A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 53. szám - A polgári házasság. Folytatás

396 A J O GL földi törvényhozások igen nagy része is, igy jelesül a drezdai javaslat (407. art.), a hesseni javaslat (II. r. 5. tét, 9. art.), a Code Napóleon (2,277. art.), valamint a porosz Landrecht (I. r. 11. tit. 849. art.), a mi kiderül abból, hogy ezek mindegyike akkor, midőn a kamatoknak a rendesnél rövidebb elévülési idejét szabályivá emeli, azt kifejezetten csak a külön keresettel érvénye sithetö egyes kamatrészletre vonatkoztatja, miért is a késedelmi és a törvényes kamatok e szabály alá nem eshetnek, minthogy ezek nem oly kamatkövetelések, melyek külön keresettel érvényesíthetők. Az is alig szorul bizonyításra, hogy a nem szerződési kamatokra az 1868 : XXXI. t.-c. 4. §-ának intézkedése sem nyerhet alkalmazást, minthogy ezek nem lévén jogilag tagolhatok, ezeknél elő nem fordulhat azon eset, hogy részleteik a per tárgyát képezhessék, annak pedig, hogy e törvényszakasz alkalmazást nyerhessen, épen az képezi feltételét, hogy »lejárt kamat« létezzék és az be is pereitessék. Tanulmányom berekesztése előtt még csak két körülményre kívánok kiterjeszkedni. Az e részbeni megjegyzéseimnek egyik tárgyát Körösi Sándornak egy nyilatkozata, a másik tárgyát pedig a végrehajtási törvény 192. §-a képezi. Körösi, mint a képviselőház igazságügyi bizottságának az uzsora törvényjavaslata tárgyában volt előadója, tehát oly személy, a kinek e tárgyban tett nyilatkozatai irányt adni képesek, ezen törvény magyarázata közben azt mondja, hogy: »A miniszteri javaslat még azon rendelkezéseket is tartalmazta, hogy ha a hitelező a kamatot a kölcsönzött tőke mennyiségéig, megintés nélkül hagyta növekedni: elveszti azon jogát, hogy a tőkétől további kamatot követelhessen. Továbbá, hogy kamatnak kamatja nem köthető ki; de a két éves vagy régibb kamathátralékok köz akarattal új tőke gyanánt köteleztethetnek.* Az igazságügyi bizottság e rendelkezéseket kihagyta és sem az anatocismus conjunctusnak, sem az anatocismus separatusnak szükségességét, fennálló törvényeink mellett, nem látta s ennek indokolásául azután többek közt kijelenti, hogy: »A kamatoknak a tőke magasságáig való felszaporodását a jelen törvény lehetetlenné tette a három évi elévülési határidő megállapításával.« E kijelentés az, melyet szó nélkül nem lehet hagyni. Az 1883 : XXV. t.-c. 19. § a szerint a kamatok elévülnek, ha azokat a hitelező három év alatt nem követeli. Miután ezen intézkedés tagadhatlanul kivételes jogszabályt állit és miután minden kivételes jogszabályt tartalmazó intézkedés mindig legszorosabban értelmezendő, azon körülménynél fogva, hogy a törvény a »ha nem követeik kifejezést használja, melylyel nyilván az elévülés beálltának egyik kellékét akarta megjelölni, azon esetre, ha a hitelező a lejárt kamatokat három évről három évre követeli, akkor tehát, ha épen ellenkezője áll annak, a mit a törvény az elévülés beálltának egyik kellékéül felállított; az 1883 : XXV. t.-c. idézett szakaszának rendelkezése nem alkalmazható Ha pedig a dolog csakugyan igy áll, akkor egymagában a kiemelt törvényszakasz azt, hogy a kamatok a tőke magasságáig növekedjenek, megakadályozni nem alkalmas. Ugyanígy fogta fel a kérdést az osztrák jog is, dacára annak, hogy a kamatok elévülését szabályozó 1,480. §. az elévülést nem arra való tekintettel szabályozza, ha a hitelező a kamatokat nem követeli, hanem általában csak azt mondja, hogy a kamatok három év alatt évülnek el; e szerkezetben pedig az 1,480. §. sokkal nagyobb kört látszik felölelni, mint az, melyet az 1883 : XXV. t.-c. 19, §-a felölel. Az e tárgyban kiadott udvari rendelet a következő értelmezést foglalja magában: »Obschon aber die Forderungen von rückstándigen Capitalszinsen in der Rege] nach dem § 1,480 binnen drei Jahreu verjáhrt werden, so kann doch eine Forderung von rückstándigen Capitalszinsen bis zur Capitalssumme, wovon der § 1,335, handelt nicht nur in den Fállen, \vo nach den §§. 1,494 und 1,496 die Verjáhrung überhaupt gehemmt wird, sondern auch in dem Falle sich vermehren, wenn der Gláubiger die Zinsen wenigstens von drei zu drei Jahren aussergerichtlich eingemahnet, und der Schuldner durch Entschuldigung, ilurch Bitten um Zuwartung oder Verlangerung seiner Schuld u. dgl., das Recht des Gláubigers, die Zinsen zu fordern, ausdrücklich oder stillscbweigend anerkannt hat, indem auf solche Art nach dem § 1,497 die Verjáhrung der rückstándigen Zinsen uuterbrochen wird, folglich die rückstándigen Zinsen bis zum Capitalsbetrage fortlaufeu können.« (Aptk. 80. sz. függ.) Nem vonom kétségbe, hogy valamely törvény megalkotására befolyással biró törvényes factorok az egyes törvények alkotása közben elveket nyilváníthatnak, megállapodásokra juthatnak, melyek a törvény szövegében kifejezésre nem juttattak; azt sem vonom kétségbe, hogy az ily megállapodások a vonatkozó törvény egyes intézkedéseinek értelmezésénél előnyösen felhasználhatók, csakhogy kell, hogy ez a kellő határok között maradjon. Ennek a dolog természetéből folyólag legfőbb korlátját magaa megalkotott törvény s annak kételyre alkalmat nem nyújtó szava képezi, melyről feltételeztetik, hogy a törvényhozásnak az a valódi akarata, melyet a törvény s annak szava kifejez, ezért ki van zárva annak esete, hogy valamely törvénynek természetes közvetlen értelmével szemben a törvényhozás egyes factorainak netaláni megállapodásaira lehessen hivatkozni. Mindezek után, ha elfogadjuk — a mit kétségbe vonnunk nem szabad — hogy Körösi a képviselőház igazságügyi bizottságának e tárgyban elfoglalt álláspontját juttatta kifejezésre az emiitett kijelentésében : még akkor sem lehet ennek gyakorlatunkra irányadó befolyást engedni, minthogy ez - mint fentebb láttuk — a törvénynek közvetlen természetes értelmével ellenkezik. Ennyit erről. Megjegyzéseimnek másik tárgyát a végrehajtási törvény 192. § a képezi, mely többek közt meghatározza, hogy: »A jelzálogos hitelezők tőkekövetelésével, ugy a 189. §. b) pontja szerint az előnyös tételek közé sorozott tőkekövetelésekkel egyenlő sorrendben elégitendők ki: a) a kamatok, mennyiben az árverés napjától visszaszámított három évnél nem régibb időből vannak hátra; b) az árverés napjától tovább folyó kamatok.« A törvénynek ezen intézkedését csak annyiban tartottam jónak kiemelni, hogy kimutassam, miszerint ez, az által, hogy a kamatokat mindig naptól-napig mondja számitandónak, magát a kamatkövetelés lényegét sérti, a mit aligha kell bővebben bizonyítani, ha rámutatok jelen fejtegetésem folyamán kifejezettekre, különösen pedig arra, hogy a nem szerződési kamatoknál maga a kamatkövetelési igény a maga egészében, a szerződési kamatoknál pedig az egyes kamatrészletek a jogviszonyoknak jogilag nem tagolható egységes, külön tárgyaiul jelentkeznek s mint ilyenek, lényegük sérelme nélkül részekre nem bonthatók. A kiemelt törvényes intézkedésnek legfőbb, mondjuk, egyedüli célját az képezi - mint azt a kir. Curia 17. számú polgári döntvényében kifejezi — miszerint nem volna indokolható, »hogy a tőke bekebelezése s a kamat egyszerű telekkönyvi kitüntetése már magában biztosítsa a hosszabb időről való kamathátralék elsőbbségét — kárával a telekkönyvi hitelnek és sérelmé vei a későbbi jelzálogos hitelezőknek — akkor, midőn az egyszerű telekkönyvi kitüntetés nem nyújt a későbbi hitelezőknek kellő tájékozást az iránt, hogy mely idő óta s mily összegben áll fenn s hogy tényleg fennáll-e a kamatkövetelése Ezt tekintetbe véve, aligha vonhatjuk kétségbe annak igazságát, hogy a törvény az idézett intézkedése által a kamatkövetelés lényeges jogi sajátságát szükségtelenül és csakis annak behatása alatt sértette, hogy a kamatoknak jogi természetéről és jogi sajátságairól a helyes fogalmat teljesen nélkülözzük. Az igaz, hogy feltétlenül szükséges, miszerint a törvény a telekkönyvi intézmény követelményeire, tekintettel a jelzálogos hitelezőket — különösen a végrehajtás utján való kielégítés stádiumában — minden meglepetés ellen biztosítsa, csakhogy a jelen esetben e cél elérhető lett volna, ha a kamaíoknak jogi sajátságai érintetlenül hagyatnak is, mert a mint ezen cél az által, hogy az előbb kiemelt döntvény kimondta, miszerint: »Az 1881. évi LX. t.-c. 192. § ának á) pontjában foglalt megszorító rendelkezés nem alkalmazható a végrehajtási zálogjoggal bekebelezett tőkekövetelésnek azon, a végrehajtási bekebelezés alapjául szolgált Ítéletben, vagy bírói egyezségben, avagy közjegyzői okiratban megállapított kamataira, melyek a bekebelezés napjáig lejártak«, nem lett veszélyeztetve: akkor sem szenvedett volna csorbát, ha a törvény kijelentette volna, hogy oly esetben, ha a törvényes, illetőleg késedelmi kamatoknak ezen minősége, valamint azon időpont, melytől azok követelhetők és ha a szerződési kamatok esetén ezek minősége mellett az egyes részleteknek lejárási ideje is telekköny vileg ki lett tüntetve: a késedelmi és törvényes kamatok — tekintettel arra, hogy ezek rendszerint s majdnem kivétel nélkül a főkötelezettség teljesítése alkalmával egyszerre szoktak fizettetni, minthogy azok a főkötelezettségtől elkülönítve, nem is érvényesíthetők és azokra a fentiek szerint az 1883 : XXV. t.-c. 19. íjában meghatározott rövidebb elévülés sem alkalmazható — egész terjedelmükben; a szerződési kamatok azonban akár az 1883 : XXV. t.-c. 19. §-áuak mértéke szerint, akár pedig tisztán csak három éven belül lejárt részleteik szerint elégitendők ki a tőkeköveteléssel egyenlő sorrendben és csak akkor, ha a mondott feltételek nem volnának meg, nyerne alkalmazást a törvénynek jelenlegi határozmánya. Miután ezzel fejtegetéseim sorát befejeztem és az elmondottak által a címkérdésben felölelt tárgyat szerény tehetségemhez képest kellően kimerítve látom, végezetül csak azt kivánorn megjegyezni, hogy a fennálló s tagadhatlanul hibás gyakorlatnak helyesebb útra való terelése egyáltalában nem kiván törvényhozási intézkedést, hanem az első sorban a kereseti kérelemnek helyes formulá?ásától, másodsorban pedig bíróságaink céltudatos judicamrájától függ. Mindkettő ugy érhető el, ha a I kérdés iránt megfelelő érdeklődés nyilvánul. Ha ezt elértem, ! tanulmányom célját érte. A polgári házasság. Törvényjavaslat a házassági jogról, benyújtotta a képviselőház dec. 2-iki ülésén Szilágyi Dezső igazságügyminiszter. (Folytatás.) 72, §. Megtámadható a házasság, melyet valamelyik fél a 10 —13. §-okban megkívánt beleegyezés, illetőleg jóváhagyás nélkül kötött. A gyámhatósági megállapítás (ll. §. utolsó bekezdés) tévessége a házasság érvényére nincs befolyással. 73. §. Megtámadható a házasság kényszer miatt, ha valamelyik fél erőszak hatása alatt, vagy fenyegeiéssel jogtalanul előidézett alapos félelem