A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 50. szám - A német birodalmi magánjogi codiflcatio 1893-ban. Folytatás

A JOG. 199 val bir, a kereset kézbesítésétől számítva pedig a 45 napi felmondási idö az elsöbirósági Ítélet meghozatala előtt rég eltelt. Az agy érdemében alperes az A) alatti betéti könyvecske valódiságának beismerése mellett azzal védekezik, hogy a betéti összeg a betevő, néh. N. Katalin férj. V. Ferencné hagyatékának leltározásakor a zala-szent-gróthi községi bírónak és körjegyzőnek 1. sz. a. átiratával a hagyaték javára letiltatott s hogy a betéti összeget, miután annak kifizetését 18i)0 év folyamán V. István és V. Anna, majd 1891. évi augusztus hóban felperes követelte, 1891. évi augusztus 2l-én birói letétbe helyezte, a hol az később a hagyatéki zárlatot rendelő 4,468/:191 számú végzés folytán zár alá vétetett. E körülmények alperest az A) alatti betéti könyvecskén alapuló fizetési kötelezettség alól föl nem mentik. A betéti könyvecske N. Katalin férj. V. Ferencné nevére van ugyan kiállítva, de a betevő a személyes felvétel jogát fenn nem tartotta; a könyvecskében foglalt alapszabálykivonat szerint pedig, mely mint ezen értékpapír lényeges alkatrésze, alperes kötelezettségére nézve irányadó, ki van kötve (6l. §.), hogy a könyvecske elömutatója személvazonosságának igazolása nélkül is jogszerű birtokosnak tekintetik s neki a töke kamatokkal kifizettetik, kivételnek a kölményezési eljárás megindításának s a 63. és 64. §-ok által szabályozott, jelenleg fenn nem forgó és különben is csak 14 napig hatályos ideiglenes előjegyzésnek esetében lévén helye. E kikötésre való tekintettel az A) alatti betéti könyvecske, habár névre van is kiállítva, a könyvecske birtokosának a takarékpénztárhoz való jogviszonyát illetőleg a bemutatóra szóló értékpapírokkal egyenlő tekintet alá esik. Ebből következik, hogy felperest már a könyvecske birtoka minden további bizonyíték nélkül tulajdonosként s a betéti összeg felvételére jogosítottnak igazolja; alperesnek ez ellen felhozott kifogásai pedig annál kevésbé vehetők figyelembe, mert a K. T. 299. és 300. §-ai értelmében a bemutatóra szóló papir akkor is a jóhiszemű vevő tulajdonába megy át, ha az eladó tulajdonos nem volt; mert ezzel szemben alperes azt, hogy felperes tiltott uton jutott volna a könyvecske birtokába, vagy megszerzésekor annak a N. Katalinféle peres hagyatékhoz tartozását tudta volna, nem is állította, annál kevésbé igazolta; mert végre azt sem állította, hogy a betéti összeg kifizetésétől büntető bírósági intézkedés által tiltatott volna el. Következik továbbá az az 1881: LX. t.-c. 80. §-ának joghasonlatosságánál fogva, hogy az A) alatti könyvecskén alapuló követelés, a mint az eredeti betéti könyvecske lefoglalása, utólagos megszerzése, vagy megsemmisítése nélkül hatályosan lefoglalható nem volt, ugy hatályosan zár alá sem volt vehető s hogy tehát sem a zala-szent-gróthi községi biró és körjegyző 1. szám a. letiltó átiratának, sem a 4,468,891. számú végzéssel elrendelt hagyatéki zárlatnak a hagyatékban tényleg meg nem talált, hanem felperes birtokában lévő betéti könyvecske tekintetében joghatálya nincs. A mi végre a betéti összegnek a kereset beadása előtt 1891. évi augusztus 21-én birói kézhez történt letételét illeti, az alperest szintén nem mentesiti, mert alperes az A) alatti könyvecske szerint a betéti összeget a bemutatónak kifizetni, nem pedig letétbe helyezni köteles s mert alperes a betéti összeget nem a könyvecske bemutatója javára, hanem a 4,417/891. számú letéti kérvénye szerint N. Katalin hagyatéka javára helyezvén birói letétbe, annak felvételét felperesre nézve lehetetlenné tette s egyúttal alkalmat adott arra, hogy a hagyatéki zárlat a per folyama alatt a betéti összegre is kiterjesztetett; ez a letétel tehát felperessel szemben fizetés hatályával nem bir. Önként értetik azonban, hogy alperesnek szabadságában álland a letett összegnek a hagyatéki zár alól felmentését és visszautalványozását kérni. Ezen okokból alperest az elsöbirósági ítélet megváltoztatása mellett az eredeti betéti könyvecske visszaszolgáltatása ellenében a kereseti tőkének és kamatainak megfizetésére kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1893. október 18. 1,387/v. sz.): A győri kir. Ítélő táblának Ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó részében megváltoztatik s e tekintetben felperest keresetével elutasító elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Az A) alatti betéti könyvecske a hitelező1 minőség igazolása tekintetében az előmutatóra szóló értékpapírokkal azonos tekintet alá nem esik. A m. kir. Curia már több határozatában kimondotta azt, hogy a bizonyos névre kiállított takarékpénztári betéti könyvecske a közforgalom tárgyát képező, előmutatóra szóló, vagy pedig a forgatható értékpapíroknak jogi természetével nem bir. Az előmutatóra szóló értékpapírnak ebbeli minősége a kötelezettség teljesítésének igéretét a papírnak mindenkori birtokosa irányában, a forgatható értékpapír pedig az eredeti hitelező rendeletére kifejező tartalomban találja alapját; nem birhat tehát ezeknek jogi természetével a sem előmutatóra, sem rendeletre ki nem állított, hanem egyedül annak a nevére szóló betéti könyvecske, a kivel a könyvecskének kifejezett tartalma szerint, mint betevővel szemben az adósként kötelezett takarékpénztár a betéti ügylet folytán jogviszonyba lépett. Nem teheti előmutatóra szóló értékpapírrá az A) alatti betéti könyvecskét az abba felvett alapszabály-kivonat 61. § ának az az intézkedése sem, mely szerint a könyvecskének elömutatója az 1. és 2. pont eseteinek kivételév 1 személyazonosság igazolása nélkül annak jogszerű birtokosának tekintetik, a kinek a fizetés teljesíttetik; mert ennek a kikötésnek csak az az értelme, hogy az adós takarékpénztár biztosította magának a betevővel szemben azt a jogot, hogy a könyvecske alapján a fizetést nemcsak magának a betevőnek, vagy ennek alapszerűen igazolt jogutódjának legyen köteles teljesíteni, hanem hogy a fizetést annak részére is joghatályosan teljesíthesse, a ki a könyvecskének puszta birtokosaként jelentkezik a pénz felvételére és ne legyen kötelezve mindenkoron ennek birtokosi minőségének jogosságát is megvizsgálni. Ez a kikötés tehát az adós takarékpénztár érdekében vétetvén fel az alapszabályokba, az a névre szóló takarékpénztári betéti könyvecskének jogi természetét nem változtatja meg s ezt előmutatóra szóló értékpapírra át nem változtatja, minél fogva a K. T. 299. és 300. §-ainak kizárólag előmutatóra .szóló vagy forgatható papírok tekintetében alkalmazható intézkedései a névre kiállított A/, alatti betéti könyvecskére nem nyerhetnek alkal} mazást. Ezek szerint az alperes takarékpénztár az A/, alattiban I foglalt alapszabályok 61. §. intézkedésénél fogva jogosítva van ! ugyan a fizetést a könyvecske puszta birtokosának teljesíteni, de arra feltétlenül kötelezve nincs, ebből következik, hogy a könyvecske előmutatójának birtokosi minősége iránt fennálló alapos kétség esetében a fizetést megtagadni jogosítottnak tartandó. A fenforgó esetben pedig az alperes Szent-Gróth előljárój ságának értesítésével kimutatta azt, hogy a N Katalin férj. V. | Ferencné nevére kiállított A/, alatti betéti könyvecske a betevőnek elhalálozása után ennek hagyatéki vagyon minősége tekintetéI ben vitássá tétetett, ennélfogva jogában állott felperestől, a ki a könyvecske előmutatásával a pénz felvételére jeleutkezett, birtokosi és hitelezői minőségének igazolását követelni s miután felperes \ annak meg nem felelt, a fizetésnek részére leendő teljesítését is megtagadni, illetve fizetési kötelezettsége alól a betett pénzösszegnek birói letétbe helyezése által magát meutesiteni Minthogy pedig felperes birtokosi és hitelezői minőségét , ebben a perben nem mutatta ki s a hagyatéki bíróságtól beszerzett s ezen pernek irataihoz csatolt ügyiratok szerint az 1891. évi augusztus 29-én 4,468 sz. a. birói végzéssel a hagyatéki zárlat az A/, alatti betéti könyvecske tekintetében időközben el is rendeltetett és foganatosíttatott: felperesnak követelési igénye a betéti ; könyvecskének puszta birtoka alapján meg nem állapitható s | keresetével a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával s az j elsőbiróság ítéletének helybenhagyásával el volt utasítandó, stb. Bűnügyekben. i A kassai kir. itélő táblának 2-ik számú teljes ülési büntető döntvénye. Az, a ki az i8g0. évi XXXVI. t.-c. 6. $-ának első be\ kezdésében foglalt intézkedés ellenére, égetett szeszes folyadékot ' nyilt helyre, más beszedési körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár IOO litert tevő vagy \ azt meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó, sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó 10 — 20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető-e vagy sem? Határozat:1 E§8 Az, a ki az 1890. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdéséj ben foglalt intézkedés ellenére égetett szeszes folyadékot nyilt helyre, más beszedési körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár 100 litert tevő vagy azt meg| haladé, akár azon aluli mennyiségben bevisz, ha az ekként bevitt I szeszes folyadék minősége és mennyisége meg van állapítva, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros-, illetőleg a megrövidi! tett vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20-szoros össze! géig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Indokolás: Az 1890. évi XXXVI: t.-c. 9. §-a esetenként felsorolván, hogy ki követ el jövedéki kihágást és az ekként felsorolt kihágási esetek között d) és ej pont alatt az idézett t.-c. 6. §-ának első és ; második bekezdésére is kiterjeszkedvén: utolsó bekezdésében a > büntetés iránt akként rendelkezik, hogy »E jövedéki kihágások elkövetői a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10 —20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, mely azonban 25 írtnál csekélyebb nem lehet — ha pedig az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető, 1 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel . . . büntetendők.« Ebből nyilvánvaló, hogy a szóban levő törvény a felsorolt kihágásokra nézve a büntetés tekintetében sem tárgyi, sem alanyi vonatkozásokra célzó különbséget nem tesz, valamint nyilvánvaló J az is, hogy az a rendelkezés, mely szerint mind ems kihágások elkövetői és igy az idézett t.-c. 6. §-ának első bekezdésébe ütköI zők is az adó 10—20-szoros összegéig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők, általános főszabály; mig az 1 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetés csupán subsidtarius kivétel, azokra az esetekre, »ha az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető«.