A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 53. szám - A nagy munka után

210 lembe nem vehető, mert a ló értékét és különösen annak hasz nálhatóságát, különösen mivel oly idöbeu, midőn a dologra leginkább használhatta volna, felperes maga állapithatja meg, de egyébként a fentebb emiitett tanuk által megállapittatott. Az alperesi tanuk, különösen H. Jakab és K. Márton vallomásai bíróilag szintén mellőzendők voltak, mert ezek nem azon nap, midőn a rúgás történt, hanem más napon történt szemlélés utáni eseményekről tanúskodnak. A győri kir. itélő tábla (1891. szept. 2-án 1,342.): a kir. járásbíróság Ítéletét a kereseti tökéből 5 frtot meg nem itélő nem felebbezett részében érintetlenül, az alperest 5 frt állatorvosi vizsgálati és a perköltségekben marasztaló felebbezett részében helybenhagyja, többi részében azonban akkép változtatja meg, hogy alperest arra kötelezi, miszerint felperesnek csak 34 frt tőkét és ennek jár. fizessen meg, a kereseti követelés többi részére nézve azonban felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Az alperes elmarasztalására vonatkozólag felhozott első bírósági indokokat a kir. itélő tábla elfogadta s a per és szakértői költségek megfizetésére alperest azért is kötelezendőnek találta, mert ő a lova által okozott kárnak felperes részéről felében kívánt megtérítését sem akarván teljesíteni, ezen ténye által felperest a perindításra rákényszeritette. Az első bíróság által megítélt kár mennyiségét a kir. tábla 34 frtra leszállitandónak azért találta, mert alperes beismerte, hogy felperes lova 34 forintot megért, de hogy az többet is megért volna, felperes szabályszerű birói szemlével nem bizonyította, a tanuknak e részben adott különben is nagyon elágazó véleménye pedig az érték megállapítására nézve nem alkalmas bizonyíték, a becslő eskü végre felperesnek oda nem Ítélhető, mert az értéknek szemle általi megállapítását ő mulasztotta el. A m. kir. Curia (1892. június 2-án, 10,205.): Mindkét alsó biróság ítélete megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik, a perköltség pedig kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Felperes keresetét azon alapon indította, hogy alperesnek lova az ő lovát oly módon rúgta meg, hogy ez annak folytán lábtörést szenvedvén, leszúrni kellett, felperes ehhez képest kárt szenvedvén, alperes ezen kárnak megtérítésére kötelezendő, mert a ló, mely a kárt okozta, alperes tulajdona. Felperes azonban mivel sem bizonyította, hogy alperes valamely mulasztást követett volna el, avagy valamely cselekménye mozdította volna elő azt, hogy lova kirúgott s igy ez oly puszta esetlegesség volt, melynek káros következményeiért alperest felelősség nem terheli s a kárt, mint egyszerű véletlen szüleményét a tulajdonos köteles elviselni és pedig annyival is inkább, mert azt, hogy alperes lova összeférhetetlen, rugós természetű és igy legelőre nem hajtható állat volna, mivel sem bizonyította. A perköltség a per körülményeinél fogva szüntettetett meg kölcsönösen. Az cl-, de tényleg: ál nem adotl ingóságok hatósági elkobzása az eladó kárára történik. (M. kir. Curia 1893; szeptember ÍR. 2,886. sz. a.) Felhívási perben a főeskiivcl való bizonyításnak az 1868. LIV. t.-Cé 221. §-ánnk ama rendelkezése, hogy esküvel való bizonyítás csak végitélet által rendelhető el, útjában nem áll, noha az a kérdés, tartozik-e a felhívott számot adni, végzéssel döntendő el, mert ez a végzés érdemleges kérdést dönt el és véghatározat jellegével bir. (M. kir. Curia 1893. október 3. 1,113. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az, hogy valamely szerződésileg fizetni kötelezett összeg foglalónak tekintessék, nem a szerint állapítandó meg, hogy azt felperes keresetében foglalónak címezte, hanem ahhoz képest vájjon a szerződés tartalma szerint bír-e valóban az összeg a foglaló minőségével. A vételár előleg nem esvén a foglaló fogalma és joghatálya alá, a vevőt terhelő szerződésszegés esetében az eladó nincsen jogosítva arra. bogy a vételár előleget, mint ilyet, visszatartsa, hanem csak beigazolt k:ira címén és erejéig. A kassai kir. járásbíróság mint ker. biróság (1892. jun. 5. 8,606. sz. a ) : Stekker ügyvéd által képviselt W. Hermaun felperesnek dr. Schermann Bernát ügyvéd által képviselt S. Alajos alperes ellen 400 frt tőke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a foglaló kétszeresének megtérítése iránt indított keresetet alperes ellen azon az alapon, hogy alperes üzletét megvásárolva, az A) alatti szerződés értelmében az árúk átvétele tekintetében a választási jog őt illette meg és pedig az árukat tetszése szerint elfogadhatta, vagy ha azok nem couveniálnuk, visszautasíthatta, mely szerződéssel ellentétben alperes a leltározásba és az átadásba csak ugy egyezett bele, ha felperes az üzlet összes árúit átveszi és a leltározás előtt 275 frtot befizet, felperes ennek alapján a keresk. törv. 277. §-ában a foglaló kétszeresének megítéléséhez kívántató vétkességet alperes ellenében megállapittatni s utóbbit a kapott 200 frt foglaló kétszeresének visszatérítésére kötelezni kéri. Alperes tagadásba j véve, hogy a leltározásba és átadásba csak ugy egyezett bele, ha | felperes ;az üzlet összes árúit átveszi, azzal védekezik, hogy a mennyiben az A. /. alatti szerződés szerint a bolti berendezés j 475 frtért volt eladva s erre alperes csak 200 frtot kapott s a 1 mennyiben ugy a szerződés megkötésekor, mint azután is közöttük oly megegyezés jött létre, hogy az árúnak leltározása és az i üzlet átadása csak akkor veheti kezdetét, ha felperes előzetesen ! az üzleti berendezésért hátralékos 275 frtot lefizeti, felperes ezt pedig nem csak hogy meg nem fizette, de még ez iránti készségét sem jelentette ki: szerződésszegőnek nem ő tekinthető, mert I ezek szerint a szerződés felperes vétkessége miatt nem volt ^ tel; jesithető s igy felperes a foglaló kétszeresének megtérítéséhez ! jogosultsággal nem bir. A ker. törv. 277. §. szerint egyéb megállapodás vagy szoI kás hiányában a kapott foglalót kétszeresen csak az tartozik I visszatéríteni, kinek vétkessége miatt a szerződés nem teljesíthető. I Döntő körülményt képez tehát jelen per elbírálásánál, hogy e tekintetben alperest vétkesség terheli-e vagy nem. A hit alatt kihallgatott B. Béla, Sch. Lajos és H. Sándor tanuk egybehangzólag vallották, hogy peres felek között tényleg az alperes által felhozott azon megállapodás jött létre, hogy t. i. az üzlet leltározása és átadása csak akkor veheti kezdetét, ha a felperes az üzleti berendezésre hátralékos 275 frtot előzetesen lefizeti, de még a tanuk közül H. Sándor ezen megegyezés létrejöttének idejére azt vallja, hogy ezen megállapodás úgy a szerződés irásba foglalása előtt, e közben s az irásba foglalás után ismételtetett, addig R. Béla tanú a megállapodás idejére felvilágosítást adni nem tud. Sch. Lajos tanú pedig csak azt tudja, hogy ez az alkunál történt, de hogy ez alku mikor volt, arra nem emlékszik. Minthogy azonban az alkunak, a dolog természetének megfelelőí leg a szerződés megkötése előtt kell történnie, H. Sándor és Sch. Lajos tanuk vallomása alapján, melynek valóságát R. Béla tanú előadása raegerősiti, kétségtelenül megállapítható, miszerint az üzlet berendezésére hátralékos 275 frt előzetes lefizetésétől tétetett függővé s a mennyiben felperes maga sem állítja, hogy ezen 275 frt tekintetében fizetési készségét kijelentette, avagy azzal ; alperest megkínálta volna s a mennyiben a tanuk által igazolt j feltét az A. alatti szerződéssel nem ellenkezik, hanem azt csak kiegészíti, a fizetési időpontot megállapítja, alperes akkor, midőn ezen igazolt feltét mellett a leltározás megkezdését ellenezte, szerződésszegőnek nem tekinthető, a szerzőtlés teljesithetése nem az ő vétkessége miatt hiúsult meg és igy felperes a ker. törv. 277. §. értelmében a foglaló kétszeresét követelni joggal nem j birván, a kir. járásbíróság őt keresetével elutasította stb. Ezen beigazolt megállapodás mellett azon felperes által fel. hozott kereseti előadás, hogy alperes az A) alatti szerződéssel ellentétben az üzletet csak ugy volt hajlandó általadni, ha felperes az üzlet összes árúit átveszi, csak másodsorban jöhet figyelembe, mert azt felperes csak akkor hozhatta volna fel, ha a maga részéről a szerződési feltételeknek eleget tett volna, vagyis ha a 275 frtot lefizeti és ennek dacára alperes az üzletet csak az összes árúk átvétele mellett akarta volna átadni. Ezt azonban felperes nem tette s igy alperesnek az árúk átadása tekintetében tett nyilatkozata felperesre jogsérelmet nem képezhet. Ez okból F. József és K. Ferenc tanuk vallomása figyelembe vehető nem volt. A kihallgatott M. Ernő ugyan azt vallotta, hogy alperes előtte beismerte, miként felperes 200 írttal adósa s ezen összeget önként és azonnal megfizetni igérte, mihelyt eladja, de ezen tanú vallomása figyelembe vehető nem volt, mert felperes keresetét az alperesi vétkességre alapította, ennek alapján követelte a foglaló kétszeresének megítélését. M. Ernő tanúval pedig azt j kívánta bizonyítani, hogy alperes a foglalót önként igérte raegtéríteni, mi kétségtelenül a jogalap megváltoztatását jelenti, ennek pedig az alperesi védelem előterjesztése után helye nem lehet, ; felperes pedig ezen tanura csak a bizonyítási eljárás során hivatkozott stb. A kassai kir. itélő tábla (1893. ápr. 25., 2,008. sz. a.): Az első biróság Ítéletét megváltoztatja és alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 200 frt tökét fizessen meg, felperest keresetének többi részével elutasítja stb. Indokok: Az, hogy valamely szerződésileg fizetni kötele: zett összeg foglalónak tekintessék, nem a szerint állapítandó meg, hogy azt felperes keresetében foglalónak címezte-e, hanem ahhoz képest, vájjon a szerződés tartalma szerint bir-e valóban az öszszeg a foglaló minőségével. Minthogy pedig a keresethez A. alatt csatolt, valódiság tekintetében nem kifogásolt szerződésben az ! alperesnek átadott összeg nem is neveztetik foglalónak, hanem előlegnek és ez az öaszeg eme szerződés szerint vételári részletül J előzetesen teljesített fizetésül adottnak jelentkezik, az ilyképen adott összeg pedig nem bir a foglaló minőségével, hanem csak vételárelőleget képez, tekintve, hogy a vételárelőleg nem esvén a foglaló fogalma és joghatálya alá: a vevőt terhelő szerződésszegés esetében az eladó nincsen jogosítva arra, hogy a vételár! előleget, mint ilyent, viszatartsa, hanem csak beigazolt kára címén és erejéig; az eladót terhelő szerződésszegés esetében pedig ; viszont a vevő sincs jogosítva arra, hogy a vételárelőleg, mint ilyennek kétszeres visszatérítését követelhesse, hanem szintén csak beigazolt kára címén és erejéig léphet fel igényeivel, tekintve, hogy felek egyike sem mutatta ki tüzetesen, hogy ebből az ügyletből melyiknek és minő kára származott, a nélkül pedig alperes