A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 6. szám - A sikkasztás és furtum possessionis. Befejező cikk

42 A joa nagyon is elégtelen számban léteznek, az azokon kivül esők pedig sem a büntetőjog, sem a humanitás céljainak meg nem felelnek legtávolabbról sem. A reform azonban e téren oly költséges, hogy annak az egész vonalon, teljes mérvbeni keresztülvitele rövid idő alatt, államunk pénzügyi erejét messze túlhaladná. Csak azt kívánhatjuk tehát, hogy itt is folytonos legyen az előhaladás a tökéletesb börtön s javitó rendszer meghonosításában. Es ennek jelenségeivel ujabb években folyvást találkozunk. Bizonyíték reá az ebbeli költségvetésnek mérsékelt mérvben évenkénti emelkedése. Mig 1873-ban a fegyintézetek, börtön, közvetítő intézet s államfogház évi kiadásainak összege alig haladta meg a 700 ezret, 1889. óta túlment a 900 ezren. 1889. évben az 904 ezret tett ki, 1890-ben 929 ezerig, 1891 ben 932'/- ezerig emelkedett, 1892-ben lett 941,033 és 1893-ban 976,286 frt. Még megemlitendőknek találjuk összehasonlított költségrendszerünkből a következő adatokat. A telekkönyvezés ujabban kevesebb költséggel jár. 1872—73. években 9,760 frt kiadást idézett elő, 1889. óta minden évben csak 7,000 frtot és ez megmaradt az 1893. évi költségvetésben is. A codificatio költségei s az igazságügyi ministeriumban kivételesen alkalmazott bírák járandóságai együttesen 1889. évben 27,500 frtra rúgtak, 1890. óta pedig a jelen költségvetésben is egyenlően 43,800 frtra emeltettek. A nyugdíjak 20 év alatt majd négyszeres összegre szaporodtak fel. 1872. évben csak 455 ezer frtot képviseltek, mig az 1893 iki költségvetésben 1 millió 600 ezerre számíttattak. 1889-ben 1.191,464, 1890-ben 1.254,431, 1891-ben 1.390,000, 1892. évben 1.560,000 frt kiadást képeztek. Az országos rabsegély- és javítóintézeti alapra 1889. évben 287,210 frt fordíttatott; 1890. évben 305,210, 1891-ben 306 ezer, 1892-ben 305 ezer és 1893-ban 441,910 frt fog fordíttatni. Beruházásokra, építkezésekre, felszerelésekre stb, 1889., 1890. években 125 ezer frt fordíttatott, 1891-ben 225 ezer, 1892-ben 300 ezer és ezen összeg előirányoztatott 1893. évre is. A sikkasztás és furtum possessionis. Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. (Befejező cikk.) A kir. tábla és a Curia azon elvi megállapodásra jutottak, hogy a mennyiben a zár alá vett dolgokat nem a végrehajtást szenvedett, hanem az, a ki tulajdonosnak állítja magát, idegeníti el, minden esetben a btk. 3G8. §-át tartják alkalmazandónak. Nem is arra akarok én reflectálni, hogy ez a minősité-;, d e mindig feltéve, hogy az illető csakugyan tulajdonos, a büntető codex 368. §-a rendelkezésének meg nem felelne, hanem csak azt akarom kiemelni, hogy a furtum possessionis tényálladékának főeriteriuma abban áll és rejlik, hogy a tulajdonjog nem lehet vitás és azért mindazon esetekben, a hol a tulajdon kérdése vitássá vált, a btk. 3c8. §-a csakis akkor lesz alkalmazható, ha ez a bűnvádi eljárás során bizonyítva, vagy legalább annyi ki lesz derítve, hogy a tettes alapos okoknál fogva tulajdonául tartja, vagy tarthatta a dolgokat. A btk. 368. §-a szerint: Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal, valamint ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki saját, vagy a tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára más ingó dolgát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól, vagy attól, a ki a dologra nézve használati vagy megtartáí-i joggal bir, jogtalanul elveszi. A furtum possessionis elbírálásánál a törvény szerint a tulajdon kérdése vitás nem lehet, mert mielőtt a tettes abban vétkesnek kimondatnék, már igazolva kell lennie aDnak, hogy: 1- ször, vagy a tulajdonos maga ; 2- szor, vagy a tulajdonos beleegyezésével és 3- szor, vagy pedig annak számára harmadik személy által lett elvéve a dolog. Mind a három esetben a eriminalis bírónak a tulajdonost ismernie kell, el kell bírálnia a tulajdon kérdését, ha ez vitás, mert e nélkül a btk. 368. §-át nem alkalmazhatja, vagy rosszul alkalmazza. Pedig azt tapasztaljuk, hogy még a felsőbb bíróságok is, ha a btk. 359. §-ának nem alkalmazhatása miatt veszik igénybe a btk. 368. §-át a tulajdon kérdésére, tehát a főis mérvre vagy épen nem, vagy pedig nagyon csekély súlyt fektetnek, haüem a mint a zár alá vett dolgokat nem a végrehajtást szenvedett idegenítette el, hanem egy harmadik személy és ez csupán állítja, hogy ő a dolog tulajdonosa, de nem bizonyítja, egész könnyedén, mindeu scrupulositás nélkül átsikamlanak a főkérdésen s a tettest minden további vizsgálódás nélkül a btk. 368. §-a alapján megfenvitik. Ez azonban a btk. 368. §-ának rendelkezésével teljesen ellenkezik, mert a végrehajtási eljárásban a végrehajtást szenvedett birtokában talált és lefoglalt dolgokra nézve, az ellenkező bebizonyításáig a praesumtio juris az, hogy a végrehajtást szenvedő a dolog tulajdonosa s ettől a btk 368. §-a könnyebb alkalmazhatása kedveért sem lehet eltérni, csak akkor, ha az a harmadik személy, a ki a zár alá vett dolgot elvette, a saját tulajdonjogát igazolja, vagy legalább is alapos okokkal kimutatja. A tulajdonjog puszta állítása a minősítésre elegendő s elfogadható alapot nem nyújthat és mégis a kir. ítélő tábla 5,600/889. szám alatt hozott Ítéletével vádlottat a sikkasztás vétsége helyett a btk. 368. § ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében mondotta ki vétkesnek, holott következő indokolásában : »hogy vádlottnak saját beismerésével bizonyított cselekménye, mely szerint az alperestől bíróilag lefoglalt tárgyak közül elvitt olyanokat i s, m e I y e k az igényperben tulajdonául meg nem ítéltettek* (B. J. Tára XIX. köt. 316.) elismeri, hogy bizonyítva lett, miszeriut a dolgok egy része a tettes tulajdonát nem képezte. Egy niásik esetben (8,824/892. szám) ugyancsak a kir. tábla helybenhagyta a kir. járásbíróság amaz ítéletét, mely szerint II r. vádlott, a végrehajtást szenvedett neje, a btk. 3ü8. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében mondatott ki vétkesnek azért, mert II. r. vádlott tudomására hozatott, hogy a lefoglalt tárgyak zár alá helyeztettek s arra igényt be nem jelentett. A tulajdonjog kérdésének beigazolására azonban se az első, se pedig a másodbiróság ki nem terjeszkedett, hanem elégségesnek találta erre vonatkozólag a nő egyszerű állítását és a végrehajtást szenvedő férj beismerését, a ki persze azt is elismerte, hogy a nő a tárgyakat az ő tudta és beleegyezése nélkül vitte és adta el. Lehet ily körülmények, ilyen kiderített tényálladék mellett alapos Ítéletet hozni a tulajdoni kérdés bizonyításának teljes mellőzésével ? Ujabb törvénysértés nélkül nem lehet, mert a hol a férj tekintetik főszerzőnek, a dolgok nála foglaltattak le, tehát az ö birtokában találtattak, ott a tulajdon puszta állítása a cselekmény raiuősitésére nem elégséges. Es az első esetben? A kir. táblai ítélet indokolása elismeri, hogy a eriminalis Ítélet meghozatalakor a tulajdon kérdése polgári perúton el volt döntve ; igazolva lett, hogy vádlott alperestől (tehát a végrehajtást szenvedőtől;, a kinél a dolgok zár alá vétettek, oly lefoglalt tárgyakat is elvitt, melyek az ő tulajdonául meg nem Ítéltettek s e szerint tulajdonát nem képezték. Minő alapon lehetett e szerint a reatumot jogtalan elsajátításnak minősíteni ? Mert ha a végrehajtást szenvedő, mint tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára vitte el ezen tárgyakat a tettes, akkor igen a furtum possessionis tényálladéka forog fenn, de ezen esetben azt az Ítélet indokolásában határozottan ki kell emelni. Ha pedig nem ezen tényálladék képezte elbírálás tárgyát, akkor itt nem jogtalan elsajátítás, hanem csak lopásról lehet szó és a vádlott ebben lett volna vétkesnek kimondandó. Márpedig a btk. 333. § ába ütköző 1 o p á s, a btk. 359. §-ába ütköző sikkasztás, valamint a 368. § szerint minősülő jogtalan elsajátítás delicturaa között ugy a büntetés neme, mint annak mérvét illetőleg elég na»v különbség létezik; mivel: a) a lopás és sikkasztás cselekménye nemcsak vétség, hanem bűntetté is minősülhet, mig a jogtalan elsajátítás, tekintet nélkül a dolog értékére, csak vétséget képez ; b) a lopás és sikkasztás egy évi fogház, illetve (eltekintve a qualificált lopás bűntettétől) öt évig terjedhető börtönnel, mig a jogtalan elsajátítás csak 6 hónapig terjedhető fogház, valamint ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel fenyíthető. Ha tehát a judicatura a zár ;.lá vett dolgok elidegenítésével elkövetett reatumoknál a tulajdon kérdését következeteseu mellőzi, a helyett, hogy annak szigorú igazolását megkívánná, ugy nagyon gyakran és könnyen megtörténik, hogy a végrehajtást szenvedőnek, persze tudta és beleegyezése nélkül, a zár alá vett dolgokat egy harmadik személy, pl. neje, gyermeke vagy olyan alkalmas egyén, a ki különben is rovott előéletű és a csekély időtartamú szabadságvesztés-büntetéssel nem törődik, fogja elidegeníteni s bűnvádi felelősségre vonatván, tulajdonosnak adja ki magát, mi által a végrehajtást szenvedett nemcsak hogy a súlyosabb elbánás alá eső sikkasztás delictumának vádja alól szabadul, hanem tekintettel arra, hogy csupán a jogtalan elsajátítás vétsége forog fenn, ama bizonyos harmadik személy is az enyhébb büntetésben fog részesülni. A cél szentesíti az eszközt és a törvény kijátszásával a gyakorlati életben az eredmény egy. A végrehajtást szenvedett az elidegenített dolgok árát, a nélkül, hogy reá lehetne bizonyítani, zsebre rakhatja, a végrehajtató érdekeit kijátszhatja minden büntetőjogi megtorlás nélkül, sőt a súlyosabb természetű delictumot enyhébb delictummá convertálhatja.