A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - A csődtömeggondnokságok kiosztásáról

194 A JUÜ. Ha a tényleges birtokos erősebb jogot tud igazolni, ennek érvényesítése végett nekie kell a törvény rendes útjára mennie az erösebb joggal birónak vélelmezendő telekkönyvi tulajdonos árverezési vevővel szemben. Tekintettel azonban arra, hogy az 1881. évi XX. t.-c. 180. §. az árverezési vevőnek a birtokba helyezésre nézve a jogsegélyt, bárkivel szemben, a birtokba helyezési eljárás rendjén minden jogmenedék kizárásával biztosítja, ez csak akkor rendelendő el, hogy ha alapos aggály arra nézve nem forog fenn, hogy az árverezési vevőnek e jogsegélyhez jogos igénye van. Vele szemben felállíthatok tehát oly kívánalmak, a melyek a fennálló jogszabályokból önként folynak. Alapelv, hogy a vevő nem peres ingatlant vévén meg, követelhet, hogy a bíróság őt peren kívül birtokba helyeztesse Vizsgálandó azonban, hogy az árverezési feltételek szerint a tényleges birtokba helyezés megengedhető-e s nem áll-e ennek útjában elhalasztó feltétel ? (Végrehajtási törvény 163., 181. és 191. §§.) Továbbá, ha az árverezési vevő azt igényli, hogy a bíróság vele szemben a törvénynél fogva elvállalt kötelezettségét teljesítse megkövetelhető, hogy viszont ő is a lefolyt időre tekintettel, ne legyen késedelemben az őt terhelő kötelezettségekre nézve, mert akkor, ha ezek tekintetében mulasztás terheli s az 1881. évi LX. t.-c. 185. §. szerint vele szemben bármely érdekelt új árverezést kérni jogosult, ő sem tarthat igényt bírói segélyre, miután az anyagi jogszabályok szerint is csak az követelhet viszont teljesítést, a ki maga részéről kötelezettségeinek eleget tett. Megkövetelhető az is, hogy ha az ingatlan az árverési vevőre átíratott, az még az ö nevén álljon, mert ha egy harmadik tulajdonjoga már bekebeleztetett, önként folyik, hogy ekkor az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-ában irt jogsegélyhez igénye nem lehet. Ha a telekkönyvi hatóság előtt fekvő közhitelű vagy teljes hitelt érdemlő magánokiratból kitűnik, hogy az árverezési vevő tulajdonjoga vagy az ingatlanhoz való használati joga változást szenvedett, akkor már positiv alapja van ama feltevésnek, hogy az árverezési vevőnek bírói kiküldött által rövid úton birtokba helyeztetéséhez a joga megszűnt, indokoltnak találtatott tehát hogy eme jogsegély tőle ez esetben megtagadtassék. De ha az árverezési vevő az árverezési feltételeknek eleget tett, az ingatlan nevére bekebeleztetett s az még nevén van is s ha a birtokba helyezés az árverezési feltételekbe nem ütközik is, az ország azon részeiben, a hol a betétszerkesztés még nem történt meg, a jogsegély a birtokba helyezésre nézve csak az esetben adható meg, ha a telekkönyvi hatóság az 1892. XXIX. t.-c. 2. §-a alapján a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése iránt az eljárást még nem indította meg, mert ha emez eljárás már folyamatba tétetett, akkor is már positiv alapja van ama feltevésnek, hogy az árverezési vevő és a tényleges birtokos közt oly jogviszony létesült, a mely az árverezési vevő tényleges birtokba helyeztetésének jogi alapját megszüntette, miután a tényleges birtokos a törvény által megkívánt feltételek igazolása mellett már bírói jogsegélyt vett igénybe tulajdonjogának bekebeleztethetése végett. Ily esetben tehát az árverezési vevő nem tarhat igényt oly utú jogsegélyre, mely ugyanazon telekkönyvi hatóság által már folyamatba tett fennebb emiitett eljárásra zavarólag hathatna s a melylyel szemben a tényleges birtokos erösebb jogát csak a törvény rendes útján érvényesíthetné; ha azonban a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése iránti kérelmével jogérvényesen elutasittatott, akkor az árverezési vevő tényleges birtokba helyeztetése iránti kérése nem utasítható el. Hozatott a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla 1893. november 18-án tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett a marosvásárhelyi kir. itélő tábla 1893. november 18-án tartott polgári teljes ülésében. Elekes Pál s. k., a kir. ítélőtábla elnöke. Dr. Dániel István s. k., teljes ülési jegyző. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A csődtörvény I. része III. fejezete szerint csak a közadósnak ott felsorolt ügyletei és jogcselekményei képezhetik a csődtömeg képviselete részéről megtámadás tárgyát, nem pedig harmadik személyekéi. A szabályszerűen közzétett hivatalos csödhirdetménynek nem tudásával ki sem mentheti magát. Azon bár nem eléggé szabatos és határozott kereseti kérelem, hogy az ahhoz csatolt engedmény alapjában és következményeiben egy bizonyos csőd hitelezői irányában hatálytalannak nyilváuittassék, kétségkívül magában foglalja, hogy úgy maga az engedmény, miot az annak alapját képező követelés, illetőleg ügylet, valamint az azzal kapcsolatos átruházás utján szintén alperesre szállott végrehajtási zálogjog is hatálytalannak mondassék ki. Az engedményesről fel kell tenni, hogy az engedményl okiratban részletesen körülirt átruházott zálogjog-szerzésnek közelebbi körülményeit ismerte; enuélfogva bizonyítottnak fogadandó el, hogy az az átruházáskor tudta, miként ngy az ő, valamint jogelődjének ténye által a csődtömeghez tartozó vagyonnak a csődhitelezők elől való elvonása és ezzel a csődliitelezökuek megkárosítása céloztatik. A kalocsai kir. törvényszék (1893 ápr. 13. 1,345. sz. a.): Sándor Imre ügyvéd mint R. Tóbiás csődtömeggondnoka felperesnek Bnchwald Lázár ügyvéd által képviselt S. Adolf alperes ellen jogcselekmények hatálytalanítása és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes Sándor Imre ügyvéd, mint közadós R. Tóbiás csődtömegének gondnoka keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes megtámadási keresetét az özv Sch. Zsigraondné, szül. W. Emma és S. Adolf közt létrejött s a szabadkai kir. közjegyző által 400/1889. ügyszám alatt közjegyzői okiratba foglalt, előbb nevezett özv. Sch. Zsigmondnét R. Tóbiással szemben cselekvőleg megillető 700 frt váltókövetelés és jár, erejéig nyert végrehajtási zálogjog átengedését tárgyazó engedményszerződés hatályon kivül helyezése iránt S. Adolf ellen mint özv. Sch. Zsigmondné engedményese, tehát jogutóda ellen indította s azt mint ilyent kívánja érvényesíteni Jóllehet alperes félnek a felperesi részről az 1890. febr. 28-án fölvett tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt kereset-kijavítás iránti előadmánya ellen tett kifogása figyelembe nem vehető annyival kevésbé, mert a befoglalt nyilatkozat a kereseti kérelem mellett, inkább ezen kérelem kiegészítésének tekinthető, mintsem a kereset kijavításának ismerhető fel. És jóllehet az utóbb hivatalos úton beszerzett a R. Tóbiás ellen nyitott csőd elrendelését tárgyazó 2,685/1889. sz. kir. törvényszék mint csődbirósági végzésből egyrészt i azolást nyer, hogy az özv. Sch. Zsigmondné részére 1889. jul. 9-én foganatosított végrehajtás a csődnyitás napját, vagyis 1889. jul. 17-ét valójában nyolc nappal előzte meg s másrészt megcáfoltatott amaz alperesi ellenvetés, hogy a megtámadási kereset, a melynek indítása napjául 1890. január 9. napja fogadandó el, a csődtörvény 87. §-ában meghatározott elévülési határidőn túl indíttatott. Mindazonáltal el kellett utasítani felperes tömeggondnokot keresetével; mert a csődtörvény 35. §-a szerint az ugyanazon törvény 27 — 29. §§-aiban elősorolt, megtámadási esetek címén formált jogok a jogutódok ellen, a mennyiben a megtámadott jogutód közadóssal a 28. §. 2. pontja alatt érintett rokonsági és illetve sógorsági viszonyban nem állanak, csak akkor gyakorolhatók, ha a jogutód a szerzés idejekor tudta, hogy a jogcselekmény a közadós részéről a hitelezők kijátszása végett történt. S. Adolf, ki hogy közadós R. Tóbiással a csődtörvény hivatkozott 28. §. 2. pontja alatt felsorolt rokonsági vagy sógorsági összeköttetésben állana, maga felperes sem állítja azt, hogy tudta, miként az özv. Sch. Zsigmondné és R. Tóbiás között keletkezett adóssági ügylet utóbb nevezett részéről hitelezői kijátszása végett köttetett, határozottan tagadja és felperes ezen tagadással szemben a csődtörvény 35. §. 1. pontja értelmében őt kötelező perrendszerű bizonyítékokat felhozni mulasztotta. A végiratban egyéb bizonyíték hiányában kínált főeskü általi bizonyításnak pedig az általános perrendtás. 230. §-a szerint hely nem adható stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. évi febr. 1 7,054. sz a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A mennyiben az első bíróság felperest keresetének az özv. Sch. Zsigmondné és alperes között létrejött engedményesi ügylet megtámadására irányuló részével elutasította, ítéletét azért kelett helybenhagyni: mert a csődtörvény I. része 111. fejezete szerint csak a közadósnak ott felsorolt ügyletei és jogcselekményei képezhetik a csődtömeg képviselete részéről megtámadás tárgyát, már pedig az az ügylet, hogy özv. Sch. Zsigmondné a közadós ellen fennálló követelését zálogjogával együtt alperesnek engedményezte, kizárólag a most nevezett engedményező és engedményesnek, nem pedig a közadósnak képezi jogcselekményét, abban a részében pedig, mely által a felperes a kereset kiegészítéséül pótlólag az 1890. évi febr. 28-iki tárgyalás alkalmával, az ellenirat beadása előtt és így a pts. 68. §-ának megfelelő módon és időben előterjesztett azzal a további kereseti kérelmével is elutasittatott, hogy az özv. Sch Zsigmondné által a közadós ellen szerzett és alperesnek engedményezett végrehajtási zálogjog is a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánittassék, az elsőbiróság ítéletét azért kellett helybenhagyni, mert a csődtörvény szerint a megtámadási jog a csődnyitás napjától számított 6 hó alatt elévül; mert alperes ezen az alapon elévülési kifogással élt; továbbá mert az 1890. évi január 9-én és igy a csődnyitás napjától, vagyis 1889. jul. 17-től számított 6 hónapon belül beadott 160/1890 sz. a. kereset kizárólag az engedményezési ügyletnek és következményeinek megtámadására irányul; ellenben a végrehajtási zálogjognak, mely nem képezi az 1889. aug. 17-én létrejött engedményezésnek következményét, hanem felperes előadása szerint 1889. jul. 9-én és igy az engedményezést me^lőzőleg keletkezett zálogjog megtámadására irányozva nincs, mert a végrehajtási zálogjogot felperes a perbeli alperessel szemben csak az 1890. évi febr. 28-án pótlólag előterjesztett kereseti kérelemmel nem azonos és abban egyáltalán nem foglaltatik, hanem önálló új kérelmet képez, támadta meg, azért az a körülmény, hogy a végrehajtási zálogjog megtámadása végett felperes korábban özv. Sch. Zsigmondné ellen folyamatba tett és az elévülést csak özv. Sch. Zsigmondné irányában megszakító pernek nem képezi folytatását, befolyással nincs és mert ezek szerint alperessel szemben özv. Sch. Zsigmondnénak végrehajtási zálogjogát a D. alatt csatolt okirat szerint 1889. aug. 17-én és így még a felperes által özv. Sch. Zsigmondné ellen a perben előadottak szerint 1889. szept. 19-én indított megtámadási per folyamatba tétele előtt megszerezte, felperesnek a végrehajtási