A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A berlini rendőrség fekete könyve

A JOG. 259 kiterjedő közösséget a férfi és a nő között, a mely az ebben állóknak egymásban való kölcsönös megsemmisülését foglalja magában, 3) dacára annak, hogy ez az emberi életcélok megközelítése szempontjából oly igen szükséges intézmény, mint a milyen fontos épen ezért a társadalmi és az állami életre nézve nem lehet és nem szabad másképen felfogni, mint ugy, hogy annak megkötése tisztán az embernek személyiségében gyökerező szabadsági jogát képezi.4) Ennek folytán késéget sem szenvedhet az az elv, hogy senkit a házasság megkötésére kényszeríteni, és senkit attól elzárni, eltiltani nem lehet. A házasság megkötésére való kényszerítés ellentétben állana az ember személyiségével, méltóságával és a leghatározottabban ellene mondana a házasság természetének és czéljának, mivel ilyképen az ez által létrehozatni szándékolt életközösség nem létesülhetne; az attól való eltiltás pedig egy életczéljaink megközelítésére, boldogulásunkra üdvös és természet szerint szükséges intézménytől rekesztené el az embert, hátrányára nem csupán az ettől elzártnak, hanem hátrányára a társadalomnak és az államnak is, mert hiszen ezeknek czélját az emberi életezélok előmozdítása képezvén: világos, hogy minden, a mi ezt akadályozza, káros visszahatással fog bírni amazoknak az életczéljára is. Természetes az, hogy ez a most kifejtett elv nem jelenti azt, miszerint épen a házassági viszony természetének és czéljának, nemkülönben a köz érdekei megóvásának szempontjából, a házassági viszonyra való lépés feltételekhez köthető ne legyen. Bármily sokan támadják is meg ezt a nézetet: mégis kétségtelen az, hogy a házasság az erre a viszonyra lépő felek akaratának kölcsönös megegyezésével, tehát a viszony megkötését tartalmazó szerződéssel veszi kezdetét,5) hogy — a mint a római jog mondotta — »consensus facit nuptias«. Ezt a felfogást sokan a legélesebben megtámadták és nem kevés azoknak a száma, a kik azt egyenesen gyalázatosnak "tudják bélyegezni, főképen azért, mivel — mint mondják — ez által az egész házassági viszony egyszerű szerződéssé lesz lealacsonyítva. Azonban csak azok gondolkozhatnak így, a kik a szerződésnek fogalmát helyesen nem ismervén, azt a kőtelem fogalmával azonositiák s az ilyenek nem érdemlik azt, hogy — addig, a mig e fogalmakra nézve tisztult felfogást nem szereznek — téves álláspontjukkal foglalkozzunk. Az tehát, a mit az előbbiekben mondottam, nem jelent és nem is jelenthet sem többet, sem kevesebbet, mint azt, 3) Rittner E. Oeslerreichisches Eherecht. Leipzig, 1876. 5. 1. *) Vandrák A.: Bölcseleti jogtan. Eperjes, 1864. 81. 1. O e t t i ng e n S. : Die Moralstatistik in ihrer Bedeutung für eine Socialethik. Erlangen, 1882. 148. 1. 5j Krug V. : Dikaologie. Königsberg, 1830. 369. 1. Rittner É. : Oesterreichises Eherecht. Leipzig, 1876. 161. 1 Áhrens H. . Naturrecht. Wien, II. k. 1871 234. I. gonosztevő körökből jövő figyelmeztetés a rendőri közegeket néha a legszerencsésebb kombinációkra képesiti. A berlini rendőrség a vigilarisokat szolgálataik értékéhez képest jutalmazza; de szükség esetén előleget is kapnak ezek, mint pl. a börtönből kiszabadult rabok polgári ruhákat. A vigilarisok tanuságtételre nem bocsáthatók, hanem csakis útmutatásra; a rendőri jelentésekben névszerint nem is szerepelnek. A gonosztevők albumának 1876-ban vetteték meg alapját. A 10 kötetes album, melyben a foglalkozásszeríi gonosztevőknek osztályok szerint rendezett képmásai foglalvák, újabban 3 kötettel: u. m- a nemzetközi gonosztevők, csavargók és külföldi foglalkozásszerű gonosztevők arcképcsarnokával bővült.Minden arckép 4 példányban készül: az egyik az album megfelelő kötetébe jön, másik a betüaoros tárgymutatóhoz csatoltatik, harmadik az illető bűnügyi iratokhoz mellékeltetik ; a negyedik példány, melynek hátlapjára az illető egyén nacionáléja és személyleirása fel van jegyezve, a helyi nyomozásoknál használtatik fel, szükség esetén pedig elküldetik. A közönség elé adott példányokban a képeket csak számok jelölik, az indexben azután az illető számnak megfelelő név- és személyleírás feltalálható. A gonosztevők albumának kiegészítésére szolgál a kéziratgyűjtemény, a csufnevek jegyzéke, az ismertető jelekről vezetett napló (mely »a szemek, fülek, kezek, lábak, sebek, tetoválások* rovatában felsorolja a különös ismertető jelekkel bíró gonosztevőket), a tolvajlás fajtájáról vezetett napló (mely »lakásokba, boltokba, irodákba való éjjeli betörések, padlásokon és hálóhelyiségekben elkövetett Iopások« stb. rovatában sorolja fel a jelzett módok egyikét vagy másikát, specialitás gyanánt választott gonosztevőket), végül az orgazdák névlajstroma. A gonosztevők albumának kiegészítésére szolgálnak még a szélhámosokról, játékosokról, rendje 1szédelgőkről, utazó zsebmetszőkről vezetett külön könyvek. Az utolsó 10 év alatt több mint l,0o0 foglalkozásszerű gonosztevőt sikerült pusztán az arcképen való felismerés segélyéhogy a házasság a felek kölcsönös megállapodása — szerződés — által keletkezik; ellenben a házassági viszonyban elő jövő jogok és kötelezettségek a házasság czélja és természete által vannak, az arra lépő felek tetszésétől s akaratától függetlenül meghatározza. Eltekintve a társadalmi fejlődés amaz alacsony fokának állapotától, a melyben a házasság megkötése s ennek nyilvánosságra való hozása köztekintély mellett nem történik, j — a melyben tehát ennek megkötéséhez a felek kölcsönős, megegyező akaratán kivül megkívánva semmi sincsen, — a házasság intézményének történeti fejlődése arra tanít meg bennünket, a mi oly természetes is, hogy annak az ellenkezőjét képzelni sem lehet, hogy akkor, a mikor ennek az intézménynek a közéletre való első rangú fontosságát belátni, s ezért azt közszabályozás alá vonni és a nyilvánosság sanctiója alá helyezni kezdették: a viszony megkötésének egész súlypontja a felek megegyező akarata maradt. A mint Scheurl A.-nál olvashatjuk részletesen,') a »consensus facit nuptias«-féle elv, alapelv maradt akkor is, a mikor az egyház vonta szabályozó hatalma alá a házasság intézményét és pedig olyképen, hogy kezdetben az eljegyzések voltak azok, a melyek egyházi megáldatásban részesültek. Az V. század közepéről való gall eredetű »Statuta eccles. antiquae« 101. caputja már nem az eljegyzésnél, hanem az egybekelésnél kívánja meg a házasságnak egyházilag való megáldásác; mig a XIII. század óta a lelkész adja össze a házasságra lépő feleket. Ettől az időtől igen gyakoriak a házasfeleknek laikusok által való összeadása ellen intézett tilalmak. Dickhoff V.8) annak illustrálására, hogy a lelkész szerepe tényleg nem volt eredetileg egyéb, mint a felek kölcsönös megállapodásával megkötött házasságnak a megáldása és megerősítése: a János püspök által 1590-ben megjelent strassburgi agendának arra a kitételére hivatkozik, mely a lelkész által az egyházi megáldatáskor használandó formulát igy szabja meg: »ldeo matrimonium per vos contractum, confirmo, ratifico et bened;co«. Az 1545. december 13-án megnyitott és 1563. december 4-én végződött tridenti zsinat híres XXIV. sessiojában, (1563. november 11-én) a házasságot a szentség jellegével ruházván fel, annak megkötéséhez a lelkész jelenlétét okvetlenül szükségesnek mondotta; a szentség kiszolgáltatói azonban továbbra is magok a házasságra lépő felek maradtak.9) Ha 6) V. ö, Beöthy L. A társadalmi fejlődés kezdetei. Budapest, 1882. I. k. 13. s köv. 1. PulszkyÁ. A jog és állambölcsészet alaptanai. Budapest 1885. 102. s köv. 1. ') Die Entwickelung des kirchlichen Eheschliessungsrechts. Erlangen, 1877. 25. 110. és 116. 1. 8) Die kirchliche Trauung. Rostock, 1878. 105. 1. 9) Scheurl A. : Die Entwicklung des Kirlichen Eheschlisungsrecht. Erlangen, 1877. 122. 1. vei kinyomozni. Az intézmény tehát Berlinben jól bevált, de óvatos alkalmazásra szorul, mert ha már a személyes szembesítésnél is történik tévedés, még gyakoribb ez az arcképen felismerésnél. Az arcképfelvételek külön e célra berendezett helyiségben villamfény mellett történnek, mi által a rendőrség örizetében csak rövid ideig maradó gonosztevőknek sötétben és éjnek idején lefényképeztetése is lehetővé válik. A berlini gonosztevő ritkán szabadkozik a lefényképezés ellen, de néha grimaszokat vág, hogy az arckép minél kevésbé lehessen hű. A párisi rendőrségnek már nagy szolgálatokat tett antropometrikus rendszert a berlini rendőrség csak annyiban alkalmazza, hogy a személyleírás teljessé tétele végett a letartóztatott foglalkozásszerü gonosztevő fejének hossza, szélessége, bal középső ujja és balkönyöke leméretik. A bűntények elkövetésénél használni szokott eszközök gyűjteményét tartalmazó bűnügyi muzeumot a berlini rendőrség 1890-ben alapította meg. Látható a fentiekből, hogy a berlini rendőrség szervezetének fejlettségén felül mennyire el van látva a feladatainak sikeres megoldásához szükséges segédeszközökkel s hogy a mi fő- és székvárosi rendőrségünknek, mely szervezetének ifjú voltán kivül a segédeszközök hiányában a sikeres tevékenységben sokszor meg van bénítva, mennyi fejlesztésre, mennyi támogatásra van még szüksége, hogy más nagy városok százados rendőrintézményével, kifogástalanul felszerelt apparátusával versenyre kelhessen. Dicséretére szolgál azonban a mi rendőrségünknek, hogy a rendelkezésre álló szerényebb eszközök segítségével is igyekszik feladatainak lehetőleg megfelelni. Közelebbről a mi a közbiztonságra veszélyes egyének nyilvántartását illeti, lapunk 1892. évi 1-ső számában ismertetve volt a nagy terjedelmű s nem kevés becsű fekete könyv, melylyel a fő- és székvárosi rendőrség rendelkezik: a gonosztevők arcképcsarnoka pedig, ha nem is hasonlítható össze például a berlinivel, mágis folyton gyarapodik s használhatóbbá válik.