A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 13. szám - A törvénykezésnek nem célja az anyagi igazság
Tizenkettedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1894. április 1. Szerkesztőség : V.. Rudolf-rakpart :>. SE. Kiadóhivatal: V., Etudolf-rakparl S. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő!;. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr-. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed érre 1 frt 50 kr Fél . 3 » — » Egét*/ » <> » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá nynyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhivás. — A törvénykezésnek nem célja az anyagi igazság. Irta; Spengel Sándor kir. tvszéki biró Aranyos-Maróton. — Tengerjogi kérdések. Irta : dr. Z a r e v i c h Antal, fiumei kir. táblai biró. — A veszélybizonyitványokról. Irta : Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbiró. — Telekkönyvvezetö-képzö tanfolyam fölállítása Budapesten. Irta: Kritsa Izidor, lippai kir. s. telekkönyvvezetö. — Belföld. (A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Ausztria és külföld. (Külföldi judieatura.) — Sérelem (Jogi furcsaságok. Irta : ü s z t r i c h Lajos, kir. tkvvezetö.) — Irodalom. (Tanulmányok a büntető jog és a bűnvádi eljárás köréből- Fayer László, egyetemi rk tanártól. Irta: Y b ó.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCZA : A determinizmus a büntetőjogban. Irta: Részegh Lajos, Marosvásárhelyt. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok éí döntvények. Kivonat a (-Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! Április hó 1-től uj előfizetést nyitottunk lapunkra. — Ez^alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése folyó hó végével lejár, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a -Jog- kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolfrakpart 3. sz. alá küldendők. 7^A törvénykezésnek nem célja az anyagi igazság. Irta : SPENGEL SÁNDOR, aranyos-maróthi kir. tszéki biró. Uy cim alatt e becses lap folyó évi 11-dik számában B ö 1 ö n i László ügyvéd ur tollából egy feltűnést keltő közlemén}- jelent meg, melyben a szerző az új sommás eljárást szabályozó törvény és az általános perrendtartási javaslat irányát azért itéli el, mert — szerinte — a törvénykezésnek nem célja az anyagi igazság. Emez alapelv indokolásául jogbölcsészeti elméleteket fejteget, a melyek fonalán a polgári per természetét és belső szerkezetét ugy tünteti fel, mintha az anyagi igazság kiderítése végett kiterjesztett birói jogkör a perlekedő felek sérelmére szolgálna. Azután ugy folytatja : »Érdek és igazság ép ugy folytonos küzdelemben áll egymással szemben ma, mikor az államot a rendes biró, a feleket a diplomás ügyvéd képviseli, mint az ősidőkben és ezen küzdelemnek ma sem az a várt és óhajtott eredménye, hogy az igazság elbukjék és az érdek virágozzék, de az sem, hogy az igazság győzzön, mert érdek nélkül nincs fizikai világ, nincs semmi.« A cikkíró ur tovább azt fejtegeti, hogy az érdek és igazság érvényre juttatása végett a társadalom és az állam évszázadokon át harcot folytatott, melynek eredménye a törvényesség, a mely a két ellentétes hatalom közös megegyezésével megállapított szabályok kölcsönös respectálása folytán a békét biztosítja és az összhangot helyreállítja. »Ezt a classicus harmóniát fogja összetörni a szóbeli eljárás, mely a magyar törvénykezés terén a legújabb időben többséget tudott hódítani magának, mely az anyagi igazság gyakorlati érvényesítését tűzte feladatául« — mondja a t. szerző és ily szavakra fakad: »Hát azt hiszi a többség — a mi különben inpracticus elméleti egyénekből áll — hogy a társadalom el fogja nézni tétlenül azon régi békének és vele együtt a törvényességnek is megrontását? el fogja nézni bűntelenül az érdek, hogy a törvényességben rejlő és mindkét félre kötelező szabályok egyoldalú megsemmisítésével az eszményi igazság visszatérhessen ?« Ezt az eszmemenetet tovább fűzve, kimutatni igyekszik, hogy az állam sohasem valósithatja meg az anyagi igazság érvényesítése végett kitűzött célját, hogy a polgári eljárásra vonatkozó reformmunkálatok ideje még el nem érkezett és különösen, hogy a szóbeliség és szabadbizonyitás a birói önkényt fogja megteremteni. Kifogásolja szerző ur a szóbeliség elvére fektetett reformot azért is, mert a felek és a biró jogkörének ily szabályozásával egyet nem ért és nagy visszásságot lát abban, hogy a szakképzett biró a tudatlan féllel áll szemben, mert — szerinte — »óriási hatalma a bíróságnak azon különbségben van, mely a qualificált biró törvényismerete és az egyenlőség kedveért tudatlanságra kárhoztatott ügyfelek ismerete közt létezik« és ama meggyőződéseinek adván kifejezést, miként a törvény előtti egyenlőségnek célja az, »hogy azzal a tudással és azzal a függetlenséggel védelmezhesse érdekét a perben álló fél, a melylyel felruházva van a biró az igazság szempontjából, hogy ennélfogva a perlekedésnek egyenlő factorai lehessenek mindketten«, az anyagi igazság és az érdek követelményeinek összhangzásba hozatalát az ügyvédi képviselet kötelezővé tételétől várja s az ügyvédi jogkört oly szélesre kívánja kiterjeszteni, hogy a biró feladatát kizárólag az Ítélethozatal képezze. A fentebbiekben kivonatosan reproducált köziemén)' — a mennyiben az a polgári peres eljárás újabb szabályozásával foglalkozik és a közeljövőben életbeléptetendő részleges reform alapeszméjét érinti — ma kétségkívül közérdekű; de érdekessé teszi a cikket az a körülmény is, hogy szerző ur a reform vezérelvét támadja meg és nézeteit oly színben tünteti fel, mintha az általa hangoztatott elvek az elfogulatlan jogászközönség osrtatlan meggyőződését fejeznék ki. A tárgytól sok tekintetben eltérő elméleti fejtegetésekkel kiséit cikk irányát ebből a szempontból fogván fel, mellőzni kívánom mindazt, a mit a szerző ur a jogbölcselem körébe tartozónak állit, hogy az általa felvetett eszméket kizárólag a perjogi reform gyakorlati alkalmazásának nézpontjából tárgyalhassam. Mielőtt azonban a cikkből idézett nyilatkozatokat méltatva, a B. L. ügyvéd ur nézetéhez hozzászólanék, constatálnom kell, hogy a közlemény címét és mottóját képező vezéreszme, mely szerint az anyagi igazság kutatása nem célja a törvénykezésnek, az eszményi absolut igazság és a polgári jogszolgáltatás feladatát képező anyagi igazság fogalmának feltűnő összezavarásából keletkezett, mert B. L. urnák az a kijelentése, mintha az anyagi igazság csakis az égben lenne feltalálható, arról tanúskodik, hogy ő az általa oly hévvel vitatott kérdést n e m j o g i, hanem e t h i c a i alapon fogta fel. Elhibázott és téves tehát a közlemény kiindulási pontja s így nagyon természetes, hogy a cikk elejétől végig a jogilag tarthatatlan nézetek tömkelegében tévelyeg ! A korral haladó, megfelelő elméleti ismeretekkel és gyakorlati tapasztalással biró jogászközönség körében a perjogi reform vezérelve iránti érzék ma már annyira fejlődött, hogy a szóbeliség és közvetlenség jogosultságának megtagadása általános és közös megütközést kelt s noha még a korszellemmel ellenkező nézetek is — a mennyiben azok a tárgyilagosság korlátai között mozognak — tiszteletet érdemelnek és meggyőző erővel is bírhatnak, én még sem hihetem, hogy akár az ügyvédi, akár a birói kar kebelében akadnának olyanok, a kik a t. szerző felfogásában osztoznának és a cikkszellemét helyeselnék. B. L. ur ugy tünteti fel a mai jogszolgáltatás állapotát, mintha az állam birói hatalma az igazságot kereső nagyközönség esküdt ellensége lenne, az ügyvédség feladatát pedig ugy fogja fel, hogy az a birói hatalom tervszerű túlkapásaiLapunk mai szama ÍM oldalra terjed.