A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 50. szám - A német birodalmi magánjogi codiflcatio 1893-ban. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 50. számához. Budapest, 1893. december hó 10~ér>. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. itélö tábla 1. számú polgári döntvénye. Vájjon a végrehajtót oly esetben, midőn különböző községekben egy napon teljesít végrehajtási cselekményeket, az iS?j: IX. t. c. ./. £-a alapján egyszeres napidíj, avagy mindegyik végrehajtási cselekményért külön napidíj illeti-e / Határozat: A végrehajtót oly esetben, midőn különböző kézségekben, de ugyanegy napon teljesít végrehajtási cselekményeket, az 1875: IX. t.-cikk 4. §-a alapján e-ak egyszeres napidíj illeti meg. Indokok: A székhelyen kivül teljesített hivatalos eljárásnál az 1871 : LI. t.-c. 25. §-ában foglalt általános rendelkezés szerint a végrehajtót 2 frt napidíj illeti. Ezen általános rendelkezésen az 1875 : IX. t.-c. 4. §-a mit sem változtat, mert ez utóbb hivatkozott törvényszakasz az 1871 : LI. t.-c. 25. íj-ában foglalt rendelkezést sem kifejezetten hatályon kivül nem helyezi, sem eltérő rendelkezés útján nem módosítja. Az 1875: IX. t.-c. 4. §-a 2-ik bekezdésében foglalt azon rendelkezésből ugyanis, hogy »a bírósági végrehajtó, ha a székhelyen kivül ugyanazon helyen és időben több végrehajtást teljesít, az eljárási díjt minden végrehajtásért külön, a napidíjt és utazási költséget azonban csak egyszer számithatja fe!« azt, hogy a végrehajtó ugyanegy napon, de több helyen teljesített végrehajtás esetében minden külön helyen teljesített végrehajtásért teljes napidíjat számithasson fel, okszerűen már azért sem lehet következtetni, meit a napidíj a kiküldött na i kiadásaiban előidézett költségtöbblet megtérítésére szolgálván, annak fogalmából következik, hogy egy napra csak egy és nem több napidíj járhat. Ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a végrehajtót oly esetben, midőn különböző községekben, de ugyanegy napon teljesített végrehajtási cselekményeket, az 1875: IX. t.-c. 4. §-a alapján csak egyszeres napidíj illeti meg. Hozatott Győrött, a kir. itélö táblának 1893. október 3-án tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a győri kir. itélö táblának 1893. október 30-án tartott teljes ülésében. A kassai kir. itélő táblának 3-ik számú teljes ülési polgári döntvénye Jogositott-e a bitósági végrehajtó különböző községekben, de egy napon teljesített végrehajtási cselekményeiért napidijat többszörösen, azaz minde>i ügyben külön-külön és egészen felszámítani, avagy különböző községekben de egy napon teljesített végrehajtási cselekményeiért napidíjat csak egyszer és pedig megosztva s-jámithatja-e fel/ Határozat: A bírósági végrehajtó különböző községekben de egy napon teljesített végrehajtási cselekményeiért napidíjat csak egyszer még pedig a bírói ügyviteli szabályok 259. §-a értelmébnn az illető ügyfelek között megosztva számíthatja fel. Indokolás: A bírósági végrehajtókról intézkedő 1871 : LI., illetve az ennek módosításáról rendelkező 1875: IX. törvénycikkben, valamint az ezekre vonatkozóan 26,020/1875. és 31,158/1891. sz. alatt kiadott igazságügyminiszteri rendeletekben tüzetesen megjelöltetnek azok a díjak és költségek, melyeket a bírósági végrehajtó hivatalos eljárásáért követelni jogosult. Jelesül a bírósági végrehajtót megilleti: a) az eljárási díj, b) napidíj és c) utazási költség s míg részére az eljárási díj az 1871 : LI. t.-c. 23. §-a szerint a különböző ügyekben teljesített h vatalos cselekmények mindegyike után külön-külön megállapítandó, sőt a 31,158/1891. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendelet 2. §-a esetében az eljárási díjnak kétszerese s esetleg háromszorosa is számitható, addig a napidíj és utazási költség által csupán a bírósági székhelyen kivül teljesítendő hivatalos eljárás alkalmával, az utazási költség azonban akkor is csak abban az esetben számitható fel, a midőn a fél a bírósági végrehajtó részére szállítási eszközt fel nem ajánl, f 1871: LI. t.-c. 25. és 26. §-ai valamint a 26,020/1875. sz. igazs. rendelet 25. §-a) Az 1871 : LI. t.-c. 25. §-ának rendelkezéséből, de a napidíj fogalmából is nyilvánvaló, hogy a napidíj a bírósági végrehajtót nem az általa teljesített hivatalos cselekményekért, hanem egyedül kárpótlásul azért az egy napi ellátásért illeti meg, a melyről székhelyétől történt távozása következtében más községben gondoskodni kénytelen. Tekintve e szerint, hogy a napidíj mennyiségének meghatározásánál egyedül a végrehajtó által székhelyén kivül eltöltött nap, illetve napok száma vehető alapul, nem pedig ama helyek száma hol a végrehajtó ugyanegy napon hivatalos cselekményt teljesített ; tekintve, hogy sem az 1875 : IX. t.-c. 4. §-a második bekezdésének sem a birói ügyviteli szabályok 2ő9. íjának, mely rendelkezés a bírósági végrehajtókra vonatkozóan is alkalmazandó, nem tulajdonitható oly értelmezés, hogy abban az esetben, a midőn a végrehajtó ugyanegy napon, de több helyen teljesített hivatalos cselekményt, jogosúlt lenne napidíjat minden községben különkülön felszámítani, tekintve végre, hogy a bírósági végrehajtók illetményeinek szabályozása tárgyában 31,158/1891. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet sem tartalmaz oly intézkedést, hogy a bírósági végrehajtó napidíja az ugyanazon napon, de különböző helyeken teljesített hivatalos eljárások alkalmából többszörösen felszámitható volna: a kassai kir. itélö tábla a f. évi 5,697/1893. sz. a. felmerült jogesetre vonatkozóan kimondja : hogy a bírósági végrehajtó különböző községekben, de egy napon teljesített végrehajtói cselekményeiért napidíját csak egyszer, még pedig a birói ügyviteli szabályok 259. §-a értelmében az illető ügyfelek között megosztva számithatja fel. Kelt Kassán, a kir. ítélőtáblának 1893. évi október hó 2l-én tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. itélő táblának 1893. évi november hó 2l-én tartott teljes polgári ülésében. A liázasságkőzvetitésnél csak díj kikötése tilos, ellenben a közvetítőnek eljárásánál felmerült költségek megtérítése kiköthető s bíróilag érvényesíthető is. A temesvári kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1892. május 30. 5,402/v. sz.): Hirsch Ignác ügyvéd által képviselt H. Mártou felperesnek dr. Schwarcz Lajos ügyvéd által képviselt W. Samu alperes ellen 40 frt váltóösszeg és jár. iránt indított váltóperében következőleg ítélt: Az 1891. évi november 2-án 16,224. sz. a. kelt sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett felperes a fenti keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes a kereseti váltón lévő névírásnak valódiságát hallgatag beismerve, az alapon védekezett, hogy a kereseti váltót a mostani neje közti házasság közvetítésének címén felperesnek adta, de annak értékét felperesnek csak az esetben kötelezte kifizetni, ha ennek 1,000 frt hozományt menyasszonya részére kieszközölnie sikerül, ezen feltétel azonban ugy sem következett be, mert alperes nejének egész hozománya nem 1,000 forintot, hanem csupán 200 frtot tett ki. Minthogy pedig felperes alperesnek ama állítását, hogy a váltó a házasság közvetítésének címén keletkezett, határozottan nem is tagadta és csak arra hivatkozott, hogy megbízatása idővesztéssel és kész kiadással is járt, alperesnek erre vonatkozó, B. Vilmos tanú vallomásával is támogatott állításait valóknak tartani és miután a házasság jellegénél fogva joggyakorlat szerint közvetítés tárgyául nem szolgálhat, felperesnek e címen keletkezett váltó alapján intézett keresete tekintet nélkül arra, hogy beállottak-e a szerződés egyéb feltételei is vagy sem, feltétlenül elutasítandó volt, stb. A temesvári kir. itélő tábla (1892. július 11. 10,648/v. szám): Az elsőbiróságnak Ítéletét megváltoztatja s a 16,224/91. sz. sommás végzésnek hatályban tartásával kötelezi alperest, mint a kereseti váltó elfogadóját, hogy felperesnek az idézett sommás végzésben meghatározott marasztalási összeget stb. fizessen, stb. Indokok: A házasság erkölcsi és társadalmi jellegéből folyólag csak az nem engedhető meg, hogy a házasság nyerészkedésre irányuló közvetítés tárgyául szolgáljon, csak közvetítési díj kikötése tilos s csak díjkötés nem érvényesíthető, ellenben házasság létrehozatalára törekvés s házasságnak nyerészkedésre irányuló célzat nélküli közvetítése nem tilos s nincs tiltva az, hogy a közvetítéssel megbízott eljárásával felmerült költségeinek megtérítését kiköthette s az e tekintetben elvállalt kötelezettség a fennálló törvényhozási gyakorlat szerint bíróilag érvényesíthető is. Alperes állítja, ugyan, hogy a kereseti váltót házasságközvetitési díj fejében állította ki felperes részére, de azt az állítását, illetőleg kifogását, ellenfelének tagadásával szemben, nemcsak nem