A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 11. szám - A telekkönyvbe bejegyzett személyes szolgalmaknak továbbá a valamely személy élettartamához vagy a határozott időtartamhoz kötött jogoknak perenkivüli törlése

A JOG. 85 »Igen tisztelt Uraim és Barátim ! Igazságügyminister ur ö nagyméltóságának felolvasott magas leirata felment eddig viselt állásomtól. Birói functiót e helyen többé nem végezhetek, de ha a bírónak nincs is itt többé szava, a magánember benső sugallatja még sem engedi azt, hogy szótlanul távozzék e helyről. Majdnem három évig volt szerencséin a kassut kir. Ítélőtábla díszes testületének élén állani. Ez alatt az idő alatt bő alkalmam volt tapasztalni, hogy tisztelt pályatársaink a modern jogszolgáltatás jellegét, annak magasztos voltát, hajthatlanságát és humanitását átértették s annak követelményeit mindig szemük előtt tartották. Mily rendkívüli nehézségekkel kellett küzdenünk, Uül önösen a kir. itélö tábla működésének elején — ezt mindenikünk jól tudja. Hogy ezeknek a nehézségeknek legnagyobb lés/.én túlestünk, ez csak ugy volt lehetséges, hogy a kir. ítélőtábla minden egyes tagja kezdettől fogva törhetlen akarattal, lelkesült odaadással és kitartással látott hozzá a munkához és minden idejét szentelte a nagy feladatnak. Ily hazafias kötelességérzettöl áthatott testületet vezetni oly kellemes feladat volt, hogy ma, midőn eddigi állásomtól megválók, erőt vesz rajiam a távozás fájdalmas érzése. A közös cél, a közös elv azokat, a kik annak teljes odaadással szolgainak, közelebb hozza egymáshoz. Az együvé tartozás érzetének meleg sugarai kölcsönös rokonszenvet hoznak létre s ez annyival bensőbb minél zavartalanabb az egyetértés és összhang, mely a pályatársak közt uralkodik. Legyenek meggyőződve, hogy kioltliatlanul fog élni lelkemben annak a jóindulatnak az emléke, melyet irányomban nemcsak hivatalos működésemben, de a magánéletben is mindenkor tanúsítottak. Midőn ezért tisztelt birótársaimnak mélyen érzett köszönetemet nyilvánítanám, egyúttal kedves kötelességemnek ismerem, hogy a kir. főügyész ur ö méltóságának, ki a mai ülésünket becses jelenlétével megtisztelte, a legbensőbb hálámat fejezzem ki azért a jóakaratú támogatásáért és minden körülmények közti tapintatos ellátásáért, a melyet irányomban és egész testületünk irányában is tanúsítani kegyes volt. Engedjék remélnem, h így jövőre is megtartják számomra nagybecsű rokonszenvüket s nem fogják elfelejteni azt, ki nemcsak elnökük, de igaz barátjuk is volt. Ajánlom magamat szives jó emlékezetükbe.* Az elnök magas szárnyalású beszédének elhangzása után, melyet a teljes ülés tagjainak lelkes éljenzése kisért, Bernáth Elemér kir. ítélő táblai tanácselnök vett bucsut a kir. Ítélőtábla nevében a szeretett elnöktől. Azután Battlay Imre kir. főügyész szólalt fel és midőn constatálta a kir. táblát ért veszteséget, hálás köszönetének adott kifejezést a hozzá intézett szavakért, meleg hangon búcsúzva ő Méltóságától. Ezek után átnyújtotta Bernáth Elemér tanácselnök a búcsúzó elnöknek a kir. ítélőtábla összes bírósági és főügyészi tagjainak arcképeit egy képben elhelyezve. A pécsi kamara felirata ügyvédi díjtörvény iránt. A pécsi ügyvédi kamara folyó évi rendes közgyűlése az ügyvédi díjtörvény megalkotása iránt az igazságügyminiszterhez felirat intézését határozván el, a kamara ez ügyben következő feliratot terjesztette az igazságügyi kormányhoz: »Nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter ur ! Az ügyvédi munkadíjak megállapítása peres ügyekben bíróságaink hatáskörébe tartozván, a gyakorlatban fe'ette sok visszásságnak szülő oka azon körülmény, hogy a bíróságok semmiféle jogszabályhoz az ügyvédség létkérdését érintő ezen hatalmuk gyakorlatában kötve nincsenek. Minden más munka méltatása s az érte járó díj meghatározása per esetén szakér ői bizonyítás utján történik, egyedül az ügyvédi ténykedés az, melynek megbecsülésére nézve a törvény magát a birót tekinti szakértőnek, pedig a birói téren működő jogászt minden iránta való tiszteletünk mellett szakértőnek ügyvédi munka méltatására el nem fogadhatjuk, mert az ügyvédi ténykedés természete, az ezzel járó fáradalmak, gondosság és felelősség annyira elütnek a bírósági ténykedés fizikai és szellemi munkájától, hogy arról helyes fogalmat alkotni s így annak való értékét megbecsülni csak az képes, ki tényleg az ügyvédséggel foglalkozik, vagy legalább is azzal hosszabb időn át foglalkozott. Az ügyvédi munkadíjak megállapítását teljes diseretionalis hatalommal a bíróságokra ruházni azért sem helyes, mert az ügyvédi működés egyik főfeladatát képezi a birói ténykedés ellenőrzése s így az emberi természetből kifolyó jelenség az, hogy a munkadíjak megállapítása épen ott nem szokott megfelelni a teljesített fáradozás mérvének, hol ezen ellenőrzési tevékenységre fokozottabb mértékben volt szükség s erélyesebbeu teljesittetett. De magára a bíróságra is előnyösebb lenne, ha az ügyvédi munkadíjak mérlegelése s megállapítása nem lenne diseretiojára bizva, hanem ez iránt díjtörvény intézkednék, mert ezzel egyszersmindenkorra megszabadulna sok gyanúsítástól, mivel mindenkit kielégíteni utóvégre is nem lehet. Az 1892. évben közzétett ügyvédrendtartási törvényjavaslat Ii3. §-a kilátásba helyezi az ügyvédi díjszabás megalkotását, dc csak a közönséges és általában mérlegelhető ügyvédi munkákra ; a Szegeden mult év folyamán megtartott országos ügyvédgyülés az ügyvédi díjtörvényt szintén csak a chablonszetű munkára kívánta kiterjesztetni. Mi ezzel ellenkezőleg minden ügyvédi mnnkára kiterjedő díjtörvény megalkotását tartanok célszerűnek, mint ez Francia- és Németországban tényleg életbe is van léptetve, mert a díjtörvénynek a chablonszerű munkára való szorítása félrendszabály lenne, mely épen ott nem szüntetné meg a tényleg létező visszásságokat, hol ezek leginkább érezhetők, a szellemi munka méltatásánál. Ha egyes esetekben oly rendkívüli munka vagy felelősség igénybevételéről lenne szó, mely a díjtörvényben meghatározott díjazással sem lenne kellőleg megjutalmazva, akkor a német birodalmi ügyvédi díjtörvény 93. §-ának mintájára az ott szabályozott korlátozási kereset fentartásával az ügyvéd felhatalmazható lenne magasabb díjazást is irásbelileg kikötni. Arra kérjük tehát nagyméltóságodat, hogy peres ügyekben i minden ügyvédi munka díjazására mérvadó ügyvédi díjtörvény megalkotása iránt az ügyvédi kamarák véleményezése alapján a törvényhozáshoz minél előbb javaslatot beterjeszteni méltózI tassék. Kelt a'pécsi ügyvédi kamara részéről 1894 ik évi január hó 28 án tartott közgyűlésből. Erreth [ános, kamarai elnök. P 1 e i n i ti g e r Ferenc, kamarai titkár.« A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Folytatás ) 97. §. »A házasság felbontását kérheti a házasfél, kinek házastársa házasságtörést vagy term ;szetelleni fajtalanságot követ él, avagy tudva, hogy házassága még fennáll, új házasságot köt.« Wlassics a »terraészete'l<'iii fajtalanság« kifejezésénél indokoltnak tartaná a hivatkozást a bűntett") törvénykönyv illető szakaszára. Polónyi nem tartaná ezt he'yesnek, mert a büntető törvénykönyv dispoziciója nem fedezi mindazon eseteket, melyeket a törvény maga is büntetni akar. Felveti azonban szóló a kérdést, vájjon a házasságtörő növel szemben nem lehetne-e messzebb elmenni, mint a mennyire a lt)7. § megy. Ez egyébiránt a 107. § nál lesz megvitatható. A §-t változatlanul fogadták el. 98. §. »A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kit házastársa hűtlenül elhagyott. Hűtlen elhagyás csak akkor forog fenn: a) ha a házassági életközösséget szándékosan és jogos ok nélkül megbontó házasfél birói határozattal az életközösség visszaállítására lett kötelezve és e határozatnak egy év alatt igazolatlanul eleget nem tesz ; b) ha a hűtlenül e hagyó házastárs, kinek tartózkodási helye ismeretlen és legalább egy év ó'a híre veszett, az életközösségnek egy év alatt leendő visszaállítására birói hirdetmény utján siker nélkül hivatott fel.« T e 1 e s z k y előadó szerkezeti szempontból helyesebbnek tartaná, ha az, a mi a hűtlen elhagyás nem az a) pontban, hanem a bekezdésben mondatnék meg. A szakaszt magát következőleg ajánlja szóló elfogadásra : »A házasság felbonthatását kérheti az a házasfél, kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott: a) ha a házasság életközösségét megbontó házastárs az elhagyás idejétől számit ott egy év alatt birói határozattal az életközösség visszaállítására lett kötelezve és e határozatnak a bíróságtól kitűzött határidő alatt eleget nem tett ; b) ha a házassági életközösséget megbontó házastárs, kinek tartózkodási helye ismeretlen s legalább egy év óta hire veszett, az életközösségnek egy év alatt leendő visszaszállítására bírói hirdetmény utján siker nélkül hivatott fel.& Polónyi az edictalis eljárás megindításához az egy évet igen hosszú időnek tartja egy hűtlenül elhagyó házastársai szemben. Szóló a három hónapot is elégségesnek tartaná, de a félévhez is hozzájárulna. A »hire veszett« kifejezés helyett szóló azt venné fel, hogy az utolsó közös tartózkodási helyéről az illető távozván, távozási helye ismeretlen. F a b i n y hozzájárul az előadó módosításához az egy évnek félévre való leszállításával s a »hire veszett« kifejezésnek a Polónyi által inditványozottal való felcserélése mellett. T e 1 e 8 z k y előadó nem ellenzi a félévre való leszállítást. A bizottság hozzájárul a szakasznak az előadó indítványa szerint való szövegezéséhez, az a) pontbau az egy évet hat hónapra szállitván le s a b) pontban »hire veszetU [kifejezés helyett »a tartózkodási helye ismeretlen« kifejezést vévén fel. 99. §. »A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek í házastársa élete ellen tört, vagy kit házastársa testi épségét vagy egészségét veszélyeztető módon szándékosan súlyosan bántáli mázott.« Szilágyi minister felvilágosításai után a §. változatlanul ! elfogadtatott. 100. §• A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársát bűntett miatt a házasság megkötése után jogerejűleg i halálra vagy legalább öt évi fegyházra vagy börtönre ítélték. A bizottság elfogadta a §-t a »büntett miatt« szavaknak, mint feleslegeseknek kihagyásával. 101. §. »A házasság felbontásának az előző §. alapján nincs helye, ha a házasfél a büntettet a házasság megkötése előtt követte el és erről a házastársnak a házasság megkötésekor tudomása volt.« Polónyi azt hiszi, hogy a házasság előtt történt tények alapján érvénytelenségnek, nem válásnak lévén helye, e szakasz az érvénytelenségi fejezetbe lenne áttendő. Szilágyi minister felvilágosításai után a szakasz változatI lanul elfogadtatott.