A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 12. szám - A kamarai választásokhoz

Tizenkettedik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1893. március 19. g: V.j Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HFTIUP A/ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dl'. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fel » 3 » — » Egész » 6 > — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautal vá n y nyal küldendők. TARTALOM : A kamarai választások. Irta : dr. S. Gy. — Szemelvények a kir. táblák judicaturájából. (Substitutio tideiconimissaria és a transmissio.) Irta: Polgár József, vámos mikolai kir. járásbiró. — Házasságon kivül született syermek utáni törvényes öröklés. Irta. dr. Schuster Rudolf, erzsébetvárosi kir. alügyész. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamarai választások. — A rózsahegyi törvényszék elnöke által rendezett bírósági seminarium. — A budapesti ügyvédi kamara 1892. évi jelentése.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A büntető jog kövéből. Irta: J u s t u s.) — Sérelem. (Az aradi kir. törvényszék ügymenete. Irta: dr. Freud Henrik, ügyvéd Tolnán.) — Irodalom (Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről. Irta: dr. Horváth Ödön, dékán, tanár az eperjesi jogakadémián. — A közokira'-hamisitás, tekintettel az iskolai bizonyítványok hamisítására Irta: dr. Edvi Illés Károly, Budapesten. — Közigazgatási Törvénytár. Irta: Hegedűs János, torontálmegyei aljegyző.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. (Csődök. — Pályázatok.) A kamarai választásokhoz. (Dr. S. Gy.) A vészharangok kondulása már csak a helység pusztulását jelzi. A gátakat szétroncsolva tör be a fékevesztett ár, pusztítva, rombolva azt, mi útjában áll s maga alá temetve mi korhadt és ellentállásra képtelen. Ki ilyenkor siet gátat vetni a pusztulásnak, botor, s okosan teszi az, ki hiába való munkára nem fecsérelvén erejét, menteni igyekszik azt, mi menthető. Es az ügyvédség nagy telepén is félreverik a harangokat, a kamarai választások árja zúdul felénk, pusztulással fenyegetvén a fennállót. S ha azok, kiket kartársaik bizalma oda állított a gátra, hogy éber szemekkel őrködjenek, nehogy baj érje az ügyvédek összességét, megkérdezik lelkiismeretöket, vájjon megtettek-e mindent az ügyvédség érdekében, vájjon hivatott őrei voltak-e az összesség érdekeinek, félő, hogy nem fogják tiszta szívből rámondhatni az igent. Igaz az, hogy a hatalmas elemmel hiába küzd egy kis csapat, de igaz az is, hogy a legcsekélyebb lanyhaság, figyelmetlenség és a helyzet válságos voltának könnyelmű mérlegelése csak sietteti, sőt előidézi a veszélyt. Ha a gáton az első lék eseti., ugy nehéz megküzdeni az árral, s az első hibát követi a többi, már csak azért is, mert az első hibával, az első mulasztás okozta bajokkal együtt jár a fejetlenség is, a zűrzavar, s sehol sem áll oly mértékben a nagy német költő szava, mint itt, hogy a rossznak átka az, hogy tovább fejlődve, rosszat kell szülnie. Ebben látjuk mi az ügyvédség vezetőinek főbűnét. Nem a rosszakarat vezérelte őket, talán nem is könnyelműség, talán nem is lomhaság, hanem a miben megbotlottak, az a laisser aller átkos elve. A fatalismus egy nemét véljük észlelhetni a dolgok eddigi folyásában. Mint a pusztában vándorló dervis a legteljesebb önmegadással a sámum közeledtekor odaveti magát kitárt karokkal a földre, várva, hogy a veszélyes szél felette elsöpörjön, ugy várják be az ügyvédség vezetői is, hogy a rossz idők, a rossz szelek, melyek az ügyvédség felett dúlnak, elvonuljanak, s ismét kisüssön az enyhe nap. Megfeledkeznek arról, hogy veszélyes annak bevárása, mig a szél elmúlott, mert a sámum épen oda hordhatja a homokot, hol a dervis fekszik, s feléje építhet oly hatalmas homokdombot, mely alól nincs menekvés, s nincs kibúvás soha többé. S az ügyvédség vezetői még csak azzal sem menthetik magukat, hogy nem látták a közeledő veszélyt. Nem egyszerre keletkezett a szélvihar, mely eltemetéssel fenyeget, hanem mint csábító szellő lengett orcáink körül s lassanlassan rakta le a porréteget, melyet csak a figyelmetlenség Lapunk mai szám nem látott nőni és a gondatlanság engedett buckává fejlődni, És ezért nem kárhoztathatjuk azt a mozgalmat, mely most azon van, hogy a lomha testet mozgásba hozza, hogy friss vért vigyen az üterekbe s egészségesebb keringést idézzen elő. S itt ne jöjjenek azokkal az elcsépelt phrasisokkal, hogy az egyes nem tehet semmit, az impulsusnak az összességből kell kiindulni, tegyen az ügyvédi kar s a vezetők bizonyára ké-z örömmel fognak segédkezni. Nevetséges elvakultság. Hol hallotta már valaki, hogy a csata sorsát jól kigondolt j terv nélkül a véletlenre bizzák. Ha a tábori kar összeült és megállapította a viszonyok és a rendelkezésre álló erők helyes mérlegelésével a helyes csatatervet, csak akkor lehet a tábort harcba vinni a győzelemre való kilátással, s csak akkor érvényesülhet a közkatona bátorsága, élelmessége, tettvágya, harci kedve. De ferde helyzet az, mikor a tábornokok kara arra vár, hogy a kezdeményezés a hadseregből induljon ki, s azután viteti magát a bizonytalanba. Vagy még azon primitív fogalmakon sem vagyunk túl, hogy a harcot a külvilág előtt mindig a hadvezérek nyerték meg és mindig a hadvezérek veszítették el. A történelem nem ismer reá példát, hogy ne a had vezetőjét hozták volna a diadalkocsin, ha a harc megnyerve volt, s ne a had vezetőjét okolták volna a harc elvesztéseért. S csak a magyar ügyvédi karnál legyen megfordítva a dolog. Itt a csapat élére állított férfiak azzal védekeznek, hogy az összesség nem csinál semmit, s így nekik is tétlenül kell nézni a bizonytalan jövő elébe. Nem ugy, ennek nem szabad igy maradni, a táborkar saját lomhaságát ne leplezze az egész kar tétlenségével. A hullámokon táncoló hajót I is csak a kormányzó ébersége és vaskeze mentheti meg az I alásülyedéstől s a zátonyra jutástól, s jaj annak a hajónak, hol a kormányos kétségbeesésében a közlegényekre bizza a hajó sorsát, azzal a biztatással, hogy csak iparkodjanak ők menteni, számolhatnak vele is, hogy majd segédkezik. így vagyunk mi most; ide jutottunk. A maradi emberek ma is hangoztatják, hogy hiába, ugy sem lehet segíteni, maradjon minden a réginél. Maradjon meg a régi rendszer s az ügyvédi kar vonszolja beteg testét mindaddig, mig az uj socialis viszonyok existenciáját feleslegessé teszik. Búskomor pessimismussal akarják indokolni a semmittevést, a resignatió hangján mondanak le mi iden reményről. Mi részünkről nem j oszthatjuk e felfogást, mi bízunk az ügyvédi kar missiójában | és életképességében, mi meg vagyunk győződve, hogy minél i tökéletesebbek lesznek a törvények, minél jobb lesz az igazságj szolgáltatás és minél inkább fog az állami hatalom a közélet i minden ágára kiterjeszkedni, annál inkább szükség [lesz az ellenőrző közegre, az ügyvédi karra, ! mely jogvédői szerepében ellensúlyozza a minden életviszonyra kiterjeszkedő állami hatalmat. A mi szemünk előtt minél tökéletesebb igazságszolgáltatás, minél erősebb ügyvédi karral áll s azért nem tudunk beletörődni a resignatió hangjaiba. S hiába, nem tudjuk felmenteni az ügyvédi kar vezetőit azon vád alól, hogy eddig jutott az ügyvédi kar, hol most áll. Az ügyvédi kamara évtizedek óta egy utat tapos, se jobbra sem balra nem tekintve. Megelégedett 18 éven át a merev bürokratikus ellenzékeskedéssel a mindenkori igazságügyi kormánynyal szemben, elkészítette chablonszerűen szerkesztett felterjesztéseit, melyeknek érvényt szerezni és nyomatékot adni soha sem tudott. A helyett, hogy munkatársa lett volna az igazságügyi kormánynak, mindig beérte az ellenlábas hálátlan és áldatlan szerepével. De ne kalandozzunk a múltba, nézzük a jelent. Az egész országot megmozgató I házas ságügyi reformok tekintetében mindeddig nem a 13 oldalra terjed.