A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 52. szám - Melyik áll törvényes alapon? Kérdés a birtokháboritási kereset kiterjedési jogkörét illetőleg - Jogegységet kérünk a decentralisált kir. táblákon

388 AJOG. nie a kereskedelemben puritán erkölcsöket meghonosítania A gyártmányoknak concurrensek által való ócsárlásával egysze rííen delictumként elbánni, ez o!y igényeket füz az általános erkölcsiséghez, melyeket túlhajtottaknak kell jeleznünk. A mi azonban a börzejátékra vonatkozó határozmányt illeti, ugy mindenesetre rendkívül fontos a tőzsdejátékosok körét lehetőleg korlátozni. Ha azonban a polgári törvényhozás, a mint az Ausztriában van, a differentialis ügyletek perelhetöségét elismeri, ugy mégis különös ellentmondás minden váltóüzlettulajdonost, minden ügynököt, a ki a tőzsdeügyletet lebonyolítja, a büntetési saukeió alá helyezni. Mert a fölött nem lehet kétség, hogy mindeQ egyes esetben, nemcsak egy bizonyos tőzsdeoperatiora való rábeszélésben, hanem annak ajánlásában is meg lehet majd találni az illető paragrafus tényállását, mert az ily ajánlás mindig közlésekkel és bizonyos külső ténykörülmények megmagyarázásával szokott egybe kötve 1 nni, melyek nem mindig felelnek meg a valóságnak s a hol persze bizonyos bona fides-nek nem kell kizárva lenni. A tév edésbe ejtési szándék még oly esetekben is igen könnyen az illető terhére bebizonyitottnak lesz vehető, a mikor abból kell kiindulni, hogy érdekében állott üzletet kötni. Ha ily szigorúságot akarnak kifejteni a börzeügyletekkel szemben, ugy a leghelyesebb volna, ha azt első sorban a polgári törvényhozás terén kisér lik meg. Egy másik példa. A kormányjavaslatban a vezetéknév önkényes megváltoztatásának büntetéssel sujtása volt javaslatba hozva. A bizottság kiterjesztette a büntetést á keresztnév önkényes megváltoztatására is. Hogy mily jelentősége van ennek Ausztriában, az világos. A keresztnév megváltoztatása sajnálatos viszonyok következtében túlnyomó esetben szükséges előfeltételét képezi az annyira kívánatos socialis összeforrásnak. S ép azért, mert törvényhozásunk a keresztnév megváltoztatásának engedélyezését csak keresztelés esetében ismeri, az eddigi gyakorlat, mely szerint hasonló vagy hasonló hangzású keresztnév a hatóságok által minden ellenzés nélkül elfogadtatott, kétszeresen helyes volt. Ezentúl másként legyen ez. Ezen büntető határozmány éle egész eclatansul egy bizonyos társadalmi osztály ellen van irányítva, mely manapság Ausztriában amúgy is sokat szenved a tömeg gyűlölete által s e határozat, mint reactionarius határozat, nem eléggé fájlalható A polgári törvényhozás terén a végét járó esztendő szintén csak javaslatokat hozott: 1. törvényjavaslatot a peres eljárásról polgári ügyekben, 2. törvényjavaslatot a rendes bíróságok birói illetékességéről ingóságok fölötti perekben (»Jurisdictionsnorm«) s 3. törvényjavaslatot a végrehajtási és biztosítási eljárásról. Midőn körülbelül 5 év előtt egy törvényjavaslat terjesztetett a Reichsrath elé a szóbeli sommás eljárásról, ugy látszott, mintha illetékes helyen azt az eszmét, hogy polgári perrendtartásunknak radicalis reformja, teljes újjáalakítása keresztülvitessék, teljesen feladták volna, sőt a javaslat indokolásában ki lett mondva, hogy a polgári perrendtartás részleges reformjának utján — egy oly actio, melynek történelme 100 évnél hosszabb időtartamot foglal el — még tovább kell haladni. Szerencsére ezen resignált állás~pont ezen legújabb javaslatok folytán ismét abban maradt. Ezen javaslatok szigorúan modern peres eljárási felfogáson alapulnak s a mi jótékonyan hat és javukra hangol, az a mindenhol előtűnő komoly és határozott törekvés, a népnek gyors és olcsó eljárást biztositaui, a törekvés, hogy mindenhol a dolog magva legyen előtérben s a puszta alakiság a háttérben s a törekvés, a huzás-ha'.asztási mániának, chicanirozásnak és rabulistikának teret nem engedni. S ép azért, ha legújabb javaslatok némely részével nem is értenénk teljesen egyet, mégis legteljesebb rokonszenvünkre s a hivatottak legbuzgóbb támogatására méltók s mi sem volna kívánatosabb, minthogy e javaslatok mielőbb törvényekké váljanak s a jelenlegi teljesen a mult század szellemével teli, a jelenkor keretébe nem illő 113 éves perrendtartást teljesen a háttérbe szorítanák. A numerus clausus kérdése i\z utóbbi években az osztrák ügyvédség köreiben aránylag erős mozgalmat idézett elő, de hála a bécsi ügyvédi kamara magatartásának, a folyó évi október 5-iki teljes ülésben, melyben a numerus clausus elvéi a megjelent 278 kamarai tag közül 230 elvetette, ugy látszik hosszú időre háttérbe szoríttatott. Ha tekintetbe veszszük, hogy ugyanezen kamara 1880-iki teljes ülésében, melyen 273 tag volt jelen, a numerus clausus elvének 12 szavazatnyi többsége volt, ugy megítélhetjük, hogy mily óriási győzelmet aratott időközben az ügyvédi szabadság elve s hogy Ausztria örökre megszűnt talaj lenni a numerus clausus számára. S ez kiváltkép akkor, ha peres eljárásunk reformja — mint elvárható — életbelép, mert hisz avval bizonyára tisztában van mindenki, hogy a polgári pernek reformja, mely a nyilvánosság, szóbeliség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének alapján áll, nem maradhat hatás nélkül az ügyvédség szervezetére sem. Jelentésünket nem zárhatjuk be a nélkül, hogy meg ne emlékezzünk egy oly férfiúról, kinek neve ugyan Magyarországon sok kellemetlen emléket idézhet föl, kinek politikai tévedéseit azonban elfelejteti tevékenységének fénye, mint törvényhozó és legfelsőbb biró; e férfiú Schmerling Antal lovag, ki ez év | május 23-án 88 éves korában hunyt el. Az elhalt neve szoros ; kapcsolatban van Ausztria történelmével és az osztrák alkotmány j fejlődésével; Schmerling egész erejét az osztrák állam javának I szentelte s a sok változás közepette, melynek Ausztria történelme i alá volt vetve, mindenkor mint a liberális eszmék harcosa jelentj kezett. Nagyszámú fontos törvény — az ő igazságügyminiszteri aláírásával ellátva - tesz bizonyságot arról, hogy mily termékeny | módon igyekezett ő az igazságügyi ressort kezelésének ujjászerI vezését s az igazságszolgáltatásnak a ressorthoz fűződő reformjait keresztülvinni. 1865 ben a legfelsőbb törvényszék elnökévé neveztetett ki s e kiváló állásban 189 L november 19-ig maradt meg, mely napon a birói pályától bucsut vett. Birói tevékenységét legjobban jellemzi a császári kézirat, mely búcsúja alkalmából hozzá intéztetett s mely szerint: »M int legfelsőbb biró Ön hivatásának magas felfogású, fénylő mintaképe volt, telve igazságérzettel s az igazságügynek Ön álta! a 1 apitott fejlődését, mint legfelsőbb törvényszékem vezetője a helyes útra t e r e 1 t e.« Az osztrák jogász, bármily politikai pártállású legyen is, mindig nagy tiszteletben fogja tartani e nagy férfiú emlékét, kinek a jog- és igazságszolgáltatás Ausztriában oly sokat köszönhet. Dr. Winter Géza* bécsi ügyvéa. Nyilt kérdések és feleletek. Melyik áll törvényes alapon ? (Kérdés a birtokháboritási kereset kiterjedési jogkörét illetőleg.) A S7.ászrégeni kir. járásbíróságnál m.-fülpesi Ulesán Dávidué odavaló Ulesán Szimion és társai ellen 1890 ik évi jul us hó 22-én 4,383. szám alatt sommás visszahelyezés és kártérítés iránt keresetet indítván, a tárgyalás rendén keresetét oda módosította, hogy kár helyett az elvont haszon megfizetésében kéri alpereseket elmarasztalni. Az elsőbiróság 5,024/892. polg. sz. alatti Ítéletével szorosabb értelemben vett érdemi okokból felperest keresetével egészben elutasította. A m.-vásárhelyi kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének -1,237/892. p. szám alatti megváltoztatásával alpereseket birtokháboritóknak nyilvánítván, őket a visszahelyezés tűrésére és az elvont haszonnak megfizetésére kötelezte. Alperes felebbezése folytán a m. kir. Curia 5,144. szám alatt 1893. évi június hó 26-án hozott ítéletével a másodbirói ité'etet a visszahelyezés kérdésében helybenhagyta, az elvont hasznokra nézve azonban megváltoztatván, e tekintetben az első birói intézkedést hagyta helyben, mert : »az elvont haszon irántiigény érvényesítése a sommás visszahélyezési pernek tárgyát nem képezhet i«. Később ugyancsak a sz.-régeni kir. járásbíróság előtt Hurdugács Izidor felperes Ricsán Mária és társa alperes ellen elvont haszon megtérítése iránti igénynyel kapcsolatos sommás visszahélyezési pert indított. Az elsőbiróság a fennebb említett indok alapján felperest az elvont haszonra irányuló kereseti kérelmével elutasította. A m.-vásárhelyi kir. itélő tábla 1893. évi okt. !6-án 3,61(). szám alatt hozott Ítéletével az elsőbirósági Ítéletet megváltoztatván, az elvont haszon iránti igény érvényesítésének is helyet adott s erre vonatkozó indokaiban azt hozta fel, hogy: »a z elvont hasznok megtéritéseirántikérelmet, annak sommás visszahélyezési perben hely nem foghat á s a indokából e 1 u t a s i t h a t ó n a k nem találja, mert hogy az elvont haszon iránti igények sommás visszahélyezési perben érvényesíthetők nem lennének, •törvényes alappal nem b i r.« Mint a fennebbi két jogesetből kitetszik, felsőbíróságaink egy és ugyanazon igény érvényesithetésére vonatkozólag két egymást teljesen kizáró álláspontra helyezkedtek s intézkedésük indokolásául — minden közelebbi megjelölés avagy magyarázat nélkül — egyszerűen s általában a torvényre utallak. Ennélfogva Önkénytelenül felmerül ama kérdés, hogy voltaképen a két intézkedés közül melyik áll törvényes alapon i Kimerítő feleleteket esetleg további eszmecsere végett szívesen fogad Papp Sándor, szászregeni ügyvéd. S é r e 1 e m. ** Jogegységet kérünk a decentralisált kir. táblákon. Következő furcsaságot vagyunk kénytelenek a nyilvánosság elé hozni. Tán tanulnak rajta kir. tábláink és óvatosabbak lesz* Jeles munkatársunk igéretét birjuk, hogy közleményeivé! gyakrabban fogja lapunkat felkeresni. A szerkesztősig. Ezen rovatban, pi ograinmunkhoz hiven, teljes készséggeltért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszzsüV, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.