A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 10. szám - A bélyeg- és illetéki szabályok reformja - Kövy Sándor életrajza
74 AJOÖ. áll szoros összeköttetésben (mert ennek van amazokra legnagyobb hatása). Áll tehát a fentebb első sorba helyezett tétel valósága: miszerint egy ily szerződés a közigazgatás tehetetlenségének leplezett beismerése és a kikötött díj nem más, mint a tolvajok által a községektől beszedett sarc. Könnyű elképzelni, hogy már most ezen hatósági megbízással ellátott és töltött fegyverekkel fölszerelt banda, a szerződés tartama alatt miként gazdálkodik. Első dolog: összeköttetésbe lépni s a már meg levő nexust fentartani a közveszélyes egyénekkel. A jelszó : »Íopj, a hol tudsz: csak az én területemen n e!« De e tolvajok sem lépnek ám viszontszolgáltatás nélkül egyességre: a viszontszolgáltatás pedig az hogy a tolvajok biztonságbm lehetnek itthon; hordhatják haza a máshonnan lopott dolgokat; járhatnak-kelhetnek éjjel-nappal szabadon, sőt az alkalmatlan csendőrség irányában is pártfogás alá vétetnek, csak itthon ne legyen kár. Képzelhető-e nemesebb local-patriotismus!? És ha mégis valamely gézen-gúz tolvaj meg nem tartaná e feltételeket és itthon találna valami gonosz dolgot elkövetni ? nos hát akkor a bűnbánó számithat a felelős őrök kegyelmére, csak a kárt megtérítse! Feljelentés a hatósághoz nem történik, ez legföljebb csak mint a kártérítés kiszorítására alkalmas fenyegetés helyeztetik kilátásba, de még akkor sem igen szokott megvalósíttatni, ha a kár jóvá nem tétetik, mert maguknak a felelős őröknek áll leginkább érdekében, hogy az ő dolgaikba a csendőrség és bíróságok mélyebb betekintést ne vegyenek. A szerződő másik fél is, t. i. a község és a községi lakosok, — a súlyt csak arra helyezvén, hogy a szerződés értelmében a kártalanítás, ha másként nem, a biztosítási díjból — eszközöltessék : a tolvajok minden kockázat nélkül dolgozhatnak, mert legrosszabb esetben csak az eshetik meg rajtuk, hogy az okozott kárt megtéríteni, vagy is a lopott dolgot kiadni lesznek kénytelenek. Fegyház és börtöntől nem félnek, mert ha fizetnek, maguk a felelős őrök lesznek pártfogóikká. De nem folytatom tovább ! Az olvasó e képet kiszínezheti magának s levonhatja az önként feltoluló consequentiákat. Csak még'egyet kell kiemelnem és ez az, hogy a felelős őrök az esetben, midőn sejtik, hogy oly egyén gazdálkodott az ő területükön, ki nem tartozik a bandához a végletekig menő vakmerőséggel és szemtelenséggel hajtják végre nyomozásukat és ilyenkor jaj annak a nyomorult embernek, kit gyanúba vesznek ! Persze, ha az eredmény elmarad is, de az illető ép bordákkal szabadul a felelős őrök körmei közül: dicséri az Egek Urát s eszébe nem jut bírósághoz panaszra menni, mert különben ugy ő, mint családja a felelős örök brutalitásának ki lenne szolgáltatva továbbra is. Ily módon aránylag kevés alkalma van a bíróságoknak a felelős őrök túlkapásaival foglalkozni, de azon acták, melyek erről szólanak, borzasztó dolgokat hoznak felszínre, mert vadabb és durvább egyéneket a felelős őröknél Magyarország szép határán belül találni alig lehet. Ha nem jut is feljelentésre a dolog — mert ki is merne igen nyomós ökok nélkül ezen fickókkal ujjat húzni? — tény az, hogy a törvénytelen házkutatás, a személyes szabadság megsértése, sanyargatások, zsarolási célból eszközölt megzálogolások állítólagos mezeirendőri kihágások stb. miatt, a mindennapi dolgok közé tartoznak. Mindezeket, melyeket fentebb elmondottam, maguk a szerződést kötő községek igen jól, sőt — miután szemük I előtt történnek e dolgok — nálunknál sokkal alaposabban í tudják ; fel is teszem róluk, hogy szégyenlik e viszonyokat, j Azonban — és ez épen a százlábú polyp kcpölye, a melyen j át táplálkozik: egyik község kénytelen a másik község i példáját követni, mert különben a szomszédból kiszorított ! tolvajok prédájává lenne. Ilyen módon szerződést köt ő is; | utalja a tolvajokat tovább ; míg végre azt látjuk, hogy e ; rendszerrel épen a tolvajok eldorádójává lett az Alvidék és a helyett, hogy a vagyonbiztonság emelkedett volna, oly ' szégyenletes fokra sülyedt, melyhez fogható példa az országban nem található sehol. A tehetetlenségüket documentáló községeket, sőt egész vármegyéket és vidékeket ettől a rákfenétől csak felsőbb helyről jövő intézkedések által és pedig szigorú tilalommal | lehetne megszabadítani. Várjunk-e addig, míg a közigazgatás államosítása az országról ezt a szenyfoltot is eltörölni fogja ? Én azt hiszem az ország jó hírneve követeli, hogy e viszonyokba a belügyminister ismert erélyével és pedig v a s| marokkal belenyúljon s ha ezt teszi: maguk a szerződő ! községek, kivétel nélkül fognak hálát adni, mert egy okkal kevesebb lesz az Alvidéknek a nemzetiségekhez tartozó lakosai előtt a magyar administratió hibáiért magát a magyar ! állameszmét gyűlöletessé tehetni. Ajánlom ezért e kis cikket a belügyminister ur nagybecsű figyelmébe. Vizsgáltassa meg e kérdést; nem kétlem, j hogy a fentebbiek igazolására csattanós példákat fog találni I és igy arról is meg lehetünk győződve, hogy sietni fog tőle telhetőleg orvoslás felöl gondoskodni. j/A bélyeg- és illetéki szabályok reformja. Irta: dr. OBETKÓ DEZSŐ, pécsi kir. tszéki aljegyző. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-c. és a fizetési meghagyásokról szóló 1893 : XIX. t.-c. nem adnak a pénz- és | igazságügyi minisztereknek oly felhatalmazást, a minőt adott annak I idején a kisebb polg. peres ügyekben való eljárást szabályozó TÁRCA. )( Kövy Sándor életrajza. Irta: SZINYEI GERZSON. Kövy Sándor született Nádudvaron, 1763-ban, nemes Kövy Péter és Zöld Katalin szülőktől. Alsóbb iskoláit szülőföldjén, a közép és felső tanfolyamot Debrecenben végezte be, hol 1779-ben irt alá az iskolai törvényeknek. Az akadémiai tanfolyamon 3 évig hallgatta a theologiai és bölcsészeti tudományokat, azután 1782ben Sarkadra ment tanítónak, honnan két év múlva Pozsonyba ment jogot hallgatni, hol akkor Fleischhacker Jakab, mint a hazai jog tanára szaktekintély hirében állott. Majd Pesten állapodott meg és a királyi táblán ügyvédi oklevelet nyert. Ugy látszik, hogy az ügyvédség nem felelt meg hajlamainak, mert itt nem annyira perek folytatásából, mint inkább azon magánórákból tartotta fenn magát, mely eket előkelő családból származott fiatal embereknek adott. Ilyen minőségben ismerték és becsülték őtaVayak, Telekiek és Bernáthok, a kik akkor a sárospataki főiskola sorsára nagy befolyással birtak. Midőn azért a tiszáninneni egyházkerület, régi óhajtása szerint, 1793. jul. 7. s több napjain tartott ünnepélyes közgyűlésében, a hol a többi egyházkerületek képviselői is jelen voltak, a hazai jog tanszékének felállítását elhatározta: az új állomásra, még Uo-yanazon gyűlésen, egyhangúlag őt választotta meg. Erre a tanszékre már előbb D o b a y Dániel kassai polgármester volt kiszemelve, de ü ezt többszöri felhívásra sem volt hajlandó elfogadni. Kövy 17;»3. nov. 10-én érkezett Sárospatakra. Beigtatása nov. 15-én volt Komáromy György iskolai algondnok elnöklete alatt. Beköszönő beszédében a hazai jog hasznos és szükséges voltáról értekezett. Előadásait nov. 18-án kezdette meg. Megválasztása, mint később bebizonyult nagy nyereség volt a főiskolára. A szakmájában jártas tudós kiváló tanári képességgel volt megáldva, mintha egyenesen a tanszékre született volna. Egész ényében és modorában meg volt mind az, a mi tiszteletet parancsol és rokonszenvet ébreszt. Kötelessége teljesítésében buzgó, lelkiismeretes és fáradhatlan s e mellett ritka etőadási képességgel, közlési ügyességgel bírt. Tanári sikereit, kifogyhatatlan türelmén, fáradhatlan szorgalmán kivül, mindenek felett saját socratizáló modorának köszönhette. Tanári híre csakhamar elterjedt az egész országban és fényt árasztott a sárospataki főiskolára. Seregestül tódultak ide az egész országból a minden vallású és nemzetiségű joghallgatók, ezek között horvátok, szerbek és oláhok. Terhes tanári elfoglaltsága és magánórák adása mellett és azon kivül, hogy elöljáróságának, a főiskola sokszor bonyolult peres ügyeiben, időnkint jogi véleményeket kellett adnia : jutott ideje arra is, hogy szakmáját irodalmilag művelje, miről több rendbeli számos kiadásban megjelent tankönyvei, vita iratai, értekezései és latiu versei tanúskodnak. Ő, mint jogtudós, irodalmilag is úttörő, irányadó munkásságot fejtett ki és saját iskolát alapított, melynek hívei egész 1848-ig kimutathatók jogi irodalmunkban. Irodalmi munkásságát méltányolta a Marczibányi intézet, midőn 1822-iki jutalmát az ő »Magyar polgári törvényének,« mint addigelé magyar nyelven megjelent legkitűnőbb jogtudományi műnek ítélte oda. Országos hírét, tekintélyét bizonyítja az is, hogy tagjává választatott annak a bizottságnak, mely a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályait készítette el, melynek bizonyára egyik első rendes tagja lett volna, ha az intézet megnyitását megéri vala. Hazafiúi kiváló érdemeit ismerték el és kívánták megjutalmazni Szabolcs, Zemplén, Ungmegyék és a keszthelyi Hehcon az által, hogy táblabirájokká választották. Előadásait latin nyelven tartotta, a mint ezt az országos viszonyok kívánták. A latin nyelv, kortársai bizonysága szerint és