A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 46. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban

182 A JOGr. akadályozta vagy akadályozni megkisérlette volna, ez okból felperest keresetével el kellett utasítani annál is inkább, mert alperes védekezése szerint maga is a szerződés fentartását kívánja s így nem lévén felperes szerződésszerű jogai gyakorlatában akadályozva, a bíróság a teljesítésre nem szoríthatja alperest. (1893. január 7-én. 194. sz.) A szegedi kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság ítélete megváltoztatik és tartozik alperes 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett a zentai posta-utca sarkán levő 538. számú házban levő, felperes által kibérelt üzleti helyiséget, két szobát, egy konyhát, egy kamarát, egy pinczét, a hátulsó kis épületet az elkerített beltelek és padlással együtt felperesnek bérleti használatába átadni. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperesnek a keresetben jelzett bérleményt 1892. évi november 1-től 1896. november l-ig terjedő bérlettartamra bérbe adta, sőt azt is kijelenté, hogy felperest nem akadályozta, hogy a bérleményt átvegye ; miért is az elsöbirósági ítélet megváltoztatásával alperest a bérlemény átadására kötelezni kellett. (1893. február 26-án, 1,007. sz.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A per adataiból, különösen a felek kölcsönös előadásaiból megállapítható, hogy a keresethez mellékelt szerződés a felek közt létrejött ugyan, de a bérlemény tárgya még a bérlet átvételére kikötött határidő — 1892. évi november 1-ső napja — előtt tűzvész következtében megsemmisült. Ily körülmények közt tehát a keresethez A) alatt mellékelt és a megsemmisült épületre vonatkozó szerződés hatályát veszitettnek tekintendő levén, annak alapján a bérlemény tárgyának lehetetlenné vált átadása nem követelhető. Arra nézve pedig, hogy ama szerződés hatálya az újból felépített épületre az előbbi feltételek fentartásával kiterjesztetett volna, az e részben bizonyításra kötelezett felperes az alperes ellenkező állításával szemben semminemű perrendszerű bizonyítékot fel nem hozott. Ennélfogva az elsőfokú bíróság ítéletének felperest keresetével elutasító részét az itt felhozott indokok alapján helybenhagyni kellett. (1893. évi június hó 23-án, 5,195. sz.) Ha az egyenes adós a lejárt követelést a hitelezőnek meg nem fizeti, a kezesnek jogában áll vagy az egyenes adóstól — esetleg per utján is — biztosítást szerezni, vagy a hitelezőtől követelni, hogy a mennyiben öt a kezesség alól fel nem mentené, a követelés megfizetését jogainak átengedése mellett tőle elfogadja. A hitelező a kezesnek csak annyiban felelős, a mennyiben az adósság behajtása körüli késedelmesség által a kezesnek megtérítési vi«zkeresetébcn kárt okozott. Egyedül az, hogy a hitelező nem az adóstól, hanem a kezestől hajtotta be követelését, a hitelező elleni megtérítési jogot meg nem alapítja. (M. kir. Curia 1893. szept. 12. 3,436. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A ki valamely kereskedelmi ügylet megkötésére felhatalmaztatott, az megállapíthatja az ügylet összes feltételeit és kikötheti külön meghatalmazás nélkül is a tőzsdei választott bíróság illetékességét, illetőleg alávetheti ennek az általa az ügyletnél képviselt megbízót, minthogy ily kikötés megtehetése az ügylet kötésére jogosult kereskedelmi meghatalmazott jogköréhez tartozónak tekintendő. A m. kir. Curia 1893. június 2-án 8ü3. sz. a. kelt végzése következőleg hangzik : A másodbiróság végzésének megváltoztatásával a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának a birói illetékesség tárgyában 1893. január 26-án 2,562. sz. a. hozott végzése hagyatik helyben, minek folytán az elsőbiróságnak 1893. február 25-én, 2,562. sz. a. hozott Ítélete is hatályban maradván, a budapesti kir. itélő tábla utasittatik, hogy a választott bíróság ítélete ellen az 1881 : LIX. t.-c. 96. §. g) pontjára alapított panasz felett határozzon. Indokok: Igaz ugyan, hogy a keresk. társaságok kötelezettségeinek elvállalása rend szerint csak oly módon történhet, a mint ez a cégjegyzés iránt történt megállapodás alapján a cégjegyzékbe bevezettetett, illetve részvénytársaságokra nézve az alapszabályokban meghatároztatok, mindazonáltal helyesen rendelkezett az elsőbiróság, midőn a fenforgó esetben az illetékessége ellen tett kifogást elvetette: mert, a mint ezt indokaiban a tárgyalás rendén előadottak és becsatolt okiratok megfelelő figyelembe vételével kifejtette, alperes, a C) alatti kötlevélben foglalt ügyletet az ő nevében kötöttnek, a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából kitetszőleg, nemcsak kifejezetten beismerte, hanem az emiitett okiratban emiitett ügylet egy része mindkét szerződő fél részéről teljesíttetett is; alperesnek a tárgyaláson előterjesztett s az elsőbiróság végzése ellen beadott felfolvamodásában is fentartott az a kifogása tehát, hogy az ügyvezető igazgató által a reá ruházott hatáskörben megkötött ügyletnél csak a C) alattinak a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságára vonatkozó kikötés, illetve alávetés nem bir joghatálylyal, annál kevésbé vehető figyelembe, mert a D) alatti levelében alperes részvénytársaság e C) alatti szerint megkötött ügylet feltételeit, mint saját megállapodásait említi, miáltal a Q alatti okirat egész tartalmát az ő nevében kiállitottnak elismerte, s minden rendelkezése tekintetében jóváhagyta; de különben is alperes beismerésével bizonyítva lévén, hogy L igazgató a C) alattiban foglalt ügylet megkötésére jogosultsággal birt; tekintve, hogy az ily meghatalmazott az ügylet összes feltételeinek megállapítására hivatott, ahhoz, hogy a tőzsdei választott bíróság illetékességét kiköthesse, illetve ennek az általa az ügyletnél képviselt céget alávethesse, külön meghatalmazásra nem volt szüksége, a mennyiben ily kikötés megtehetése _ az ügylet kötésére jogosult kereskedelmi meghatalmazott jogköréhez tartozónak tekintendő. Ezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróságnak a birói illetékesség tárgyában hozott végzését helybenhagyni, egyúttal — minthogy a másodfokú bíróság a választott bíróság ítélete ellen is intézett panasz felett nem határozott — azt ennek eszközlésére utasítani kellett. A tőzsdei jogosított ügynök mint bizományos. Az a körülmény, hogy a tőzsdei ügynöknek a tőzsdeügynöki szabályzat értelmében saját nevében ügyletek kötése tiltva van, a megkötött ügyletre és annak minőségére befolyást egyáltalában nem gyakorolhat. R. Ármin budapesti lakos tőzsdei jogosított ügynöknek gróf Sz. Péter bécsi lakos követségi attaché ellen gabonabizományi ügyletekből eredő 3,430 frt követelés s jár. iránt 4t>8/893. sz. a. indított perében alperes kifogást emelt a tőzsdebiróság illetékessége ellen azon az alapon, hogy sem alperes, sem felperes, ki jogosított ügynök, nem kereskedő. A budapesti tőzsdebiróság (elnök : br. Kochmeister Frigyes ; választott birák : Krausz Lajos, Neumann Miksa, Aebly Adolf és Schlesinger Mór tőzsdetanácsos urak) 1893. április 17-én megállapította illetékességét a következő indokokból: Felperes az E) alatti cégjegyzék-kivonat szerint kereskedő lévén, az A) és B) alatt foglalt bizományi ügyletek ő reá nézve kereskedelmi ügyleteket képeznek. Áll ugyanez abban az esetben is, ha felperes tőzsdei jogosított ügynök, mely esetben a k. t. 3. §-a értelmében felperes szintén kereskedőnek tekintendő, az A) és B) alattiban foglalt bizományi ügyletek pedig reá nézve keresk. ügyleteket képeznek. Ezeknél fogva az 1881. évi LIX. t,-c. 94. §. d) pontjában hivatkozott k. t. 259. §-ának 3. pontja alapján az illetékességet meg kellett állapítani. A budapesti kir. itélő tábla 1893. május 10-én 1,919. sz. a. következőleg végzett: A kir. itélő tábla a felfolyamodásnak helyt nem ad, mert az eljárt elsőbiróság illetékességét az 1893. évi április 17-én hozott és a kihirdeteti végzésben foglalt indokokból annyival is inkább helyesen áilapitotta meg, mivel a k. t. 263. §-a értelmében az a körülmény, hogy valaki hivatalánál vagy más okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen, és igy az az állított körülmény, hogy felperes bejegyzett bizományos, egyszersmind tőzsdei ügynök és mint ilyen a szabályzat értelmében saját részére sem közvetlenül, sem közvetve kereskedelmi és tőzsdei ügyletet nem köthet, a megkötött ügyletre és annak minőségére egyáltalában nem gyakorolhat befolyást. Nem kötelesek-e a részvénytársaságok a felügyelő-bizottságnak évi jelentését aláírni vagy eredetben bemutatni. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a napokban a budapesti kir. Ítélőtábla, a sHuugária műtrágya-, kénsav és vegyiipar részvénytársaságnak* elintézett perenkivüli ügyét tárgyalván. A budapesti kir. itélő tábla ugyanis a budapesti keresk. és váltótörvényszék azon végzését, mely szerint az évi mérleg megvizsgálása tárgyában tett felügyelő-bizottsági jelentés a felügyelő-bizottság tagjai által leendő aláírás végett visszaadatni rendeltetett, megváltoztatta és ezt az intézkedést mellőzte. Indokok: A keresk. törvény tüzetesen meghatározza azokat az okmányokat, melyeket a részvénytársaságok az illető kir. törvényszékhez eredetiben vagy hiteles másolatban bemutatni tartoznak, minthogy pedig ezek között az okmányok között a felügyelő-bizottságnak a közgyűlés elé terjesztendő évi jelentése nem foglaltatik, ennélfogva a részvénytársaságok a felügyelőbizottság évi jelentésének eredetiben való bemutatására nem kötelezhetők, miért is az elsőbiróság végzésének neheztel', részét megváltoztatni s annak azt az intézkedését, mely szerint folyamodó részvénytársaság az egyszerű másolatban bemutatott felügyelőbizottsági jelentésnek a felügyelő-bizottság tagjai által leendő aláírására s ily alakban leendő bemutatására utasíttatott, mellőzni kellett. (1893. okt. 5-én 4,069.) Ha a megbízó a bizományos által részére beszerzett árú feletti rendelkezést megtagadja, a bizományosnak jogában áll ugyan az árút a k. t. 372. §. második bekezdése értelmében eladni; az eladás azonban a megbízó rovására menőnek nem tekinthető, ha az árút jóval azután adja el, miután a megbízót az eladással fenyegette. (M. kir. Curia 1893. márc. 27. 381. sz.)