A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 12. szám - A felvidéki kincstári telepesek jog- és birtokviszonyairól

A J OGK 93 ruert csak így válik gyakorlatilag érvényesithetővé a tényleg létező jogállapot fentartása, csak igy érheti el a kincstár azon célját, hogy a munkaerejét rendelkezésére bocsátó munkásosztálynak háborítatlan, nyugodt életmódot s állandó keresetforrást biztosítson és azokat a megrontásukat előidéző káros elemek behatolása ellen tettleg érvényesíthető módon és eszközökkel megvédhesse. Ez azonban ma már, a zűrzavarossá vált telekkönyvi állapot folytán, nemcsak hogy minden egyes esetben rendkívül felesleges munkát és időveszteséget okozó akadályokkal jár, hanem a leggyakrabban teljes lehetetlenség is a telepviszonynak a nyilatkozatok értelmében való nyilvánkönyvi biztosítása. A tényleges birtokos ugyanis ma már csak a legritkább esetben ugyanazonos a telekkönyvben irt felépitménv-tu'ajdonossal, annak nem is egyenes lemenője, hanem isten tudja hanyadíziglen való oldalrokona — vagy egészen idegen — a ki 2 — 3 rendbeli, telekkönyvben ki nem tüntetett örökösödés, vagy más élők közötti jogügylet utján jutott a ház és tartozékai birtokába s azon örökösödési, hagyatéki ügyek s jogügyletek pedig, a melyek a jelenlegi birtokosnak a telekkönyvbe való bejuthatását elősegítenék, rendezve, irásba foglalva nem lettek s azok utólagos rendezése ma már az illető volt telekkönyvi s telekkönyvön kívüli tulajdonosok elhalálozása s ismeretlen helyre történt elszéledése folytán absolute lehetetlen, minek következtében a telekkönyveknek az elidegenítési tilalmak és a nyilatkozatokban foglalt kikötmények szellemében való kiigazítása sem lehetséges. Kétségkívül üdvös hatású lenne tehát az itteni s meglehe tősen actualis érdekek szempontjából, ha a törvényhozás kezébe venné ezen ügyet, mert ez által a jelenlegi, sok tekintetben a localitás által befolyásolt impressiók hatása alatt megítélt, visszatetszőnek feltüntető állapot megszűnnék. De tagadhatatlan, hogy a kérdés elé a földbirtokos tulajdonjogával ellenkező körülmény alakjában annyi nehézség s akadály gördül, hogy a megoldás egyike a legnehezebbeknek. A Márarnarosmt gyében szerződésileg létesített munkásviszony a zólyomi és gömöri részekéihez főbb vonásaiban hasonló, de a szerződés által szabályozott állapot a munkásra nézve az itt uralkodónál, a nyilatkozatokban stipuláltnál szigorúbb ós terhesebb. Most, a midőn a betétszerkesztési munkálatok immár országszerte folyamatban vannak, alig lehet valamely hőbb óhajtást intézni az igazságügyi kormányhoz, mint hogy e müvelet itt a zólyomi részekben is mielőbb keresztülvezettessék. Perize ezzel kapcsolatban a terepviszony rendezésének kérdése a törvényhozásnak képezné feladatát. Az 188'j. évi XXIX. t.-c. 15., 17. s különösen 18. §-aiban körülirt rendelkezések helyszíni foganatosítása a legradicálisabbau megszüutetné a bábeli zűrzavarban s rendetlenségben leledző jogviszonyokat, a melyek immár az enyim-tiednek a gyakorlati életben való elkülönítését is nemcsak megnehezítik, de az ingatlan vagyonrészek nyilvántartását teljesen lehetetlenné is teszik. A tényleges birtokosnak ebbeli minősége s az átruházások láncolata is helyhatóság közbenjötte s szóbeli eljárás mellett minden nagyobb nehézség nélkül volna igazolható. A betétekben aztán csak hadd tüntethesse ki a kincstár az eddig követett eljáráshoz hiven a telepesi viszonyt, ne féljünk a kincs:ár mindenhatóságától, ne vallja annak kárát a védszárnyai alá szegődött munkásosztály, sőt a mostani állapot fentartása felelne meg legjobban mindkét fél kölcsönös érdekeinek. Belföld. A debreceni ügyvédi kamara a kötelező polgári házasság mellett. A debreceni ügyvédi kamara az igazságügyministerhez a következő üdvözlő feliratot intézte : A debreceni ügyvédi kamara Nagyméltóságodhoz és elődeihez intézett felterjesztéseiben csaknem fennállása óta folyton sürgette jogi életünk szégyenfoltjának, házasságjogunk középkori szakadozottságának és a jogbiztonságot merőben kockázatra tevő, sőc akárhányszor az erkölcsi igazságokat is durván felforgató elzüllött állapotnak a jogegység állami és nemzeti szuverénitás és polgári szabadság követelményei szerinti rendezését. A magyar nemzet közszellemének napjainkban minden ellenkező áramlatnak legyőzhetetlen gátjául emelkedő hatalmas megnyilatkozása közepette büszke önérzettel hivatkozhatunk a magyar ügyvédi karnak a nemzeti haladás harcaiban elejétől fogva hiven teljesített munkásságára. És most, hogy az évtizedeken át kétes szerencsével folytatott küzdelem diadala közeledik, hálás szívvel ismerjük el, hogy ennek dicsősége nagy részben annak érdeme, a ki bölcs elmével, bátor szívvel, erős kézzel intézi igazságügyünk vezérletét s a ki az előttünk álló nagy átalakulás legfontosabb tényezőjét képező törvényjavaslatával együtt örök helyet biztosított magának az ezer éves Magyarország napjai sorában. Bölcseség, bátorság s erő kell ahhoz, hogy egy kilencszáz esztendős institúció formáinak gyökeres megváltoztatása sikerrel keresztülvihető legyen. Nagyméltóságod a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatában a változás ezen sikerét meggyőződésünk szerint biztosította. Azok a kezek, melyek a reform lobogóját magasra emelték, elég erősek lesznek legjobb hitünk és meggyőződésünk szerint arra is, hogy a teljes sikert a végrehajtásban is biztosítsák. A magyar ügyvédi karnak az általa folyton sürgetett reform keresztülvihetösége tekintetében nem is voltak aggodalmai soha és hozzánk az általunk annyi kitartással vallott elvek megvalósulásának küszöbén egyedül az lehet méltó, hogy azok életbeléptetésében a tőlünk kitelhelöjegnagyobb buzgósággal közreműködjünk. Ebben a meggyőződésben ügyvédi kamaránknak mai rendkívüli közgyűléséből a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat rég óhajtott előterjesztése és tárgyalása alkalmából hálás örömmel üdvözöljük Nagyméltóságodat s nagy alkotásához s annak általunk teljes bizalommal remélt sikeres életbeléptetéséhez Isten áldását kivánjuk. Panasz a szegedi kir, tábla ellen. Azon alkalomból, hogy a kolozsvári jogászegylet alakulása az ottani kir. tábla elnökségének és bíráinak élénk részvétele mellett ment végbe, a »Szegedi Jog. Lapok« erős panaszra fakadnak a szegedi tábla ellen. A következőket idézzük : »Nekünk is van pedig már évek óta jogászegyletünk, mely feladatául tűzte a »jogi téren működők közötti szellemi érintkezések által« a jogi ismeret fejlesztését. Ezen egylet M u s k ó Sándor szegedi kir. törvényszéki elnök úrral az élén, minden hhetöt elkövet a kitűzött feladat elérésére : jog- és államtudományi könyvekből nagybecsű könyvtárt létesített; pályadíjakat tűz ki ügyvédjelöltek és joggyakornokok részére ; felolvasó- és vita-estélyeket rendezett ; legújabban heteken át felolvasásokat tartott a sommás eljárásról szóló törvény megismertetése céljából. A szegedi kir. Ítélőtábla azonban ezen egylet létezéséről semmikép sem akar tudomást szerezni. Az egylet tagjai között egyetlen egy kir. Ítélőtáblai biró van s ezt is csak annak köszönhetjük, hogy az illető azelőtt szegedi kir. törvényszéki biró volt és még akkor lépett be az egylet tagjai közé. Ezen elzárkózottság okát nem tudjuk, de még nem is sejthetjük, csak mint elszomorító tényt constatáljuk. Ezen elzárkózottság minden téren tapasztalható, a kir. ítélőtábla tagjai olyanuyira távol* tartják magukat minden társadalmi élettől, oly exclusiv magatartást tanúsítanak, hogy azt kell képzelni, hogy a szegedi kir. Ítélőtábla egy egészen külön kaszt. Ugy véljük, hogy ezen tiszteletreméltó testület jeles tagjai épen nem vétenének kötelességük ellen és nem csorbítanák az által tekintélyüket, ha a már létező jogászegyletbe belépve, átvennék ott az őket megillető vezérszerepet, ha széles ismereteikből egyet-mást az egylet tagjainak is juttatnának.« »Összehasonlító statisztika« című közleményre vála-z dr. Kemény Andornak. A »J o g« f. é. február 18-iki számában dr. K e m é n y Andor kir. albiró úr megjegyzéseket tesz a Kálmán Lajos kir. járásbiró úr által a moóri kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság területén befejezett tkvi betétszerkesztési munkálatokról közzétett statisztikai adatokra s különösen kevésnek találja a felvett külön jegyzőkönyvek számát s ebből azt a következtetést vonja le, hogy vagy nagyon kevés volt a rendezni való, vagy a tényleges állapot a tkvi állapottal kellő mértékben összhangzásba nem hozatott. Nem rendelkezem most a kellő hivatalos adatokkal, hogy a reprodukált számok helyességét konstatálhassam, de arra nincs is szükségem, hogy dr. Kemény Andor albiró ur aggályait eloszlassam, mert csak arra a körülményre utalok, hogy lehet egy külön jegyzőkönyvbe csupán egy betéttervre vonatkozó kérelmet felvenni és lehet ugyanegy jegyzőkönyvbe 5 —10 betéttervre vonati kozó eseteket is befoglalni, ha az érdekelt felek azonosak és az esetek a betétszerkesztési törvények egyes §-ai szerint egyneműek. Részemről is — megnyugtathatom a kartárs urat — működésemben elmentem a törvény által engedett végső határig s merem állítani, hogy nem hagytam rendezetlenül oly esetet, mely rendezhető volt, de soha sem fektettem súlyt arra, hogy mentől több jegyzőkönyvet mutassak ki, mert nem tapasztaltam, hogy a felügyelettel megbízott hatóságok, melyekhez a mi működésünkről szóló szabályszerű jelentések és kimutatások szintén felterjesztettek, működésemet abból bírálták volna meg, hogy hány jegyzőkönyvet produkálok ; de a munkálat belső értéke nem is ettől függ. A moóri kir. járásbíróság területén közreműködésem mellett 10 község tkvi betétei készültek el; ezek közül a legnagyobb Csákvár község, melynek körülbelül 2,100 tjkve volt. Ez utóbbt községre vonatkozólag körülbelül 890 külön jegyzőkönyv véteteti fel (tehát nem is épen 24-7%). Ha ezen jegyzőkönyvekbe foglalt i minden esetről külön jegyzőkönyvet vettünk volna fel, a jegyző! könyvek száma bizonyára legalább is kétszer annyira rúgott volna, de biztosithatom kartárs urat, hogy abban a 890 jegyzőkönyvben minden rendezendő eset benne foglaltatik. így jártam el a többi i községben is. Tudtommal Moóron működött kollegám, ki egyike a leg| szorgalmasabb és leglelkiismeretesebb betétszerkesz:ő bíráknak, szintén igy járt el s bátran állithatom, hogy az általa végzett községek tkvi állapota a tényleges birtoklással való ös>zhangzás helyreállítása szempontjából is a lehető legteljesebb rendezést I nyert s az általa felvett jegyzőkönyvekbe is minden eset, a mely felmerült, felvétetett, habár a jegyzőkönyvek száma a telekjegyzőI könyvek számához arányítva, az 50°/o-ot nem is éri el. Mindaz a | mit a kollega úr a betétszerkesztési működés sikere s a létesitet1 munkálat belső értéke feltételének állit, valóban nem a jegyzőt