A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 10. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Folytatás.)

38 A JOG. irt okirat, az ö végrendeletét tartalmazza, azt előttük aláirta vagy kézjegyével ellátta, a végrendeletet alakilag érvénytelenné nem teszi, mert az 1876: XVI. t.-c. 6. §-a, a nyilatkozat két módja között különbséget nem tesz g a két forma egyikét, mint törvényest és kötelezőt, elő nem irja. A szegedi kir, törvényszék (1892. márc. 3. 23,480/1891. p. sz. a.): Réthy Káról)- ügyvéd által képviselt T. Ferenc, mint kkorú T. Juliánná t. és t. gyámja felperesnek, Farkas József ügyvéd által képviselt Cs. István és Cs. Ágnes alperesek ellen, néh. P. Teréz által tett végrendelet érvénytelenítése, örökösödés és jár. iránti perében következőleg itélt: Makón 1876. dec. 12-én elhalt M. Jánosné, P. Teréz által 1876. okt. 28-án alkotott végrendelet érvénytelennek kimondatik és ennélfogva örökhagyó hagyatékát képező 21 frtra értékesített ingóságra, valamint Cs. Istvánnál lévő 50 frt követelésre, végül a klárafalvi 25. sz. tjkvben 242/d. és 398/c. hrsz. ingatlanokra nézve, felperes kkorú T. Juliánná örökösödési joga megállapíttatik és köteleztetnek alperesek ezen hagyatéki javakat felperes tulajdonába 15 nap és végrehajtás terhe alatt átbocsátani. Ellenben felperes a vesztett hasznok iránti keresetével elutasittatik, stb. Indokok: P. Teréz örökhagyó által 1876. okt. 28-án alkotott végrendelete érvénytelennek volt kimondandó, mert a végrendeleti tanuknak az 1876: XVI. t.-c. 5. §-ában kivánt azon tanúsítványa, mely szerint a végrendelkező kijelenti, hogy a nem általa irt okirat az ö végrendeletét tartalmazza, azt előttük aláirta, avagy kézjegyével aláírtnak elismerte, magába a végrendelet szövegébe és a végrendelkező aláírása előtt van kitüntetve: oly alaki hiányt képező körülmény, mely a hivatkozott törvényszakasz és 6-ik szakaszban foglalt rendelkezésének meg nem felel ; minthogy pedig ezen törvény 1876. jul. 1-én lépett életbe, ugyanazért végrendelkezőnek ugyanazon év okt. 28-án ezen alaki hiányokkal készült végrendeletét törvényszerűnek, illetőleg érvényesnek tekinteni nem lehetvén, azt külkellék hiánya miatt érvényteleníteni kellett; minthogy pedig alperesek és felperesek is utóörökösödési joga örökhagyó fiának, M. Jánosnak elhalálozása esetén foroghat fenn, ennek elhalta pedig a 10,297/90. sz. kérvényhez csatolt halottkönyvi kivonattal kétségtelenül begyőzve lett, e szerint I lemenő, a fölcsatolt hagyatéki iratoknál lévő 1884. márc. 31-én I fölvett halálesetfölvételi ív tanúsága szerint pedig örökhagyó nemcsak le-, hanem fölmenü örökösök nélkül halt el ; másrészt pedig felperesnek örökhagyó utáni oldalági, illetőleg rokonsági összeköttetése ugy a hivatkozott halálesetfölvételi ívvel, mint néh. Cs. Péter fölcsatolt hagyatéki iratainál és különösen ezek közt lévő 1875. dec. 15-én fölvett jegyzőkönyvben foglaltakkal igazolást nyer ; ez utóbbiak által igazolva lett az is, hogy örökhagyó a reá átszállott jelen hagyatékot képező ingatlant oly jogelődtől nyerte, a kivel felperes rokoni viszonyban áll, mini az a 23,499/90. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben is kitüntetve lett, ezek alapján a végrendelet érvénytelenségénél fogva felperes örökösödési joga, mint az az érdekelt örökösöknek 1884. május 15-én fölvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozataikkal is megerősítve lett, helyreállítva lévén, az ezen jegyzőkönyvben néh. P. Teréz hagyatéka állagául elfogadott javakra nézve szintén elhalt testvére, illetőleg felperes jogelődje P. Rozália, T. Ferencné jogán felperes törvényszerű örökségi jogát megállapítani és tekintve, hogy alperesek a hagyatéki javaknak birtoklását elismerik, a végrendelet érvénytelensége folytán azonban azokhoz törvényes jogcímmel hogy bírnának alperesek, nem is állítják, annál kevésbé igazolják, ugyanazért alpereseket a hagyatéki javaknak felperes birtokába leendő átbocsátására kötelezni kellett. Ellenben felperes az elvont hasznok iránti keresetével elutasítandó volt, mert azon körülmény, hogy ők a hagyatéki javaknak örökhagyó végrendelete alapján voltak birtokosai, a jóhiszemű birtoklás tényét állapítja meg, másrészt pedig alperesek által a vesztett hasznok mennyisége kifogásoltatván, e célból felperes kérelmére elrendelt becsű ugyancsak felperes mulasztása folytán megtartható és ekként a mennyiség megállapítható nem volt, stb. A szegedi kir. itélő tábla (1892. dec. 22 4,510/1892. p. sz. a.): Az elsöbiróság ítélete megváltoztatik, a néh. M. Jánosné, P. Terézia által 1876. okt. 28-án Klárafalván alkotott végrendelet érvényében fentartatik s annak hagyatékára, mely a klárafalvai 25. sz. tjkvben A. + 242/d. és 398/c. hrsz. a. felvett ingatlanokból, a Cs. Istvánnál lévő 50 frt kölcsönkövetelésből és 21 frt értékű ingóságból áll, I. és II. r. alpereseknek egyenlő arányú | végrendeleti örökösödési joga megállapíttatik s nekik ez a hagyaték I a leltárban részletezett terhekkel átadatik; ennek folytán felperes keresetével elutasittatik s annak tűrésére köteleztetik, hogy alperesek a hagyatéki ingatlanokra tulajdonjogukat az ítélet jog- I erőre emelkedése után végrehajtás utjáu bekebeleztethessék, stb. I Indokok: Néh. M. Jánosné, P. Terézia fentebb megjelölt, sőt tanú ellenjegyzésével ellátott végrendeletének zárbekezdésében akként nyilatkozott, hogy az ezen okiratba foglalt végrendelete előtte szórói-szóra felolvastatott, azt ő megértette, a meghitt tanuk jelenlétében jóváhagyta és kézjegyével ellátta. Minthogy ezen most idézett s a kihallgatott tanuk teljesen egybehangzó vallomásával mindenekben megerősített záradék az alaki kellékek tekintetében mindama kívánalmaknak megfelel, a melyek a végrendelet felolvasására, annak a végrendelkező által a tanuk együttes jelenlétében végakaratául való kijelentésére s kézjegyével j ellátására vonatkozóan az 1876: XVI. t.-c.-nek 6. §-ában előírva I vannak s minthogy az a körülmény, hogy az emiitett kijelentés magában a végrendelet szövegében s a végrendelkező aláírása előtt, nem pedig annak aláírása után s a végrendeletre vezetett külön záradékban foglaltatik, azt érvénytelenné nem teszi, mert a felhívott törvényszakasz ily tartalmú külön záradékot nem ki/án : az elsöbiróság ítéletének megváltoztatása mellett a végrendeletet érvényében fentartani s minthogy az érvényes végrendelet a felperes törvényes örökösödését kizárja, alpereseknek az örökhagyó hagyatékára végrendeleti örökösödési jogát megállapítani, nekik a hagyatékot átadni, mindezek folytán a felperest a törvényes örökösödés iránt támasztott keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1894. jan. 18. 2,959/1893. p. sz. a.): A másodbiróságnak ítélete indokai alapján helybenhagyatik, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Miután a ker. törv. 505. §. 3. pontja értelmében az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban lizetendő biztosítási díj a lejárat után 30 nap alatt le nem fizettetik : ennélfogva ily esetben elenyésznek a biztositónak a biztosítottal szemben a biztosítási szerződésben vállalt összes kötelezettségei és ezzel szemben ugyanettől az időponttól fogva ki van zárva az is, hogy a biztosító a biztositottói azon biztosítási díjnak megfizetését követelhesse, melyért kockázatot nem viselt. Nem áll tehát jogában a biztositónak az sem, hogy az ily díjat képviselő díjváltót, a nélkül, hogy annak beváltásáról a váltó lejáratakor maga gondoskodott volna, harmadik személyekre átruházza, forgalomba hozza és egyáltalában olyasvalamit tegyen, a mi által közvetve jusson ahhoz, a mit maga közvetlenül a biztositottói nem követelhet. Ha a biztosító ennek ellenére az ily díjváltót átruházza és a biztosítottat megfosztja attól, hogy kifogását a váltójogi szigornál fogva a váltó ellen érvényesíthette, ezen jogellenes eljárásnak összes következményeit köteles viselni, nevezetesen meg tartozik téríteni a biztosítottnak mindazt, a mit ez tényleg a váltó beváltására fordítani kénytelen volt. Miután ezen követelés, illetőleg megtérítési igény nem a már elenyészett hatályú biztosítási szerződésből, hanem a biztositónak a szerződés megszűnte után keletkezett jogellenes cselekvényéből veszi eredetét: ennélfogva arra a ker. törv. 506., illetőleg 487. §-ában meghatározott kivételes egy évi elévülés nem terjed ki. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Dr. N. N. ügyvéd által képviselt F. A. felperesnek, dr. N. N. ügyvéd által képviselt N. N. biztositó-társaság alperes ellen 325 frt 36 kr. és jár iránti perében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék kötelezi alperest arra, hogy felperesnek 202 frt 34 kr. tőkét fizessen, stb. ; elutasítja azonban felperest kereseti kérelmének 33 frt 02 kr. tőke részével, stb. Indokok: Felperes kereshetőségi joga ellen alperes első sorban az alapon emelt kifogást, mert követelését a keresethez csatolt biztosítási szerződésre alapítja, az alapon érvényesíteni kivánt igénye pedig elévült, a mennyiben keresetét a ker. törv. 487. §-ában megállapított egy esztendő lefolyása előtt be nem adta. Alperes jelzett kifogása azonban törvényes alappal nem bir és ez okból azt figyelmen kívül kellett hagyni ; mert a ker. törv. 487. §-ában foglalt kivételes intézkedés, mint minden ilyen, szorosan lévén magyarázandó, az csakis azon kárigények érvényesítésénél alkalmazható, melyek a biztosítási szerződésben körül irvák és biztosítás tárgyát képező kereset beállta folytán felélednek ; de nem a felperes által vitatott azon kártérítési igény érvényesítésénél, mely alapját ugyan szintén a biztosítási szerződésben bírja, de nem a kötvényben meghatározott esemény következtében állott be, hanem alperesnek a biztosítási szerződés folytán átvett váltónak szerződésellenes használata által. Ezen kárigényének érvényesítésénél a kivételként megállapított elévülési idő hatálylyal nem birván, csakis az általános elévülés jöhet figyelembe, mely hogy beállott volna, alperes nem is állítja. Felperes kártérítési követelésének részben helyt adni kellett, mert a per során kifejtettek szerint, különös tekintettel arra, hogy a keresetben A. alatt csatolt életbiztosítási szerződés és B. alatti, alperes egyik közege, a temesvári vezérügynökség által kibocsátott és forgatott váltón ugyauegy kötvényszám van kitüntetve, mely körülmény — az ellenkezőnek bizonyításáig — azt a vélelmet állítja fel, hogy a B. a. váltó az A. a. biztosítási szerződésfel szoros összeköttetésben áll és mert az A. alattiból kifolyólag alperes csakis az ott kikötött biztosítási díjösszegek fizetése iránt nyert felperessel szemben jogot, kétségenkivüli, hogy a váltó csakis ezen díjak fejében lön kiállítva, a mennyiben alperes azt a kifogását, hogy a váltó felperessel létrejött összeszámolás folytán, annak másnemű kötelezettségei fejében is állíttatott ki, mivel sem bizonyította ; már pedig a felperes által hivatkozott, a m. kir. Curiának 26. sz. a. hozott teljes ülési polgári döntvénye értelmében felperes, ki a szerződéstől már az által is elállott, a mennyiben az esedékes második negyedévi díjat ki nem fizette, arra nem is kötelezhető, mert a szerződés a ker. törv. 505. §-ának 3. pontja értelmében hatályát veszítette és mert a most jelzett körülmény-