A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 46. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban

A JOG. 183 A m. kir. Curia 69. számú döntvénye értelmében a büntető Uiróság által elrendelt és foganatosított végrehajtás is megtámadási kereset társját képezheti és az, ha a csődtörvényben előirt kellékek feuforognak, a polgári bíróság által hatálytalannak mondható ki. (M. kir. Curia 1893. szept. 21. 1,910. sz. a.) Bűnügyekben. A btk. 270. §-áuak ezen kitétele : „hivatalból van helye a bűnvádi eljárásnak", annyit jelent, hogy az eljárás csakis a közvádló kir. ügyész által meghatalinaztatásánál fogva indítható, mely meghatalmazást a sértett közhivataluok, vagy annak felsöbbsége, avagy a felsőbbség és a sértett adhatja. A meghatalmazás megszűntettetvén, a kir. ügyész a bűnvádi eljárást folytatni hatáskörrel nem bir. A zalaegerszegi kir. törvényszék mint büntető bíróság (1893. március 6. 142/B. sz.) : Nyilvános rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt P. Dávid ellenében a további eljárást megszünteti, stb. Indokok: Tekintve, hogy a btkv. 268. §-a értelmében a btkv. XVII. fejezetében foglalt büntetendő cselekmények miatt csak a sértett fél indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás; tekintve, hogy a btkv. 270. §-a eseteiben a kir. ügyészség csakis mint a magánvádló meghatalmazottja van vádemelésre jogosítva, a miből önként következik, hogy ha a magánvádló indítványát visszavonja, a közvádló meghatalmazása is megszűnik; tekintve, hogy a kir. Curiának 22. sz. teljes ülési döntvénye szerint a btkv. 270. §-ának ezen kitétele : »hivatalból van helye a bűnvádi eljárásnak nem jelenti azt, hogy a közhivatalnok ellen elkövetett becsületsértés hivatalból üldözendő bűncselekményt képez; tekintve, hogy a btkv. 116. §-ának rendelkezése szerint a magánfél indítványát az eljárás folyamán az Ítélet kihirdetése előtt bármikor visszavonhatja, mely visszavonás az eljárás megszüntetését eredményezi; tekintve, hogy B. Dénes magánvádló indítványát a végtárgyalás alkalmával visszavonta: ezeknél fogva a kir. ügyésznek az eljárás folytatására vonatkozó indítványától eltérőleg ezen ügyben a további eljárást megszüntetni stb. kellett. A győri kir. itélő tábla (1S93. évi május 8. 1,109/B. sz.): Tekintve, hogy a vizsgálat adatai szerint P. Dávid vádlott B. Dénes zalabéri körjegyző, tehát közhivatalnok ellen, hivatali kötelességeire vonatkozólag állított olyan tényt, mely valódisága esetében fegyelmi, esetleg bűnvádi büntetést vonhat maga után, ily esetben pedig a btkv. 270. §-ának 2. pontja értelmében a bűnvádi eljárás megindításának hivatalból van helye ; következésképen az a körűimén}', hogy sértett fél vádlottnak megbocsátott és vádját visszavonta, a kir. ügyész indítványa folytán megindított bűnvádi eljárás megszüntetését nem eredményezheti, a kir. itélő tábla a kir. törvényszék végzését megváltoztatja és felhívja a bíróságot, hogy a már megkezdett végtárgyalást ezen végzés jogerőre emelkedése után újabb határidő kitűzése mellett szabályszerűen folytassa s annak befejezte után hozzon ezen ügyben érdemleges határozatot. A magy. kir. Curia (1893. szept. 20. 8,485/B. sz.); A kir. ítélő tábla végzése megváltoztattatik és az eljárt kir. törvényszék végzése hagyatik helyben. Indokok: Habár B. Dénes zalabéri körjegyzőről, tehát közhivatalnokról hivatali kötelességére vonatkozólag állított is vádlott oly tényt, mely valódisága esetében fegyelmi, esetleg bűnvádi eljárást vonna maga után ; s habár ebben az esetben a btkv. 270. §-ának 2 pontja értelmében a bűnvádi eljárás megindításának hivatalból van helye : minthogy azonban a hivatalból való eljárás csakis a közvádló kir. ügyész által meghatalmaztatásánál fogva indítható ; minthogy a meghatalmazást a sértett közhivatalnok, vagy annak felsöbbsége, avagy a felsöbbsége és a sértett adhatja; minthogy ez esetben csak a sértett B. Dénes hatalmazta meg a közvádló kir. ügyészt a bűnvádi eljárás indítására; minthogy B. Dénes a végtárgyaláson az ítélet hozatala előtt a btkv. 116. §-ában foglalt engedélyhez képest panaszát viszszavonta; ennélfogva közvádló kir. ügyésznek adott meghatalmazását megszüntette, a közvádló kir. ügyész pedig meghatalmazás nélkül a bűnvádi eljárást folytatni hatáskörrel nem bir, a kir. itélő tábla végzését megváltoztatni és az eljárt kir. törvényszék végzését ezen indokainál fogva kellett helybenhagyni. Vádlott 14 éves flu flaubert puskával a ház előtti térről az udvarban levő domboldalba akarván lőni, a löveg golyója a ház másik oldala felöl váratlanul az utcára kiugró 8 éves Unt homlokon találta; vádlottnak ezen cselekményében nem állapitható meg a gondatlanság azon foka, mely büntetőjogi beszámítás alá esnék. A kaposvári kir. törvényszék, mint büntető bíróság (1892. január 8. 112/B. sz.): Gondatlanságból származó súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt szabadlábon levő P. Józsefet a btk. 310. §-ába ütköző, gondatlanságból származó súlyos testi sértés vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti stb. Indokok: Vádlott beismerésével és sértett vallomásával azon tényállás nyert beigazolást, hogy vádlott P. József 1891. évi április hó 1-én délelőtt 10—11 óra közt K. Ádám által bérben bírt ház udvarán a mostoha apjától ajándékba kapott flóbert puskával célba lövöldözött, majd pedig a ház előtti térre menve, onnan az udvarban levő domboldalba akarván lőni, fegyverét azon pillanatban sütötte el, midőn K. Lajos 8 éves fiu a ház másik oldala felől az utcára kiugrott és azt a löveg golyója homlokán találván, rajta az orvosi látleletben körülirt és 26 napi gyógytartamot igénylő testi sértést ejtett. Miután a vádlott, ugy a sértett előadása és a vizsgálat, illetve a végtárgyalás adatai szerint a szándékosság kizártnak tekintendő, a vádbeli vétség tárgyi tényálladékát a kir. törvényszék megállapítottnak tekinti ugyan, mégis mivel az akkor még alig 14 éves vádlott ezen ténykedésében, hogy egy szoba-fegyverrel való célba lövésnél körültekintő óvatossággal nem járt el akkor, midőn a célzás előtt és alatt a sértettet nem látta: azon eshetőség meg nem gondolása által, hogy egy nem látott egyént megsérthet, a beszámithatóságnak oly mérvét nem ismerte fel a kir. törvényszék, melynek folyományaként a vádlottat büntetőjogi felelősség terhelné s miért őt az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. A pécsi kir. itélő tábla (1892. évi június hó 13. 729/B. sz.): Az első bírósági ítéletnek felebbezett részét megváltoztatja, P. József vádlottat a btk. 310. §-ában körülirt gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek nyilvánítja s ezért a btk. 310-a, ugy a 85. §. utolsó bekezdése alapján a btk. 86. §-a értelmében, a többi foglyoktól elkülönítve eltöltendő két napi elzárásra és az 1887. évi VIII. törvénycikkben meghatározott célokra az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap s végrehajtás terhe alatt lefizetendő, behajthatlanság esetére pedig a btk. 53. §-a alapján pedig egy napi további elzárással helyettesítendő öt frt pénzbüntetésre itéli stb. K. Lajos károst pedig kártérítési igényeivel polgári perre utasítja. Indokok: A vádlott a vádbeli cselekmény elkövetésekor már életének 14. évét betöltötte, mint középiskolai tanuló pedig az 5-/. alatt csatolt bizonyítvány szerint általános jó osztályzatot nyert, mely körülményekre való tekintettel annál kevésbbé foroghat fenn kétség arra nézve, hogy az őt terhelő cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátással birt, mert saját beismerése szerint F. Károly és neje, kiknek gondozására a vádlott bizva volt, őt a fegyverkezelésnél szükséges vigyázatra ismételten figyelmeztették. Ezért a kir. itélő tábla a vádlott ama cselekményét, hogy az első bírósági ítéletben előadott tényállás szerint flobertpuskával a lakóház udvarán lövöldözve, a köteles gondosság elmulasztásával K. Lajoson 26 napi gyógyulást igényelt testi sérülést okozott, a btk. 85. §-a értelmében bűnvádi beszámítás alá esőnek ismerte fel s ebből folyóan a vádlottat bűnösnek nyilvánította és tekintettel az okozott testi sértés veszélyességére és hosszabb gyógyulási tartamára, valamint a vádlottat terhelő gondatlanság nagyobb fokára, az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetésekre ítélte stb. A m. kir. Curia (1893. szeptember hó 26., 7,269. sz.): Tekintettel arra, hogy a vizsgálat s a végtárgyalás adatai által a gondatlanság azon foka, mely büntető jogi beszámítás alá esnék, meg nem állapittattatott: a kir. itélő tábla Ítélete megváltoztattatik s az első fokban eljárt kir. törvényszéknek fent érintett ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A btk. 384. §-ában minősített csalás fenforog akkor, ha az adós olyan körülmények között eszközli ki magának a hitelt, midőn előreláthatólag tudja, hogy a fizetési idő beálltakor vagyontalanságánál fogva kötelezettségének eleget nem tehet. A kecskeméti kir. tszék, (2,960/1-92. B.) mint büntető bíróság 1892. évi július 27-én tartott ülésében csalás vétségével vádolt W. Zsigmond elleni bűnügyben a kir. ügyészségnek 3,464. 1892. sz. a. indítványa folytán következőleg végzett: W. Zsigmond és W. Gyula ellen a btk. 384. §-ban meghatározott csalás vétsége miatt folyamatba tett eljárás megszüntettetik. Indokok: Sch. Mendel debreceni bej. cég azt panaszolja, hogy W. Zsigmond kecskeméti lakos 1891. évi július hó 22-én cégüknél 200 db. zsákot rendelt meg hitelbe, majd 1891. évi július 29-én ismét 400 darabot, melyeknek megfizetését 1891. nov. havára Ígérte. Panasz.lott tartozásáról egy váltót állított ki 1891. évi november 25-iki lejárattal, mely lejárat panaszlott kérelme folytán december 25 re prolongáltatott. A fizetést azonban ekkor sem teljesítette, hanem e helyett 1891. évi december 2-án kelt s a feljelentéshez E) alatt becsatolt levélben azt jelentette ki, hogy fizetni nem képes, panaszos ne perelje be, majd fogja ő teljesíteni kötelességét. Ezek alapján panaszos W. Zsigmondot és fiát W. Gyulát, a btk. 384. § ában meghatározott csalás vétségeért kéri megbüntettetni és pedig W. Zsigmondot azért, mert jóllehet már 1888. évben teljesen vagyontalan ember volt, kinek kereskedése nem volt, csak mint ügynök fungált, mégis mint kereskedő adta ki magát s igy birta rá a hitelezésre debreceni megbízottját L. Efraimot; W. Gyulát pedig azért, mert a zsákokat ő hordatta be a vasútról s adta el atyjával együtt a beszerzési áron alul St. József és G. Zsigmond kecskeméti lakosoknak. Midőn pedig ezen