A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 50. szám - A német birodalmi magánjogi codiflcatio 1893-ban. Folytatás

198 A. JOG. igazolja, hanem ellenkezőleg a kereseti váltónak tartalma, mely pedig az 1868: LIV. t.-c. 166. §-a értelmében alperes ellenében valónak fogadandó el, felperes előadásával megegyezően azt mutatja, hogy felperes a házasságkötés közvetítésével felmerült készpénzbeli kiadásai fejében kapta a váltót, ezen az alapon pedig felperes keresetével el nem utasítható. Alperesnek további kifogása arra van fektetve, hogy a kereseti váltót azzal a kikötéssel adta felperesnek, hogy ez a váltót csak akkor érvényesíthesse, ha alperes nejével 1.000 frt hozományt kap, de alperes csak 200 frt hozományt kapóit. Minthogy azonban alperes ezt az állítását sem bizonyította, a mennyiben tanuja B. Vilmos e tekintetben mit sem tudott előadni s igy részbizonyiték hiányában alperesnek a feltétel kikötése tárgyában az általa felajánlott póteskü sem Ítélhető meg ; alperes, ki különben az A/, a. váltó valódiságát beismerte, elvállalt kötelezettségénél fogva s a váltó tk. 23. §-a alapján a kereseti váltótökében, lejáratától folyó késedelmi kamatában stb. elmarasztalandó volt, stb. A m. kir. Curia (1893. okt. 26. 1,339/v. sz.): A kir. itélő táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A ker. Tkv. 356. §-ában meghatározott olyan vételi ügylet, a melynél a kikötött teljesülési határidő magának a szerződésnek lényeges feltételét képezné (úgynevezett fixügylet), nem létesül, ha ngyan Azonnali teljesítés köttetett ki, de közelebbi határidő kikötése vagy fix határnap megjelölése nélkül. Az eladónak nemcsak jogában, de kötelességében is állván a vevő által visszautasított árúnak megőrzése iránt a vételi szerződés teljesítéséhez való ragaszkodása esetében kellően intézkedni: azon körülményből, hogy eladó a vevő által el nem fogadott és visszafuvaroztatott árút a vásottól kiváltotta és magánál őriztette, részéről a vételi ügylettől való elállásra nem lehet következtetni. A budapesti VIII. ker. kir. járásbíróság mint keresk. bíróság (1892. január 2. 476/v. sz.) : Dr. Berger Rezső ügyvéd által képviselt D. Márkus felperesnek Gráf Zsigmond ügyvéd által képviselt R. József H. alperes ellen 40 frt 20 kr. tőke és jár. iránt folyamatba tett sommás perében következőleg ítélt: Alperes köteles 40 frt 20 kr. tőkét, ennek 1891. évi június 6-ától járó 6°/° kamatait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét megrendelt és elküldött árúk vételára iránt indította. Alperes tagadta, hogy a vételár megfizetésében marasztalható lenne; miután tagadta, hogy bármivel is tartoznék ; ugyanis, mikor a kérdéses árúkat megrendelte, felperes ügynöke, B. Ignácuál azonnali szállítást kötött ki, a minek felperes nem felelt meg s igy a 2/. alatti szerint az árút rendelkezésre bocsátotta, mit felperes a 3/. alatti szerint el is fogadott s az árút visszavette. Tekintve azonban, hogy az azonnali teljesítésnek közelebbi határidő kikötése vagy fix határnap megjelölése nélkül való kikötése fix ügylet megállapítására magában véve elégtelen, ily határozott napnak kikötését pedig alperes nem is állította, ennélfogva felperes késedelemben nem volt, mikor az árúkat csak június 10-én küldte meg s alperesnek nem állott jogában a 2/. alatti levelet irni s illetve az árú átvételét megtagadni, mert előzőleg az utólagos teljesítésre kellett volna felhívni felperest s miután ezt nem tette, az elküldés nem késedelmes. A 3/. alatti uem tartalmaz joglemondást s illetve a rendelkezésre bocsátás elfogadását, hanem csupán ajánlatot. Hogy felperes az árút visszavette, erre a 2/. alatti alapján joga volt, mert az által magát az esetleges károsodástól óvta meg s igy miután különben sem tagadta, hogy az árú most is rendelkezésre áll s igy fizetés mellett az árút alperes követelheti, alperes a vételár megfizetésében marasztalandó volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. augusztus 17. 522/v. szám.) : az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes a neki felperes által küldött árúkat a 2/. alatti levelével, mint elkésetten szállitottakat rendelkezésre bocsátván s e levélre felperes a 3/. alatti levele szerint azzal válaszolván, hogy talán lehetséges volna az árúknak alperes által megtartása, nehogy felperesnek haszontalan költségek okoztassanak : e válaszban benne foglaltatik az, hogy a mennyiben alperes az árúkat nem tartaná meg, ezeknek a 2/. alatti szerint rendelkezésére lett bocsátását elfogadja. Ennélfogva tekintve, hogy alperes az árúkat nem tartotta meg s illetve nem vette át; tekintve továbbá, hogy felperes az árúkat visszavette, mely ténykörülmény — kapcsolatban 3/. alatti levelével — azt mutatja, hogy felperes az ügylettől a maga részéről is elállott: az eljáró bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1893. október 13. 1,480/v. sz.): A budapesti kir. itélő táblának ítélete megváltoztatik s az elsőbiróságnak Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A kereseti árúknak az alperes által történt rendelkezésre bocsátása folytán a felperes által alpereshez intézett 2/. alatti levélnek tartalmából a rendelkezésre bocsátásnak elfogadását bebizonyitottnak venni nem lehet, sőt abban a felperes az alperest kifejezetten az árúnak átvételére hivja. fel. Ugyancsak nem lehet következtetést levonni a vételi ügylettől való elállásra a felperes részéről azért, mert az alperes által el nem fogadott árút — annak a vasút által történt visszafuvaroztatása folytán — a vasúttól kiváltotta 8 magánál őriztette, mert az eladónak nem csak jogában, de kötelességében is áll a vevő által visszautasított árúnak megőrzése iránt a vételi szerződés teljesítéséhez való ragaszkodása esetében kellően intézkedni. Miután pedig az alperes által vitatott, az árúnak a megrendelés után azonnal való szállítása iránt létrejött megállapodás esetében is, a miként hogy azt az elsőbiróság Ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, a K. T. 356. §-ában meghatározott olyan vételi ügylet, a melynél a kikötött teljesítési határidő magának a szerződésnek lényeges feltételét képezné (az úgynevezett fix ügylet) még nem létesült, alperes nem volt jogosítva a felperesnél megrendelt s neki megküldött árúkat egyedül azon okból el nem fogadni s a felperes rendelkezésére bocsátani, mert azoknak szállítása a megrendelés után nem azonnal teljesíttetett. Mindezeknél fogva a másodbiróság Ítélete megváltoztatandó s az elsőbiróságnak az alperest a vételárban marasztaló ítélete volt helybenhagyandó, stb. A sem előmutatom, sem rendeletre ki nem állított, hanem egyedül a betevőnek nevére szóló takarékpénztári betéti könyvecske, a kivel t. i. a könyvecskének kifejezett tartalma szerint mint betevővel szemben az adósként kötelezett takarékpénztár a betéti ügylet folytán jogviszonyba lépett, habár a könyvecskébe felvett alapszabálykivonat szerint a könyvecske felmutatója személyazonosság igazolása nélkül annak jogszerű birtokosának fog tekintetni, azért az sem az előmutatóra szóló, sem a forgatható értékpapíroknak jogi természetével nem bir. Az alapszabályokban foglalt fenti kikötésnek értelme csak az, hogy a takarékpénztár jogosítva van a fizetést a könyvecske puszta birtokoíának teljesíteni, de arra feltétlenül kötelezve nincs. A zalaegerszegi kir. törvényszók, mint keresk. bíróság (1891. dec. 30. 5,331/r. sz.); Dr. Hajós Ignác ügyvéd felperesnek a »Zala-Szt.-Gróth és vidéke takarékpénztári részvénytársaság« képviseletében Hajik István ügyvéd által képviselt B. Jenő takarékpénztári igazgató alperes ellen 600 frt tőke és jár. iránt indított rendes perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A per során előadottak, valamint a beszerzett hagyatéki iratok nyomán megállapittatott, hogy a felperesileg keresetbe vett 600 frt alapját képező takarékpénztári könyvecske, mely jelenleg felperes birtokában van, Zala-Szt. Gróthon 1890junius 22-én elhalt V. Fercncné szül. N. Katalin, mint betevő tulajdonát képezvén, az ezen alapuló betétösszeg nevezett örök hagyó javai összeírása alkalmával hagyatékként leltározva is lön, az 1877. évi XX. t.-c. 169. §-ának rendelkezéséből kifolyólag pedig az 1890. évi július 25-én a megyei árvaszék további rendelkezéséig alperes takarékpénztárnál betiltatott; továbbá megállapítható volt, hogy néhai N. Katalin által hátrahagyott javak felett az érdeklett örökösök megegyezni nem tudván, a vitássá vált összes hagyatékra a felek kérelme folytán birói zárlat rendeltetett ugyan, az 1891. évi szeptember 26-án foganatosíttatott, a midőn a takarékpénztári könyvecskén alapuló és időközben alperes által birói letétbe helyezett 630 frt 48 kr. összegére a zárlat kiterjesztve és 62. folyó szám alatt zár alá véve lett s mindezen ténykörülményeknél fogva tehát alperes takarékpénztár felperes kereseti kérelme szerint a betétnek kifizetésére annál kevésbé kötelezhető, mivel felperes, mint a takarékpénztári könyvecskének tulajdonosa, az azon alapuló betétösszeghez való igényét az esetleg igényt tartó örökösökkel szemben jogosított érvényesíteni, azonban alperes takarékpénztár, mely egyedül a netáni joghátrányok elhárítása végett nem teljesített felperes részére fizetést, sőt a nála elhelyezett összeget birói letétbe helyezte, annak felperes részére kiadatására, illetve a kereseti összegnek kifizetésére mindaddig nem szorítható, mig a foganatosított zárlat a betéti összegre nézve jogerős birói határozattal feloldva nem lesz. Mert nem szolgálhatott alapul alperes marasztalására felperes azon előadása sem, hogy mivel a birtokába jutott takarékpénztári könyv előmutatására a takarékpénztár fizetni tartozván, a letiltásnak harmadik jogos tulajdonos irányában jogi hatálya nem lehet; mert a fentebbiek szerint kiderittetett, hogy a takarékpénztári könyvecske hagyatékot képezvén, ezzel szemben kimutatandó lett volna az, hogy felperes még az örökhagyó, illetve a betevő, vagy jogszerű átruházás folytán utódja által jutott annak birtokába és ezért arra nézve a birói zárlat kiterjesztésének helye sem lehetett, A győri kir. itélő tábla (1892. május 31 1,721/V. sz.): Alperest az általa 655. könyvszám alatt 600 frt betétről kiállított A) alatti eredeti betéti könyvecskének felperes által részére leendő egyidejű visszaadása ellenében végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 600 frt tőkét és ennek 1891. évi július 1-től járó 5% kamatát 15 nap alatt megfizesse, stb. Indokok: Alperesnek a felmondás meg nem történtére alapított időelőttíségi kifogása tárgytalan, mert ha a felmondás korábban meg nem történt volna, a perindítás is annak hatályá-