A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 50. szám - A német birodalmi magánjogi codiflcatio 1893-ban. Folytatás

200 A JOG. Hogy pedig mikor vehető az adó a pénzbüntetés alapjául, erre nézve az érvényben fentartott 1888. évi XXXV. t.-c. büntető határozatainak (57 — 65. §§.) és különösen eme törvénycikk 59. §-a második bekezdésének a.z egybevetése adja meg a kellő tájékozást, mely törvényszakaszból az tűnik ki, hogy az adó akkor nem "vehető a pénzbüntetés alapjául, a mikor az adótárgynak sem mennyisége, sem minősége biztosan meg nem állapitható. Az a magyarázata tehát az 1890. évi XXXVI. t.-c. 9. § a utolsó bekezdésének, mintha ez két külön vonatkozással biró önálló büntetést állapitana meg, mintha az adón alapuló büntetés csupán az 1888. évi XXXV. t.-c. 4. §-ában megjelölt vállalkozókra és termelőkre, — illetőleg az 1890. évi XXXVI. t.-c. szóban levő 6. §-a második bekezdésébe ütköző esetekben alkalmazható nem volna, — már csak azért sem lehet helyes, okszerű és a törvényhozás célzatának megfelelő, mert az 1890 : XXXVI t.-c. 9. §-ban felsorolt többi a), b), c), f) és g) alatti esetekben illetőleg az ugyanazon t.-c. 6. §-a második bekezdésébe ütköző esetben is előfordulhat, — hogy a mennyiben adott esetekben az illető szeszes folyadék minősége és mennyisége — és úgy a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó is meg nem állapitható : a pénzbüntetés az adón nem alapulhat, hanem a subsidiarius, az 1 írttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetést kell alkilmazni. De nem adhatnak okot erre a magyarázatra a szóban forgó 1890. évi XXXVI. t.-c. 9. §-a utolsó bekezdésében hivatkozott 1888. évi XXXV. t.-c. 62 — 65. §-ainak rendelkezései sem, mert ezek közül csupán a 65. §. rendelkezése áll a jelen kérdéssel némi vonatkozásban. Ez a rendelkezés azonban nem foglalt magá ban egyebet, mint hogy kijelölve az eljárásra illetékes bíróságot, reá mutat a törvény (1888. XXXV. t.-c.) ama szakaszaira, a me lyek az adó sokszorosában megállapított, illetőleg másnemű pénzbüntetésről szólnak. Mindezek alapján a kassai kir. ítélő tábla vonatkozással az 1893. évi 3,616 — 3,620 bt. számú ügyekre a fölvetett kérdést akképen találta eldöntendőnek, hogy az, a ki az 1890 : XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdésében foglalt intézkedés első bekezdésében foglalt intézkedés ellenére égetett szeszes folyadékot nyilt helyre, más beszedési körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár 100 litert tevő vagy azt meghaladó akár azon aluli mennyiségben bevisz, ha az ekként bevitt szeszes folyadék minősége meg van állapítva, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a megrövidített, vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó 10— 20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büi tetendő. Kelt Kassán, a kir. itélő táblának 1893. évi október hó 21-én tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. itélő táblának 1893. évi november hó 6-án tartott teljes büntető ülésében. A debreceni kir. itélő tábla 3. számú büntetőjogi döntvénye. A jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége esetében az első jókban való bíráskodás a kir. járásbíróságok, avagy a kir. törvényszékek hatásköréhez tartozik-e ? {a 2,64.4/1893. B. számhoz.) Határozat: A jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége esetében az elsöfokban való bíráskodás a kir. járásbíróságok hatáskörékez tartozónak nyilvánittatik. Indokok: Tekintve, hogy az 1880: XXXVII. t.-c. 40-ik §-ának első pontja a jogtalan elsajátítás vétségének a B. T. K. XXIX. fejezetében felsorolt összes eseteit a kir. járásbíróság hatásköréhez utalja ; tekiutvel hogy a bűnvádi eljárásnak általánosan elfogadott alapelvei szerint az orgazdaság, mint az alapcselekménynyel kapcsolatos és azzal szoros összefüggésben álló mellékcselekmény, birói hatáskör és illetőség tekintetében az alapcselekményt követi; tekintve, hogy emez általános érvényű perjogi alapelv az idézett életbeléptetési törvény 40. § ának 4. pontjában is kétségtelen kifejezést nyert ama rendelkezés által, mely szerint a lopás vétségével és a B. T. K. 359. §-a szerint sikkasztásnak tekintendő vétséggel kapcsolatos orgazdaság vétsége felett való bíráskodás — a mennyiben hat hónapi időtartamot meghaladó fogház-büntetés alkalmazásának esete fenn nem forog — első fokban a kir. járásbíróságok hatásköréhez utaltatott; tekintve végül, hogy a törvénynek eme rendelkezéseivel s a bűnvádi eljárásnak általánosan elfogadott alapelveivel szemben az a körülmény^ hogy az idézett 40. §-ban a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek és kihágások között a jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége kifejezetten fel nem soroltatott, jelensőséggel annál kevésbé birhat, minthogy fel nem tehető a törvényhozónak abbeli szándéka, hogy akkor, a midőn a rendszerint súlyosabb beszámitás alá eső lopás és a B. T. K. 359. §-a szerint sikkasztásnak tekintendő vétséggel kapcsolatos orgazdaság vétségét - a fennebb emiitett korlátolással — a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozónak nyilvánította ugyanakkor az általában enyhébb beszámitás alá eső jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétségét a kir. törvényszékek hatáskörébe kívánta volna sorozni; mindezeknél fogva kimondandó volt, hogy a jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége esetében, az első fokban való bíráskodás a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozik. Kelt Debrecenben, a kir. itélő táblának 1893. szeptember ! 22-én tartott bűnügyi teljes üléséből. Hitelesíttetett a debreceni kir. itélő táblának 1893. éwi ' október hó 27-ik napján tartott bűnügyi teljes ülésében. Vízjogi ügyekben. Elévülés. Az elsőfokú hatóság S. A. panaszára H. A.-t vizimünek hatósági engedély nélkül való létesítése miatt 30 frt pénzbüntetésre ítélte, panaszló irányában kártérítésre kötelezte, panaszlót azonban kártéritési keresetével rendes perútra utasította. A másodfokú hatóság a bűnösség kérdésére s az előbbi állapotba való visszahelyezés kérdésének mellőzésére nézve indokainál fogva jóváhagyta, egyéb részeiben pedig akkép módosította az elsőfokú határozatot, hogy a pénzbüntetést 300 frtra, i illetve az annak megfelelő 30 napi elzárásra emelte föl s panasz' lottal panaszló részére 435 frt kártéritési összegnek és 167 frt | 71 kr. költségnek 15 nap alatt s végrehajtás terhe mellett leendő j megfizetésében is elmarasztalta. Mindkét fél felebbezése következtében a földmívelésügyi i miniszter ur f. é. 21,101. szám alatt kelt rendeletével az ítéleteket az eljárással együtt megsemmisítette s panaszlót kártérités iránti igényeivel a törvény rendes útjára utasította. Indokolás: Az 1879: XLI. t.-c. 31. §-a értelmében a ; kihágások miatt a büntető eljárás raegindithatása 6 hó alatt elévül s igy a fenforgó esetben, tekintettel arra, hogy a panaszolt ténykedés 1887. október 20-át követő napokban követtetett el, a í kihágás miatt pedig az eljárás folyamatba tétele csak 1890. nov. 6-án kelt beadványban kérelmeztetett, a kihágási eljárás meg! indítható sem volt. Azon körülmény, hogy panaszló a kártérités s visszahelyet I zés iránti sommás pert a kir. járásbíróság előtt az elsőfokú itélei I indokolása szerint törvényes időben folyamatba tette, a kihágást 1 eljárás megindithatóságának elévülését félbe nem szakította ; merezen peres kérdés elintézése a büntető eljárás megindításával összefüggésbe nem hozható s panaszlót ezen peres eljárás a bünj tető eljárás folyamatba tételének kérelmezésében, illetőleg a kihágás elkövetésének följelentésében egyáltalán nem gátolhatta. Bát továbbá a büntethetőségnek elévülés utjáni megszűnése által az illetőnek kártéritési kötelezettsége módosulást nem szen, ved, minthogy az 1879 : XL. t.-c. végrehajtása tárgyában 1880. aug. 17-én 38,547. szám alatt kiadott belügyminiszteri utasítás 4. §-a értelmében kihágásból származtatott kárkövetelések csak az esetben döntendők el a feljelentés folytán hozott Ítéletben, ! ha azok 50 frtot túl nem haladnak, panaszló kártéritési követelése a kihágási eljárás keretében meg sem állapitható. Ez okból s mert a kihágási tárgyalás adatai a kárkövetelés megítélésére különben sem nyújtanak kellő bizonyítékot; panaszló kártérités iránti követelésével a polgári perútra volt utasítandó. Panaszlónak az elsőfokú ítélet ellen beadott felebbezésében hangsúlyozott azon érvelésére vonatkozólag, hogy az idézett belügyminiszteri utasítás a később keletkezett vízjogi törvényre befolyással nem lehet, megjegyzem, hogy az 1885. évi XXIII. t -c. végrehajtása tárgyában a volt földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszter ur által 1885. évi december 31-én 45,689. szám alatt kiadott általános rendelet 110. §-a értelmében a vizrendőri kihágásokra nézve az eljárás szintén az idézett belügyminiszteri utasítás alapján történik. A perköltségek megállapítása a közigazgatási hatóságok részéről helytelenül történt, minthogy annak ki általi viselése iránt határozni a közigazgatási hatóságok nem illetékesek; panaszlónak a kihágási eljárásból folyólag felmerült költségei i pedig azon okból nem állapithatók meg, mert a követett gyakorlat szerint a felek a közigazgatási eljárás folyamán felmerült személyi és képviseltetési költségek megtérítésére igényt nem tarthatnak. Kivonat a „Rudapestí Közlöny"-ből. Csődök : Novotny Adolf Károly e., brassói tszék, bej. jan. 8, félsz. jan. 29, csb. Kovács Károly, tmg. dr. Zakariás János. — KirSChner Ignác e., lugosi tszék, bej. dec. 80, félsz. jan. 22, csb. Havas Antal, tmg. dr. Marcu Livius. - C. Neűelkovits e., nagy-szebeni tszék, bej. jau. 27, ! félsz. febr. 23, csb. Bán Ferenc, tmg. Boiger Sámuel. — Hirscbler Antalné e., nagy-kanizsai tszék, bej. jan. 22, félsz. febr. 12, csb. Polgár Pál, tmg. dr. Rothschild Samu. — Micbelstadter B. e., debreceni tszék, bej. jan 24, félsz. febr. 22, csb. Rattler Béla, tmg. dr. Kún Miuály. — R. Nnridsán e., nagy-szebeni tszék, bej. jan. 22, félsz. febr. 16, csb. Bán Ferenc, tmg. Szántó Sándor. — Iieck (íyula e., szegedi tszék, bej. jan. 31, félsz. febr. 28, csb. Steingassner Ákos, tmg. dr. Soós István. — Krauss Heriniua e., bosnyaki jrbság, bej. dec. 28, félsz. — , csb. — —. tmg. dr. Bungik Mihály. — Kesztenbauill K. e., s.-a.-űjhelyi tszék, bej, jan. 22, félsz. febr. 21, csb. Képes Gyula, tmg. dr. Reichard Salamon. Pályázatok: A nagy-tapolcsányi jrbságnál al birói áll. dec. 19-ig. — A kis-szebeni jrbságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 19 ig. — A palánka. jrbságnál aljegyzői áll. dec. 19-ig. — A soproni tszéknél aljegyzői áll. dec. 21-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvénv-ta_sasag"-nál Hold-utca 7. sz.