A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A berlini rendőrség fekete könyve

258 A JOG. iró mondja, polgári házasságról egyházi megkötési forma mellett is lehet szólani, p. o. Ausztriában, a hol az általános polgári törvénykönyv a házassági viszony szabályozását egészben felkarolja, viszont egyházi házasságról a polgári hatóság előtt való házasságkötés esetében is lehet szólani, p. o. azokban a tartományokban, a melyekben a tridenti zsinat végzése kihirdetve nem lett. Ez az, a minek a vallás és a jog terének egymástól való elkülönítéséből, szükségképen erednie kell; a melynek helyes voltára a vallás érdekében Krisztus is reá mutatott, 12) s a mit a jog- és az állam érdekében viszont a modern jogés állambölcselők mondanak elkerülhetetlennek. Kétségtelenül igaza van Bluntschlinak, mikor kiemeli, hogy az állam előtt vallási célok többé nem állhatnak,ls) valamint azt fejtegeti,14) hogy körüknek összezavarása csak kölcsönös fejletlenségük, gyermekkoruk idején lehetséges s hogy a fejlődés, a haladás egymással szemben való önállósításukat eredményezi. Ennek a — modernnek nevezhető — álláspontnak a jelzésénél önkéntelenül eszembe jut az, a mit Rittner előbb idézett művében 1') olvastam, s mely szerint annak a kérdésnek a felvetése, hogy a házassági ügyekben a törvényhozás az államot, vagy az egyházat illesse-e meg, határozottan elhibázott, mert ez a kettő egymást ki nem zárja. Én is teljesen ebben a nézetben vagyok. Következésképen, ha a fentebb előadott kívánságot hallom, vagy ha ezt épen magam hangsúlyozom: ez alatt nem értek egyebet, mint azt, hogy az állam a házas élet viszonyai közül csupán azokat vonja szabályozó hatalma alá, a melyek — mint a társadalmi együttlét rendjét érintők — feltétlenül a jognak, a polgári törvényhozásnak keretébe tartoznak s ne igyekezzék soha az őt meg nem illető térre lépni, mert egyfelől el nem érhető célok felé törekednék, másfelől nyomást gyakorolván polgárainak lelkiismeretére: őket áltatásra, hazudozásra, szóval: erkölcstelenségre késztetné, a mi igazi rendeltetésével feltétlenül ellenkeznék. Ilyen álláspontra állva, határozottsággal merem állítani, hogy a házassági viszonynak polgári törvények által való szabályozása nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy az ebben előforduló kérdésekre nézve a vallási meggyőződés, a vallási elvek kiterjedése meg legyen szüntetve. Csak a tudatlanság és az elfogultság állithatja ennek ellenkezőjét, mely, a míg egyfelől az állam feladataival, hatáskörével tisztában nincsen, addig másfelől bizonyos vallásfelekezetnek ezekre a viszo12) Máté: XXII. 21; János: XVIII. 36 V. ö. Fürstenau H. : Das Grundrecht der Religionsfreiheit. Leipzig. 1891. 4. 1. 13) Lenre vom modernen Stat. III. R. Politik. Stuttgart 1876. 229. 1. u) Psychologische Studien über Staat und Kirche. Zürich. 1844. 39—86. 1. I5) 13. 1. nyokra vonatkozó szabályozó hatalmát mindenki fölött, még az állam fölött is korlátlanul érvényesülve látni óhajtaná. Felmentve érezem magát ezúttal attól, hogy részletesen fejtegessem a házassági viszonynak a társadalmi-, állami- és emberi élet minden irányában való rendkívüli fontosságát, hogy ezekből a szempontokból hosszasabban vázoljam kiváló figyelmet érdemlő voltát ennek a »szilárd törzsnek, a melynek ágai a társadalmi életben egybe fonódnak«, 16j hiszen ez művelt ember előtt igazolásra nem szorul, már pedig az a körülmény képezi az általános alapját annak, a mit a fentebbi fejtegetéseim szerint, hazai konkrét viszonyaink oly elodázhatlanul szükségessé tettek, hogy t. i. ez az intézmény, a jognak fő elve által megvont keretben, mindenkire egyenlően érvénynyel biró állami szabályozás alá vonattassék. II. A házassági viszonyban felmerülő és a polgári jog által szabályozandó kérdések közül ezúttal csupán arról kívánok szólani, melyet fejtegetésem címéül választottam s a mely fontosságánál fogva épen úgy megérdemli, mint a hogy megkívánja azt, hogy figyelmünket reá fordítsuk, t. i. a házasság felbonthatóságának kérdéséről. Ez a kérdés egyike a legvitásabb kérdéseknek s a megoldása tekintetében az elméletben és a gyakorlatban felállított két szélsőséget képviselő nézet között, a legkülönbözőbb felfogásoknak és javaslatoknak beláthatlan változatosságú, hosszú sora keletkezett. Az első szélsőség: a házasság teljesen korlátlan, szabad felbonthatása, a mely az ókori népek legtöbbjénél, sőt a római és a mózesi jogban is ismeretes volt s néhol egészen odáig terjedt, hogy a házasság felbontására az egyik fél akarata is elégségesnek ismertetett; a második pedig, ennek merev ellentéteként, a házasság felbontásának általában meg nem engedésében áll, a mely ismét egész odáig jutott, hogy a házasságot még a halál által sem tekintette felbonthatónak s a második házasságot »polygamia successiva«-nak bélyegezte. Ezt a két szélsőséget képviselő elvet érdekesen állítja egymással szembe Röder, x) ezek bírálatában ahhoz az egyedül helyes elvhez jutván, mely a jelen értekezésnek alapgondolatát képezi, hogy t. i. itt is az arány középutat kell követni, a mely bár a házasság könnyelmű elbontását feltétlenül helytelennek és eltiltandónak tartja: az elválást elodázhatatlanul rzükségessé tévő okok esetében, azt nemcsak hogy megengedi, de egyenesen meg is követeli. A házasságot azt a — Hiuschius 2) szép fogalom meg határozása szerint: benső osztatlan az élet minden viszonyaira ltí) Ahreus H. Naturrecht. II. köt. Wien. 1871. 231. 1. ') Grundzüge des Naturrechts. Heidelberg. 1846. 366. s köv. I. 2) »Ehe«. Holtzendorff: Rechtslexikon. I. k. Leipzig, 1880. 586. 1. V. Ö.: L. 1. D. 23, 2. és §. 1. J. 1, 9. Á h r e n s H.: Juristische Encyclopadie. Wien, 1855. 732. 1. TÁRCA. A berlini rendőrség fekete könyve. (M. K.) A berlini rendőrség részéről az utolsó 10 évi működéséről közzétett jelentés, melyet térhiánya miatt mindeddig nem tárgyalhattunk, a felölelt időszak terjedelme, az adatok részletessége és különösen egy nagy világváros hű rendészeti képével egyáltalán együtt járó érdekességénél fogva felette fontos és tanulságos. Az első fejezetek a vendéglök, kávéházak stb. viszonyaival foglalkoznak. Berlinben 1890-ben: 291 vendéglő, 253 bormérés, 6,243 sörcsarnok, 35 kávé-, tea-, csokoládémérés ' 719 sör-, kávé- és teamérés, 823 pálinkamérés, 142 cukrászbolt 103 seltersviz-kimérés és 2,304 pálinkaméréssel is foglalkozó kiskereskedés, vagyis összesen 10,913 kimérés volt. A kimérések száma az utolsó 10 év alatt 2,803-mal szaporodott és pedig leginkább a sörházak, pálinkaméréssel foglalkozó kiskereskedések, azután sokkal kisebb mérvben a pálinkamérők, sör-, kávé- és teakimérések, még kisebb mérvben a bormérések és vendéglők száma növekedett, míg a többi kimérő helyiségek száma pláne némi apadást mutat. A kimérések számát a lakossághoz viszonyítva, mig 1881-ben 170 lakóra, addig 1890-ben már csak minden 185 lakóra esett egy kimérés, vagyis a kimérések száma 1881 óta a lakók számához képest megfogyott. Ellenben a nagyobbrészt, vagy majdnem kizárólagosan szeszes italok kimérésével foglalkozó helyiségek száma aránylag is növekedett, 1881-ben 1,956 lélekre, 1890-ben azonban már 1,918 lélekre esvén egy-egy pálinkamérés. Az úgynevezett bécsi kávéházak, vagyis női ki szolgálattal biró kimérő helyiségek száma 924 re megy 2 022 pincérnövel. A rendőrség fokozott szigorral bánik el° e helyiségekkel s a kiszolgáló személyzettel. 1886-ban éjfél után 2 órára volt kitűzve a záróra s a tulajdonos mindig csak 3 hónapra kapott iparengedélyt. Azóta a záróra legfeljebb éjféli 12 óráig engedélyeztetik és pedig csakis a kifogástalannak talált kávéháztulajdonosnak. Egyébként erősen kikel a jelentés a pincérnők és kávéháztulajdonosok visszaélései ellen, melyek szigorú rendőri felügyelet mellett is nehezen fékezhetők. Igen érdekes a bűnügyi osztály működéséről szóló fejezet. A berlini rendőrség 10 év alatt 43,419 embert juttatott az igazságszolgáltatás kezére. Ide irányuló tevékenységében nagy segítségére vannak a rendörségnek : az úgynevezett vigilarisok, a gonosztevők albuma és a nagyközönség (különösen a sajtó; támogatása. A vigilarisok által érheti el s tarthatja fenn a rendőrség a gonosztevők világával való érintkezést. E világnak meg van a maga szervezettsége; az ugyanazon kategóriájú foglalkozás szerű közvetítők rendszerint ismerik egymást, ugyanazon helyiségekbe járnak, hol élményeiket elmondják, terveket szőnek, cinkosokat, orgazdákat keresnek. A rendőrség tagjai ily társaságokba ritkán juthatnak be, bármily jó maszkirozás esetén is könnyen gyanúsakká válhatnak, minélfogva a gonosztevők világában kell titkos összeköttetésekre szert tenniök, a mi nem épen könnyű feladat, mivel a pajtásaikat nyereségvágyból elárulni kész gonosztevők gyakran megbízhatatlanok, szánt szándékkal hamis nyomra vezetik a rendőrügynököket s megragadják az alkalmat, hogy a bűntényekben maguk is részt vegyenek. De a legveszedelmesebb gonosztevők kinyomozásában gyakran megbecsülhetetlen szolgálatokat is tesznek. Ugyanis a tetteseknek épen a gondosan kieszelt nagy betöréseknél kedvez legtöbbször a szerencse s a tettenérés a legritkább esetek közé tartozik, a lopott jószág megtalálására pedig épenséggel nem lehet számítani, mert a rutinirozott betörők csak készpénzt, értákpapirost és könnyen felismerhetlenné tehető vagy értékesíthető dolgokat visznek el, de a