A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 52. szám - Nemzetközi magánjog

206 tagadása ellenében bizonyítani kellett volna azt, hogy alperes a. felperes által tett ajánlatot elfogadta s illetve a kiadási jogát megszerezte. Ezt azonban felperes nem bizonyította, mert a föesküt, melylyel ezt egyedül bizonyitani kivárta, nem eme ügydöntő körülményre, hanem arra kínálta alperesnek: »igaz-e, hogy tett oly kijelentést alperes, hogy a 2'/. alatti okirat aláírásával a ~iFityfiritty« népszínmű zenéje még nincs megvéve s hogy alperes csak akkor fogja a kérdéses zenét elfogadni, ha azt kiadásra alkalmasnak fogja találni« ; a főeskü által pedig az a perdöntő körülmény, hogy alperes felperes 2 /. alatti ajánlatát elfogadta, bizonyítva nem lenne: az a körülmény pedig, hogy alperes oly értelmű főeskü letételére késznek nyilatkozott, hogy a kérdéses zene kiadási jogát meg nem vette, nem menti fel felperest a bizonyítási kötelezettség alól s illetve annak jogkövetkezményei alól, hogy a főesküt nem a perdöntő körülményeknek megfelelően kínálta s így ezt nem bizonyította be; ennélfogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest a létrejöttnek nem bizonyítóit kiadói ügyletből folyólag tiszteletdíj iránt támasztott keresetével feltétlenül elutasítani kellett, stb. A in. kir. Curia (1893. jan. 11. 43. sz.): Annak megjegyzésével, hogy felperes által alperesnek kínált és ez által el nem fogadott főeskü szövege nem vonatkozik perdöntő tényre, az a perdöntő tény pedig, melyre nézve alperes a főesküt önként letenni késznek nyilatkozott, a biróság által szövegezhető és alperes részére megítélhető főeskünek tárgyát annyival kevésbé képezhette, mert felperes ez ellen a per folyamán nemcsak határozottan tiltakozott, de sőt a miatt, mert az elsőfokú biróság ezt a főesküt alperesnek megítélte, az elsőfokú biróság ítéletét feleb bezte is : a másodfokú biróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. Csurgási, másként eresz- vagy tetóviz-lecsepegtetésí jog mint szolgalom, a dolog természete szerint feltételez egy olyan uralgó épületet, melyről a TÍZ a szolgáló telekre ereszkedik. Annak a kérdésnek eldöntése, vájjon valamely évtizedek előtt fennállott épület alakjának szerkezete, illetve a helyi szokás alapján jogosítva van e az épület birtokosa mást attól eltiltani, hogy ez sajátján, amannak telkének szomszédságában, a jelenleg beépített Tonalra épületet emeljen, nem a sommás visszahelyezés! per ntjára tartozik. A zentai kir. járásbíróság: (1892. jul. 20. 7,199. sz. a.): Dr. Stein Adolf ügyvéd által képviselt K. Lőrinc felperesnek Dr. Szarvassy József ügyvéd által képviselt T. Péter alperes ellen csurgási jog megháboritása miatt indított s visszahelyezési perében következőleg itélt : Felperes a B) alatti vázrajzon a - b-vel jelzett vonalon megháborított csurgási jogának birtokába visszahelyeztetik, stb. Indokok : Felperes a B) alatti vázrajzon a— b vonalon megháborított csurgási jogának visszaállítását, illetve abba való visszahelyezését kéri, mert a vonalon régebben felperesnek épülete állott s arról a viz ez oldalról folyt le ; azonban oda alperes épületet emelt, ez által lehetetlenné tette, hogy felperes épületéről a vizet ez oldalon levezethesse. Alperes beismeri, hogy felperes tiltakozása ellenére az a —b vonalon épületet emelt, azonban álláspontja szerint ehhez joga volt, mert felperesnek az épület emelésekor, sőt évtizedeken előzőleg ott épülete volt, csurgási jogot tényleg nem gyakorolt, tehát e jog gyakorlatában meg sem háboríttatott. Minthogy azonban a jogok azok nem gyakorlása által meg nem szűnnek, hauem azok megszűnéséhez a jogosított akaratának világos, akár tényekben is jelentkezhető kifejezése szükséges ; minthogy alperes nem is állította, hogy felperes e jogáról lemondott, vagy az elévült volna, vagy bármi által megszűnt volna, minthogy a hit alatt kihallgatott K. Simon, M. Jakab és K. János tanuk szerint felperes az elévülési időn belül az a —b vonalon csurgási jogát gyakorolta, minthogy a NB. alatti hatósági bizonyítvány szerint is a csurgási jog megállapítható : mindezek alapján felperest a megháborított csurgási jog gyakorlatába visszahelyezni, alperest a gyakorlat akadályául szolgáló épületek eltávolítására kötelezni kellett annál is inkább, mert beismerte, hogy e háboritás egy éven belül történt, tehát felperes ellene a sommás uton visszahelyezést jogosan kérhette stb. A szegedi kir. itélő tábla (1892. évi aug. 19. 7,242. sz. a.): Az első biróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresete elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében csurgási, máskép ereszjog gyakorlatában megháboritottnak panaszolja magát az által, hogy alperes a szomszéd telken egy falat emelt és oda féltetejű szint állított. Az eresz- vagy tetöviz lecsepegtetési jog mint szolgalom feltételez egy olyan uralgó épületet, melyről a viz a szolgáló telekre ereszkedik. Fenforgó esetben azonban ugy a helyszíni szemle eredménye, mint a kihallgatott tanuk vallomása által az lett megállapítva, hogy annak a falnak a szomszédságában, a melyet alperes a saját beltelkén emelt, a felperes telkén már több mint husz év óta semmiféle épület nem áll, a miből nyilvánvaló, hogy felperes azon a helyen, hol alperes falat emelt, eresz- vagy tetőviz lecsepegtetési jog gyakorlatában és tényleges birtokában az építkezés idejében nem volt. Miután továbbá felperes azt nem is állította, hogy őt az alpeies telkével szemben a vitatott jog mint nyilvánköuyvüeg biztosított dologbani jog megilletné, birtok háboritás esete fenn nem forog és ennélfogva a sommás visszahelyezésre irányuló kérelem elutasítandó, stb. A m. kir. Curia (1893. január 24. 10,445. sz. a.): A masodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Helyesen utasította el a másodbiróság felperest sommás visszahelyezési keresetével, mert a bírói szemle alkalmával felderített helyszíni tényállás szerint felperes azon a helyen, a mely az alperes által emelt kérdéses szín falával határos, épülettel már évek óta nem bir és így kétségtelen, hogy alperes az általa saját telkén emelt épület által felperes vitatott, de a dolog természete szerint csupán egy fennálló épület által gyakorolható, tehát nem létező csurgási jogának gyakorlatát _meg nem háborította, de meg sem háboríthatta; és mert annak a kérdésnek eldöntése, vájjon felperes az évtizedek előtt fennállott felperesi épület alakjának szerkezete, illetve a vitatott helyi szokás alapján jogosítva van-e alperest attól eltiltani, hogy ez sajátján, felperes telkének szomszédságában a jelenleg beépített vonalra épületet emeljen, nem a soramás viszszahelyezési per útjára tartozik, stb. Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. A r. t. 99. §-ának 6. pontja szerint az óvatoló személy aláírása és hivatalos pecsélj.) lényeges kellékeit képezik ugyan az] óváslevélnek, de ha — mint a fenforgó esetben — a 99. §. 1. pontja szerint a megkívánt vállómásolat nem az ÓTAS levél szövegében, hanem ebben való hivatkozással az óváslavél hátlapjára van irva, e másolatnál a hitelesítési aláíráson kivül az óvatoló személy hivatalos pecsétjének ismételt alkalmaztatása nem szükséges. A mármarosszigeti kir. törvényszék (1892. január 16 I 14,492. sz. a.): Erdő Imre ügyvéd által képviselt G. Tóbiás felperesnek Romumányi István ügyvéd által védett F. Burech alperes ellen 1,000 forint váltóösszeg és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes a Szegeden 1890. okt. 8-áu 1,000 forintról kiállított váltónak forgatója F. Burech ellen indított keresetével elutasittatik, a mult évi június 27-én 7,227. sz. a. kiadott sommás végzés érvényen kivül helyeztetik stb. Indokok: Ámbár alperesnek azon kifogását, hogy az J óvás a váltó másolatát nem tartalmazza, hogy alperes az óvás felől j nem értesíttetett, az óvás illetve az értesítésről szóló postaigazolvány megcáfolja, felperest mégis el kellett keresetével utasítani, ! mert a kereseti váltó felperesre az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatván, alperes mint forgató a váltótörvény 14. §-a értelmében váltójogilag kötelezve niucsen. Azonban ettől eltekintve is el kellett felperest utasítani és a sommás végzést hatályon kivül helyezni, mert S. Sámuel és F. Jakab kifogástalan tanuk vallomása szerint a kereseti váltóra S. Icik alperesnek előzője 1,000 forintot fizetett. A váltó értékének ezen kifizetése által alperes, mint a váltónak későbbi birtokosa, a v. t. 12. § a értelmében a váltójogi kötelezettség alul megszabadulván, felperest az alperes ellen intézett keresetével elutasittani kellett stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1892. máj. 12.1,710. sz. a.): a kir. törvényszék ítélete helybenhagyatik stb. Mert az 1876: XXVII. t.-c. 4l/§-a szerint a fizetés hiánya miatt a forgató ellen érvényesíthető visszkereset fentartásá'ra szükséges, hogy a váltó fizetés végett bemutathassék és hogy a bemutatás és a fizetés nem teljesítése óvással igazoltassék ; ugyanama törvény 99. §. első és 6. pontja szerint pedig a váltóóvásnak magában is kell foglalni a váltónak vagy a másolatnak és minden rajta levő hátiratnak és megjegyzésnek hű másolatát, továbbá az óvatoló személy aláírását és hivatalos pecsétjét. Minthogy pedig a keresethez B. alatt mellékelt váltóóvás hátlapjára vezetett váltómásolat az óvatoló személy hivatalos pecsétjével ellátva nincs, az óvás szabályszerűen kiállitottnak nem tekinthető ; igy az a visszkereset fentartására alkalmas nem lévén, felperest ez okból keresetével elutasítani kellett. A magy. kir. Curia (1893. okt. 27. 1,359. sz. a.): mindkét alsóbb biróság ítéletének megváltoztatásával a mármarosszigeti kir. törvényszék mint váltóbiróság által 1890. évi június 27-én 7,227. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályában fentartatik s alperes F. Burech, mint az A alatti csatolt kereseti váltó forgatója, tartozik a sommás végzésben meghatározott marasztalási összegeket stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: A váltóóvásban a váltó másolatának ugy az óvás közlesének hiányára alapított kifogásokat az első' birósá* vonatkozó indokai szerint helyesen mellőzte. Nem volt figyelembe vehető alperesnek a B. alatt mellékelt ovaslevel alaki kellék hiányából származtatott kifogása sem mert a v. t 99. §. 6. pontja szerint az óvatoló személy aláirása és hivatalos pecsétje lényeges kellékeit képezik ugyan az óváslevélnek, de arról, hogy ha - mint a fenforgó esetben - a 99 § 1. pontja szerint megkívánt váltómásolat nem az óváslevél szövegében, hanem ebben való hivatkozással az óváslevél hátlapjára van írva, e másolatnál a hitelesítési aláíráson kivül az óvatoló személy hivatalos pecsétjének ismételt alkalmaztatása volna szük-