A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 53. szám - A nagy munka után

211 az átvennék elismert vételárelőleget vissza nem tarthatja: kötelezendő volt az átvettnek elismert összeg visszaadására ; felperes ezt az összeget meghaladó keresetével, mint igazolatlannal, elutasítandó volt. A kamat stb. A m. kir. Curia (1893. szept. 14., 1,062. v. sz.): A másodbíróság ítélete a benne felhozott indokokból helybenhagyandó volt, annyival is inkább, mert ugy az A. alatti szerződésben, mint a B. alatti felperesi megintésben, sőt a keresetnek történeti előadásában és a felperes által a szerződés megkötése alkalmával alperesnek átadott 200 írtról, nem mint foglalóról, hanem mint a megvett árúkra fizetett előlegről tétetik említés és igy a per tárgyát nem a foglalónak, hanem az előre fizetett vételárrészletnek visszatérítése képezi; mert továbbá alperes a perben kihallgatott F. József és K. Ferencz tanuk vallomásából is kitünőleg. az árúknak szerződésszerű átadását még az esetre is megtagadta, ha az állítólagos megállapodás szerint az árúátvételt megelőzőleg fizetendő összeg felperes által lefizettetnék is és igy az árú átadásával az eladó alperes késvén, felperes a ker. törv. 35-3. §. értelmében a szerződéstől a keresetben elállani jogosítva volt, alperes pedig az árúkra felperes által elörefizetett 200 frt fizetést visszatartani nincs jogosítva stb. Csödnyitásuak a csődtörvény 84. és 248. §-ai értelmében csak kellően igazolt követelésre alapított kérelem alapján vau helye. Az oly hitelezőnek követelését, ki a panaszlott adósnak, a saját követeléset meghaladd, vagy azzal egyenlő összeggel maga is tartozik, oly követelésnek, melynek alapján a csödnyitás a hivatkozott szakaszok szerint jogosan kérhető, tekinteni nem lehet, A kérvényező, mint engedményes, panaszlott. ellenében nem érvényesíthet több jogot annál, mint mely jogelődjét, az engedményezőt megillette. A budapesti kir. keresk. és váltótszék, mint csődbíróság (1893. évi okt. hó 18. 9,099. sz.): R. Béla panaszló hitelezőnek, B. Antal panaszlott adós ellen csődnyitási ügyében következőleg itélt: Jelen tárgyalási jegyzőkönyv alapján B. Antal. R. Mihály és társa bejegyzett közkereseti társaságnak társtagja és a solymári, nagy-kovácsi, szent-iváni bányavállalat betéti társaság, L. Mátyás és társai bejegyzett betéti társaságnak kültagja bárhol található ingó és Horvát-Szlavonországok kivételével, a magyar állam területén lévő ingatlan javaira a csőd, tekintve, hogy a tárgyalás alkalmával becsatolt, Rupp Zsigmond budapesti kir. közjegyző által 892/1892. ügyszám alatt felvett közokiratban foglalt szerződés 3-ik pontja értelmében panaszos R. Bélának, mint H. Adolf jogutódjának, panaszlott B. Antal ellen 1893. évi márc. hó ő-én lejárt és a szerződés értelmében végrehajtható 7,000 frtnyi követelése fennállónak mutatkozik, a mennyiben panaszlott jogerős birói határozat, avagy másnemű közokirattal nem bizonyította, hogy panaszlottnak követelése már fenn nem áll és mert a ráckevei kir. jrbságnak 189-3. évi 2,271. sz. alatti végzése folytán panaszlott ellen a 2 /. alatt becsatolt rendelvény szerint 1893. évi jul. hó 21-én M. D. Lajos részére panaszlott ellen 2,500 frt és jár. iránt kielégítési végrehajtás foganatosíttatott, mely végrehajtás panaszlott beismerése szerint még most is fennáll és igy panaszlott fizetéseit megszüntette, miért is ellene a csőd a csődtörvény 248. §-a alapján megnyitottnak nyilvánittatik, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. évi november hó 2. 4,398. sz.) : A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatva, kérvényezőt csődnyitási kérvényével elutasitja. Indokok: A csődtörvény 84. és 248. §-ai értelmében csődnyitásnak csak kellően igazolt követelésre alapított kérelem következtében van helye. Az oly hitelezőnek követelését azonban, ki a panaszlott adósnak a saját követelését meghaladó, vagy azzal egyenlő összeggel maga is tartozik, az idézett §-okuak megfelelő oly követelésnek, melynek alapján a csődnyitás jogosan kérhető, tekinteni nem lehet, mert az ily követeléssel szemben a panaszlott adós esetleg beszámítást gyakoroltatván, azt kifizetni feltétlenül nem köteles; következőleg az ily követelés a csődnyitás alapjául, minthogy ennek épen a hitelezők követeléseinek az adós vagyonából való arányos kielégítése képezi célját, a dolog természeténél fogva nem szolgálhat. Minthogy pedig a fenforgó esetben kérvényező, ki H. Adolfnak reá engedményezett követelése alapján kéri a csődnyitást, bár tagadta is azt, hogy nevezett jogelődje a panaszlott felszámításának helyességét elismerte volna, a tárgyalás folyamán mégis nyiltan beismerte azt a tényt, hogy nevezett jogelődje a panaszlottói előlegeket kapott, melyek a panaszlottal szemben még elszámolandók, panaszlottnak azt az előadását pedig, hogy az ekként elszámolandó összegek a panaszlottnak H. Adolf irányában fennálló tartozását meghaladják, kérvényező határozottan kétségbe nem vonta, sőt nem is nyilatkozott arra nézve, hogy a panaszlott által saját követeléséről 2. NB. alatt előterjesztett kimutatásnak mely tételei ellen van kifogása; minthogy e szerint valónak elfogadandó panaszlottnak az az előadása, hogy neki is van kérvényező jogelődje ellen és pedig ennek követeléseit meghaladó összegű követelése; minthogy ily körülmények között kérvényező, ki mint engedményes, a panaszlott ellenében nem érvényesíthet több jogot annál, a mely engedményező jogelődjét megilleti, a fentebbiek szerint a csődnyitás kérelmezésének alapjául szolgálható követeléssel nem bir: ennélfogva őt az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett kellően nem igazolt követelésre alapított csődnyitási kérvényével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1893. é vi dec. hó 7. 1,827. sz.) : A másodbiróság végzése helybenhagyatik, a benne felhozott indokainál fogva, annyival inkább, mert a csődnyitási kérvény alapját képező 7,000 frtos követelésnek fenn nem állását az a körülmény is lényegesen támogatja, hogy panaszló az eme követelés erejéig az ő, mint engedményes javára, első izben elrendelt és foganatosított kielégítési végrehajtást, a NB. alatti birói végzés szerint az engedményező H. Adolffal egyetértőleg, minden következményeivel együtt feltétlenül megszüntette. Ha a váltón határozottan meg van jelölve azon helyiség, a hol a váltónak kifizetése az intézvényezett által az elfogadás alkalmával igértetett, ugy a fizetés végetti bemutatás csakis a jelzett helyiségben eszközlendö és a váltótörvény 102. §-ában előirt további tudakozódásnak szüksége fen nem torog. (M. kir. Curia 1893. évi június 8, 1,242. sz. a,) A kötlevélben előforduló ezen kifejezésnek: „franco Bahn Ns.-Militics Iieferbar" csak az az értelme van, hogy eladó az árút saját költségén tartozik a megnevezett vasúti állomásra szállítani, s az ezentül felmerülő szállitási költség már a vevő terhére esik. Ila tehát a kötlcvél további tartalma szerint eladó az árú továbbszállítása tekintetében a vevő rendelkezéseit teljesíteni tartozott, ez utóbbi az árú minőségének megvizsgálásával s a rendelkezésre bocsátással nem késett el, ha azt azon a helyen eszközölte, a hova eladó az árút a vevő rendelkezése szerint küldötte. (M. kir. Curia 1893. évi május 25, 486. sz.) Bűn^ügyekben. A. m. kir. Curiának az 1S90. évi XXV. t -cikk 18. §-a értelmében hozott döntvényei. (Bűnügyekben.) 1. szám. Megilleti-e a kir. ügyészt önállóan a felebbvitel joga a \ kir. Ítélőtáblához, mint az I88J. évt VI. t.-cikk szerint harmad' ! fokú bírósághoz, a kir. törvényszéknek, mint ugyanazon törvény j szerint másodfokú bíróságnak Ítélete ellen, ama vétségek és kihágások eseteiben, a melyek csak a sértett fél indítványára I ítldözhelök ? (Vonatkozással egyrészről a marosvásárhelyi és budapesti, | másrészről a győri kir. ítélőtáblák 1-ső számú ellentétes büntető ! döntvényeire.) Határozat. A kir. ügyészt megilleti önállóan a felobbvitel joga a kir. Ítélőtáblához, mint az 1883: VI. t.-c. szerint harmadfokú bírósághoz, a kir. törvényszéknek, mint ugyanazon törvény szerint másodfokú ' bíróságnak ítélete ellen ama vétségek és kihágások eseteiben, a j melyek csak a sértett fél indítványára üldözhetők. Indokok: Minthogy a kir. ügyészek részben az országbírói értekezlet ' által visszaállított, azóta továbbfejlődött törvényes gyakorlat, részben az ideiglenesen érvényben fentartott osztrák büntető perrendtartás 427. §-a alapján, már a magyar büntető törvénykönyvek életbeléptetése előtt felebbviteli joggal bírtak a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozott összes kihágásokra nézve ; minthogy továbbá a kihágási ügyekben addig követett szabályok az 1880: XXXVII. t.-cikk 44. §-ának 1-ső bekezdése értelmében a btkv. életbelépte után is irányadóul szolgálnak a kir. járásbíróság ujabb birói hatáskörébe tartozó bűnügyekre nézve: ezeknél fogva az igazságügyminiszter az idézett törvényszakaszlmásodik bekezdésében nyert felhatalmazás alapján2,265/1880 eln. szám alatt kibocsátott rendeletében a kir. ügyész felebbezési jogát fentartani volt hivatva ; azonban ezt az ügyészségi törvény 17. §. e) pontjának mint általános elvi jelentőséggel is biró rendelkezésnek a járásbirósági ügyekre alkalmazásával szabályozhatta. Emez elj. szabályok 19. §ának-tehát csak az lehet az ér! telme, hogy a kir. ügyész a fentjelzett alapokon bir felebbviteli j joggal és hogy ezt a jogát az 1871 : XXXIII. t.-c. 17. §-ának e) pontja akképen szabályozza, miszerint a büntető igazságszolgáltatás érdekében perorvoslattal élhet akkor is, ha az a vádlott javára szolgálna. Ily értelműek kétségtelenül egész összefüggésükben a jelzett I elj. szabályok többi, különösen 18 , 20.. 22. és 31. §-ai, valamint az 1883 : VI. t.-c-nek és a 427/1883. eln. sz. igazságügyminiszteri rendelet 7. pontjának ide vonatkozó intézkedései ; csak ily értelmű megállapodás mellett érvényesül magán indítványra üldözendő bűnügyekben is a kir. ügyészségről szóló 1871 : XXXIII. t.-cikk