A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 12. szám - A felvidéki kincstári telepesek jog- és birtokviszonyairól

94 könyvek számától, hanem tartalmától függ. Különben megemlítem még azt is, hogy a raoóri járásban 6 vagy 7 község még az 1891. évi XVI. t.-e. életbelépte előtt lett bizottságolva, melyekben tehát ezen törvény alapján most már felvehető jegyzőkönyvek mind számításon kivü! hagyandók. Pedig különösen az átalakításból eredő hibák kiigazítása (1891: XVI t.-c. 15. §. b. pontja) és az elkülönítések (1891: XVI. t.-c. 18. §. b. pontja) jelenleg a jegyzőkönyvek nevezetes kontingensét adják. De a 15. és 18. §§. a) pontjai alapján is sok jegyzőkönyv vétetik fel. Természetes, hogy ezek az illető 6 vagy 7 községben felvehetők nem voltak. Dr. Zöld Adorján, alóiró a szentendrei kir. járásbíróságnál. A házusságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Folytatás ) Komjáthy Béla elfogadja a szakaszt; a 121. §-ra nézve megjegyzi, hogy méltánytalanság volna az ártatlan felet, a ki szabadulni akar attól, a ki a vétket elkövette, arra kényszeríteni, hogy a kötelék reá nézve még tovább is megmaradjon. Ennélfogva nem járul Polónyi indítványához, sőt azt ajánlja, hogy e szakaszban a rendszerint szó helyébe a kivételese nt tegyék. Neumann Ármin helyesnek találja s elfogadja a javaslat rendszerét. A szakasz a) pontját nem tartja ugyan mellözhetőnek, de a súlyosan szó után beleigtatandónak véli az és állandóan kifejezést. Ma tus ka Péter a szakaszt elfogadja, bár a d) pontban valamivel szorosabb megállapítást óhajtott volna. A minister felvilágosításai azonban kielégítették. A separatiora nézve a 121. szakasz rendelkezéseit teljesen elegendőknek tartja. F a b i n y i Teofil elismeri, hogy relatív bontó okok felállítására szükség van, de az a) pontot igen messzeterjedőnek tekinti és a debitum conjugale megtagadására véli szoritandónak. Ily megszorítás mellett a b) pontba fel kellene venni a házastársnak bűncselekményre vagy erkölcstelen életre csábítását is. Azt tartja, hogy a d) pontra fel lehetne bizonyos minimumot venni. V e s z t e r Imre ott, a hol a fölbontásra komoly okok vannak, nem kívánja a procedúra által a feleket még arra is kényszeríteni, hogy még kötelezőleg bizonyos idejű különélést mondjanak ki rájuk. A d) pontot ő is kihagyná, ha kényszerítő rendszabályt állítanának itt fel; de mivel csak a másik, vétlen házasfél kérelmére történhetik felbontás, minden aggodalom nélkül fentartható e rendelkezés. A szakaszt érdemleges módosítás nélkül elfogadta. Polónyi Géza elismeri azt, a mit a minister mondott, hogy a relatív bontó okok közt képzelhetők az absolut bontó okoknál is súlyosabbak ; de viszont vannak olyan relatív okok is, a melyeknél az életközösség fentartását nem "lehet kizártnak tekinteni, a melyeknél tehát nem kell azonnal kimondani a felbontást, máskülönben kerülő uton beviszik a javaslatba az engesztelhetetlen gyűlölséget. Pedig a javaslat ezt kiküszöbölte. Ilyen esetekre való tekintettel a bíró kötelességévé akarja tétetni, hogy az ítélettel bizonyos ideig való különélést rendeljen el. Szilágyi Dezső ministernek az egyes észrevételekre tett részletes megjegyzései után a bizottság a szakaszt az előadó szerkezeti módosításával elfogadja. A százharmadik szakasz igy szól: A ki házastársának vétkes cselekményébe beleegyezett, vagy abban részes volt, a házasság felbontását nem kérheti. Az a körülmény, hogy a felbontást kérő fél ellen is forog fenn bontó ok, a kereseti jogot ki nem zárja. A bizottság a szakaszt változtatás nélkül elfogadta és elfogadta a következő száznegyedik szakaszt is, a mely igy szól: A kereseti jog elenyészik, ha a házastárs a vétkes cselekményt megbocsátotta. Megbocsátásnak a per folyama alatt is helye van. A százötödik szakasz, a rrely a keresetek beadásának határidejéről intézkedik, igy szól : A 97., 99., 100. és 102. § ok eseteiben a keresetet csak attól a naptól számított hat hónap alatt lehet megindítani, a melyen a házastárs a vétkes cselekménynek, illetőleg a jogerejü büntető Ítéletnek tudomására jutott. A vétkes cselekmény elkövetése, illetőleg a büntető ítélet jogerőre emelkedése után tíz év múlva felbontó keresetnek nincs helye. Ha a házastárs a kereset megindításában erőhatalom vagy cselekvőképtelenség által gátolva van, míg ezen akadály tart, a határidő folyása szünetel. Polónyi Géza az utolsó pontot feleslegesnek tartja, mert ilyen esetekben az elévülés megszakadása általános magánjogi szabály. A tíz év elévülési határidőt igen hosszúnak tartja és öt évre, illetőleg nyereségvágyból elkövetett vétségeknél három évre akarja redukálni. Teleszky István előadó azt kéri, hogy tartsák meg az utolsó pontot, mert itt nem elévülési, hanem jogmegszünési határidőről van szó, a kettő közt pedig lényeges különbség van. Ahhoz sem járul, hogy a cselekmények különbözőségére való tekintettel külön határidőket állapítsanak meg. Wlassits Gyula ellene van a határidő leszállításának és megjegyzi, hogy itt úgyis jóval rövidebb a határidő, mint a legtöbb európai törvényben. Veszt er Imre helyesli a megállapított határidőt, de azt tartja, hogy a szakasz második és harmadik pontját egymással föl kellene cserélni. Szilágyi Dezső minister felvilágosításai után a bizottság a szakaszt Veszter módosításával elfogadta. A százhatodik szakasz igy szól: A felbontás iránti kérelem támogatására a kereset vagy viszontkereset alapjául szolgáló bontó ok kapcsán oly bontó okra is lehet hivatkozni, a melyre nézve a kereseti jog már megszűnt. A bizottság a szakaszt elfogadta. (Folyt, köv.1) Ausztria és külföld. Külföldi judicatura. A férj köteles a válóper folyama alatt nejének ideiglenes tartásdíjat fizetni, még az esetben is, ha a házasság megkötésekor a férj nem volt képes nejét eltartani s ennek következtében neje üzletében mint szolga volt alkalmazva. (Bécsi f. b. 13,762/92. sz.) A bírónak nem áll jogában az egyezségi eskü tartalmát az egyik peres fé) ellenzése esetén megváltoztatni vagy kihagyásokat engedélyezni. (Bécsi f b. 13,854/92. sz.) Azon körülménynek, hogy Bajorországban csőd nyittatott, egy Ausztriában bekebelezett zálogjogra való feljegyzése semmi esetre sem akadályozza meg a végrehajtást ezen zálogjog tekintetében. (Bécsi f. b. 14,023/92. sz.) Az esetre, ha a váltótulajdonos a kiállító feltétlen örökösei által kielégíttetik, ugy a követelés a végrehajtási jogokkal megszűnik nemcsak a kiállító hagyatékával szemben, hanem a vele együtt egyetemlegesen kötelezettekkel szemben is. (Gráci f. b. 13,756/92. sz.) Ha a bemutatóra szóló biztosítási kötvény tekintetében az örökhagyó végreudeletileg intézkedett, ugy az a hagyatéki leltárba felveendő. (Bécsi f. b. 14,609/92. sz.) A bérlő ingóságainak lefoglalása egy még nem esedékes bértartozás erejéig is engedélyezhető. (Bécsi f. b. 14,333/92. sz.) Egy nem bejegyzett cég tulajdonosa elleni kereset, mely cég a keresetbe vett váltón mint elfogadó szerepel, hivatalból nem utasítható vissza. (Gráci f. b. 14,065/92. sz. Ügyvédjelöltnek más ügyvédhez gyakorlatra való átlépésénél az uj ügyvédnél tovább folytatott praxis csak az erre vonatkozó bejelentés beérkezése napjától számíttatik. (Gráci f. b. 14,080/ 1892. sz.) Nyilt kérdések és feleletek. Elrendelhető-e biztosítási végrehajtás a tisztvise'ő lakbér illetményére házbérkövetelés fejében a veszély valószínűségének igazolása nélkül? (Felelet.) A »Jog« 9. számában D. J. ur azon kérdést vetette fel, hogy »elreudelhető-e a biztosítási végrehajtás a tisztviselő lakbérilletményére házbérkövetelés fejében a veszély valószínűségének igazolása nélkül ?« Fejtegetésében oda concludál a cikkíró ur, hogy bár hiány mutatkozik a végrehajtási törvényben az által, hogy a 225. §-nál a lakbérpénzröl, az 54. §-nál pedig a biztosítási végrehajtásról hallgat, kiterjesztő magyarázatnak helye nincsen s a biztosítási végrehajtás, veszély kimutatása nélkül, a lakbérülctméuyre el nem rendelhető. Eu a magara részéről nem tartom indokoltnak a jelen esetben a kiterjesztő magyarázat mellőzését, mert miért ne alkalmazná a bírói gyakorlat a kiterjesztő magyarázatot akkor, midőn abból senkire jogsérelem nem származik s midőn ez a magyarázat a törvény szellemével nem ellenkezik. Már pedig hogyan képezne jogsérelmet a tisztviselőre nézve az, hogy a bérelt lakásban található ingóságai helyett az ő lakbérpénze kerül foglalás alá, melyre ugyan nincs a bérbeadónak törvényes zálogjoga, azonban ez a tisztviselőnek oly illetményét képezi, melynek egyenesen a lakbér fedezésére kell szolgálnia. De a méltányosság szempontjából is indokolni lehet ez elvet, mert a lakberpenz letiltása által gyorsabban is juthat a bérbeadó kielégittetesehez s miért ne nyujtanók neki ezt az előnyt, midőn a törvény a lakbérpénzt az által, hogy a lakbér fedezése céljából adja a tisztviselőnek, már a priori kielégítési alapul jelöli ki. Igaz ugyan, - a mint cikkíró ur mon íja, -, hogy a lakbérH2-'^^ ^vetélések fejében le nem foglalható; azonban a tisztviseld által felvehető s cl is költhető s ekként biztosítási eljárás