A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 46. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban

184 A JOG. eljárásért W. Zsigmondot L. Efraim kérdőre vonta, ez azt felelte, hogy csak azért rendelte meg a zsákokat, mivel más uton s módon pénzhez nem tudott jutni. W. Zsigmond terhelt tagadja, hogy L. Efraimnak ezen most érintett feleletet adta volna s beismeri azt, hogy a zsákokat tényleg megrendelte s el is adta, csakhogy a rendes árban, mint ezen körülményt St. József és G. Zsigmond tanuk bizonyítják is. A vételárt pedig azért nem tudta a kiszabott határidőben megfizetni, mert neje és László fiának betegsége miatt tetemes költségei voltak. Hogy fizetni pedig akar, igazolja az is, miszerint 1892. évi január 1-től április 29-ig már 25 frtot törlesztett is. W. Gyula tagadja, miszerint a megrendelt zsákokat a vasútról magához ő szállította volna be, vagy hogy azokat eladta volna; bár azt beismeri, hogy St. Józsefnek ajánlott ezen zsákokból atyjátóli megvételre. Mivel a btk. 384. §-ában meghatározott csalás jelen esetben csak akkor forogna fenn, ha W. Zsigmond ravaez fondorlattal ejtette, vagy tartotta volna tévedésben panaszost a hitelezésre, vádlottak ellen a további eljárás megszüntetendő volt, mert panaszos maga sem állítja azt, hogy terhelt magát előtte vagy megbízottja előtt vagyonos kereskedőnek adta volna ki s ez által birta volna rá a hitelezésre ; az pedig, hogy önálló üzlettel nem bírt, kereskedői minőségét nem zárja ki. Panaszos rendelkezési jogának megtámadására pedig azon körülmény, hogy terhelt magát kereskedőnek adta ki, pusztán — egyéb a btk. 384. §-ban megjelölt elemek hozzájárulása nélkül — nem alkalmas. A budapesti kir. itélő fábla 1892. évi október hó 1-én tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következőleg végzett : A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. (18,061. sz.) A m. kir. Curia következő végzést hozott: Tekintve, hogy B. Zsigmond I. r. terhelt a vizsgálat rendén beismerte, hogy már 1888-ban elszegényedvén, sem ingó, sem ingatlan vagyona nincsen ; tekintve, hogy ezen terheltnek már akkor, midőn 1892. évi július hó 22-én első izben 200 db. zsákot rendelt meg panaszlótól, mint teljesen vagyontalan embernek tudnia kellett, hogy annak vételárát megfizetni nem lesz képes, tekintve, hogy terhelt mindennek dacára még további 400 db. zsákot is szállíttatott panaszló által, tekintve, hogy terhelt 1891. évi november 25-iki lejárattal a megrendelt zsákok vételárának megfelelő 440 frtról még váltót is állított ki, holott jól tudta, hogy ezen váltót annak idején beváltani nem fogja, a mint hogy 1891. december 28-án panaszlóhoz intézett levelében ki is jelentette, hogy fizetni nem képes; tekintve, hogy panaszló tagadja a terhelt azon állításának valódiságát, mintha ő 1891. évi május hóban Budapesten volt s ott terhelttel találkozott és már ekkor beszélték volna meg a zsákokra nézve kötendő üzletet, tekintve, hogy a vizsgálat adatai szerint valótlannak lájszik a terhelt azon további állítása is, hogy 1881. évi december hó végén panaszlónak egy ismeretlen nevű fiatal ember megbízottjával olyatén szóbeli megállapodásra lépett, hogy 8 tartozását havi 5 forintos részletekben fogja törleszteni, e részben csak annyi mutatkozván valónak, hogy panaszlónak havi 5 frtos részletekben 1892. évi január hó 1-től kezdve bezárólag április hó 29-ig már 25 frtot küldött; tekintve, hogy ezek szerint a jogos vádlásra elégséges gyanuokok forognak fenn az iránt, hogy terhelt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette s illetőleg tartotta panaszlót a végett, hogy attól magának a zsákok vételárára nézve hitelezést és hitelhosszabbitást eszközöljön ki: ezeknél fogva W. Zs'gmond I. r. terheltre nézve mindkét alsóbb fokú bíróság végzése megváltoztatik s ezen terhelt a btkv. 384. §-ában csalásnak tekintett bűntett miatt vád alá helyeztetik; ellenben W. Gyula II. r. terheltre nézve a kir. itélő tábla végzése az első fokú bíróság végzéséből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1893. május 19-én, 3,351. sz.) A fizetés mellett alkalmazott utazó által főnöke ellen elkövetett sikkasztás vádja visszavonható és igy vádlott felmentendő. Az a körülmény, hogy a szolgálati viszony mellett bizományba adatott az áru, a szolgálati viszonyt meg nem szünteti. (M. kir. Curia 1893. szept. 20. 8,676. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben Miután az ügyvéd, ki a kellő szorgalom kifejtése mellett a kamarai tagsági díjnak fedezésére szükséges összeget sem képes megkeresni, az ügyvédség alapját képező tiszteletre és bizalomra méltónak nem találtathatik, azért az ilyen ügyvéd ellen az ügyvédi lajstromból való törlés miatt jogosan indítható meg a fegyelmi eljárás, ha az illető hosszú éveken át kamarai díjakat nem fizetett. Az eperjesi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1893. május 23. 172./fegy. sz.) Sch. János ügyvéd elleni jelentékenyebb összegű végrehajtás utján be nem hajtható tagdíjtartozás miatt indított fegyelmi ügyben következően határozott: Panaszlott ügyvéd ellen az ügyvédi rendtartás 18. §-a ellen ütköző, a 68. §. b) pontja szerint minősülő fegyelmi vétség tényálladéka alapján a fegyelmi eljárás megindittatik s panaszlott minden további vizsgálat mellőzésével vád alá helyeztetik. Indokok: Az ügyvédi kamarának hatásköre kiterjed az ügyv. rdts. 19. §-a értelmében egyebek között az ügyvédi kar erkölcsi tekintetének megóvása, az ügyéd jogainak megvédésére is és miután a kamarai intézmény költséggel jár, a kamara kiadásainak fedezésére tagjaira évi illetményt vethet ki. Ezen illetmény megfizetése minden kamarai tagnak nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelessége is, mivel a kamara a nélkül hivatásának megfelelni teljesen képtelen. Azon ügyvéd tehát, ki ezen illetményt meg nem fizeti, nem tarthat igényt, hogy a kamarának tagja maradjon és azon jogokban és védelemben részesüljön, melyek érvényesítése az ügyvédi kamaraintézmény célja és feladata. Azon ügyvéd pedig, ki hivatása után még annyit sem képes érdembe hozni, mennyi a kamarai, különben csekély évi tagsági illetmény kielégítésére szükséges, nem válik méltóvá azon tiszteletre és bizalomra, melynek fentartása az ügyvédi kar reputatiojának alapja. Minthogy pedig a kamara tagjai között felvett ügyvéd akarata ellenére az ügyvédek lajstromából csak fegyelmi uton törülhető, okszerűen következik, hogy azon esetben, ha valamely ügyvéd tagdíjait consequenter nem fizeti, ellene az ügyvédek sorából való törlésének eszközölhetése végett a fegyelmi eljárás megindítható, habár az ügyv. rdts. e részben határozott intézkedést nem is tartalmaz. Panaszolt ügyvéd ellen egyrészt a kamara válatsztmányának 578/1892. f. sz. átirata, másrészt panaszlott igazoló nyilatkozata által ki van mutatva, hogy nem csupán 3 év óta, hanem már évek hosszú sora óta kamarai tagdíj címén jelentékeny összeggel tartozik, mely vagyonhiány miatt ellene be nem hajtható. Azért ellene az ügyvédek sorából törlése miatt a fegyelmi vizsgálat megindítható, és miután azon tény, hogy a tagdíj-hátralék tényleg fenforog, beigazolva van, panaszlott minden további vizsgálat mellőzésével vád alá helyeztetik. A m. kir. Curia. (1893. október 7. 409/f. sz.) Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fentebbi keletű és számú határozata helybenhagyatik. Indokok: Panaszlott ügyvéd igazoló nyilatkozatában az ügyvédi kamarai tagsági díj fizetésének több éven át történt elmulasztásának indokául az ügyvédi gyakorlat után befolyó jövedelmének csekélységét hozza fel. Minthogy azonban az az ügyvéd, ki a kellő szorgalom kifejtése mellett a kamarai tagsági díjnak fedezésére szükséges összeget sem képes megkeresni, az ügyvédség alapját képező tiszteletre és bizalomra méltónak nem találtathatik: az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága a kamarai tagsági díj fizetésének éveken át történt elmulasztása miatt helyesen helyezte vád alá a panaszlott ügyvédet, minek folytán a felebbezett határozatot ezen indokokból helybenhagyni kellett. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Friedmann Ignác e., egri tszék, bej. dec 1, félsz, dec. 29, csb. dr. Kállay Árpád, tmg. dr. Soltész Henrik. — Holland er Mailó e., nagy-becskereki tszék, bej. jan. 31, félsz. febr. 26, csb. Fornszek Eéla, tmg. dr. Kardos Samu. — Altmann József e., miskolci tszék. bej. dec. 15, félsz. jan. 2, csb. Varjasy Ferenc, tmg. Bársony János. — Mikolay Pál István e., aranyos-maróthi tszék, bej. dec. 30, félsz. jan. 25, csb. dr. Jakubovics József, tmg. Raschmann Tamás. Pályázatok : A zombori tszéknél jegyzői áll. nov. 19-ig. — A nagy-szent-miklósi jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. nov. 19-ig. — A szabadkai tszéknél jegyzői áll. nov. 19-ig. — A gálszécsi jrbságnál albirói áll. nov. 19-ig. — A nagy-ilondai jrbságnál járásbirói áll. nov. 19-ig. — A miskolci tszéknél jegyzői áll. nov. 19-ig. — A zsombolyai jrbságnál a 1 j e gy z ő i áll. nov. 19-ig. — A verseci jrbságnál aljegyzői áll. nov. 19-ig. — A csornai jrbságnál albirói áll. nov. 19-ig. — A csákigorbúi jrbságnál albirói áll. nov. 21-ig. — A brassói tszéknél jegyzői áll. nov. 21-ig. — A técsői jrbságnál albirói áll. nov. 21-ig. — A nagybecskereki tszéknél aljegyzői áll. nov. 22-ig, — A tordai tszéknél két jegyzői áll. nov. 22-ig. — A karánsebesi tszéknél a 1 j e g y z ő i áll. nov. 22-ig. — A pécsi tszéknél jegyzői áll. nov. 23-ig. — A pozsonyi tszéknél jegyzői áll. nov. 24-ig. — A szegedi ügyészségnél ügyészi áll. nov. 24-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.