A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 12. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokbahelyezés?

90 A J oa. ezt nevezze aztán valaki szabad versenynek. Ott van a még egyszerűbbnek látszó adóbizonylatok kiállításának joga. Kérjen csak ügyvéd vagy kir. közjegyző az általa készített szerződéshez egy ilyen bizonylatot s először szerencsének tarthatja, tisztelet a kivételnek, ha megkaphatja. Másodszor az ilyen bizonylatban foglalt adatok rendszerint nem felelnek meg a valóságnak. Mert a tiszta jövedelem vagy adóösszeg vagy felületes gondatlanságból vagy sokszor szándékosan oly magas összegben iratik be oly célzattal, hogy az ártatlan fél tulzolt illetékkel legyen terhelve s elmenjen kedve máskor ügyvédhez fordulni. Nem is akarok bővebben foglalkozni azon sok helyt egész virtuozitással űzött visszaélésről, hogy a vételár jó része elvonatik az illeték alól s maga az illető jegyző nemcsak rábeszéli az illetőket a vételár összegének letagadására, hanem a megtakarított illetékkülönbözeten osztozik a vevővel. Valóban bámulatos, hogy az a kincstár, mely oly könyörtelen az egyszer kirótt illeték behajtásánál, a még ki nem rótt illeték megállapításánál ennyire nagylelkű? Ahogyan én tapasztalásból ismerem az adóbizonylatok belső értékét, merem állítani, hogy ezeknek kilenctizedrésze nincs törvényesen kiállítva, Az ujoncállitásnál űzött dolgokról még csak szólani sem akarok. Mind megannyi hatalmas szálak ezek, melyek a kisbirtokos osztályt kényszerítik még az esetben is a községi jegyzőhöz, a mikor az illető ügyfél meggyőződve van jegyzője megbizhatlanságáról. Arról a dajkameséről pedig, hogy a községi jegyző munkája mégis csak olcsóbb, mint az ügyvédé, alapos kiábrándulást szerző adatokkal szolgálhatok. S ha már most ezt szabad versenynek bátor valaki csúfolni, ugy azt kérdem: hol van a felelősség? kgy ügyvéd vagy kir. közjegyző bármily hanyagságáért azonnal kérdőre vonható. Mig a községi tisztviselő bátran hevertetheti fiókjában évekig a beadatlan szerződéseket. A felettes hatóság, a hogyan én tudom, ezt »magánügynek« nyilvánítja. Egész családok pusztulásáról van tudomásom s ezek csakis a benyújtani elmulasztott s a községi fiókban felejtett szerződéseknek tulajdonithatják romlásukat. De hát ily dolgokért a község urait sem erkölcsi, sem vagyoni felelősség nem érheti. Legfeljebb egy kis betétszerkesztés jón segitségükre. így állanak ma, lehet mondani általánosságban, a községi, közigazgatásilag fentartott zugirászati irodák. De készséggel megengedem, hogy vannak kivételek. Ez azonban mit sem változtat azon tényen, hogy ennyi hatáskör összpontosítása egy kézben, csak az illető egyénnek egyéni tulajdonai által korlátolt „szabadság«, egyébként pedig forrása a visszaéléseknek. S ha már most ennyi illetéktelen hatáskör felett rendelkezik az a községi jegyző, vájjon az anyakóny vvezetés nagy horderejű feladata megnyugvással bizható-e ily rendszer közegeire? Nem képzelek senkit, ki erre a kérdésre »igen«-nel merne válaszolni. A nagy reformot mint valami bolygóknak kisérniök kell a kisebb reformoknak s ezek közt bizonynyal első helyen fog a zugirászat korlátozása szerepelni. Nem képzelem, hogy az igazságügyi kormány erről megfeledkezzék. Nem szólok a kisebb községekről. Oly helyeken, hol nincs ügyvéd vagy kir. közjegyző, a dolog természete s a jogkereső ember érdeke szükségessé teszi a jegyző felruházását bizonyos mérvű, akár a mostaninak megfelelő beadványozási joggal. Ámde azon nagyközségeknél, melyek akár lakosaik (például tízezerén felüli) száma, akár az ott elhelyezett hivatalok tekintélye folytán feltételezni engedik a magasb műveltséget, ezen még anyakönyvvezetési joggal is súlyosítani szándékolt szabad verseny valahára szabályozandó. Azok számára is van néhány sornyi válaszom, kik azt képzelik, hogy a visszaélések meggátlására vagy megtorlására, ott van a fegyelmi hatóság. Ezen képzelcdésre csak egy válaszom lehet s ez az, hogy: minden attól függ, hogy ki gyakorolja a fegyelmi hatóságot ? Ha egy pártatlan, minden családi és egyéb érdektől mentes s ily érdekeken felül emelkedni tudó testületről vagy egyénről van szó, akkor készséggel meghajlok ítélete előtt. Ámde szíveskedjék bárki a sógorság és komaság s egyéb érdekek uralma alatt álló mai fegyelmi hatóságra gondolni. Ki a ma létező megyei állapotokat ismeri, annak ugyan alaposan elmegy kedve elfogulatlan bíráskodásról álmodni. I Akarva nem akarva azon meggyőződéshez kénytelen [ minden igazságérzettel rendelkező ember jutni, hogy ilyen J vagy olyan visszaélések megtorlására a ma. megyei rendszer i teljesen képtelen. Hogy pedig mi legyen a segítség, ehhez nehany tamI pontot voltam bátor a fentebbi sorokban szolgáltatni. Mondjak meg az erre hivatottabbak, hogy miiegyen az orvosság? Tárgyilagosan s minden legkisebb személyes vonatkozás nélkül kívántam ezt az állapotot fentebbi sorokban ismertetni. Ha azonban, sajnálatomra, bárki e sorokban a véletlen ' műveként tükröt találna felfedezni s ebben önmagára ismerne, ; ugy ezen eredményt szíveskedjék nem nekem, de ö n m a g aj n ak tulajdonítani. ely időpontig kérhető a végrehajtási tör vény 180. §-a alapján a birtokbahelyezés ? Irta : dr. KEMÉNY ANDOR kir. albiró Gyöngyösön. Több mint három év előtt, a »J o g« 1890. évi december 28-áu megjelent számában a fenti cím alatt értekezést^ tettem közzé, melynek lényege röviden a következőkbe foglalható össze : minthogy az 1881 : LX. törv.-cikk 180. § - a a l a p j á n igénybe vehető jogsegély- el járási törvény által nyújtott kivételes (extra-ordiuarium juris remedium) ennélfogva eme jogsegély alkalmazásának csak a végrehajtási eljárás keretén belől és csak addig van helye, a meddig a rendes jogsegélyigénybe nem vehető. Minthogy pedig az árverési vevőre nézve a végrehajtási eljárás abban az időpontban, a mikor javára a tulajdonjog az árverésen megvett ingatlanra jogérvécyesen bekebeleztetik véglegesen megszűnik; (relatív befejezési elmélet) minthogy ettől az időponttól kezdve az árverési vevő a rendes jogsegélyt akadálytalanul igénybe veheti; ennélfogva ettől az időponttól kezdve birói kiküldött által leendő birtokba helyeztetését az 1881 : LX. t.-c i k k 180. §-a alapján nem kérheti. Valamint nem kérheti birói kiküldött által leendő birtokbahelyezését akkor sem, ha az árverési feltételek teljesítésére kiszabott határidő már lejárt, s az árverési vevő az árverési feltételekben elvállalt kötelezettségének a birói kiküldött által leendő birtokba helyezést szorgalmazó kérvénye beadásáig eleget nem tett. Ha volt a magyar jogéletben vitás jogkérdés, melyre azt szokás mondani, hogy nagy port vert fel, ugy bizonyára olyan volt ez a jogkérdés. Minthogy pedig az elméleti szakvita megindítására az első lökést, az első impulzust a nyilvánosság terén kétségtelenül a »Jog« 1890. évi december 28-iki számában megjelent szerény értekezésem adta meg, legyen megengedve nekem, mint a ki e részben a kezdeményező szerepét joggal a magam részére vindikálhatom, hogy most, a vita befejezésekor a zárszó jogával éljek. Mindenekelőtt rövid történeti visszapillantást kívánok vetni azokra az előzményekre, a melyek ezt a sokat megvitatott kérdést aktuálissá tették. Értekezésem 1890. év végén közzététetvén, arra vonatkozólag több oldalról, különösen az ellennézetüek köréből az 1891. év folyamán észrevételek tétettek, mignem 891. október hó 14-én az időközben létesített debreceni kir. Ítélőtábla 1. sz. alatt a határozattárba felveendő elvi jelentőségű határozatot hozott. 1 Actualissá ezt a kérdést a debreceni kir. itélö táblának ez a határozata tette. Ennek nyomán indult meg az eddig csendes mederben folyt vita még pedig oly vehemens erővel, a minőre hazai szakirodalmunkban példát alig találhatunk. A debreceni kir. itélö tábla akként határozott, hogy : »Abban az esetben, ha az árverési vevő javára az általa birói árverésen megvett ingatlanra a tulajdon bekebelezése már jogerejüleg elrendeltetett, az 1881. : LX. t.-c i k k 180. §a alapján a birtokba helyezés többé el nem rendelhet ő.« Ez a kir. ítélő lábla tehát ugyanarra az álláspontra helyezkedett, s az ii.dokolásbau is ugyanazokat az elvi jelentőséggel biró motívumokat hozta fel, melyeket értekezésemben kifejezésre juttattam, persze szebben és tömörebben csoportosítva az elhatározás indító okait, mint a hogyan én tettem. Követte a debreceni kir. itélö táblát a kassai, a mely e felett a kérdés felett 1892. évi február 4-én 1. sz. polgári döntvényében akként határozott, hogy : »Az 1881. évi LX t.-cikk 180. §-a alapján csak akkor rendelhető el az árverésen eladott ingatlan vevőjének birói kiküldött által való birtokba helyezése, ha ezt a vevő a vételi bizonyítván y ke z b e si t é s é tő 1, illetve a mennyiben az árverési feltételek szerint a tényleges birtokba1 Lásd ezt a határozatot és indokait a »J o g« 1691. évi 46. szároához mellekelt »Jogesetek Tár á«-ban. . M