A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - A magyar családi hitbizomány

19-> akarata és beleegyezése nélkül eltulajdonított s igy ellene a bizonyíték saját beismerése és káros vallomásával megállapítva lévén, a btk. 333. §-ában irt és a btk. 331. §-a szerint minősült lopás vétségében vétkesnek volt kimondandó, mert vádlottnak felhozott azon mentsége, hogy ő a cselekvényt azért követte el, mivel neki káros 2 frt 15 krral tartozott, annyival kevésbé fogadható el, minthogy káros tagadja a követelés fennállását, de annak valótlansága abból is kitűnik, hogy vádlott annak érvényesítése végett nem merte a törvény rendes útját választani, söt vádlott a tárgyalás rendén kinyilvánította, hogy ö addig az ingóságokat visszaadni nem hajlandó, mig káros neki a 2 frt 15 kr. követelését ki nem fizeti, ebből láthatólag vádlott követelésének érvényesítésére oly útat választott, mely követelésének jogos vagy jogtalan voltától eltekintve, őt biztos eredményhez juttatja, de mert ezen választott útban elkövetni kellett cselekvény a btk. 333. § ban irt fogalomnak teljesen megfelelvén, azért vádlott minden mentsége mellett is a lopás vétségében vétkesnek volt kimondandó, a büntetés kimérésénél tekintetbe vétetett, hogy vádlott ellen súlyosító körülmény nem fordul elő, mig enyhítők beismerése és hogy még büntetve nem volt s igy a btk. 339. §-a alapján kimért büntetés elkövetett cselekvényével arányban állónak találtatott, stb. A kolozsvári kir. itélő tábla (1893. aug. 16. 1,958. b. sz.) : A K. György káros felebbezését az elj. szab. rendelet 30. §-a alapján hivatalból visszautasítja s az ügyet csakis a vádlott felebbezése alapján felülbírálván, az elsőbirósági ítéletet indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1893. okt. 12. 10,127. b. sz.): Tekintettel arra, hogy vádlott a megtartott tárgyalás alkalmával azzal védekezik, miszerint a panaszos részéről felsorolt tárgyakat ettől csak azért vitte el, mert panaszos — a kinél ő dolgozott — 2 frt 15 krral adósa maradt s ez által követelésének megfizetésére akarta panaszost kényszeríteni s tagadja, hogy azokat eltulajdonítani akarta ; tekintettel arra, hogy sértett fél vádlott ezt a védekezését meg nem cáfolta ; tekintettel arra, hogy e szerint vádlott cselekvényében az eltulajdonitási szándék, mely a btk. 333. §-ába ütköző lopás egyik lényeges alkatelemét képezi, fel nem ismerhető, tehát a lopás tényálladéka sem állapitható meg; tekintettel arra, hogy a jogtalan önsegély az az esete, midőn a hitelező önhatalmúlag zálogot szerez magának, büntethető cselekményt nem képez ; vádlott felebbezése folytán mind a két alsóbiróság ítélete megváltoztatik és K. József a lopás vétségének vádja és következményei alul felmentetik. Vádlott 13-ik évét még' el nem ért cselédleánynyal annak beleegyezésével nemileg közösülvén s ez alkalommal annak testén a szeméremajkak szélcin 14 napi gyógyidöt igénylő sérelmet okozván : minthogy cselekménye testi sértés okozására nem irányult, az külön cselekményt nem képez és a testi sértés a megfertöztetéssel eszmei bűnhalmazatban állónak nem tekinthető. A kaposvári kir. törvényszék (1892. április 4. 1,919. sz. a.): E. Náthán (29 éves nőtlen) vádlottat bűnösnek mondja ki, a btk. 236. §-ába ütköző, a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségével eszmei halmazatban levő megfertőztetés bűntettében és ezért 10 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: F. Erzsébet sértett félnek, továbbá F. György és K. Béla tanuknak eskü alatt tett vallomásaival, ugy vádlottnak a vizsgálóbíró előtt tett részbeni beismerésével bizonyítva van, hogy vádlott 1590. évi augusztus 21. és 22-ike közötti éjjel N.Bajomban szüleinél szolgáló 13 évet még el nem ért F. Erzsébetet, nemi közösülésre irányzott szándékkal a konyhában felkereste, az ágyban, hol feküdt, felébresztette, részére kendőt ígért, ezzel az ígérettel hatalmába kerítette, a közösülést végrehajtotta s ugyanakkor a leány testén a szeméremajkak szélein 14 napi gyógyidöt igénylő testi sérelmet okozott. Tekintve, hogy sértett fél a 38. sz. a. anyakönyvi kivonat szerint 1877. évi dec 6-án született, igy a nemi közösülés végrehajtásakor 13 évét még be nem töltötte; tekintve, hogy a sértett fejletlensége folytán vádlott a sértett életkorára nézve, hogy t. i. a 14. életévét még túl nem haladta, tévedésben nem lehetett s vádlott maga sem védekezik oly körülményekkel, melyek igazolnák, hogy a leány életkorára nézve tévedésben volt; tekintve, hogy sértett nem volt feslett előéletű, hanem tisztességes leány, a ki a vádlott szüleinél, mint rendes cseléd volt alkalmazva; tekintve, hogy a sértés nem erőszakkal, hanem a sértettnek beleegyezésével lett végrehajtva; tekintve végül, hogy sértett félnek eskü alatt tett vallomása és a kir. törvényszék orvosának véleménye igazolttá teszik hogy a szeméremajkakon talált bőrlehorzsolás a közösülés alkalmával történt; „„••„•„ ...i .. // u a kir. törvényszék vádlottat a btk. 301. §-ába utkozo súlyos testi sértés vétségével eszmei halmazatban a btk. 336. §-ába ütköző megfertőztetés bűntettében bűnösnek kimondotta és a cselekmény elkövetésével iáró izgatott, fölhevült állapotának, ugy jó előéletének enyhítő körülményül való betudása mellett és mert lényeges súlvositó körülmények nincsenek, a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett 10 havi börtönre és megfelelő mellékbüntetésre ítélte. A kir. törvényszék nem vehette figyelembe vádlottnak a végtárgyaláson tett visszavonó vallomását, mert ennek indokául elfogadható körülményt felhozni "nem tudott s mert vádlottnak a vizsgálat alatt tett az a beismerése, hogy a konyhában alvó sértett ingét felhajtotta és reá feküdt, a K. Béla tanú vallomása szerint, kinek vádlott ezeket elbeszélte, a tényeknek megfelelő, mert végre vádlottnak a F. György és K. Béla vallomásai szerint igazolt egyezkedési kísérletei kétségen kívülivé teszik, hogy a vizsgálat alatt tett töredelmes vallomása felel meg a tényeknek, vagyis hogy a terhére rótt cselekményeket elkövette. V. Sámuel és Sch. Jakab orvostudoroknak azt a vallomását, hogy ők a sértett szeméremtestén az 1. sz. orvosi látleletben leirt sértéseket nem látták, a kir. törvényszék nem tekintette lényegesnek, mert a nevezett orvosok kijelentik, hogy a rendellenességet és a lobosodást ők is észrevették, azonban nem hitték, hogy okául külerőszak szolgál; ugyanazonos véleményt terjesztett elő a kir. törvényszéki orvos is, mert a közösülés véghezvitelére a Hymen ép volta mellett bizonyitékai néki .sincsenek ; jelen esetben azonban az alanyi bizonyítékok a nemi közösülést, mely a vádlott nemzőrészének a sértett nemző részével való érintkezésbe hozásából, a lehetőséghez képest való egyesítésből s a vádlott vágya kielégítésének bekövetkezéséből állott, igazolttá tették, de azt is, hogy a nemzőrészen talált, a közösülés véghezvitelének megfelelő sérelmek a vádlott cselekméuyének következményeit képezik, tehát a főténynyel eszmei halmazatban (btk. 95. §.) állanak stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1892. évi okt. 24. 1829. sz. a.): Vádlott cselekménye testi sértés okozására nem irányulván, hogy a sértett az ellenébeu elkövetett megfertőztetés alkalmából testi sértést is szenvedett, külön cselekményt nem képez és igy a testi sértés a megfertöztetéssel eszmei bűnhalmazatban állónak sem tekinthető, miért is a kir. ítélőtábla az eszmei bűnhalmazat kimondásának mellőzésével vádlottat egyszerűen a megfertőztetés bűntettében mondja ki bűnösnek; egyebekben pedig a kir. törvényszék Ítéletét vonatkozó indokánál fogva helybenhagyja. A ni. kir. Curia (1893. okt. 3. 1,661. sz. a.): Tekintettel az első bírósági ítéletben felhozott enyhítő körülményekre, a vádlott ellen kiszabott börtönbüntetés tartama 6 hóra szállíttatik le. Ezzel a változtatással a kir. itélő tábla ítélete az abban felhozott és elfogadott indokoknál fogva helybeuhagyatik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Bellus József e., szatmári tszék, bej. dec. 31, félsz, jan. 11, csb. Papp László, tmg. dr. Vajay Károly. — Lukács Tivadar e. nyitrai tszék, bej. dec. 3, félsz. dec. 11, csb. Horváth József, tmg. Miskolczy István. — Spacsek Tivadar e., pozsonyi tszék, bej. dec. 4, félsz. dec. 20, csb. Klaudner Gyula, tmg. dr. Minich Jaroslav. — Kulin Antal e., nagykikindai tszék, bej. jan. 29, félsz. febr. 22, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. Wiszkidenszky Gusztáv. — Goldberger Adolf e., szegedi tszék, bej. jan 25, félsz. febr. 24, csb. Steingassner Ákos, tmg. Kiss Zsigmond. Nycgren Száva e., szegedi tszék. bej. jan. 29, félsz. febr. 27, csb. Steingassner Ákos, tmg. Petrovics Aurél. — Hcllcr FereHCZ e., zilahi tszék, bej. dec. 14, félsz. jan. 11, csb. Zöld Gábor, tmg. dr. Bartha Lajos. ÖZV. Leck Menyhértné e., nagyváradi tszék, bej. dec. 31, félsz. jan. 7, csb. Jelentsik István, tmg. Jancsó Dezső. — Gruits Péter e., szegedi tszék, bej. dec. 30, félsz. jan. 31, csb. Steingassner Ákos, tmg. Polczner Jenő. — Kreiner József e., pécsi tszék, bej. jan. 20, félsz. febr. 14, csb. Saághy Vince, tmg. dr. Kaufer Jenő. — Sternad Károly e., soproni tszék, bej. jan. 19, félsz. febr. 16, csb. Peck Gusztáv, tmg. Szenté Pál. Pályázatok: A kecskeméti kir. ügyészségnél ügyészi áll. dec. 3ig- — A szegedi kir. itélő tábla kerületében 2 joggyakornoki áll dec. 3-ig. — A kézdivásárhelyi tszéknél jegyzői áll. dec. 3-ig. — Az aradi tszéknél jegyzői áll. dec. 3-ig. - A nagyS?ebeni tszéknél jegyzői áll. dec. 5-ig. — A karánsebesi kir. ügyészüégnét alügyészi áll. dec. 6-ig. — A pozsonyi tszéknél b i r ó i áll. dec. 6 ig. — A szászsebest kir. jrbságnál aljegyzői áll. dec. 6-ig. - A károlyfalvi jrbságná I j á r á s b i r ó i áll. dec. 8-ig. - Az erzsébetvárosi tszéknél aljegyzői áll. dec. 8-ig. - A zombori jrbságn:,l albirói áll. dec.8-ig — Az egri kir. ügyészségnél alügyészi áll. dec. 8-ig. - A szabadkai kir. ügyészségnél alügyészi áll. dec. 8-ig. - A dunafőldváti jbságnál albirói áll. dec. 8-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvénv-tá:sasag"-nál Hold-utca 7. sz.