A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 10. szám - Telekkönyvvezetőképző-tanfolyam fölállítása Budapesten. 3. [r.]

A J OG. 75 18(7 : XXII. t.-c. 91. §a, vagyis nem hatalmazzák fel a nevezett minisztereket arra, hogy a sommás és a fizetési meghagyási eljárás folyamán lerovandó illetékeket rendeleti úton ideiglenesen szabályozhassák. A sommás eljárásról szólott törvényjavaslatban volt ugyan egy szakasz, mely ily felhatalmazást kivánt adni a pénzügyi miniszternek, de ezt a §-t a javaslat tárgyalásakor az igazságügyi bizottság a kormány beleegyezésével törölte oly indokolással, hogy a kormány az ezen eljárás folyamán lerovandó bélyegilletékekröl külön törvényjavaslatot fog előterjeszteni. A kormány ezen eljárása csak helyeselhető. Ezen rendelkezés által az új törvény életbeléptetése elodáztatott ugyan addig, mig az illetéki szabályok törvény által megállapittatuak, de nézetünk szerint az új sommás eljárás oly számos újítást tartalmaz, hogy számára a megfelelő illetéki szabályokat a legnagyobb részt még most is az 1850. évi augusztus 2-án kelt nyiltparancson alapuló bélyegtörvényünk nem tartalmazza s igy a törvényhozás részére kell az alkalmat fentartani, hogy a lerovandó illetékeket törvénynyel szabályozza. Ezen törvényjavaslat remélhetőleg alkalmat fog adni a pénzügyi miniszterrek arra, hogy azon igéretét, mely szerint az illetéki szabályokat általában és rendszeresen reform á l n i szándékozik, legalább részben beválthassa. Az új eljárások során lerovandó illetékek tárgyában a mult év végén tartatott is már értekezlet (enquéte) az igazságügyi minisztériumban. Ezen értekezlet határozatairól eddigelé kevés volt ugyan hallható, de annyi már kiszivárgott, hogy a jelenlegi illetékek ^ mérsékelt fölemelé s«-e terveztetik. Ezen fölemelést, bár talán a kincstár érdeke mellette látszik is szólni, mi ajánlatosnak nem tarthatjuk, sőt inkább leszállítást kívánunk. Hisz jelenlegi illetékeink, például az olcsó eljárást igénylő sommás perekben is fölötte súlyosak és aránytalanok. Vegyünk csak egy egyszerű 5 frtos kereskedelmi sommás pert; ennél, ha a per úgynevezett makacssági Ítélettel — tehát leggyorsabban — fejeztetik is be és ha csak egy alperes van, a következő illetékek rovandók le: 1. meghatalmazáson —.50 kr.; 2. kereset 2 példányán ... — .40 » 3. tárgyalási jegyzőkönyvön . —.20 » 4. Ítéleti illeték fejében ... 1.— » vagyis összesen . 2.10 kr.; ez tehát a pertárgy értékének csaknem 50%-a. Epen az ilyen apró sommás perek kívánják a csekély mérvű illetékeket. Ezt elismerte a kormány is 1878-ban, midőu a községi bírósági (20 frtot meg nem haladó) perekben általában csak 12 kros bélyegeket kíván, ugy hogy egy 5 frtos per a községi bíróságnál mindössze 36 ktba, ellenben egy 5 frtos sommás per már 2 frt 10 krba kerül bélyeg tekintetében. Pedig a községi bíróság jogerejü ítélete ép oly értékű és ép ugy végrehajtható, mint a sommás bírósági; miért van tehát ily óriási különbség a két bíróság közt a bélyegköltségekre Ily ellenmondások különben a bélyeg- és illetéki szabályok egész mezején lépten-nyomon találhatók. Ilyen például az 1883 : XE1V. t.-c. 90. §-ának az a rendelkezése, hogy az állam az illetékeket csupán 5 (bizonyos esetekben pláne 10) esztendei elévülés esetén veszti el, ellenben a magánfél a tőle illetéktelenül behajtott illetéket, adókat stb. csak 3 éven belül követelheti vissza. Hogy a bélyeg- és illetéki szabályok minden téren mennyire reformálandók volnának, élénken illustrálja az ügyvédek által oly gyakran panaszolt 1873 : IX. t.-c. 7. §-a, melynek drákói rendelkezése szerint a peres eljárásban elkövetett bélyegröviditések miatt ötszörös összegben kirovandó fölemelt illetékeket sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet. Ezen rendelkezés hatályon kívül helyezendő, mert igen gyakran fordulnak elő esetek, midőn a feleknek bélyegcsonkitást elkövetni nem volt szándékuk, hanem például csak tévesen értelmezték az illetékszabályoknak sokszor igen homályos tételeit, vagy lehetséges például, hogy a bélyegrövidités puszta elnézés, tévedés következménye. Mindezen és számos hasonló esetben a felek, illetőleg ügyvédeik mérsékelhetetlen büntetéssel sujtása indokolatlan. Mi bélyeg- és illetéki szabályainkat az absolut-korban az osztrákoktól kaptuk, de túltettünk rajtuk, mert az osztrákoknál az 1873 : IX. t.-c. 7. §-ban foglalthoz hasonló szigorú szabály nem létezik. Mindezek csak rövid vázlatát képezik az illetéki szabályok legfőbb hiányainak s még sokat lehetne felsorolni. Reméljük tehát, hogy a jelenlegi kormány, mely már annyi hasznos és üdvös reformot létesített, a bélyeg- és illetéki szabályok á 11 a 1 á n o s reformjával sem fog késni. De reméljük azt is, hogy e reform nem fogja jelenteni az eddigi illetékek fölemelését, hanem leszállítását, mi végelemzésben a kincstárnak is a forgalom élénkülése és az eddig Ausztriában kötött ügyletek és ott folytatott perek Magyarországba való áttétele folytán, előnyére leend. ^Telekkönyv vezetőképző^tanfolyam fölállítása Budapesten Ina : KR1TSA IZIDOR, lippai kir. s.-telekkönyvvezetö. )< HL Ha számot vetünk azzal a körülménynyel, hogy a telekkönyvi bejegyzéseknek a különlegesség (specialitás) elve szerinti teljesítésénél, főleg külalak tekintetében, száznál is többféle fajú bevezetést kell a telekkönyvbe foganatosítanunk ; ha figyelembe veszszük, hogy a telekkönyvi foganatosítás gyakorlatában még egészen járatlanul telekkönyvi vizsgát kiállott írnoknak — ki a bevezetések teljesítésének a megkezdésénél amúgy is lépten-nyomon bizonyos nemű lázat kap, zavarba jön — a bejegyzések különböző alakjaival egyfuttában kellőleg megismerkedni oly óriási feladat, a melylyel, hogy megküz'lhessen: a nyilvánkönyvi állapot elbirálhatására, nem ritkán évek hosszú soráig bénitólag ható felületesség által kénytelen magán segíteni; ha végül a telekkönyveknek az ily kezdő kezektől, úgyszólván a mint tankönyveiből is kitűnik, annyira hatalmában volt, hogy még ott is Cicero nyelvén fejezhette ki magát, a hol mások stylus curialissal éltek. E nyelv szépségeit nem átallotta magasztalni még a magyar nyelv rovására is. S a nyelvújításnak nagy ellensége volt. Azok közé a pataki tanárok közé tartozott (L á c z a i Sz. József, Rozgonyi József;, a kik a »széphalmi poéta? eljárásában, modorában megbotránkoztak, a kik a dunántúliakkal egy követ fújva, a "MoDdolatc kiadását örömujongva fogadták. Tanárságának 36-ik évében gyengülni érezvén erejét, a Sajó-Vámoson tartott egyházkerületi gyűlésen (1829. ápr. 23.) beadja lemondását, de az egyházkerület a felgyógyulás reményével kecsegtetvén magát és a beteget, nem fogadta el a lemoudását. Ugyanazon év nyarán betegsége még súlyosbodván, jul. 13-án ismételte lemondását. Az egyházkerület most meghajolt a kényszerűség előtt és azzal tisztelte m •% kipróbált hü emberét, hogy utódjára nézve kikérte véleményét. O Gortvay Jánost és H u t k a Istvánt ajánlotta. Az egyházkerület az előbbit választotta meg azzal a kikötéssel, hogy mig Kövy él, ennek utasításai szerint tanítson. Egyúttal azt is elhatározták, hogy ha felgyógyul, egy fényes küldöttség menjen üdvözlésére. Erre már nem volt szükség, mert a nagytekintélyű tudós és tanár még azon év jul. 23-án jobblétre szenderült. Haláláról az egykorú lapok és folyóiratok (»Tud. Gyüjtemény«, »Hazai és külföldi tudositások« és a »Hasznos mulatságok«) részvéttel vettek tudomást. Mindjárt halála után tanítványai gyűjtést indítottak, hogy sírját egy Ferenczy István által carrarai márványból készítendő emlékszoborral jelöljék meg. A gyűjtés, úgy látszik, nem vezetett eredményre, mert a sir jeltelenül maradt és kegyeletesebb korunk szülöttei hiába keresik, nem találják meg azt a helyet a hol örök álmát aluszsza a sárospataki főiskola egykori büszkesége. Nem volt eredménye annak a lelkes felhívásnak sem, melyet egyik hálás tanítványa* 1851-ben (Uj magyar múzeum 1. k.) oly célból intézett a még akkor élet* Kachelmann János. ben levő számos tanítványokhoz, hogy mesterök halálának 25 éves fordulóját hozzá méltóképen ünnepeljék meg. Felesége volt Pika Erzsébet, az újhelyi Pika-család sarja, kivel 1803. szeptember 11-én lépett házasságra. E házasságból három gyermeke született, u. m. Sándor, László és Rozália. A fiúk igen korán elhaltak, Rozália pedig első férjétől elválván, másodízben Draveczky Zsigmonddal kelt egybe s 1857. febr. 13-án, Kassán halt meg 48 éves korában, egyetlen fimagzatot, Kálmánt hagyván maga után. Arcképe, mintegy 50 éves korából a sárospataki iskola könyvtárában őriztetik. Ha a sokatmondó arckifejezéshez, melyen a férfias jellem szilárdsága, határozottsága, az emberbarát nyájasságával és szeretetreméltóságával párosulva tükröződik vissza, hozzágondoljuk szikár, magas termetét: előttünk áll a férfi égész valódiságában. Emlékét egy 400 frtos alapítvány is őrzi a sárospataki főiskolában, a melyet Okolicsányi Viktor hunsdorfi (hunfalvi) birtokos 1860. október 31-én tett, a német szövegű végrendelet d) pontja értelmében: Zum Andenken deseinst berühmten Professor der Rechte, Alexander Kövy. Lakása eleinte a régi nyomda helyén volt, hol jelenleg Warga Lajos tanár lakik. Innenl814-ben saját emeletes házába költözött, melyet a Kossuth-családtól vásárolt. E ház, mely jelenleg már nincs meg, a romai katholikus plébánia melletti lejárótól jobb oldalon volt, annak a kis emeletes háznak a szomszédságában, mely jelenleg a várkert szögletén van, Nyomtatásban megjelent müvei: 1. »A magyar törvénynek rövid summája.« Pozsony, 1798., mely egész 1848-ig tankönyvül szolgált főiskolánk gymnasiumi alsóbb osztályaiban és számos kiadást ért meg. 2. »Elementa juris prudentiae hungaricae, Cassoviae. 1800. 1804.« Sárospatakon, 1814., 1823., 1830., 1835. Legjelesebb munkája, melyet irodalmunkban csak Huszti István