A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - Könnyítés a biróságok terhein

Tizenkettedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1893. december 3. Szerkesztőség : V., Rndolf-rnkpui t «•/. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. ••/. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGVAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLEK MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Könnyítés a bíróságok terhein. Irta : Z i m á n y i Alajos, bpesti kir. közjegyző. — A váltótörvény 90. §-ához. Irta : dr. Zarevich Antal, fiumei kir. táblai bíró. — Belföld. (A közigazgatási bíróságok iránti törvényjavaslat. — Az igazságügyminiszteri költségvetés a képviselőházban. — A m. kir. Curia és a kir. itélö táblák bíráinak szaporításáról és a/ 1877. évi V. törvénycikk módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtási jogból. Irta: A 1 i q u i s.) — Irodalom. (A becsületről és a párbajról. Irta : Schoppenhauer Arthur. Fordította és előszóval ellátta : Székács Ferenc, kir. curiai bíró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenet. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) TÁRCA : Psychiatria és büntetőjog. Irta : dr. R e i c h a r d Zsigmond, budapesti ügyvéd. Könnyítés a bíróságok terhein. Irta : ZIMANYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. A bíróságok ügyforgalmáról tudomásra hozott adatok folytonosan azt tüntetik elő, hogy az igazságszolgáltatás kereke lassan mozog; mert a bíróságoknál csekély kivétellel az ügyhátralékok nemcsak, hogy nem fogynak, sőt folyton emelkednek. Ez a baj nem most keletkezett, ez már évtizedek előtti okokban találja alapját, ennek súlyát az ország régtől fogva nyomasztólag érzi. A bírósági ügyhátralékok elhárítására irányzott eddigi törvényhozási intézkedések, nevezetesen a királyi táblának az ország több vidékére való felosztása, a felső bíróságokhoz kisegítő bíráknak nagy számban való alkalmazása, a bírói és irodai személyzet létszámának mindenütt való szaporítása és a bírói tagok egyéni buzgóságának túl mértékben való megfeszítése, azok túlterhelése eddig mitsem használt, mert mindezek mellett a hátralékok nem fogynak sőt szaporodnak, a birói tagoknál szükséges elme és kedélynyugalmat pedig sújtják és a tett intézkedések a biró függetlenségét sem igen biztosítják. Mindezektől eltekintve más részről a hiteltelekkönyvi zavarok, melyek előbb az ország minden részében a jogi közhitelesség veszedelmes romlását idézték elő és melyek szerint a nyilvánkönyvi jogállapot a tényleges birtok állapottal ellentétben mutatkozott, nem teljesen lett elhárítva a törvényhozásnak azzal az intézkedéseivel, melyek a telekkönyvi betéteknek szerkesztése, és a tényleges birtoklás alapján való rendezése céljából tétettek. Ez a cél csak csekély mértékben és pedig sok esetben a jogfolytonosság fokozatos elvének megsértésével lett elérve. Az ekkép már itt-ott rendbe hozott telekkönyvi betétek további kezelésénél már is ujabban merülnek fel azok a visszásságok, melyek az ujabb birtok-átruházások és változásoknak telekkönyv mellőzésével való eszközléséből származnak, — mert semmi kényszer nem áll szerves összefüggésben ajogátruházö ügyletek megkötése és azoknak telekkönyvi bejegyzése körül. Ez a körülmény pedig azt fogja eredményezni, hogy rövid idő múlva a nagy munkával és tetemes költséggel hosszú időn át elkészülendő telekkönyvi betétek ismét csak tőkéletlenekké válnak, és az azokban folyton szaporodó hiányok a nyilvánkönyvi közhitelességet ismét csak megtámadják. Igazságszolgáltatásunk tehát a gyorsaság és rend tekintetében nincs egészséges állapotban. Az ügyhátralékok elhárítására már most is ujabb intézkedések szüksége forog fenn és a birói állások ujabb szaporítása elkerülhetlen, amint hogy e tekintetben folyamatban is van kormányi és törvényhozási intézkedés. Pedig még előttünk áll a törvénykezési rend nagy reformja, tudni illik a szóbeliség és közvetlenség életbe léptetésével bekövetkezendő átalakulás. Ugy vélekedünk, hogy senki sem ámíthatja magát azzal, hogy talán az az uj rendszer az egyes jogügyek birói elintézését gyorsabbá és könnyebbé fogja tenni. Ellenkezőleg kétségtelen, hogy az egyes jogügyek birói elintézése sokkal több időt fog mindenkor kívánni jövőben a közvetlenség és szóbeliség törvénykezési rendszere mellett, a mikor a bíróság létszámának szaporítása oly nagy mértékben válik majd szükségessé, hogy azt az államkincstár pénzügy-politikai okokból meg nem bírhatja. Bár mennyire akarják is elkerülni, még is szükségkép be kell következni annak, hogy a bíróságok vállairól leemeltessenek oly terhek, melyek nem szorosan birói döntés alá tartoznak és be kell következni annak, hogy a bírák munkai köréből kivétessenek oly jogi intézkedések, melyek peren kivü 1 más közhitelű közegek által az ügyfelek megnyugvása mellett, és az államkincstár minden megterheltetése nélkül bíróságon kívül rendezhetők. E kérdésnél önként előtérbe lép a közjegyzői intézmény. Ehhez az intézményhez a közhitelesség, a közbizalom fontos tényezője van fűződve, mely tényezők annak lényeges tulajdonságát képezik már alapjában is; mert a törvényhozás ezt az intézményt éppen a jogi közhitelesség, a jogbiztosság elérése szempontjából léptette életbe és éppen a közhitelesség képezi alapjában véve létokát hazánkban a közjegyzői állásoknak. Megvan tehát ennek az intézménynek ugyanaz a törvénykezési tulajdonsága, ami a peren kivüli jogügyleteknek bíróságon kivüli elintézésénél megkívántatik. Igaz. hogy a közjegyzői intézmény hazánkban még mindig a kezdet nehézségeivel küzdő intézményt képez, és igaz, hogy még mindig találkoznak, kik nem akarnak e fontos intézménynek barátai lenni, de senki ezek közül nem vitathatja el, hogy a jogügyletek a kir. közjegyző által valóban jogi közhitelesség mellett rendeztetnek. K mellett tagadhatatlan, hogy a közjegyzőség hazánkban is már a közbizalom tekintetében, annyira életre valónak igazolta magát, hogy ugyanezt az igazságügyminiszter az ország szine előtt nyíltan proclamálta akkor, mikor az örökösödési eljárást tárgyazó törvényjavaslat beadásakor e javaslathoz fűzött indokolásban szó szerint következő kifejezést tett: »A minden tekintetben megszilárdult közjegyzői intézmény elég biztosítékot nyújt arra, hogy a tárgyaló közegnek a javaslatban contemplált kizárólagossága nem fogja veszélyeztetni a tárgyalás keretébe utalt cselekményhez fűződő jogi érdeket«. Ez a jogi érdek a jogi közhitelességet jelenti. Az államkormánynak eme kijelentése folytán nincs többé jogosultsága annak a kifogásnak, a mit szórványosan még lehet hallani, hogy tudni illik a közjegyzőség idegen államokból áthozott jövevény levén, hazai visszonyaink között nem volna alkalmas a jogi közhitelesség és jogbiztosság érvényesítésére. Ez a vélekedés egyébiránt már eddig is, mindenkor alapjában hibás volt; mert midőn a közjegyzői intézmény törvény által lett hazánkban életbe léptetve, ugyanakkor éppen a hazai jogi közhitelesség közegéül lett ez a tőrvény által kijelölve, még pedig nem idegen jogviszonyok, hanem saját jogéletünkben felmerülő jogügyletek számára. Nincs tehát kétség, hogy mind azon peren kivüli jogügyleteknél, melyekhez nem okvetlen szükséges a birói hatalom döntő határozata, a közjegyzői intézménynek a perenkivüli törvénykezés minden ágában való alkalmazhatósága törvényen Lapunk mai száma 1oldalra terjed.