A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 12. szám - Anyakönyvvezetés és zugirászat

Tizenkettedik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1894. március 25. Szerkesztőség: v., Rudolf-rakpai t :í. sz. Kiadóhivatal: v.. Rudolf-rakpart S. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » 0 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmenteser, po stautalvá nynya! küldendők. KOSSUTH LAJOS meghalt. Élete ragyogó fényt sugárzott vissza karunkra is. Halála megmérhetlen gyászt boritott leikeinkre is. Emlékében a ragyogó fény, a megmérhetlen gyász örökké élni fog. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — Anyakönyvvezetés és zugirászat. Irta: Szeberényi István, apatiui kir. közjegyző. — Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 1^0. j?-a alapján a birtokbahelyezés ? Irta: dr. Kemény Andor, kir. albirő Gyöngyösön. — A felvidéki kincstári telepesek jog- és birtokviszonyairól. Irta : dr. G y e n e s József, besztercebányai kir. kincstári alügyész. — Belföld. (A debreceni ügyvédi kamata a kötelező polgári házasság mellett — Panasz a szegedi kir. tábla ellen. — ^Összehasonlító statisztika* cimü közleményre. Válasz. Irta : dr. Zöld Adorján, albiró Szt.-Endrén. — A polgári hézasság a képviselőház igazságügyi bizottságában) — Ausztria és külföld. (Külföldi judicatura.) Nyilt kérdések és feleletek (Elrendelhető e biztosítási végrehajtás a tisztviselő lakbérilletményére házbérkövetelés fejében a veszély valószínűségének igazolása nélkül ? Irta: dr. Berzsenyi Jenő, tszéki jegyző Pécseit) — Irodalom (A szemérem elleni bűncselekmények Irta: Precon e Fortunato — Az in fraudem legts agere tanához. Irta: Pfaff Ivó. — A Márkusféle »Felsöbiróságaink ehi határozatai.« — Determinismus a büntetőjogban. — Ki legyen anyakönyvvezető ? Irta : Muttyánszky Béta. Athenaeum.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára Felsöbitósági határozatok é. döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny c-ből. (Csődök. — Pályázatok.) x Anyakönyvvezetés és zugirászat. Irta : SZEBERÉNYI ISTVÁN, apatini kir. közjegyző. Minél inkább közelednek az egyházpolitikai reformok megoldásuk felé, annál inkább nyomul előtérbe ezen reformok alapjának, az anyakönyvvezetésnek kérdése. Mindenki tisztában lehet azon kérdéssel hogy az anyakönyvvezetés közegeinek megválasztásánál a mai közigazgatásnak a községi szervezet élén álló közegei, vagyis a községi jegyzek (körjegyzők) figyelmen kivül nem hagyhatók. A felett sem lehet kétség, hogy ezen közegek közt akadnak oly tisztességes és kötelességtudó egyének, kikre az anyakönyvvezetés teljes megnyugvással rábízható s kik az anyakönyvvezetés által rájuk nehezedendő ujabb feladatnak becsülettel megfelelni lesznek képesek. Ámde mindazok előtt, kik a mai községi szervezetet nem a »hivatalos jelentésekbők, hanem a mindennapi életből ismerik, legkevésbé sem lehet ismeretlen az sem, hogy utóbbi eset mondhatjuk bátran »ki vétek s cz tisztán az illetőnek »egyéni érdeme«. Mig ellenben a községi jegyzők rendszerinti megbizhatlansága ez az általános szabály s ez tisztán s egyedül a szerencsétlen közigazgatási rendszer számlájára irandó. Meggyőződésem az s nem hiszem, ho^y valaki ennek ellenkezőjét érvekkel bizonyítni lenne képes, hogy mindaddig, mig a községi jegyzr k kortes szolgálatok teljesítésére utalvák s mindaddig, mig legalább bizonyos, a lakosság számától függő községekben zugirászati tevékenységük kor- ; látozva nem lesz, addig jó közigazgatásról ne is beszéljünk. I Az épen a sajátszerű, hogy a zugirászat horderejét és i mételyét sehol eléggé méltatva nem találtam. Hiszen igaz is, j hogy szegény vidékeken, hol az ingatlanok forgalma csekély s az ingatlan úgyszólván néhány ember kezében van, az ily községekben és vidékeken a községi jeg) zőnek sem idejét, sem teendőit nem nagyon veszi igénybe a zugirászat. Ámde j szíveskedjék bárki a gazdagabb megyékben körültekinteni s j láthatni fogja, hogy a községi jegyzőnek összes tevékenysége a zugirászatban öszpontosul s a hivatalos teendőket pedig az aljegyzők és Írnokok végzik. S ez valami természetes. Mert hisz ha valakinek alkalma van állandó fizetést oly teendőkért élvezni, mikért nem köteles személyesen dolgozni s alkalma van külön díjazást igénybe venni oly munkáért, melyet a munka mennyisége után szedhet : csak nem lesz bolond, hogy azt a munkát végezze, melyért amúgy is húz állandó fizetést, hanem bizonynyal azon munkát igyekszik minél inkább s tőle telhető minden eszközzel szaporítani, melyért külön díjazást húzhat. Most tehát a hivatalos teendők összes ágazatai a magánügyködés, helyesebben a zugirászat szolgálatába tereltetnek s az emberi természet örök törvénye szerint a hivatalos teendők mellékfoglalkozássá sa zugirászat főfoglalkozássá változik át. Hogy ez igy és nem másként van, e felett avval, ki a közigazgatást az életből és nem »h i v a t a 1 o s j e 1 e n t és e k b ő k ismeri, azt hiszem, vitatkozni egészen felesleges. De hát bátor vagyok állitásom igazolására néhány adattal is szolgálni. A községi jegyzők sokféle munkaköréhez tartozik az ujoncállitás, adókivetés és kézbesítés. A legártatlanabbnak látszó dolgot, a kézbesítést veszem. Ismerek egy bácsmegyei községet, hol a jegyző »közreműködése« nélkül nem lehetett egy kézbesítés végett kiküldött makacssági Ítélet jogerősségét bevárni. Ugyanis mihelyt egy ily ítélet kezeihez érkezett, rögtön hivatta az érdekelt felperest s a következőkép szedte rá. — »Látod — úgymond — neked követelésed van N. N. ellen. De a te ügyvéded sz . . . . r, mig én nem akarom, te azt az adósodat soha nem exequálhatod. Ha fizetsz nekem 100 forintot, ugy én kieszközlöm, hogy azonnal végrehajtáshoz jutsz.« Természetes hogy a szegény felperes ezt nem oly könnyen hitte el. Beszaladt ügyvédéhez, beszaladt ehhez-ahhoz. Ámde a kérdéses ítélet nem volt kézbesíthető. Egyszer azon szokásos jelentéssel küldetett vissza a megkereső bírósághoz, hogy »keresett alperes itt ismeretlen« ; másszor avval, »több hasonnevű egyén lakván itt, nem kézbesithető« stb. így multak hetek és hónapok, végre szegény felperes belátni volt kénytelen, hogy a jegyző »közrem ű k ö d é s e« nélkül csakugyan nem boldogul. Fogta tehát magát s megadta a kért száz forintot. Az illető jegyző erre antidatálta a kézbesítési vevényt s ő maga szaladt az illető bírósághoz sürgetni az illető végrehajtási kérvény elintézését és expeditióját. S minthogy a végrehajtás néhány nap alatt megtörtént, a jó felperes szentül hitte, hogy ez csakis az illető jegyző »hatalmának« eredménye. Hát még a telekkönyvi végzések kézbesítése miféle, megtorolhatlan visszaélésekhez segit. Nem kell a múltra hivatkozno n, ösmerek ma is nagy bácsmegyei községet, hol az ügyvéd által készített beadványra hozott s kézbesítés végett kiadott végzés hetekig hever eldugva a jegyző fiókjában. Mielőtt a Kézbesítést eszközölné, magához hivatja az érdekelteket, elhiteti velük, hogy »nélküle nem jutnak semmihez, mert stb«. Továbbá ijesztgeti az illetőket, »lám — úgymond — mily roszul készítette dolgodat N. N., ennek te iszod meg a levit«. Hát lehet-e aztán csodálni, hogy akarva nem akarva rájuk van az a szegény ügyfél utalva s i.iipunli mnl szAtnn 1Í2 oldalra terjed.