kilépett, alperes a részéről kötelezett jutalomdíjnak csakis a jövőben eltöltendő szolgálati időre eső aránylagos részére vonatkozó kötelezettsége alól menthető fel. A per adataira figyelemmel a felperes által alperesnél eltöltött szolgálati idő, a jövőben eltöltendőként kikötve volt szolgálati idővel egyenlő arányban állónak veendő lévén : alperest a kereseti követelés fele részének megfizetésére kötelezni kellett stb. Az ev. házassági perekben az ágy- és asztaltól elválasztó itélet ellen felebbezésuek nincs helye. (Állandó gyakorlat.) A pestvidéki kir. törvényszék: Felperes mint reform, vallású házasfélj alperestől mai naptól számítandó három hónapra ágytól és aztallól elválasztatik stb. (1893. június 30-án, 4,202. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság neheztelt ítélete helybenhagyatik; egyúttal alperes végrehajtás terhével köteleztetik 10 frt pénzbírságot a m. kir. kincstár részére 15 nap alatt megfizetni; e birságért a fél elleni visszkereset fenmaradása mellett, első sorban alperesi ügyvéd felelős. Indokok; A mindkét felekezetű evangélikusok házassági válópereiben hozott oly Ítéletek ellen, melynélfogva a viszálykodó házasfelek, az 1786. évi március 6-án kiadott nyílt parancs 57. §-a értelmében egyelőre ágytól és asztaltól, habár ismételve is, elválasztatnak, a fennálló törvénykezési gyakorlat szerint felebbezésnek helye nem lévén, az elsőbiróság a helytelenül közbetett lélebbezést az 1881. évi L1X. t.-c. 27. § a rendelkezéséhez képest helyesen utasította vissza. Tekintve pedig, hogy a felfolyamodás által a kir. törvényszéknek évtizedek óta változatlanul követett törvényes gyakorlaton alapuló intézkedése lett közvetve megtámadva, és igy a fel folyamodás merőben alaptalannak találtatott: alperes az 1881. évi LIX. t.-c. 60. §-a értelmében pénzbirsággal is büntetendő volt. (1893. november 7-én 10,576. szám.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha felperes követelésének 75%-át egyezség utján kielégítésül elfogadni levélben késznek nyilatkozott és magában a levélben a válaszadás kiköttetett ugyan, az ajánlat elfogadására azonban határozott idő megállapítva nem lett, sem a követelés 75%-ának fizetésére külön határidő nem engedélyeztetett, ngy alperes csak az e^etbell hivatkozhatnék a megkötött egyezségre s tagadhatná meg OG. a felperesi követelés 25%>-ának kifizetését, ha a keresk. tv. 315. §-ának első bekezdése értelmében felperes ajánlatára azonnal válaszolt és a követelés 75. %>-át azonnal megküldötte volna. A szombathelyi kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság. (1893. évi április hó 29-éu 3641. sz. a.j Dr. Friedmann Arthur ügyvéd által képviselt H. János felperesnek Dr. Engel Sámuel ügyvéd által képviselt N. és K. cég alperes ellen 102 frt ér járulékai iránti sommás perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes a bizonyítási eljárás folyamán a kereseti összegből 76 frt 88 krt lefizetvén, felperes keresetét csak 25 frt 62 krra tartotta fen s igy most ezen összeg képezi az elbírálás tárgyát. Az A) alatti számla valódiságát alperes elismervén, azt állítja, hogy felperessel arra vonatkozólag 75°/u-t>an kiegyezett s miután ezen százalékot kifizette, felperes elutasítását kérte. Jelen perben tehát a döntő körülményt az képezi, vájjon ezen egyezség peres felek között létrejött-e avagy sem. A becsatolt 2. sz. a. levél tartalmából világosan kitűnik, hogy felperes alperesnek 75°/o-os kiegyezésre ajánlatot tőn. Miután, ha ama felperesi állítás valósága be is bizonyittatnék, hogy felperes az ajánlatra nem nyilatkozott, akkor is hallgatása a kereskedelmi törvény 320. §-a szerint az ajánlat elfogadásának tekintetik. Miután alperesileg hivatkozott, N tanú kihallgatása mellőzendő volt, mert nevezett mint alperesi megbízott szerepelt s vallomása által bizonyíték előállítása nem remélhető, miután felperesnek az elfogadásra vonatkozó tagadásával szemben alperes felperest a főesküvel kínálta meg, mely főeskü sem elfogadva, sem visszakínálva nem lön : a megegyezés létrejöttnek tekintendő, alperesi állítás valónak elfogadandó és ennek folytán felperes keresetével elutasítandó volt stb. A győri kir. itélő tábla. (1893. évi május hó 3l-éu | 3344. sz. a ) : A királyi itélő tábla az első bíróság ítéletének megváltoztatásával alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 25 frt 62 kr. tőkét stb. fizesssen. Indokok: A 2. alatt csatolt felperesi levél a kereseti követelés 50°/o-ának fizetésére tett alperesi ajánlat visszautasítása és a kereskedelmi törvénynek 319. §-a értelmében új ajánlat arra nézve, hogy felperes követelésének 75°/o-át egyezség utján kielégítésül elfogadni kész. Miután magában ezen levélben a válaszadás kiköttetett és az ajánlat elfogadására határozott idő kikötve nem lett, miután továbbá e levélben a követelés 75°/0-ának fizetésére külön határidő nem engedélyeztetett, alperes csak abban az esetben hivatkozhatnék sikerrel a megkötött egyezségre és csak abban az esetben tagadhatná meg a felperesi követelés 25°/o ának kifizetését, ha azt bizonyítaná, hogy a kereskedelmi törvény 315. §-ának első bekezdése értelmében felperes ajánlatára azonnal válaszolt és a követelés 75°/o-át azonnal megküldötte. Tekintettel azonban arra, hogy alperes kihallgatni kért tanujával és a felperesnek odakínált főesküvel nem annak bizonyítását célozza, hogy felperes ajánlatát oly időben fogadta el és oly időben értesítette felperest, a mikor ezt ajánlata még kötelezte, tekintettel továbbá arra, hogy felperesnek a 75°/o egyezségi hányadot sem küldötte meg, hanem azt csak felperes levelének vétele után majd egy évre, a per tárgyalása közben fizette ki, az egyezségre nem hivatkozhatik és felperes követelésének még ki nem fizetett 25°/o-át, valamint a követelés nem kifogásolt kamatát fizetni tartozik. A inagy. kir. Curia. (1893. évi december hó 1-én 1,298. sz. a.): A másodbiróság Ítélete a benne felhozott indokokból helybenhagyatik annyival inkább, mert alperes a felperesnek odakínált főesküben nem jelölte meg azon időpontot, melyben felperessel az egyezségi ajánlatnak alperes által történt elfogadása közöltetett és igy ezen eskü nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az ajánlat elfogadása oly időben történt, midőn az alperest még kötelezte stb. A társasági tartozások kiegyenlítéséhez szUkséges összegek befizetése, a társaság tagjaitól a végelszámolás megejtése előtt is követelhető. A komáromi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1892. jan. 27. 7,707. sz.): Dr. Vásárhelyi Domokos ügyvéd által képviselt W. Lipót és társai felpereseknek Szabó Györgv ügyvéd által képviselt Z. Nándor és társai alperesek ellen 4,223 frt 81 kr. tőke és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperesek keresetükkel elutasittatnak, stb. Indokok: A keresethez C) alatt csatolt kötelező nyilatkozattal és peres felek kölcsönös beismerésével igazolva van, hogy peres felek 1884. évi dec. 15 én társas viszonyba léptek azon célból, hogy a Komárom város közönsége által a m. kir. államkincstártól Komárom város és Ujszőny község területére nézve megváltott bor-, must-, hús-, cukor- és sörfogyasztási adókat évi 38,500 frt megváltási átalány fizetése mellett közös haszon, illetve veszteség reménye mellett kezelni fogják és hogy ezen társas viszony öt éven keresztül tartott. Ezen C) alatti nyilatkozatban foglalt kötelező feltételek és a vállalat minősége peres feleket egy közkereseti társasággá csoportosította, mert a felek által folytatott és fenébb körülirt üzlet