A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - A magyar családi hitbizomány

A JOG. 353 Addig, mig a tisztelt minister ur ezeket meg nem cáfolja, fokozottabb mérvben, mint valaha, bizalmatlansággal viseltetem iránta, költségvetését pedig el nem fogadom. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter közbekiált: Isten éltesse! S z a 1 a y Károly nem hiszi, a mit Polónyi mondott, hogy az alsóbb állásokra való kinevezéseknél politikai szempontok nem jönnek számba. Polónyi Géza : Annál rosszabb! B a b ó Emil: A főispánok informálják ! S z a 1 a y Károly : Megelégszik kevesebbel is. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Jönnek a képviselő urak is elegen. (Derültség jobb felől.) Szalay Károly ezután egyes esetekkel bizonyítja állításának valóságát. Latkóczy Imre előadó röviden reflectál a vita folyamán előfordult fölszólalásokra. Szilágyi Dezső igazságügyminister : Mindenek előtt a katonai büntető eljárásról szól. Hivatkozik a delegációban tett nyilatkozatokra és kiemeli, hogy a sürgetés fölösleges, mert a mérvadó tényezők behatóan foglalkoznak e kérdéssel. Az újpesti bíróságra és a kamat leszállítására vonatkozó kérdésekre megjegyzi, hogy ez a két dolog most tárgyalás alatt van. A mi a bírói minősítést illeti, azon változtatni nem szándékozom, hanem igenis az, a mire Vörös t. képviselőtársunk is rámutat, hogy t. i. az ügyvédi és birói minősítés, az a nagy képesítő gyakorlati vizsga egyesittessék és a ki azt a gyakorlati vizsgát leteszi, legyen képesítve ügyvédségre és képesítve legyen bíráskodásra . . . Vörös János : Ezt mondtam ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ezt értette ? Vörös János : Ezt értettem ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Akkor egy értelemben vagyunk. Erre nézve azonban a törvénynek módosítása összefügg magával az ügyvédi rendtartással; mert abban meg van határozva, ki lehet ügyvéd és mig az meg nem lesz változtatva, addig nem lesz a másik törvény megalkotható. A mint tudom, a minősítési törvény szerint az ügyvédség minden politikai szolgálatra képesít. (Ugy van ! jobb felől.) Az, a mit fel méltóztatott említeni képviselőtársamnak, sokkal kevesebb az a minimális képesítés, tudniillik az államtudományi államvizsga letétele. Vörös János : Az a baj! (Folyt, köv.) Irodalom. A magyar családi hitbizomány. Irta: dr. Katona Mór, kassai kir. jogakadémiai ny. r. tanár. Budapest, Franklin-társulat. 1894. Szerző, ki a magyar magánjog szorgalmas művelőjeként előnyösen ismert, a magyar magánjog egy érdekes részét, a hitbizományok tanát teszi a címben foglalt munkájában tanulmánya tárgyává. O nem szorítkozik csupán az élő és érvényben lévő jogra, hanem visszamegy a hazai jogfejlődés legrégibb stádiumaira nemcsak, hanem annak kútforrásaira is, kimutatván jogtörténeti adatokkal annak behonositását a külföldi eredetű intézményekből. Ezen adatok igen alapos nyomozások után gyűjtettek össze és az egész intézmény megértésére sokban hozzájárulnak. Legérdekesebb természetesen azon része a monographiának, mely a jelenleg érvényben lévő hazai intézkedésekre vonatkozik. Megismerteti az olvasót a hitbizományok különféle nemeivel, azok alapítása előfeltételeivel, azok kezelésének és az a körül való eljárásnak minden phasisával, mindenütt nem csupán azok egyszerű constatálásával érvén be, hanem azokat criticailag is méltatja és egy érdekes törvényhozási anyagot is szolgáltat. Emeli a munka értékét az is, hogy — a mennyire csak lehetett — kimerítő felsorolását is adja az összes, ez idő szerint fennálló magyarországi hitbizományok különféle nemeinek és igy ezen intézmény nemzetgazdasági jelentőségének méltatására is anyagot szolgáltat. Szerző mindenesetre igen hasznos munkát végzett, mert bár a hitbizományok alapítása a ritkább esetek közé sorolandó és igy a gyakorlati jogász is csak ritkábban van abban a helyzetben, hogy az idevágó kérdésekkel foglalkozzék, ép azért, mert e munkában minden ez intézményre vonatkozó, sőt a casuisticát is érintő kérdések felölelvék, teljes tájékozást fog találni benne ezen különben kevésbé ismert joganyag terén. Olvasóinkkal legjobban véljük megismertetni mindazt, mire terjed ki szerző művében, ha ide iktatjuk anuak tartalomjegyzékét, a mely a következő : Bevezetés. A hitbizomány történeti fejlődése Spanyol-, Olasz-, Németország, Anglia és hazánkban. A családi hitbizomány fogalma. Ki képes hitbizományi alkotni? A hitbizomány tárgya. A hitbizomány-alapitás módja és formai kellékei. A hitbizomány visszavonása vagy módosítása. A hitbizomány biztosítása. A hitbízományban való utódlási képesség. A hitbizományban való utódlás és nemei: primogenitura, majorátus, senioratus, egyéb utódlási nemek, secundo, tertiogeniturák. A nők utódlása a hitbizományban. Öröklési hitbizományok. A hitbizomány jogállása. A hitbizományi birtokos jogköre. A hitbizományos kötelessége. A várományosok jogállása. A hitbizományi birtokos özvegyének ellátása. A lemondásról. A hitbizomány elterhelése. Az elterhelés mértéke. | A kölcsön törlesztése. A hitbizományi utódlás és a vele járó le1 számolás. A hitbizomány megszűnése. Függelék. III. Ferdinánd adománylevele gr. Pálffy Pálnak senioratusi utódlással. Gr. Széchényi Ferenc alapitó levele. Br. Prónay Gábor alapitó-levele. Gr. Andrássy Károlyné, szül. gr. Szapáry Etelka alapitó-levele. Gr. Esterházy , Pál hitbizomány alapitó-oklevele. Gr. Károlyi István alapitó-levele. Majláth György alapitó-levele. fír. Bánflfy Albert alapitó-levele. A magyar hitbizományos családok névsora, az alapítás sorrendje szerint. Az 1862. évi október 9-én kibocsátott királyi leirat a m. kir. Curiához a családi hitbizományok iránt. A családi hitbizományi birtokok megoszlása az egyes megyékben és aránya az illető megye összterületéhez. Az 1869. évi április 7-én kelt igazságügyi miniszter rendelete a hitbizományi ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában. A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. írták : dr. Fodor Ármin és dr. Márkus Dezső. I. köt. Ezen valóban I nagyszabású munkát első füzetének megjelenése alkalmából ismertettük. Kiemeltük a rendszer áttekinthetőségét és a munka nagy alaposságát, különösen a mi azt gyakorlati hasznavehetőség szempontjából illeti, miután mindenütt lelkiismeretes és kimerítő módon utalás történik a joggyakorlat fejleményére. Nincs mit ezen birálat! ból visszavonnunk; önmegelégedéssel tekinthetnek szerzők az < eddigi részre, mert a törvénykezési rendtartásról eddig megjelent gyakorlati kézikönyvek közt nagy munkájukat a bírálat első helyre fogja sorolni. Az első kötetet egy második fogja követni és reméleni akarjuk, hogy az teljesen meg fog felelni azon jogos várakozásoknak, melyeket szerzők eddigi tevékenysége keltett. Vegyesek. A magyar jogászegylet választmányának gyűlése iránt napok óta nagy volt az érdeklődés jogászkörökben. Tudták, hogy Csemegi Károly, az egyletnek érdemes elnöke, le fog mondani tisztségéről. A gyűlésen nagy számban jelentek meg a választmány tagjai. Csemegi mindjárt megnyitó beszédében bejelentette, hogy oly kényszerűség nyomása alatt áll, a mely lemondásra készteti, de N a g y Ferenc egyetemi tanár és H ó d o s s y Imre felszólalásai után visszavonta lemondását. A gyűlés lefolyása a következő volt: Csemegi Károly elnök megnyitva az ülést, üdvözölte a választmány tagjait, majd igy folytatta beszédét : Oly kényszerűség hatása alatt állok, mely elől nem zárkózhatom el. Nem szükség mondanom, hogy ha törekvéseimmel nem is értem el mindig azt az eredményt, melyet céloztam ; ha nem mindig azt tettem, a mi célszerű volt, vagy a mit tennem kellett volna — tessék meggyőződve lenni, hogy jó szándékomon nem mult. Az egylet zsenge kora óta egész a mai napig a jogtudomány fejlesztését tekintettem egyedüli feladatunkul; az értekezések, melyeket egyletünk tagjai tartottak, a legbecsesebb anyagot doli gozták fel és mind magas színvonalon állottak. Elmondhatom tehát, hogy az egylet igen sokat tett a jogtudomány emelésére. ' Ha mindezek dacára most megválók az egylettől, csak sajnálattal és kényszerűség nyomása alatt teszem. Erre Nagy Ferenc dr. egyetemi tanár szólalt föl. »Azt hiszem, hogy az i elnök ur e nyilatkozatát« — igy kezdte beszédét — »mindnyájan I a legnagyobb sajnálattal vettük tudomásul. Tudjuk, hogy ez az I egylet az ő nevével egybe van forrva, sokat köszönhet neki s j azért mi nem nyugodhatunk bele lemondásába. Ha az elnök ur a maga személyére nézve szükségesnek látja is lemondását, az Í egyesületet nem érinthetik azok a politikai előzI mények, amelyek tanácselnöki méltóságárólvaló j visszalépésének okai voltak. Mi nem a tanácselnököt, ! hanem a kiváló jogászt, kinek érdemeit nemcsak Magyarország, de a külföld is elismeri, választottuk meg elnökünknek és ha az le is mondott a curiai tanácselnökségről, az mit sem változtat a : dolgon. Azt hiszem, hogy a választmány helyeslésével találkozom, a mikor felkérem az elnök urat, hogy maradjon továbbra is az egylet élén, a mely körül elévülhetlen érdemeket szerzett magának. | Hódossy Imre szólott azután és szintén felkérte az elnököt, hogy az egyesület érdekében álljon el szándékától és vonja vissza lemondását. Csemegi Károly elnök erre meghatottau jelentette i ki, hogy lemondását visszavonja. A gyűlés azután a folyó ügyeket tárgyalta. A nagyváradi ügyvédek és a sommás eljárás. Hogy a jogszolgáltató és jogkereső közegeket az új törvény készületlenül ne találja, a nagyváradi ügyvédi körökben mozgalom indult meg az iránt, hogy a sommás eljárást nyilvánosan ismertessék. Az erre felkért előkelő jogászok a törvény egyes részeiből i alapos tanulmány után a törvény ismertetésével szabad előadást tartanának. Ilyen előadások tartására, melynek helyéül G y a 1 o k a y Lajos elnöktől a törvényszék tanácstermét kérik el, eddig dr. B e rk o v i c s Ferencz, J e 1 e n t s i k István és dr. Várad y Zsigmond ' teljes készséggel vállalkoztak. A szegedi jogászegylet választmánya a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról rendelkező 1893. évi XVIII. és XIX. törvénycikkek ismertetését és együttes tanulmányozását határozta el. E célból a szegedi jogász egylet-helyiségeiben folyó évi november hó 18-ik napjától kezdve, minden szombaton d. u. 5 órakor értekezleteket tartanak. A fenti törvények ismertetését, mint előadók Wiedermann József kir. járásbiró ur, B a 11 a