A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 10. szám - Telekkönyvvezetőképző-tanfolyam fölállítása Budapesten. 3. [r.]

A J OG. 77 Ehhez azonban bizonyos mérvű gyakorlati jártasság a telekkönyvek vezetése kezelésénél volna a telekkönyvi birónál (illetőleg rdbirónál) is mellőzhetetlenül szükséges. Az ötvenes évek második felében — mindjárt az 1855-iki telekkönyvi rendtartás életbelépte után — a telekkönyvi bejegyzések bevezetésének szószerinti megszabása tényleg meg is lett kísértve a telekkönyvi végzésekben. (V. ö. a Királyhágón inneni részek telekkönyvi irattáraiban az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején hozott végzéseket, illetőleg azok nyomtatványait.) E kísérlet azonban sikertelennek mutatkozván, a telekkönyvi rendtartás 162. §-ában s illetve 130. §-áuak a) pontjában foglalt intézkedések megfelelő alkalmazása, nem birt gyökeret verni az országban. (Lásd az összes hazai telekkönyvi irattárakban az ez idő szerint hozott végzéseket.) S ezen megütköznünk sem lehet, ha meggondoljuk, hogy a tlkvi rts. 123. §-ával a legkisebb ellentétben sem álló, egyetlenegy telekkönyvi kérvény elintézéséül — pl. házassági szerződés alapján — hozott végzésbon néha egy sereg szakaszból álló s mind bel-, mind külalak tekintetében különféle bejegyzés (például az ingatlannak térvázlatrajz szerint megosztott része tekintetében az anyalelekjegyzőkönyvben (illetőleg betétben) 1 e- és újonnan nyitott telckjegyzőkönyvbe való át jegyzés, a térvázlatrajz szerint megmaradt, átirás tárgyát nem képező másik részre nézve pedig, a mennyiben az átirás tárgyát, közös tulajdonnál, csak egyik-másik társtulajdonos hányada képezi: egy másik, újonnan nyílandó telekjegyzökönyvbe való átjegyzés; mig ha az ingatlan egyedüli tulajdont képez, avagy ha közös tulajdonnál az eldaiabolás mellett való átirás az összes tulajdonos társak illetőségének közös részére történik: az anyatelekjegyzökönyvbe való visszajegyzés; egyidejűleg a terhek közül az egyik tételre nézve : teljes kitörlés, a másikra : esak j e 1 z á 1 o g a p a d á s, mig a harmadikra : az uj telekjegyzőkönyvbe való egyetemleges átvitel, a negyedikre: részbeni átvitel s ezen két utóbbi tételre nézve : az átirás tárgyát nem képező — az anyatelekjegyzökönyvbe (illetőleg telekkönyvi betétbe) vissza-, avagy esetleg egy más, újonnan nyitott telekjegyzőkönyvbe (illetőleg telekkönyvi betétbe) átjegyzett — ingatlanra való teherátvezetés mellett: az átirás tárgyát képező ingatlannak nyitott uj telekjegyzőkönyv ^betét) B. lapján : tulajdonjog, C. lapján : kikötmény, életjáradék, valamint a használat szolgalmi joga, s esetleg még ezenfelül (pl. örökrész fejében): zálogjog bejegyzés, a jelen esetben tehát mintegy í 5 - féle bevezetés) alakját kellene a telekkönyvi referensnek szórólszóra megszabnia, ha szigorúan alkalmazkodhatnék a telekkönyvi rendtartás 130. íjának a) pontjához. (Folyt, köv.) Belföld, A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Folytatás.) (Budapest, jan. 13.) A képviselőház igazságügyi bizottsága Krajtsik Ferenc elnöklete alatt f. hó 13-án tartott ülésében folytatta a házasságjogi törvényjavaslat részletes tárgyalását. 95. ij. »Megszüuik a házasság az által is, hogy az egyik házastárs a másiknak holttányilvánitása után házasságot köt, kivéve, ha az uj házasságot megkötő felek egyike a házasságkötéskor tudta, hogy a holttányilvánitott él, vagy ha az uj házasság egyéb okból semmis, avagy a 74. §. fj pontja alapján érvénytelenné van nyilvánítva.« Teleszky előadó a §-ból e szavaknak: »avagy a 74. §. f) pontja alapján érvénytelenné van nyilvánitva« kihagyását javasolja. Ezzel kapcsolatban a 81. §. utolsó pontja is akként lenne szövegezendő, hogy megtámadásnak nincs helye »a 74. §. f; alapján, ha a holttányilvánitott korábbi házastárs meghalt, vagy az uj házasság megszűnt. <> Szilágyi minister hozzájárul az előadó javaslatához. Neumann az esetben, ha csak az uj házastárs tudta, hogy a holttányilvánitott a házasságkötésker él, nem tartja helyesnek, hogy a házasság semmisnek nyilvánittassék, hauem legfeljebb a másik jóhiszemű házastársnak adna megtámadási jogot. Szilágyi minister felvilágosításai után a szakasz az előadó módosításával elfogadtatott, megfelelően módosíttatván a 81. is. 98. §. »A házasság csak birói ítélettel és csak a 97 — 102. §-okban foglalt okokból bontható fel.« V e s z t e r Imre : Hogy a törvényjavaslat a házasság birói felbonthatásának álláspontjára helyezkedik, nagyon helyes és természetes, miután a felbonthatatlanság kizárólag a vallás dogmatikus felfogásából ered, mi pedig itt a házasságot csakis polgárjogi vonatkozásaiban teszszük szabályozás tárgyává, a nélkül, hogy ez által bárkinek lelkiismereti szabadságát korlátolni óhajtanok. A mit a javaslatnak dogmatikus alapon álló ellenesei ez ellen felhoznak, különösen azért nem áll, mert a jelen törvényjavaslat a házasság felbontására vonatkozó jogot nem mint kényszerítő szabályt állítja fel, hanem a szabadsággal csak az él, a ki vele élni akar; mihez képest mindenki, a ki hite és lelkiismerete szerint a házasságot felbonthatónak nem tartja, vallási meggyőződéséhez egészen hü maradhat, ha azon jogokat a melyeket a jelen törvény nyújt, igénybe venni nem akarja. Habár azonban a polg. házasság birói felbonthatásának princípiumát fentartás nélkül helyeslem is, sőt hiszem, hogy az egész reform értéke leginkább ebben kulminál, én a törvényjavaslatnak azon felfogásához, mely szerint a házasság felbontásának csak a házasfelek vétkessége esetén van helye, még sem járulhatok hozzá. Nem járulhatok hozzá, mert az eseteknek egész légióját tudom elgondolni, a melyekben a házasság összes belső alkatelemeiben teljesen megbomolhatik és a házasfelek együttmaradása abszolút lehetetlenné vállhatik a nélkül, hogy a házasfelek például házasságtörést, természetelleni fajtalanságot, súlyos testi sértést, vagy fegyházzal büntetendő más valami bűntettel elkövetnének vagy elkövettek volna. Szóval meg vagyok győződve, hogy a jelen törvényjavaslat most következő § aiban casuistice statuált esetek is, a melyekben a további életközösség akár fizikai akár lélektani vagy erkölcsi okoknál fogva elviselhetetlenné válhatik, a mi különösen a társadalom műveltebb rétegeiben nagyon is gyakran fordul elő. Innen kiindulva indítványozom, hogy azon okok közé, a melynél fogva a házasság bíró Ítélettel felbontható, 1-ső sorban a házasfelek kölcsönös és közös megegyezése felvétessék. Indítványomat azzal okolom meg, hogy a házasság — épen ugy a mint csak tiszta consensus utján létesülhet — a kétoldalú jogok theoriája szerint kell, hogy egyetértőleg megszüntethető is legyen. Ha az ész- és természetjognak ezen tételét mellőzzük és elfogadjuk a törvényjavaslat azon álláspontját, mely szerint az egyszer megkötött házasság felbontása csakis vétkesség indokából engedtetik meg, akkor a vétkesek számára privilégiumot és premiumot statuálunk s ok nélkül sújtjuk azon szerencsétleneket, a kik a maguk otthonában vétkesség nélkül jutottak tűrhetetlen és tarthatatlan helyzetbe. A mint már a jelen javaslat általános tárg) alásával is megjegyeztem, a házasság vagy dogma, vagy szerződés. Ha dogma, akkor nincs jogunk róla törvényt alkotni s akkor itt ne is beszéljünk róla, ha azonban — a mint én hiszem, szerződés, akkor ne helyezzük azt olyan túlhajtott korlátozások alá, a melyek — még pedig nézetem szerint szükség nélkül nem csak a logikával, hanem az egyéni szabadsággal is ellenkeznek s a dolog valójában nem is igen jelenthet mást, mint legfeljebb azt, hogy nem tudjuk, vagy nem akarjuk magunkat az egyházi felfogások s az azokból fakadó tradíciók nyomása alól emancipálni. Nem akarom állítani, hogy a házasság csak olyan szerződés, mint akármilyen más, mert jól tudom, hogy az államnak is igen fontos és lényeges érdekei vannak hozzáfűzve s hogy ethikai és erkölcsi szempontok is nagy súlylyal esnek itt a latba; ezen szempontoknak azonban, azt hiszem, eleget teszünk akkor és az által, hogy a házasság mint szerződés csakis bíróság utján bontható fel, mig ellenben minden másnemű szerződés az érdekelt felek egyetértő akaratával e nélkül is módosítható vagy felbontható. A ki megszavazta a jelen törvényjavaslat 75. §-át és meg fogja szavazni például a 102. §. a) pontját, bátran megszavazhatja azon indítványomat \t, mely szerint a házasság a felek komoly és őszinte akaratából is megszüntethető. A 75. §. szerint minden házasság megtámadható, melyben egyik házastárs a másiknak személyi tulajdonságaira nézve megtévesztetett; a 102. §. szerint pedig a házasság felbontható, ha egyik házastárs a házassági kötelességet súlyosan megsérti. Evidens, hogy mindkét esetben a házassági kötelék felbontásának kieszközlése nem sokkal nehezebb, mint ha a házasfelek közös és egyetértő akaratánál fogva engedtetik meg. — A különbség az én álláspontom s a törvényjavaslat álláspontja között a dolog lényegében csak annyiból áll, — hogy én egy és ugyanazon célnak elérését nyilvános skandalum nélkül, egyenes uton kívánom lehetővé tenni, — mig ellenben a törvényjavaslat egy kis kerülő uton jut oda, a hova én, csakhogy elébb egy kis stációt tart, melyen a felek szennyesét nyilvános tárgyaláson közszemlére teszi. Miudezeknél fogva kérem a t. bizottságot, méltóztassék mindenekelőtt elvben dönteni a felett, vájjon a felek közös megegyezése a házassági bontó okok sorába felvétessék-e vagy sem ? Ila igen, akkor a javaslat a most következő szakaszoknak ily értelemben való átdolgozása végett a kormánynak visszaadandó s az általam emiitett biztosítékok kérdése akkor lesz tárgyalandó, a mikor a kormánynak erre vonatkozó javaslatait ismerni fogjuk. Végül, hogy félre ne értessem, még csak azt akarom kiemelni, hogy én emiitett indítványomat csakis azon esetekre kívánom kiterjeszteni, a melyekben mind a két házasfél együttes és teljesen egyetértő akarattal kívánja házasságát megszüntetni, mig ellenben olyan esetben, a hol ezen akarat csak egyoldalulag forog fent, a házasság felbontása csakis a jelen javaslat szerint kontemplált, de több tekintetben szintén lényeges reparaturákat igénylő esetekben volna megengedhető.