A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 10. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Folytatás.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 10. számához. Budapest, 1894. március hó 11-én Köztörvényi ügyekben. Ha végrehajtást szenvedőnek harmadik személy elleni követelése foglaltatik le, a Foglalásról a végrehajtást szenvedőnek adósa az 1881, évi LX. t.-o. 79. §-ához képest vétbizonyitvány mellett, az első végzések kézbesítésére vonatkozó szabályok szerint értesítendő; posta utján ajánlott levéllel történt értesítés, szabályszerűen kézbesített letiltásnak nem tekinthető. A debreceni kir. járásbíróság- (1891. december hó 12-én 18,015. sz. a.): Dr. Tüdős János ügyvéd által képviselt S. Márton felperesnek özv. Sz. Gáborné, szül. B. Ilona alperes ellen 198 frt és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A hivatalból mellékelt végrehajtási iratokból kitűnik, hogy a többek által le- és felülfoglalt követelésre felperes nyert első helyen végrehajtási zálogjogot s hogy az esetre, ha a követelés birói kézhez letétele alkalmával alperes által a felperes javára kibocsátott végrehajtói rendelvény is bemu'attatik, vagy foglaltatóul a felperes is megneveztetik, minthogy felperes megítélt váltói követelése a letett összeget túlhaladta, ez egészben véve felperes részére lett volna kiutalandó, a későbbi foglaltatok pedig, kik között ez összeg felosztatott, ebből mit sem kaptak volna. Mindazonáltal az, hogy a letéti beadványhoz a kérdéses rendelvény nem mellékeltetett, s hogy ennek következtében a letétben volt összeg a későbbi foglaltatok közt osztatott fel: jogos alapot a keresethez abban az irányban, hogy felperes a letett követelésnek megfelelő összeget igényelhessen kártérítés címén, nem szolgáltatott, mert a 273/884. sz. végrehajtási rendelvény a végrehajtási iraték közt levő vétbizonyitvány tanúsága szerint alperes cimére postai uton ajánlott levélben küldetett, holott ez az 1881. évi LX. t.-c. 79. §-ához képest az első végzések kézbesítésére előirt szabályok szerint lett volna kézbesítendő: minélfogva a letiltás szabályszerűen kézbesítettnek nem tekinthető, továbbá mert felperesnek tényleg szenvedett kárt kellett volna bizonyítani, ezt azonban, valamint azt sem bizonyította, hogy a kérdéses követelés végrehajtást szenvedetten bevehetetlen. Ezek alapján, minthogy a fentiek figyelembe vétele mellett az, ha vájjon a rendelvényt tartalmazó levelet alperes kézhez vette-e a vagy nem, döntő .énvkörülményt nem képez, habár a felperes által ide vonatkozólag, egyéb bizonyíték hiányában kinált főeskü el- vagy el nem fogadása tekintetében alperes nem nyilatkozott is, felperest elutasítani kellett stb. A debreceni kir. itélő tábla (1892. május 29-én 1,059. sz. a.): A kir. járásbíróság ítélete megváltoztattatik és alperes köteleztetik 198 frt tőkét felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes nem vette tagadásba, de a beszerzett vonatkozó ügyiratokból is kitűnik, hogy B. Sándornak ellene és elhalt jogelőde Sz. Sándor irányában fennálló követelésére az 1884. október 30-án foganatosított végrehajtás alkalmával első sorban felperes szerzett zálogjogot s hogy a letétbe helyezett, összesen 198 frtot tevő kérdéses követelés beutalása alkalmával a foglaltatok jegyzékébeu felperest meg nem nevezte ; a vonatkozó letiltási rendelvényt kérvényéhez nem mellékelte, állítólag azért, mert az sem az 1881 : LX. t.-c. 79. §-ának első pontjában előirt módon, sem másképpen kézbesítve nem lett. Alperesnek ezen tagadása ellenében a végrehajtási ügyiratok igazolják, hogy a bírósági végrehajtás 1884. évi 373. sz. rendelvénye alperes és elhalt férje nevére címezetten 1884. évi november hó 1-én postára adatott, felperes pedig egyéb megfelelő bizonyíték hiányában főesküvel kínálta meg alperest arra nézve, hogy a nevére címzett és végrehajtói rendelvényt tartalmazó ajánlott levelet kezéhez nem kapta. Alperes ezt a vissza nem kinálhatlan főesküt nem fogadta el, minek folytán bizonyítottnak veendő, hogy a bírósági végrehajtónak kérdéses letiltó rendelvénye részére postai uton kézbesítve nem lett, az 1881. évi LX. t. c. 126. §nak utolsó pontja értelmében tehát tartozott alperes a letiltott követelés megítélt részének letétbe helyezése alkalmával beadványában mint első foglaltatót felperest is megnevezni s a részére kézbesített rendelvényt eredetiben mellékelni. Alperes ezt nem tette és mulasztása által okot szolgáltatott arra, hogy a még most is fennálló 300 frt töke és járulékai iránti követeléssel érdekelt felperes a sorrendi tárgyalásra meghiva nem lett, s hogy a foglalás időrendjének figyelembe vételével azonban egészben felperes követelésére fordítandó volt kérdéses 198 frt a későbbi foglaltatok követelésének kielégítésére fordíttatott s ekként felperes 198 frttal tényleg károsodott. Minthogy pedig alperesnek említett mulasztása az ő kártérítési kötelezettségét vonja maga után, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztása mellett a kereseti tőke stb. megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1893. okt. 27. 8,770/892. sz. a.): A debreceni kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik és az ilső bíróságnak felperest keresetével elutasító ítélete hagyatik helyben az abban foarlalt indokoknál fogva stb. A kereset érdemleges elbírálását nem gátolhatja azon körülmény, hogy a peres felek földje között elvounló diilő-ütiiak helyes fekvése az illetékes közigazgatási hatóság által végérvényesen még mesrállapitva nem lett, mert magánjogi kérdések fölött határozhat a bíróság a nélkül, hogy a közigazgatási hatóság hatáskörébe avatkoznék. A szabadkai kir. törvényszék 1892. évi február hó 6-án 805/P. 1892. sz. a.): Dr. Blau Géza ügyvéd által képviselt M. Mihály felperesnek dr. Manheim Ármin ügyvéd által képviselt id. Z. Ferenc és dr. Blau Lajos szabadkai ügyvéd által képviselt V. Péter alperesek ellen a topolyai 1,656. sz. tjkvi 1/i telekből álló ingatlanokból 294 és 41 négyszögöl birtoka és elvont haszna iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A birói szakértői térrajz alapján bebizonyítást nyert az a körülmény, hogy a térrajzon a b-ve\ jelzett területen nyilvános dülőút létezik, melyet kizárólag a perelt I. és II. rendű alperesek nem használnak, hanem kivülök még a többi szomszédok is használnak ; felperes azonban mégis csak az I. és II. r. alpereseket perelte be és pedig a földjéből hiányzó egész 400 négyszögöl terület birtokba átadása iránt. Minthogy azonban I. és II. r alperesek a birói szakértői térrajz szerint a 6-vel jelzett területen és pedig I. r. alperes csak 165 négyszögölet; a Z^-vel jelzett területen pedig II. r. alperes csak 8 négyszögölet használ: és a most jelzett, alperesek által birtokolt területet felperes törzsbirtokától a dülőút választja el ; minthogy továbbá a kérdéses dülőutat képező terület birtoklásának kérdése legelőbb eldöntendő és ennek eldöntése nélkül alpereseket az általuk birtokolt terület átadására kötelezni azért nem lehet, mert az kétséget nem szenved, hogy felperes törzsföldje és alpereseknek a legelő illetményük fejében kiosztott földek közti határvonalat a kérdéses dülőút képezi. Minthogy azonkívül abban az esetben, ha alperesek a birói térrajz c. és d-\e\ jelzett területeknek felperes birtokába leendő átadására köteleztetnének: alperesek a saját kétségtelen tulajdonukat képező legelő jutalék földjeiket közlekedési út hiányában nem használhatnák, mivel legelő földjeik és a mostani dülőút között a felperes által követelt és a birói szakértői térrajzon c. és d-ve\ jelzett földrészlet mint felperes magántulajdona léteznék, ezek összevetéséből világos, hogy felperes keresetének, illetve az általa követelt hiányzó területnek birtoka iránt alaposan csakis akkor lehet határozni, ha a kérdéses dülőútnak helyes fekvése az illetékes közigazgatási hatóság által végérvényesen megállapíttatott. Minthogy felperes azonban jelen perben azt ki nem mutatta, hogy a kérdéses dülőút hatósági helyesbítése és pedig az általa keresetileg előadott tényállásnak megfelelően helyesbittetett volna : ugyanazért felperes elutasítandó volt. A szegedi kir. itélő tábla (1893. január 11-én 2,572/P. 1892. sz. a.) : Az első bíróság itélstének megváltoztatásával a per érdemben elbirálandónak kimondatik s a kir. törvényszék utasittatik, hogy a per érdemében határozatot hozzon. Indokok: Felperes keresete azt célozza, hogy az ingatlanából az alperesek által elfoglalva tartott terület birtoka részére megítéltessék. Ha felperes keresete a per adataival esetleg bizonyítást nyer, a kereset megítélését nem gátolhatja azon körülmény, hogy a közös szakértő véleménye szerint a peres felek földjei között elvonuló dülőút északnak eltolatott s ez az eset fenforgása az út iránya helyesbítésére netalán teendő közigazgatási intézkedés bekövetkeztéig nem hátráltatja a felperes magánjogi sérelmének orvoslását ; mert: felperes tulajdonjog alapján követeli a peres ingatlan birtokát, mely kereseti kérelem felett törvény szerint határozhat a bíróság a nélkül, hogy a közigazgatási hatóság hatáskörébe avatkoznék. Ezekhez képest az első bíróságot a per érdeme elbírálására keüett utasítani. A m. kir. Curia (1894- január 18-án 3,55l/P. 1893. sz. a.) : A másodbiróságnak Ítélete indokai alapján helybenhagyatik stb. Azon körülmény, hogy a végrendeleti tanuk a végrendelet szövegében és a végrendelkező aláírása előtt, nem pedig ennek aláírása után és a végrendeletre vezetett külön záradékban tanúsítják, hogy előttük véjrendelkezö kijelentette, hogy a nem általa