A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 10. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Folytatás.)

78 A JOG-. Indítványomat annál is melegebben ajánlom elfogadásra, mert meg vagyok győződve, hogy a közvélemény legnagyobb része várja és óhajtja, hogy a kérdés így szabályoztassék. C h o r i n nem járul előtte szóló indítványához s nagy erkölcsi haladást s a házasság megszilárdítását találja a javaslat álláspontjában. A tapasztalat tényei igazolták, hogy a felek kölcsönös beleegyezése a házasságok könnyelmű felbontását nagyon előmozdította. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azon erkölcsi hatást, melyet a házasságok könnyű felbontása a tömeg érzületére gyakorol. Csak igen súlyos erkölcsi momentumok alapján engedhető meg azon viszony felbontása, melyhez az államnak s a gyermekeknek nagy erkölcsi és jogi érdeke fűződik. Szóló elfogadja a javaslat álláspontját, sőt azt még szigorítani szeretné a 102. §. a) pontjának kihagyásával. Polónyi maga is a felbonthatóságot azon kardinális mozzanatnak tekinti, mely az élet s a társadalom szempontjából gyümölcsözőleg fog hatni. De viszont a felbonthatóságnak a legszigorúbb feltételekhez való kötését óhajtja s azon végletet, melyet Veszter javasol, nem tartja elfogadhatónak, mert a házasság fundamentális intézkedését, az egynejüséget biztosítva óhajtja látni, valamint azt is, hogy a házasság az egész életre létrejött közösség, a melyet mutuus consensus alapján nem lehet megszüntetni. A házasság pedig az egynejüség kijátszásának válhatnék közvetítőjévé a szabad beleegyezés alapján való felbontás által, a melyet Veszter még a felbontások száma tekintetében sem korlátoz. A javaslat egészen helyesen indokolja ez álláspont lehetetlenségét. Szóló álláspontja az, hogy a nagy vétkesség esetén az illető házastárs eltiltandó lenne teljesen vagy legalább bizonyos időre új házasságkötéstől, továbbá, hogy a relatív válási okoknál a feltétlen és azonnal való felbontás ne mondassék ki, hanem ily esetekben lehetővé lenne teendő az időleges ágy- és asztaltól való elválás. Ezzel a Magyarországon uralkodó felekezeti jogok nagy többségével szemben szóló nézete szerint expediens lenne található. W 1 a s s i c s a javaslat azon alapgondolatát feltétlenül helyesli, hogy kizárólag a felek vétkességére alapittatik a felbontás. Ily mágus erkölcsi alapon nyugvó álláspont még azokat is megnyugtathatja, kik a felbonthatlanság mellett vannak. Szóló semmi más okot nem fogadhat el, mint a házasfelek vétkességét. A kölcsönös megegyezéssel szeszélyes egyéni dispoziciókat tennének válási okká. Szilágyi minister utal arra, hogy a javaslat indokolása bőven kifejti, miért engedtetik a házasság felbontása s miért kell ezen okoknak a házastársak vétkességének karakterisztikonjával birniok. Téves az, hogy ezzel prémium adatnék a vétkeseknek, mert vétkes soha sem kérheti a felbontást, mindig csak a ki ellen elkövettetett. Az ártatlan fél van védve, mert neki meg van a szabad választása, hogy ha türhetlennek tartja a vétkesség által előidézett állapotot, a felbontást kérheti. E jog ahhoz van kötve minden egyes esetben, hogy abban az okban az illető fél ártatlan, a vétkesnek adott prémiumról tehát egyáltalán nem lehet szó. Nem tagadja szóló, hogy az ellenkező álláspontnak van azon előnye, hogy a vétkesség fentartását nem teszi szükségessé, de a hátrányok sokkal súlyosabbak, a mint ezt ma már a müveit Európa törvényhozásai általában elismerik. A házasságot biztosítani kell az egyéni érzések és érdekek változásai ellen. A házassági élet tisztasága, a kötelék tisztasága épen abban áll, hogy ezektől függetlenitíessék, a mi csak ugy lehetséges, ha az ok, a mely miatt a felbontás kéretik, nem a felek, hanem a bíró appreciálásától függ. Nem csak az egyéni szabadság azon érdeke, a melyre Veszter utalt, jő itt tekintetbe, hanem az is, hogy az egyéni szabadságnak minden oly megszorítása indokolt, a melyet az illetőnek' más kötelességei és nagy érdekek követelnek. Abban, hogy a házasélet bűnei birói bebizonyítás alá bocsáttatnak, ethikai momentum, egy ujabb biztositéka van annak is, hogy könnyelmű felbontások nem fognak történni. Mert nagynak kell lenni a belső megromlottságnak, a hol még ettől sem riadnak vissza. Azoknak, a miket Polónyi felemiitett, a maga helyén való bővebb megbeszélése ellen nincs szólónak kifogása. M a n d e 1 hangsúlyozza Veszter javaslatával szemben, hogy éjien a gyermekek sorsára való tekintet kívánja, hogy szabad beleegyezéssel ne lehessen a házasságot felbontani. Komjáthy a ministernek igen szép fejtegetései után is s ámbár a házassági kötelék szilárdítását maga is óhajtja, azon nézeten van, hogy ott, hoi a házasfelek mindketten teljesen meg győződtek arról, hogy erkölcsileg lehetetlen reájuk nézve az együttélés, a házasság fentartása nemcsak őket teszi egész életükre szerencsétlenekké, hanem a gyermekek sorsára is súlyos hatással van. F a b i n y a javaslat elvi álláspontját fogadja el, csak azon esetben tartván felbonthatónak a házasságot, ha erkölcsi alapját elvesztette s feladatainak teljesítése lehetetlenné vált. E szempontból nézete szerint inkább még szigoritandók a felbontás feltételei s magasabb ethikai tekintetekből merőben elfogadhatlan a kölcsönös beleegyezés alapján való felbontás. Veszter fentartja indítványát; azon esetre azonban, ha a bizottság ezt egész terjedelmében el nem fogadná, legalább oly házaspárokra nézve alkalmazandónak tartja, a melyek gyermektelenek. Bölönyi Ödön a javaslat álláspontját fogadja el s azt hiszi, ha Veszter álláspontjának lehetne is némi concessiót tenni, ez a kérdés az ágytól s asztaltól való elválás iránti fejezetnél lehet megvitatható. A bizottság Veszter indítványának mellőzesével elfogadja a szakaszt. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. A íióraetbipodalmi magánjogi codiíicatio 1893-ban. (Folytatás.) Az 1,257. §. a jóhiszemű harmadik személyek védelméről intézkedik,'a kik a semmis házasság érvényességében bízván, ily házastársak valamelyikével jogügyletbe vagy perkezdésbe bocsátkoztak; a mely segélyt a tervezet azonban csak akkor nyújtja, ha a semmiség nem alapszik formaság hiányán. A többség az 1,257. §-t azon eltéréssel fogadta el, hogy a jogsegély akkor is megadandó, ha alakszerüségbeli semmisség forog ugyan fenn, de a házasság a registerbe fel volt véve. Az 1,258. §. szabályai az u. n. p u t a t i v házasság joghatályáról a házastársak egymás közti viszonyában helyeseitettek lényegileg, de eltérőleg a tervezettől, azok kiterjesztettek a formahibából érvénytelen házasságokra is, ha a register használtatott. Az 1,259. §-ban foglalt, az egyik házastárs általi érvénytelenítés esetei közül az 1. pontbani, midőn az egybekelés jogellenesen fenyegetés által kierőszakoltatott, nem talált ellenmondásra ; és elvettetett azon indítvány, hogy megtámadható legyen akkor is, ha a nő annak, ki őt egybekelés céljából elrabolta, hatalmában volt akkor, midőn a házasság megköttetett. Hosszabb fejtegetés tárgyául szolgált azon kérdés: vájjon és mennyiben legyen a házasság érvénye megtámadható, midőn csalás vagy tévedés forog fenn a másik házastárs személyi tulajdonságai vagy viszonyai körül. (1,259. §. I.) A tervezet azt csalás végett megengedi, az akár a másik házasfél, akár egy harmadik által gyakoroltatott, a házastárs tudtával, vagy ha azt tudnia kellett Továbbá megtámadható, ha a másik házastárs oly személyi tulajdonságai vagy viszonyai lettek eltitkolva, a melyeknek a házasság céljának józan felfogása mellett őt az egybekelésről visszariasztani kellett volna s a melyekről előrelá ható is volt, hogy azok, ha ismeri, a házasságkötéstől visszatartották volna. Ennek ellenében több részről inditványoztatolt, hogy ily esetekben megtámadható legyen valami lényeges tévedés alapján tekintet nélkül arra, hogy a másik fél személyi tulajdonságai vagy viszonyai általa eltitkoltattak-e. A többség ehhez hozzájárult, elvetvén azon indítványt, mely csak a személyi tulajdonokban s nem a viszonyokban való tévedést is akarta figyelembe vonni. A többség több különböző ellentétes indítványokkal szemben a csalás alapjáni megtámadhatást is elfogadta; de a férj részére csak akkor, ha a ravasz fondorlatú tévedésbe ejtés oly körülményekre vonatkozik, a melyek komoly megfontolás mellett őt visszatartani alkalmasak lehetnének s a melyek, ha azokat ismeri, vissza is tartották volna a házasságkötéstől. Továbbá eltérőleg a tervezettől, egy harmadik általi rászedésnél a megcsalt férj csak akkor támadhatja meg a házasság érvényét, ha a másik fél a házasságkötéskor a csalást ismerte s nem akkor is, ha a csalást ismernie kelletett. Az 1,259. §. 2. p. szerinti megtámulhatásról, midőn a valódi s a kinyilvánított akarat közti összhangzásnak hiánya tévedésen alapszik, különösen ha az a személy felcserélésében áll, szintén nem kiíogásoltatott ; a 3-ik pont azonban akkép módosíttatott, hogy a férj kiskorúságának akadálya csak halasztó hatálylyal birjon; de hogy ezzel bírjon a törvényes képviselő beegyezésének hiánya is (4. p.) el nem fogadtatott; valamint azon indítvány sem, hogy a férj akkor is megtámadhassa, ha az egyházi esküvés a másik fél által megtagadtatott. Az 1,260—1,264. §§. a megtámadás hatályáról, ezen jog kizárásáról a házasság felbontása esetén stb. lényegükben helybenhagyattak. Az 1,263. §. 3. p. azzal toldatott meg, hogy a gyám helybenhagyásának megtagadása a gyámhatóság által pótolható, ha a házasság fentartása a kiskorú érdekében áll. Az 1,265. §. 1. p., mely kizárja a megtámadási jognak képviselő általi gyakorolhatásáí akkép változtattatott meg, hogy ha a megtámadásra jogosult férj még üzletképtelen, az a gyámhatóság helybenhagvásával annak törvényes képviselője által is érvényesíthető. Megváltoztattatott abban is, hogy a midőn a házasság a törvényes képviselő beleegyezésének hiányából megtámadható, ez, mig a férj a korlátlan üzletképességet el nem nyerte, addig csak a férj törvényes képviselője által gyakorolható, és pedig 6 hó alatt a házasságkötésérőli tudomásvételtől. Az 1,267., 1,269., 1,271. §§. szabályai perbeli képviseletről stb. a perrendbe utasíttattak. A tervezet 1270. §. akkép egészíttetett ki, hogy a házasságnak lényeges tévedés alapján való megtámadásánál, a másik házastárs, a ki ellenében következett be a megtámadás, ugyanazonjogok (illessék, a melyek a házasság semmiségének esetében a jóhiszemű férjet megilletik, hacsak a férj a megtámadási okot a házasságkötésnél nem ismerte vagy ismernie kellett. Mint fentebb már emiitettük, a bizottság többsége abban állapodott meg, hogy a házasságkötésről szóló 1. cimnek a polgári törvénykönyvbe való felvétele felett az egyes szabályok letárgyalása után fognak véglegesen határozni. Most ez szönvegre került egy inditvanymal, mely az egész címet a kódexből kihagyatni akarta. Ez azonban mellőztetett, s a nagy többség annak megtar-