A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 10. szám - A felelős őrök intézménye

Tizenkettedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1894. március 11. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. s/. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. s/. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZIEGYZÖI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr\ RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá ilynyal küldendők. TARTALOM : Értesítés. — A »felelös örök« intézménye. Irta : Székács Ferenc, curiai biró. — A bélyeg- és illetéki szabályok reformja. Irta : dr. O b e t k 6 Dezső, pécsi kir. tszéki aljegyző. — Telekkönyvvezetöképzö-tanfolyam fölállítása Budapesten. Irta: Kritsa Izidor, lippai kir. s.-telekkönyvvezetö. — Belföld. (A h&zasságjogi torvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Ausztria és külföld. (A német birodalmi magánjogi codilicatio lS9i-ban. Irta: dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. TÁRCA : Kövy Sándor életrajza. Irta : S z i n y e i Gerzson. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — l'ályázatok.) Értesítés. Miután a Törvényeknek éslgazs. rendeleteknek ivekben való kézhezvétele és megőrzése az előfizetők egy részének terhére van, azon egyezségre léptünk a Rátli Mór céggel, miszerint azokat a »Jog« előfizetői részére bérmentve füzetekben fogja ezentúl elküldeni. Felhivjuk tehát azon t. előfizetőinket, kik a törvények és igazs. rendeletek kedvezményes beszerzését igénybe akarják venni, hogy azok a 2 frtnyi előfizetési árat közvetlenül Ráth Mór könyvkereskedésébe mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a rövid idő alatt megjelenő első füzet szétküldésében fennakadás történjék. Hogy mily kedvezményt nyújtunk ezen egyezmény által előfizetőinknek, annak igazolására felemiitjük, hogy az 1893. évi összes törvénycikkek és rendeleteknek, melyeket mi 2 frtért küldtünk az előfizetőknek, bolti ára 6 frtot tesz ki. Egyúttal tudatjuk, hogy a »Jog törvénytárai 1803. évi t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az 1893. évi igazságügyi rendeletek 7. és 8. ivét (85—116. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük S napon belül hozzánk intézni. A Jog< kiadóhivatala. N A felelős őrök« intézménye. Irta : SZÉKÁCS FERENC, curiai biró. A »] o g« m. é. 52-ik számában »fogdíj« felirat alatt megjelent cikkemben rámutattam a csendőrségi szervezet egy végzetes hibájára s jeleztem, mily bajok forrásává lett az. Hiszem, mindenkit, ki cikkemet elolvasásra méltatta, sikerült meggyőznöm arról, hogy mily bajokat idéz fel, ha a bűnesetek felderítésére hivatott közegek az általuk vizsgált ügy iránt érdekelt felekké leszállittatnak. Nyilvánvaló tehát, hogy annyival nagyobb a veszély, ha az egész intézmény direct az érdekeltség elvére alapittatik. Ennek sajnálatos példáját mutatja az Alvidéken még máig divatban levő »felelős őri« intézmény. Valóban megszégyenítő közigazgatásunkra nézve, hogy erről, még mint fennálló intézményről kell szólanunk; de fájdalom, ezen institutió az Alvidék számos községében — sőt városaiban is — a községi autonómia egyik jelentékeny megnyilvánulását képezi; holott az valóban nem más, mint: Lapunk mai sza 1. beismerése a közigazgatás tehetetlenségének — a tolvajokkal szemben ; 2. pactum ugyanezekkel; 3. tényleges felfüggesztése a \\. T. K. hatályának egy bizonyos területen ; 4. a vagyonbiztonságnak állandó veszélyeztetése a szomszédos területek irányában ; 5. a felelős őrök fenhatóságának területén, a községi lakosok és az ott átutazó idegenek testi biztonságának és szabadságának kockára tétele. De nézzünk szemébe ezen viszonyoknak. Az Alvidék — dacára, hogy ott a lakosok és községek elég vagyonosak, hogy saját területüket jól szervezett és kellően dotált rendőrség által megvédeni képesek lehetnének : saját jól felfogott érdekük és a nagyobb sikert, állandó jó viszonyokat eredményezhető garantiák mellőzésével — akár kellő értelem hiányában, akár zsugoriságból, akár • pedig a hagyományos szokástól eltérés iránt való idegenkedésből, a tolvajok által okozandó károk (lopások, rablások, mezei kártételek stb.) ellen akként védekeznek, hogy felelős őrökkel kötnek szerződéseket. Ezek mindannyian a következő pontokban culminálnak: 1. A község vagyona és más viszonyai szerint, egy bizonyos átalányösszeg határoztatik meg, mely a felelős őröknek lesz kifizetendő, de a melyből az év folyamában a községben előforduló károk (a szerződő másik fél irányában tanúsított gyengédségből: lopás, rablás és más e féle szavak gondosan kerültetvén) levonásba vétetnek s csak a felesleg fizettetik ki az év végén ; addig az őrök csak minimális havi előlegekre számithatnak. 2. A mezei rendőrségi törvény szerint kárban talált barmok és baromfiak behajtása után, bizonyos mennyiségű hajtópénz illeti meg a felelős őröket. Az első pontbeli összeg a »fizetés«, a második pontbeli pedig a »b o r r a v a 1 ó«, t. i. a mellékjövedelem, melyből az egész éven át a napi szükségletek kikerülnek. Jól megjegyzendő, hogy a felelős őrök esküt nem tesznek, hanem azért minden jogokkal, mik a rendőri közegeket megilletik, felruháztatnak. A biztosítási üzlet mai fejleményei szerint épen nincs kizárva, hogy valamely biztositási társulat, üzlete körébe a tolvajok által okozott károkat is felvehetné. Ha azonban ezt vállalkozásába belevonná, statisztikai adatokra alapítaná számításait. Ez ellen senkinek sem lehetne kifogása, mert ily eljárás mellett a tolvajok hatósági üldözése nem tétetnék illusoriussá, sőt a vállalkozónak épen érdekében állana: elrettentő példákat statuálni. A szóban forgó felelős őri biztositásnál azonban, nem a mathematikai számitások vétetnek alapul, hanem az, vájjon a vállalkozó a társadalom ellenfeleivel mily intim nexusban áll? Tisztességes ember, kinek tolvajokkal összeköttetése nincs, felelős őrnek nem vállalkozhatik, mert a vállalatra busásan ráfizetne. Hanem azok, kik vagy maguk is nyugalomba vonult avatott tolvajok, vagy ilyenekkel családi vagy más összeköttetésben állanak, — tehát a kockázatot áttekinteni képesek, — ily állásra sikerrel pályázhatnak, mert ezeknek módjában áll, a veszedelmet elhárítani, illetve más felé elterelni. Tagadhatatlan tehát — jóllehet a szerződésekben »pour sauver les drapeaux« kitétetni szokott, hogy a szerződő felelős őrök tisztességes és jó előéletű egyének — felelős őrként I annak az embernek van legnagyobb értéke, ki legveszedelmesebb tolvaj volt (mert így tevékenysége más irányban el| tereltetik) vagy pedig, ki a legveszedelmesebb egyénekkel ma IS oldalra terjed.